Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-22 / 269. szám

®ae@e.d, 1914. október 22. IMLMAGYARORSZÁG 7 Jábori levelek. Egy tartalékos hadnagy irja a szerb földről ezt a levelet: Rácországban jól bent járunk, őserdők, sziklák kőzött, folytonos kemény marsban, magmik előtt söpörve az ellenséget, remek kondícióban értünk idáig ... község határába. Na ha még ez is község, akkor a mi kis faluink előkelő városok. Mindegy, csakhogy itt vagyunk s amerre jöttünk, ezer esztendő nmlra is emlékeznek ránk a szerviánok, ha ugyan megmarad a rabló fajtájuk. Egy domboldalon, régi, falusi temetőben van most a táborunk. A fiuk a sirok közelében ástak pompás árkokat, amiket jól be is födtek, nehogy az eső meg a „srapnel" érje őket. Egész vidáman vagyunk a, finom temetői csöndben, harminchat órája nem háborgat bennünket senki, azóta, hogy kizavartunk innen egy dicső szerb brigádot, de ugy, hogy alig tudott elszaladni közülök ötszáz a sziklák közé, ahonnan egy komitácsi banda pörkölt aztán ránk, de két előretolt kis osztag elmuzsikálta nekik kellenes tüzérkisérettel a Beethoven-indulót. A mi zászlóaljunk, hála istennek, gyönyörűen állja a harcot. Halottunk — sajnos — van ugyan három, köztük egy igazi hős zugsführer, de a sebesültjeink száma, még a maródiakat is beleszámítva, mindöszszc csak huszonkettő, a mi igazán nagy örömünk. A legénység élelmezése kitűnő. Reggel tea vagy kávé, ebédre leves, jókora hússal, főzelékkel, este friss racsom, amihez még bor is dukál, vagy az ital ára. A fink egészségesek és vidámak. A temetői tanya roppant tetszik nekik. Tréfás kedvükben parádés huneutságolvat rendeznek esténkint a sir dombok körül. Fogtak két vén komitácsit, az egyiket elnevezték Petár királynak, a másik a muszka császár és összeveszejtik őket egy-két cigarettáért. Egyelőre csak ennyit, majd közelebb komolyabb dolgot egy nagyszerű ütközetről, amelyben a század fényesen kitüntette magát. M\a este indulás, el kell válnunk nyájas kvártélyunktól. Előre, befelé. A fiuk azt mondják, ugy érzik, nemsokára Gyógy heceg ágyában fekszik az őrnagy ur Egy honvédhadnagy irja: — Vigan élünk és gyilkoljuk az ellenséges komitácsikat... Most a Dr inával párhuzamosan futó hegy magaslati vonalát tartjuk megszállva, hogy megakadályozzuk a szerb bandáknak Boszniába, való betöréseit. Voltak ugyan nekünk is már sebesüléseink, Icgtöbbnyire srapneltől eredők. Pár nap óta azonban még srapnel sebesülés sem fordul elő, mióta fedezéseinket srapnel ellen vas fedelekkel láttuk el. Dacára azonban jó fedezékeinknek, minden áldott este támad egy-egy szerb hadosztály, hol itt, hol meg másutt próbálkozik a védelmi vonalat keresztül, törni, mindenkor azonban véres <fővel verjük vissza őket.. De ugy látszik, kezdik megunni, vagy pedig már nem. képesek tisztjeik korbácsesni, kardlappal kihajtani őket fedezékeikből. CselheZ folyamodtak. Éjjelenkint kiküldenek pár embert, kik iromba nagy plakátokat akasztanak ki fákra, főként olyan helyekre, hol szláv nemzetiségű ezredeink fekszenek. Szerintük jó lesz sürgősen letenni a fegyvert és eljöni hozzájuk, ígérnek önálló cseh, lengyel, horvát, rutén, bosnyák, sőt magyar királyságot, azonban ne sokat gondolkozzunk, mert'a németek szétverve .franciák Berlinben, mieink ugy fönn, mint itt lenn Belgrádnál meg semmisít ve, az oroszok és szerbek Budapest és Bécs előtt, Nisben 800.000 fogoly és 1500 ágyú, Szlávjaink fütyülnek rájuk, Tegnap leesett az első hó, de