Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-29 / 276. szám

Szeged, 1914. -október -29. DÉL&G AG Y AROESZAG Az olaszok Valonában. Turinból jelentik: A Stampa szerint már lehetetlen volt a helyzet Valonában. A ben­szülöttek őrséget tartottak a parton és ugy várták az olasz hajók érkezését. Az epiróták, akik menekülni voltak kénytelenek, két me­csetben húzódtak meg, amelyekből elűzték őket. A valonai olasz konzul, Lóri emiatt partraszállitotta az Agordat torpedóüző le­génységet és azzal a fenyegetéssel, hogy ha abba nem hagyják az -epiróták üldözését, az Agordat bombázni fogja a várost, —• rendet teremtett. A Gazetta del Popolo azt jelenti, hogy szó sincs Valona olasz megszállásáról és arról sem, hogy Európa nevében Olaszor­szág rendőri intézkedéseklet foganatosít. Csakis a menekültek védelmére történtek in­tézkedések. Támasztóipontul a Saseno-sziget szolgál a valonai kikötő bejáratánál. A FRANCIA FLOTTA KAMERUN ELŐTT. Malmőből jelentik: A Sydvenska Dag­bladet-nek jelentik Bordeauxból: A francia tengerészeti vezérkar hivata­los jelentése szerint a Bruix cirkáló ós a Surprjse ágyúnaszád október 11-étől október 14-éig bombázták Kamerunban a Campo és Kribi német kikötőket, miután fölszólitásuk­nak, hogy adják meg magukat, nem tettek eleget. Harcok a heSga tengerpartért. Rotterdamból jelentik: A belga tenger­parti harcokról a következő részleteket je­lenthetjük: A németek északról és keletről egyidö­ben nyomulnak előre. Erős csapataik, ame­lyek először az északi parton gyülekeztek, déli irányban, Nieuport felé fejlődtek ki, a hol ütközetre került a sor. Az angol hadi­hajók állandóan foglalkoztatták a német ütegeket, miközben a szövetséges csapatok az Iser-tőí nyugatra operáltak. A németek Lllíe mellett is energikus támadást kezdtek, amelyet a franciák keményen álltak. A né­met csapatok, amelyek egyre jobban dél felé nyomultak, időközben erősitést kaptak. Amsterdamból jelentik: Ostende és Nieuport között még mindig heves ágyu­karc folyik. A németek Mariakerke-ből és Middelkerkéböl tüzelnek, a franciák pedig Níeuportból és az angolok a tengerről vála­szolnak. Az ostendei homokzátonyokról a mostani tiszta Időben Westende és Nieu­port magasságában jól láthatók az angol ha­dihajók. Angol repülőgépek cirkálnak a bel­ga tengerparton. BELGA HIVATALOS JELENTÉS. Londonból jelentik: A Daily Mail-nak jelentik Le Havre-ból: Egy belga hivatalos kommüniké azt mondja, hogy vasárnap este a helyzet már kedvezőbb volt, mint szom­baton,, amikor a belgáknak fel kellett adniok az Iser folyó melletti állásaikat és amikor két és fél mértföldnyire visszaverték őket. Az­óta a belgák, megerősödve a szövetségesek seregével, a folyó különböző pontjain ismét érintkezésbe léptek az ellenséggel. A belgák vesztesége azalatt a kilenc nap alatt, amed­dig ezen a vidéken a harcok folytak, tízezer halott és sebesült. A 12-ESEK A BELGA HARCOKBAN. A Vossische Zeitung jelenti Amster­damból: Zeebrügge és Heyst között a né­metek fölállították 42. crn.-es ágyúikat. (Reichspost.) öro&z-íörék konfliktus. Majna-Frankfurt, október 28. A Frank­furter Zeitung-nak jelentik Konstantinápoly­ból: A porta teheráni követe, Assim bég, ar­ról értesítette a török kormányt, hogy az orosz követ szemrehányást tett neki a török­perzsa bandák üzelmei miatt. Az orosz kö­vet szerint ezeknek a bandáknak vezetőjét, fiachmed ernirt Törökország küldötté ki Perzsiába. Kijelentette az orosz követ, hogy ha ez az ellenséges mozgalom meg nem szű­nik, komoly rendszabályokat fognak életbe léptetni. As-sim bég kijelentette az orosz kö­vetnek, bogy Hachmed emirt az orosz bíró­ság halálra ítélte volt és cselekedeteiben emiatt a boszu vezérli. Törökország távol áll minden dolgától és hogy kormánya min­den irányban semleges. Az ilyen bandák mozgalma az orosz-török-perzsa határon nem szokatlan dolog. Amidőn tavasszal orosz tisztek török területre léptek és fölla­zították a kurd-törzseket a török uralom el­len, á porta nem követelt elégtételt Péter­' várót, mert föltette, hogy ezek a tisztek a maguk szakállára cselekedtek és semmi ösz­szeköttetésben nem voltak elhatározásukban az orosz kormánnyal. Szófia, október 28. Az orosz-török vi­szály tnég tart. Urmiában ujabb összeütkö zés volt. Az angol és francia flotta már nem áll a Dardanellák előtt. Visszarendelték a Dardanelláktól az ellenséges hajókat. Pétervár, október 28. A hármas entente kormányai táviratilag visszarendelték azo­kat a francia és angol hajókat, amelyek a Dardanellák bejárata előtt állottak. SZERBEK A MI TÜZÉREINKRŐL. Egy magyar 'tüzér, irja nekünk: Újságként közölhetem., hogy ma délelőtt husz szerb szökött át hozzánk, délután pedig három Macedóniába való szerb, f-eljes .fegy­verzettel. Ezek imieséltfek, hogy tegnap este pont a fedező sáncaikba lőttünk bele. Mi 3 kilométerre vagyunk ágyúinkkal a szerb ál­lásoktól. Tegnap esle a szerb gyalogság erő­sen kezdett; tüzelni a mii gyalogságunkra, a mire parancsot kaptunk, hogy lojjünk. Kép­zelhetik, imiekkorát nézhettek a> szerbek, ami­kor már a.z dső lövésünk bent volt a féde­zékükban. .