Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-23 / 270. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szegőd, 1914. október 33. Utolsó csepp vérig! A Nordd. Alig. Ztg. jelenti: Kiaocsau kormányzója augusztus 23-án proklamációt bocsátott ki, amely most vált ismeretessé és amely többek közt igy hangzik: „Sohasem fogunk egy talpalatnyi földet sem önként átadni, a melyen |a német birodalmi lobogó leng. Ettől a földtől, amelyet szeretettel és sikerrel uraltunk és amelyből úgyszólván egy kis Németországot akartunk a tengeren tul alakítani, nem akarunk megválni, Ha az ellenség el akarja tőlünk venni Csínklaut, ugy jöjjön és vegye el maga. Bennünket helyünkön fog találni." Angol és belga katonák Hollandiában. Amsterdam., -ellet. 22. FélMvialMös iliapofk közlik, hogy hiteles számit ások szeriint azoknak az angol és belga tmendkiiilt ibaitonáknak száma, a kik Hollandiában vannak internálva, 32.800, a tiszteiké 1430. A franciák aljas vádaskodásai. Milánó, október 22. -Leg-ujabban egy olyan híf jelent meg az olasz lapokban, a .melyhez foghatót nemi is produkáltak -eddig a franciák. A fjorriere della Seru irta meg, párisi lapokból vette az eset-et, amely ekóppen hangzik: A franciaországi 'harcterek egyikén a csata után francia csendőrök elfogtak egy sereg német apácát és egészségügyi 'katonát. Ezek — egy német ezredorvos vezetésével — ugy tettek, mintha gondoskodni akarnának a francia sebesültekről, látszat szerint szeretette! föléjük hajoltak, imi-ntegv segítséget nyújtva, ám eközben áruló módon kloroform injekciókkal megölték a francia katonákat. Az elfogott apácákat és betegápolókat először Vincennes várába zárták, ahonnan -most Páris különböző börtöneibe szállították őket. A foglyok elszállításáról a Matin ezeket irja: \rnils . a tolonc'kocs'i ajtaja bezárult, az ezredorvos, aki generális volt és 'már őszhaju. idős ember, kijelentette, hogy ez a kocsi méltatlan hozzája és L.takozott a .megbecstcícnités ellen Miután tiltakozása eredménytelen maradt, levette tábornoki sisakját, hogy azt ne érje a megszégyenítés. Az egészségügyi katonák, körülbelül százan, nem okoztak neki nehézséget, miközben a tolonckocsikon elhelyezték őket- Elszállításukat óriási tömeg nézte, amelynek orditásai közben indultak el a kocsik a Santé fogház irányában, ahová a német katonákat zárták. Az apácákat, akik tizenöten voltak, a Saint Lazare börtönbe vitték. Am-ikor fekete fátyollal a fejükön a fogház udvarára léptek, a francia apácák főnöknője fogadta őket és megvetéssel igy szólt hozzájuk: — Vegyétek le rögtön az apácafátyolt; nem méltók arra, hogy az irgalmasságnak ezt a glóriáját viseljék . . . Ezt irja a Matin. Ami ebben a tudósításban gyalázatos .'rágalom), t-aláln nem is érdemelne szót. De nyilvánvaló, ihogy mi van a gaz mese mögött. A franciák, az örökös vereség miatt való dühökben már a fegyvertelen egészségügyi katonák, az orvasok és apácák ellenében hösködnk. Valószínű, ihogy nemes munkájuk közben törtek rá a német egészségügyi csapatra, amelyet -elfogva, -a csatatéren mar ad t száz és száz, talán ezernyi szerencsétlen német sebesültet fosztottak meg a gyógyítás és igy'a megmenekülés lehetőségétől. S -minthogy számítottak arra, hogy ez a gazság -mihamar a világ ítélete alá kerülhet — iparkodtak a gaz és ostoba m-esével megelőzni és elhallgattatni .az igazságot. Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. ÉÉli, ÉS 1. Az oroszok szétrombolták a rössels pályaudvart. 2. A tábora posta Hindenburg seregében. 3. Képek egy élelmezési raktárból 4. Egy vasúti kocsiba elhelyezett tábori konyha. 