hamarosan megbánta, lamint leesett, el is olvadt, pedig már meg is alakítottuk a rádli partikat, node semmi baj, lesz még alkalmunk hozzá, mert innét addig el nem megyünk, amig ennek a gaz rácnak magva nem szakad. Az éjjel egy igen fontos pozíciójukból a szó legszorosabb értelmében ugy pofoztuk ki őket, pedig túlerővel voltak. Ma hirét vettük, hogy Nisben koronatanácson tárgyaltak a béke felajánlásáról, jó vicc! Ugy látszik, talán még sincsenek egészen Budapest, Bécs előtt cinkosaik, talán még sincs kerek 800.000 fogoly és 1500 ágyú nincsen, talán inkább még az orosznál is hatalmasabb és hűbb szövetségesük: a kolera bírta rá őket a békülékenységre. Hej, de a békének nagy lesz ám az ára, szegény, nyomorult ország, hogy fogod előkészíteni gaz könnyelműségednek árát?! Az óriási csala eseményei. Körúton a döntő ütközet pontjain. Az ismert angol haditudósító, Hamrlton Fyfe, aki Északfranciaország területén az óriási csata eseményeit kezdettől fogva végig élte és az óriási harcmező legkülönbözőbb helyein (tűzvonalban volt, a modern csata képét a következőképen tárja elénk: Tájkép, kis füstfelhőkkel — igy nevezte ^gy frneia csataképfestő a mai csatát. És ez jiemosaik .szellemeskedés. Inkábib valóságos lefrás, amelyet mindazok, akik a csatáikat látják, helyesnek találnak. A mai csatamezőn a harc alatt :a tájon semmi különöset nem feheit észrevenni, csak ifelhér kis felbőgöm ojyokat a távoliban, amelyek jelzik, begy hol Robbantak föl a gránátok. A laikus, a'k:i a muzeumok festményeire va-gy a hadi történetek tarlka képeire gcindol, még mindig azt- hiszi, hogy nagy esapattömegek .vonulnak fül egymás ellen, hogy az ágy.uik két oldalról egymáls -ellen dörögnek, ®Zt hiszi, hogy a sorok szakadatlanul egymás rileu vonulnak, amig csak tüz vonalba nem •lutnak. És ekkor azután addig -lőnek egymásra, amig az egyiknek a muníciója viaigy a türelme elfogy és azután vad 'kézi tusára kelnek, ember — emiber ellen az egész vonalon, a huszárság odavágtat és közbevág és <a nóta vége az, hogy az egyik sereg megverve -viszszavonul, a másaik sereg parancsnoka pedig ünnepélyesen kijelenti, hogy győztünk. Ez a fölfogás nem felel meg a valóságnak. A -háború -már nem sport és nem verekedés, ha-nem tudomány. Nehéz technikai tanulmányok, bonyolult számvetések szükségesek ehez és drága, finom tudományos eszközök. A mai győztes tábornokok nem bátor támadók. Inkább pápaszemes tanár-féle emberek, akik ia tudós könyvmollyckra emlékeztetnek, vagy olyanok, akiknek nagy a szervező tehetségük, akik mérnökök, vagy pénzemberek, vagy kitűnő gyárosok lettek volna, ha nem kerülnek a katonai pályára. A modern háborúnak ez a tudományos gépezete okozza, hogy a mai csatából oly keveset lehet látni. -A győzelem -ma már nem a leghátrab,Inak int, hanem a-nnalk, akinek a legjobb gépei, a legkitűnőbb szervezetei vannak. aki legjobban el tudja magát rejteni és ásni. A szuronyka-rcból csak azok látnak valamit, akik abban részt vesznék és azok is csak közvetetten környezetükből. Jó messzelátómmal az óriási csatameaő sok részét átfürkésztem. Állottam a -tüzelő ütegeknél. Feküdtem a lövészárkokban és -ölmásztam a legelső tüzvomalig. Sőt láttam a német katonákat és beszélgettem is velük, amit a harcolók nem tehetnek. -De valóban a mai csatának nem tudom olyan leírását adni, amely jellemzőbb vdlnia a francia festő néhány szavánál: tájkép, kis füstifélhőkkel. A tulajdonképeni ha-rcvcmal mögött természetesen