Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-25 / 272. szám

Szeged, 1914. október 25. DfiLM AGY ARORSZÁG 7 Az ázsiai háború. Frankfurt, október 24. A Frankfurter Zeitung-nak jelentik Rotterdamból, hogy Csingtau-erődöt két japán hadihajó és a „Triuinph" nevü angol cirkáló eddig eredménytelenül bombázza. Október 14-én a Triuinph fedélzetét egy tarack keresztül lőtte. A Jaugár német ágyúnaszád is könnyen megsérült. London, október 24. A Reuter-ügynökség jelentése: Churchill lord szíves hangú táviratot intézett a japán tengerészeti minisztériumihoz és legőszintébb elismerését tolmácsolta a japánoknak a szövetségi ügyek erélyes támogatásáért. A japáni miniszter választáviratában legmélyebb megelégedéssel konstatálja a szövetséges flotta kitűnő együttműködését. A japánok és az angolok között teljes az egyetértés, mert céljaik közösek. Tüntetett csak az orosz flotta. Konstantinápoly, október 24. Konstantinápolyi 'híradás szerint a Dardanellák elzárása következtében jelenleg azok a gőzösök, amelyeik Ko nstantinápoly'ba szoktak érkezni, az ennek a városnak szánt összes tárgyakat Dedeagacs bolgár kikötőben szállítják partra, amely kikötő teljesen alkalmasnak bizonyul érne a KonsianitinápoHyal közvetett hajóközlekedésre. Az az idegen kereskedelmi lobogóval ellátott -kevés hajó,- amely még röviddel ezelőtt a Boszporuson volt. a Fekete-tengerre vonult vissza és teljesen beszüntette a konstantinápolyi szolgálatot. Nagyon figyelemre méltó, ihogy orosz hadihajók most már egyáltalában nem mutatkoznak a tíoszporus közelében. Azelőtt az orosz abban tetszelgett magának, (hogy hadi lobogóját igen gyakran mutogatta ez előtt a tengerszoros előtt. Mostanában azonban az ilyen egészen Konstantinápolyig való utakról lemondanak. Az oroszok fekete-tengeri flottájának Konstanzáig és Várnáig való tüntető útjáról, a románoknak és bolgároknak akartak imponálni, Konstantinápolyban a közömbösség hangján emlékezteik meg. Az a hir, ihogy Ihajó'k harcára került volna a sor a Fekete-tengeren, tévesnek bizonyult. Egynémely körökben azt a nézetet hangoztatják, hogy az oroszok feketetengeri hajóhadát a Törökországban működött angol tengerészeti bizottság volt tagjai ösztönözték a romániai és bolgár vizeken való tüntetésekre. A viíág legnagyobb szállítója — izUnió jól járta: emlegességével — (Saját tudósítónktól.) A boldog Amerika eleinte ugyancsak megérezte az európai háború messzeiható következményeit. A tengeri forgalom egyszerre megcsappant, a bankok és a börze bezárták ajtajukat és a tömegek lélekzetfojtva figyeltek az európai eseményekre. Az első ijedtség és izgalom most már lassankint elcsendesült és helyébe nyugodtabb megítélés lépett. Az utolsó napokban megkezdődött a gabonakivitel és például egyedül Svájc részére három hajót indítottak útra körülbelül egy millió busel búzával. A rakomány Franciaországom és Olaszországon át Svájcba kerül és a svájci szövetségtanács még további nagy buza, szén és egyéb vásárlásokra készül. Egyidejűleg a svájci kormány egy amerikai csoporttól ötmillió dolláros kölcsönt kapott. Amerikához fordult kereskedelmi szükségletének kielégítésére Japán is, amely kétmillió köteg gyapjút rendelt, ihogy Kina részére közvetíthesse ós ezzel a német 'kereskedelemnek ártson. Kanada egymillió zsák amerikai lisztet vásárolt és Anglia részére továbbította. Az angol hadsereg részére kii'önben közvetlenül is nagyobb takaró- és szövetmegrendeléisek történtek az Egyesült-Államokban, Franciaország