Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-24 / 271. szám

Szeged, 1914 október 24. DÉL'MiAGYAKOJRSZÁG 3 A 30"5 motorágyuk legénysége magyar. A világháború egyik legnagyoíbb meglepetései a 30.5 centiméteres mozsarak voltaik, amelyeket a monarchia engedett át Németországnak. Végtelen örömünkre és büszkeségünkre szolgál, hogy a 30.5-es ágyuk legénységének legnagyobb része magyar fiukból áll. Egy magyar tüzérőrmester volt néhány napig Budapesten, aihol rokonainál lakott. A tüzér egyenruhája annyiban különbözött a többi tüzérekétől, ihogy parolija piros helyett zöld volt. A tüzér ugyanis a 30.5-esek legénységéből való volt. A Délmagyarország tudósítója beszélgetett vele s a tüzérőrmester a következő igen érdekes dolgokat mondotta el: — A 30.5-es mozsarak majdnem egész legénysége magyar. A tisztek között is igen sok a magyar. Valamennyien a legszigorúbb titoktartás mellett Hajmáskéren tanultuk meg a kezelést. A parancsnokunk Sz—y ezredes, szintén magyar ember volt. öt egy fraaktlrőr golyója megölte. Az ágyuk hatása borzalmas. Én tettem az első lövést Lüttichre és ezért külön kitüntetést is kaptam. Lüttich ellen különben csak két lövést tettünk. Több nem is kellett megadta magát. Namur csak hat lövés után kapitulált. Brüsszel előtt is fölállítottuk az ágyukat, de nem volt szükség rájuk. Itt megsebesültem és szabadságot kaptam. Az ágy-ulk hatásáról a következőket mondotta a tüzérőrmester: — Először vaktöltéssel lövünk, rendszerint 12 kilométerről, bár 20 kilométerig is visz ez az ágyu. A lövés hatását léghajó figyeli és csakhamar milliméternyi pontossággal vannak beállítva az ágyuk. Akkor jön az éles töltés. Négy és fél méteres páncélfalat üt át a golyó és ötszáz lépésnyire minden élőt megöl. Végül elmondta még a tüzér, hogy Vilmos császár ós a német trónörökös gyakran megtekintik az ágyukat miüködés közben. BELGIUM AUTONÓMIÁT KAP. Róma, október 23. A német kormány Belgium számára külön autonómiát adott. Sebeco kudarca Romániában. Bukarestből jelentik: Ismeretes, hogy Sebeco, volt bécsi orosz nagykövet, aki a hadüzenet után Bécset elhagyva, Olaszországba utazott, ott tartózkodása után. Pétervárra utaztában, látogatást tett Szófiában, majd pedig néhány nappal ezelőtt Bukarestbe érkezett. A volt nagykövet Bukarestiben több politikai 'személyiséggel folytatott megbeszélést. Bukaresti diplomáciai körökben az a határozott vélemény alakult ki, hogy Sebeco bukaresti tartózkodása, egy határozott célú, külön misszióval volt1 összekpacsolva. Megbízható értesülés szerint Sebeconak a román udvarral kapcsolatos tevékenysége határozott kudarcot vallott s ezért bukaresti tartózkodását megrövidítve hirtelen elutazott. Mit tehetnek a németek Franciaországgal Egy Genfből hazaérkezett mérnök beszéli az alábbiakat, amelyek ugyan túlságosan fantasztikusak, de amelyek, tekintve, hogy egy volt francia minisztertől erednek, íigyél'miet érdemelnek. — Genfből jövök — mondja az illető ur, — aihol igen váratlanul találkoztam egy rég'i, még az Lcole des Ponts el Ghaussées-n töltött éveimből való Ismerősömmel, Rudiival, a Briand-kormánv volt földmivelésügyi miniszterével. Elcsodálkoztam, hogy ilyen előkelő politikus ma Genfben legyen. Ennek kifejezése után rögtön áttértem a kérdezősködésre, hogy mi lesz'most Franciaországgal. A felelet az volt, hogy az most teljesen beláthatatlan. — Mia mindenki abban az összehasonlításban van, hogy valami hasonló dolog fog történni, mint 1871-ben. Feltéve, hogy a németek ép ugy győznek. Pedig az összehasonlítás 187Í-gyeÍ teljesen téves dolog, mert ma egészen mások a viszonyok. Akikor egy császári kormányt a császárral együtt el lehetett kergetni és lett a köztársaság. De ma a köztársaság van abban a helyzetben, miint akkor a császárság s ma egy esetleges párisi forradalom a köztársaság fejet, kormányát söpri el. ön tudja, hogy a köztársaság eddig is csak a szocializmussal való örökös kiegyezésben ikereste támaszát, szoeiálista miniszterek nélkül nincs kormány és ami most a köztársasági kormányt forradalom esetén, amely pedig küszöbön van, elsöpri, az a szocializmus. — 1871-ben el lelhetett kergetni egy császári kormányt és köztársaságot alapítani. Mit lehet azonban kezdeni, ha a köztársaságot is megdönti a forradalom? Mi az, ami a helyébe jöhet? Franciaországban csak szocialista és pedig antimiili'tarizimiustól átitatott szoeiálista forradalom lesz. Az 1871-iki szoeiálista forradalmát, a Coimimiune-t le lehetett verni egy köztársasági kormánynak. De • jpzelihető-e, hogy a mai szociálizmiust Franciaországban egy megbukott köztársasági ur alcím, amely különben is teljesen ki volt neki szolgáltatva, le tudja verni? — A németek ma más helyzetet találnak, mint 1871-ben. Akkor tárgyalhattak egy, a császári kormány helyébe lépő köztársasági kormánnyal. Kivel tárgyalnak azonban majd most? Idol van az a kormány, amely garanciát is tudjon nyiuiitani a rendért, normális állapotokért, pénzügyeikért? Negyvenöt milliárd hadisarcot emlegetnek, ami talán képtelenség. De mondjuk fizet is, kin tudná a néímet behajtani. 