van sok látni -.való. Mintha csak a harc színpadjának kulisszái mögött állnánk, mig a csata drámája lejátszódik, itt látjuk annak a gépezetnek óriási bonyodalmaé-ságát, amellyel a csatát -meg lehet nyerni és látjuk, hogy szükségszerűiéig ilyennek ikél'l lennie, mint amilyen. Rendelkezhetünk a viliág legjobb ágyúival, n-am ér az semmit ha nincsenek hozzá lovak. A legderekabb és legvitézebb katonákkal sem megyünk semmire, ha nem táplálkoznak iés nem pihennek' rendesen. Továbbá a csapatok minden mozdulatát pontosan ki kell számítani, útjaikat gondosan szabadokká kell tenni, inert -furcsa zavarók ti madnáua.k abból, ha egy és ugyanazon uton, egyik ezred előre, másik hátra inenn . It t a -zinpad mögött mindeneik előtt nagy tömeg tiizér'ó álll nyugodtan, amig ütegeik ni üködé-ben vannak. Odébb hcss-zu munioiós oszlop, amely az ut szélén várakozik, minden kocsi tele gránáttal, de a kocsisor végtelennek látszik. Azután egy falu, tele -katonával. Minden utcában katonák járkálnak, a kapukbm katonák állnak, 'almát szednek, amott egy egész csapat, m-élv álomban. Itt az egyik Íróasztalként használ egy- .nagy, sima követ. Mások a patakban ruhájukat mossák, egy sarokban hárman kedélyese-n kártyáznak. Magas fa árnyékában -egyik katona borotválja a másikat, mig a harmadik a .borotválkozás után, teknő fölé hajolva, mossa az arcát. Kettenhárman horgásznak. Ilyen horgászó francia katonákat a -csata szünetellé-ss közben mindig lehet látni. Ez a franciák fő szenvedélye, azt hiszem, hogy ha tiz óraikor megszól alma a harsona és tizenkét órára jelezné az utolsó Ítéletet, sokan ezt a kis időt is fölhasználnák arra, hogy a legközelebbi patakban horgászszanak. Tovább haladva két hallom között eg> kis völgyibe jutunk is azután egy nagy rétre, ahol százszámra itatják a lovukat -a patakból. A tüzérség tartaléka táborozik itt. Hátrább ujabb falvak, amelyeket a gyalogság tartalékai szálltak meg s még odébb lovasságra akadunk, amelynek a harc eme színpadján nincs dolguk. Most hosszú autómchilíorral találkozunk. Sdk autón levágott ökrök és juhok vaunak óriási tö-m-egben. Másokon kerek kenyerek. Ez a csapatok éléskamrája, innen osztják ki az egyes -ezredek között. Tulajdonképeni táborozás nincs a francia seregnél. Igazi sátrat nem is láttam. Ha leszáll a sötétség, akkor az utak szélén vagy a -gabonaföldeken -ezrével Hihet látni az ember-eket, amint fekszenek. S amint automobillal végig -haladunk az éjiben, -látjuk, hogy a fáradt c-sapatok visszatérnek a lövés-zár, kokból, a frissek pedig, amelyeket a faluban láttunk, előre -vonulnak, azoknak helyeire. Abban az időben, amikor rendes körülmények között a munka után a nyugalom következik, ilyenkor tegerősebb-en borzong az ember a háborútól .ós legmelegebben érzi a részvétet a katonák iránt. A férfias küzdelem hevíti a vért és nappal a tüzelés izgatja az -embert. D-e amilkor a sötétben el kell foglalni az állást a lövészárokban, azzal a tudattal, ihogy az ellenség, amint leggyakrabban történik, valószínűleg már napfölkelte előtt támad, amikor ideg-erejét a hosszú ébrenlét csaknem teljesen kimerítette, akkor ninci semmi, ami az embert hevítené és lelkesítené. Még az ilyen éjjeli ütközetnél lehet legtöbbet látni a ni-odern csatából. Minden távolii dombon szakadatlanul villámlik a tüz. Égő házak és boglyák szakítják meg a sötétséget. A nagy táborokban vigan égnék a tábortüze1-. De nincs semmi öröm ebben a regényes éjjeli képl>en.