pedig Chicagóból kétmillió font hus konzervet hozatott. Több hadviselő állam1 rendelt meg az amerikai cipőgyárakban nagyobb kontingenseket: párisi ügynökök Bostonban husznapi szállításra félmillió pár cipőt hajszolnak, az angol kormány pediig százezer párt készíttet Malboroban. Amerikához fordulnak azok a vállalatok és államok is, amelyek az Európában, megrendelt szükségleteiket a háború folytán nem tudják megkapni. Igy például az argentínai vasutak harminchatezer tonna acélsínt rendeltek, Chilebe pedig nagymennyiségű elektromos gépet. A nagy ímegbizásoknál fogva az amerikai trösztök és kartellek lassankint magukhoz térnek és majdnem teljes, üzemmel dolgoznak. így például a Carnegie Steel Co, az utóbbi időben! youngstowni müveiket jelentékenyen kibővítették és több milliónyi befek(Saját tudósítónktól.) Valaki valamikor azt irta, hogy a legritkább ember van megelégedve a — születésével, mert ha rábíznák a legtöbb másként választana. Ugy vélem, ezek közé tartozhatik Marni tar József is. Ott született Jen®, ahol legszélesebb a Tisza ós a két partját svábok, rác: k, •eláhclk, sőt magyarok, is lakják. Az ő faluja épen rác volt. Tgy történhetett, hogy éimibátor az apja még a vastagnyakuiak ramgyar hitén, volt, ő a rác pópa anyakönyvébe került. De azért a. „Joszip" nevet sohasem használta, ahogyan a matriíkiuláhia be volt vezetlve. Margitai Józsi ott nőtt föl a Tisza parti füzesekben. Bolondság lett volna a sorstól, ha egyebet nevei belőle ezen ia helyen — kosárkötőnél. 'Utóvégre a kosárkötés nom utolsó mesterség. Meg lehet belőle élni tisztességesen — másutt. Csák épen ott nem, aibc:l Józsi született, mert ott mindenki értette és 'folytatta ezt a mesterséget ós kasért, kosárért pénzt nem adott ki. Józsi is — imát volt mit tennie, — vágott egy jó fütyköst, kinevezte vándorbot® alk és elment Erdélyibe. Letelepedett egy városban, ahol még fűzfa sem terem. Itt élt, éldegélt, amig egyszer azt hallotta, hogy kiütött a. háború. iNosoa, rögtön elment a városházéra, és jelentkezett katonának. Beírták egy nagy könyvbe, küldözték ide-oda, nagysckára az ezredorvcs elé állították és igy tudta meg, hogy „untaugliah." Józsival fordult egyet a világ, mikor a besorozott legényeik a szeme közé mosolyogtak. Hogy ő ne legyen katonának való, aki két múzsát megemel! Fogta a fütykösét és azt sem mondta a városnak, hogy befellegzett. Ment, .ment mendegélt, amig leért Boszniába, a határra, ahol már ropogott ia puska és dörgött az ágy.u. Az ezredes elé állt. Elmondta, hogy mi járatban van. Katona lesz, ttagy meghal. Mondta az ezredes: Légy hát katona és... Besorozták. Ma sem világos, hogyan történhetett, de bizony ugy volt, hogy egy sötét éjszaka a szerbek megcsúfolták a legvitézebb magyar ezredet. Lesből rajta ütöttek, aztán hogy volt, hogy nem volt: reggelre eltűnt az ezred zászlója. Biz' azt ugy elcsenték, mint országos vásárkor a főkapitány zsebéből az aranyórát. Hanem ezt a mesét ha akarom: hiszem, ha nem: nem. Folyt ám az egész ezred orra vére szégyenletében. Nem is mertek más regiimentbéliik szeme elé (kerülni. Szerenc«ére nőm is igen kerülhettek, mert ihogy maglikban voltak ezen a poszton. Innen felől a Drinán ők, túlnan a rácok, akiket reggelre mind egy szálig átszorítottak a vizén. Már a melyik itt nem hagyta a fogát. Ilyen katonája pedig Petár király® alk volt vagy öt* száz. De mit ért mindez, ha odavolt a zászló. Késő éjszaka lett ismét, mikor Margitai tet-éseket eszközöltek, hogy a felszaporodott