1871-ben a köztársasági kormány vállalta az öt milliárdot, amikor leverte a Ccimlmiune-t. De hol van ma az a kormány, amely a francia szociálizmiust isimét leverheti. — Nos és mit kezdhetnek a szociálisták az ő uralmukkal? Bánják is ő;k a burzsoázia rentéi't és a nagytőkék üzemiének a biztosítását, egyáltalán a kapitalista millióikat? Hát vigyék a németek! Csak az ö szocializmusuk malmára hajtják a víziét, ha megbuktatják a tourzsoázist és a nagytőkét. (A hadisarc e •szerint tehát mégis behajtható.) — Az a probléma, ihogy Németország mik,épen csinál akármilyen rendet, ha elfoglalta Franciaországot. Ez az, amit én nem Iátok megoldhatónak. Íme én imár azzal, a mit a vagyonomból még mobilizálhattam, Svájcban vagyok. — A francia bank összes arckiykészlót ével Angliába menekült, kié lesz most az az arany, aimelv pénzünk értéke? A banké nem maradhat, .hisz .az mindenkié., akinek egy szál bar kiegve van. Vissza hozhi a bank nem hozhatja vissza, ha nincs kormány, mely védje. Az angolok átvehetik és beválthatják az utalványokat, de ez annyit jelent, hogy akinek tiz frankja volt, kap kettőt vagy annyit se. Minden papirérfcék értéktelen, műhelyt nincs kormány, amely ismét kapitalista és azt védő katonai államot tudjon talpraállitani. A kérdéseimre, hogy ha ilyen végromlással járt Franciaországra nézve a háború, hogy lehetett azt felidézni? — ezt az érdekes feletetet kaptam: — Kérem, Poincaré csak egy polgárember, előtte egy szerződés olyan, mint minden tisztességes polgár előtt, hogy azt be kell tartani. ön, talán ismeri azt a becsületes kereskedő ti pilist, aki inkább tönkremegy, de kötelezettségeinek az utolsó fülérig megfelel. Ez a Poincaré is egy pugris (bourgenis), aki mint a politikusok előtt köztudomásu, a minisztertanácsiban is azzal érvelt, hogy Franciaország becsületbeli kötelessége a szövetségi szerződést Oroszországgal betartani, amiért akkor persze mindazok vigan. megéljenezték, akik attól az érzéstől vannak megbénítva, hogy csak egy győzelmes revansháboru ment meg a szoci ál izmus diadalától. Voilá! Én is ezért léptem; ki akkoriban a kabinetből. (M. H. K.) Cábori pósta. Egy szegedi honvéd közlegényünk — két csillagot kapott! — irja nekünk: Lembergről van sró és Lemberg visszavételéről. (Mert vissza,vesszük! Erről beszélgetünk egymás közt és más czredbelivel is, ha találkozunk itt-ott. Egy galiciai közlegénytanitó veszi föl szünet után a szót: — Nekem feleségem, két gyermekem maradt Lembergben és nem panaszkodom; az én szerencsétlenségemnél nagyobb az én hitem. Lembergben oroszok vannak. Nem baj. Eljutunk oda még mi is. Be kell jutnunk! Mi a kellen gondolkozunk. Akkor hallottuk először. Azóta már százezerszer. Legutoljára egy szegedi baka szájából csuklott ki ilyenformán: — Nekünk kall győznünk; kall! Én, ha kuli, eljárom a lábaimat is és meghalok hatszor egymásután, de az én édes szülém még se köt batyut odahaza a hátára és nem hullatja könnyét az országúton végig, mint a galíciaiak. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ilyen az a kell. Csak tűnődtünk rajta és el is aludtunk a nagy tűnődés között. Egy Kolozsvárott fekvő szegedi népf'ölkelő irja haza ezt az „uzsoki emléket:" Sok kozákot learatott, mig egy kozákdárda őt is megsebezte. A Tanitókházában ápolták ahol a legnyugtalanabb beteg ő volt. Türelmetlenül várta sebének begyógyuUisát és az orvosokat is folyton azzal zaklatta; hogy: — Tegyenek velem már valamit, mert itt halálra unom magam a sok fekvésbe. Lóra szétvetnék ülni, hogy viszontláthassam az en ked ves muszka imiat. Addig óhajtotta, hajtogatta hogy muszkát szeretne látni, mig a kegyes sors teljesítette kívánságát. Egy kozákot hoztak Kolozsvárra^ akinek a fején hagyott súlyos emlékeztetőt az éles huszárkard pengéje. Véletlenül ugyanabban a szobában helyezték el kozákunkat, ahol a huszár feküdt. A vörös ördög nézi, vizsgálgatja jó darabig a kozákot és kutatott emlékezetében, hogy hol látta ő ezt az ismerős pofát. Egyszer csak nagyot ordit, felugrik ágyából s W reszkető muszka elé vágta magát. Tört németséggel rárivall: —Te kutya, te voltál az, aki engem megszúrtál! Az orosz is ráismer emberére, megszeppen s kérő hangon csillapítja a vörös ördög dühét, rámutatva bekötött fejére: — Te sem bántál el én velem különben. — válaszolja busán a valamicskét németül tudó muszka. Farkasszemet néztek egy darabig. majd a vörös ördög dühbe borult orca ellágyul, odanyújtja a súlyosan sebesült muszka fogolynak jobbját, hatalmasan meg-