5. Az oroszok eiö! elmenekül! lakosság visszatér otthonába. 6. Belgáktói elhagyott lövészárok. 7. Német és osztrák-magyar teherautók Belgiumban. 8. A német vezérkar szállása egy belga uradalomban. 9. A pihenő katonák jóízűen ebédelnek. 10. A hármas entente kacsáinak ünnepélyes kivégzése. (Karikatúra) slh. Az angol hadihajók réme tenger alatt járó hajó visszaérkezése az ütközet után, a hajó parancsnoka és legénysége. A német hadvezetőség által engedélyezett eredeti felvétel. Dráma 2 felvonásban írás g isir Előadások pénteken és szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától folytatólag éjjel 12 óráig J~áhori posta. Nónay Dezső, a szegedi 5. m. kir. honvéd ezred parancsnoka, aki ezredével Przemysl védelmében olyan hősiesen vett részt, Striegl F. Józsefhez, a Délmagyarország munkatársához október 13-iki kelettel a következő tábori levelezőlapot küldte: Kedves Józsi! ítéletidő jár erre s amikor a 32 centiméteres mozsarak megszólalnak. megremeg még a föld is. A muszkákat szorítjuk vissza, mi is felszabadultunk. Föltétlenül bízom végleges győzelmünkben. Sokat gondolok reátok és Szegedre. Azt hiszem, hogy két hét múlva újra Lembergben leszünk, amelyet az oroszok haliam ásom szerint randal módjára felgyújtottak. A bécsi kórházból irja egyik közös bakánk: — Hála istennek, régre szuronyrohamra mentünk. Ütöttem, vertem, egyszerre csak észrevettem, hogy már nincs meg a fegyver a kezemben, Valamelyik bitang kiüthette a kezemből. Hej, milyen dühös lettem. És előttem ott állott épen egy hat láb magas fickó: egy orosz!! Na gondoltam, ennek befütyülök! Szépen megfogtam, ahogy már az ember birkózni szokott és a földre akartam dobni. De ő is ezt akarta, igy hát elkezdtünk birkózni. Erősen tartottuk magunkat, de azért, láttam, hogyan csurog róla a verejték, — Elpusztulsz bitang! — gondoltam magamban. Ezalatt körülöttem, fütyültek a golyók, de én csak őt gyömöszöltem. Már a földön feküdtünk. Meg akartam kötözni, hogy hazavigyem. Erősen kapálódzott, egyszerre csak fölemelte a pofáját és beleharapott a fülembe. Oda volt, a fülem! Hej, a fene egye meg, milyen mérges lettem erre! Beléje kapaszkodtam, miközben szép lassan legurultunk a domboldalról. Alul egy pocsolya volt, oda szépen belemártottam az oroszt. — Amikor készen voltam vele, föl akartam kelni, hogy visszamenjek a mieinkhez, de nem ment. A fene tudja, mi történt velem, nem tudtam mozdulni. Minden táncolni kezdett körülöttem, még a domb is. Azt hittem, hogy be vágyók rúgva, pedig csak szédültem. Mire magamhoz tértem, egy hordágyon feküdtem, mint egy darab fa. — Sokat boszankodtam, Hát mondják kérem, rendes seb ez? Ne mérgelődjön az ember? Hiszen egy valamire való havibucsun sokkal különben megy a dolog. Ez is háború? Direkt szégyelni kell magamat, ha hazamegyek, Egészen máskép gondoltam el magamnak a háborút. OROSZ KEGYETLENKEDÉS SANOKBAN. Bécs, október 22. Sanak városa 14 napig volt orosz kézen. A város tízezer korona hadisarcot fizetett és ötezer4 kenyeret , kellett szolgáltatnia az ellenségnek. Egy polgárt, a kiről megtudták, hogy tartalékos tiszt, agyonlőtték. Négy városi tanácsost az orosz hadbíróság halálra itélt. Október 5-én, vasárnap délután akarták kivégezni őket, azonban már délben megjelentek csapataink a városban és. kiverték onnan az oroszokat. A satioki állomáson nagy katonai élelmiszerraktárunk volt az átvonuló csapatok és sebesültök számára, amelyet az ellenség elöl még idejekorán elszállítottunk. Ez az élelmiszerállomás teljes feszérelésével már ismét zavartalanul végzi