szükségletet kielégithessék. Ezzel szetniben. a kanadai acélipar nagyon rossz napokat) él, imlutlán szorosabb összeköttetései vannak az európai államok: kai. Legutóbb a Dominion Steel Co. hires montreali cég beszüntette működését és több ezer 'munkást* elbocsátott, miután neirn tud exportálni. Általában a kanadai ipar és kereskedelem1 súlyosan érzi a világháború hátrányait és előreláthatólag gazdaságilag nagyon meg fogja 'szenvedni azokat az áldozatokat, amelyeket Anglia javára hozni Igénytelen. Evviel .szemben az Egyesült-Államok okos és korrekt politikával ügyesen kihasználja a kedvező konjunktúrákat és felesleges áruit és készleteit ép oly józanul gyümölcsözteti, .mint amily óvatosan forgatja azokat a milliókat, amelyekre otthon szükség nincs. József — aki itt nőtt -fül -a Tisza-parti füzesekben — szép lassan 'lemászott a Drina partjára. Ott aztán beülltazködött aibba az uniformisba a melyikben minden király katonája egyforma. Nem lehet, róla megismerni, magyar-e, rác-e. Igy, nyakig mezítláb uiszta meg a Drinát. Ahol a tmlsó partra ént, talált az iszapban ogy rongyos, sáros lepedőt. Vagy (kétszer jól megmártotta a viz'ben, aztán magára teritette és elkezdett mászni. Még világos nappal is valami sirhalomnak nézte volna az ember. A rác őr mellette ment el. Majd rálépett. Józsi helyben voit. Még egy lépés. Egy szempillantás alatt a vizes lepedőt rászorította az őr szájára. Lenyomta a földre. Puszta kézzel megfojtotta — egy hang nélkül. Mikor .már nem rúgott, nem is mozdult a rác, lecsavarta fegyveréről a panganétot. Megforgatta benne. A mi biztos, az biztos Tovább csúszott a sáros lepedőben. A tábor aludt. Nekik is nehéz napjuk veit... Még nem pitymallott, mikorra Margitai 'Józsi visszahozta az ezredlobogót. Káplár lett belőle. Verekedtek minden áldott nap. Hol ők verték a rácot, hol a rácok ikaptaik ki. De egyszer fordult a. kocka. Csapdába kerültek és a félszázadot el rág ták az ezredtől., Lehettek nyolcvanan. Azokat bizony egyenkint szedegették le a hegyoldali sziklái mögött megbujt szerbeik. Elesett Margitai József káplár ur is. Nem balt meg, csak a lábát lőtték át., meg egy kicsit fejbe kólintották puskatussal. Mikorra magához tért, össze volt kötve a két keze, de ugy, hogy moccanni sem birt. Fogoly volt. Harmincegyen voltak, többnyire mind seb sült. Mindeniknek össze volt kötve a keze. Alkonyat-tájt el indítottak őket. Három óra hosszat kc-ccgtak úttalan utakon. Lassan meneteltek, sclk nem birt már lépni. Az a közvitéz is aki Margitai Józsi előtt lépegetett a csapatban, alig emelte a ballábát. Csak húzta maga után, hogy zörgött a bakikancsán a félig levált patkó, mint vailami bilincs. A kisérő szerb katonák húszan voltak. Beszélgettek. Margit®i Józefet nem azért irta be JoiS'zip-nak a .matrikulába a pópa, hogy ne értsen a rácok nyelvén. Kihallgatta őket. Azon tanakodtak, hogy milyen utón küldjék a foglyokért a másvilágra. Köztetszést aratott egyik legénynek az az indítványa, hogy holnap megnyúzzák őket. Három órai ballagás után megállottak egy erdőszélen. A foglyok egy csomóban a földön, a kísérők jó ötven lépésre egy széthányt szénabogiyálban pihentek le. Egy puskást állítottak őrül. Margitai Józsi félhangon, mint aki „jócakát" köszön, oda szól rabtársainak: — Fiuk, aki élni .akar, el ne aludjék! — Miért? — kérdi az egyik. — Ne kérdezz pajtás csak azt mondj át k meg, van-e valalmelyikőtök zsebében bic-ka. fflargifai József históriája. — Az ezred zászlója és más esef. —