Összesen hatot Kittünk, de erre olyan csend lett a szerbeknél, Ihogy még az egércinoogást is. meg lehetett wlna hallani, ha közelebb lettünk volna. A legérdekesebb a dologban; hogy irni seimtoit se látunk, csu­hám. a megfigyel ő ultiszt jeleníti telefonon elölről, hogy jól lavünlk-e.? A szerfi foglyok mesél\k, hogy semmitől sem félnék ugy, mint a tüzérségtől. A tüzérség pádig nap-nap után szaporodik itt, hágy honndn jöének, néni tu­dom, de folyton jön, hál Uym, hot amolyan üteg, mosit már nehéz ágyúink is jönnék. Ma is gyönyörű időnk volt. Oly meleg volt a nap, hogy egész nap ott ültünk a' na­pon. A belga tengerparton. A „Frankfurter Zeitung" tudósítója irja ezt a megrázó képet. Fiatal belga munkásokkal utaztam egyiiít. Breskemsben két vonattal találkoz­tunk, amelyek Belgiumból érkeztek. Menekü­lök jöttek rajtuk. Talpalattnyi üres hely nem yoit a két vonaton. \z ut mentén vezetnek a sinek tovább üluis felé. Az utat teljesen ellepték a kocsik és a feketéllő embertömeg. Szakaszunkba egy fiatal brüsszeli asszony szállt be. Vlissingenben volt, azt remélte, hogy férjét a foglyok között megtalálja. Brüsszelből Antwerpenbe mient, a német had­vonalon keresztül, azután egy csomó mene­külő angol katonával Dole-ba utazott. Az angolok minden látható ok nélkül Hollandiá­ba menekültek és ott megadták magukat. Há­rom iiapig állt Vlissingenben a rakparton és kereste a férjét a folyton érkező foglyok kö­zött. Éjjel egy iskolában aludt, — földre­szórt szalmán. Oh, már nagyon megszokta a szalma-ágyat! Nagyon csinos fiatal asszony­ka volt, szép ruhát viselt. Egészen leányos külseje volt. Szinte egyedül utaztunk, Qluisban át­szálltunk a Kr.ocke felé induló vonatra, mely még egészen üres volt. Kint holland kato­nák sétáltak, az utca végén egy kettős drót­sövény volt kifeszítve. Azontúl ugy jelzett zászló lengett, rajta a felírás: Belga királyság. A vonat órákig ment, lassan döcögve, rrjinduntalan megállva. Minden állomáson kétségbeesett emberek próbáltak feljutni a tul tömött vonatra, mindenütt megismétlődött a zavar és az összevisszaság. Emberek ro­hanak, ordítoztak, verekedtek, rettenetes küz­delmet vívtak egy-egy helyért. Akik nem fértek be, kétségbeesetten néztek a tovagör­dülő vonat után. A hivatalnokok rázták a karjukat, de hiába próbáltak lelket verni a megvadult tömegbe. Miért menekültek ilyen rémülten! Ök nem bántottak senkit, „ök". A német katonák. Ott ültem a menekülők közt német szivemmel, német érzéseimmel és nem tud­tam, mit csináljak. Hiába magyaráztam vol­na nekik, hogy ez a vad menekülés céltalan, nevetséges! Senki sem hallgatott volna rám. A németekét mindenki csak ugy emiitette: ök. Ök, a láthatatlan, rettenetes ellenség, a mely betört az országba, akiket senki nem látott, de akik elől mindenki ész nélkül rémül­ten menekült. Egy állomáson a vonat megállt és nem ment tovább. Nem is ment vissza. Miért ál­lunk? Parancs jött talán? A vasúti hivatal­nokok nem is feleltek a kérdésekre. A briisz­szeli asszonyka sirt. Valaki panaszkodott, hogy tegnap Ostendé'ben .még azt is eltagad­ták, hogy „ők" Genfben vannak, ma reggel pedig kihirdették, hogy meneküljön, aki tud. „Ők" már Furnes-ban és Brüggeben vannak. Hol van a belga hadsereg? Mások nevettek. Vasárnap óta az angol hajókon. És az ango­lok? Az angolok! Meghökkentek. Egy utas ki is jelenti, hogy itt valami nagyon piszkos dolog történhetett. Tovább megy a vonat? Visszamegy? Itt marad? Én Ostendóbe akartam menni. A brüsszeli fiatal asszonnyal és négy másik utassal leszálltunk és gyalog mentünk to­vább. Az ut hosszabb volt, mint gondoltuk. Lassankint sötét lett. Már egy órája men­tünk. Ostende sötéten, szürkén nyújtózko­dott a félhomályban a távoli tengerparton. Láttuk, amint két hajó kifutott a kikötőből. Egy őrjárat jött velünk szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents