Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-21 / 268. szám

Szeged, 1914. dktóber 23. XXÉLMAG YARORSZAG 3 iA háború, az újságok és az olvasók. (Saját tudósítónktól.) Aki intelligens -ember a kezét .a szivére teszi, Ihogy őszinte valll-o-más-t tegyen olvasmányairól, a legtöbb kénytelen beva'lilaimi, liogy úgyszólván kizárólagos szelemii tápláléka: az újság, ihiá ugy tetszik, az újságok. Különösen -most ebben .a háborús világiban, jóllehet a ilegtölbb-ndk béke idejién is. Aiz újságok mondhatni ösztönszerűen megérzitk, -mire -van iszülkis-ége a közönségnek. -A legtöbb ilap .a iháboru kitörése óta nem ho-z szépirodalmi részt, vagy h,a igén, hát a minimumra szc-ritotta-n, sőt -ez a --minimum is háborús tárgy-u. -Mert ugyan kinek van most, -mikor -az embereik érzés- és gondolatvilágát tellijies-en -leköti a háború, kedve és- -a-mi a fő, türelme, -más-t olvasni, mint újságot, mely -a legnagyobb gyorsasággal -és a legnagyobb jóhiszeműséggel! iklközli azokat a hírekéit -a harctéri eseményeikről, laanelyelk-et kap és n-eim az uj-jálbóil szop. iKja-pj a hite-les h-e'lyről és — cenzúrázva. Ennék dacára mégis inindulntalan hallani ellenséges hangokat ia sajtóval szemben. H-a azonban -ezeknek a sajtó-ellen ságeknek a lelkük fenékére nézünk, isőt még ilyen mélyre sem Ik-elll leszáll anunik, akkor meggyőződhetünk ról-a, hogy ue-m is haragszanak ők voltak-épen olyan nagyon az újságokra, amelyeket úton-útfélen szidalmaznak és ócsárolnak. A s-c-k ócsárló közül csak kettőt mutatunk be a közönségnek, hadd lássa, milyen őszinte emberek azo-k, akik a lapokat szidják. 1. A vonaton ültem. Az egyik fővárosi lapban rendkivül érdekesen, drámai- ,elevenséggel irta le e lap tudósítója Przemysl ostromát. Azt hiszem a téma eilég aktuális. Annyira tetszett a ileiirás, ho-gy oda nyújtottam a lapot egy ismerősömnek. — Köszönöm, én undorodom a lapoktól. Miót-a kitört a háború, -n-em vettem ujságc-t a kezembe. Nem is veszek. Természetesen nem kiapacitáSlta-m -ezt az urat, ha-n-eim le-vontam a konzekvenciáit. A vonat -haladt, én végül .letettem ia lapot. Az én ujságoll-enes uram pedig elkezd beszélgetni. M-iről? Hát kérdés lehet, miről? A háborúról És mondhatom, hegy én, akli -naponta legalább négy-öt -újságot -oflvasck, egy jott-áivai sem vagyok jobban -tájékozódva az eseményekről, mint ő. Persz-e n-em tudtam megállani, hegy ne adjak kifejezést cso,diáikozásamna'k, honnan tudja -mindezt, ha újságot n-am clVais? S -most jött az őszinte és nagy vallomás.-: — Na azért ha én nem is olvasok újságot, olvasnak az enyéim és ionok aztán elmond jók, mi hir a harcterekről. 2. A gőzfürdőbe mentem. Két ur éppen kiféle haladt. Mondja, az -egyik: —Olvastad a mai llapoklba-n, hogy a németek valami nagy meglepetést tartogatnak az angolok számára? — Én nem öl-vasok, utálom az újságokat. Küllőmben minek ,-is olvasnék? ,Én -nékem uniti, dig nagyszerű értesüléseim vannak. Jobbak és megbízhatóbbak, -mint az újságoknak. Többet neim hallottam, mert mór hiaillótávclságon kivül voltaim. De jól megnéztem azt a kitűnő értesü-Mségü urat. Délután elmentem az egyik hal városi kávéház ellőtt. Megnéztem a tülköralbla-kban, jól áll-e az u,j ruhám. Először volt rajtam s igy talán megbocsátható hiúság. -S i-me mit látnak a szemeim? Bámul atomiban egészen megfeledkeztem az uj ruháimról. Annál sokkal érdekesebbet láttam. Tudják, hogy mit? Tudták, hogy kit? Minden nagyitá-s -nélküli mondva és irva: egy legalább fél méter magas vjságh-almazba belekönyökölve, belebújná azt az urat, aki délelőtt a gőzfürdőben olyan megvető fölénynyel és fölényes megvetéssel szidta és utálta az újságokat. S ilyenek ők talán vaíla-mennyien. Miért? Mert igy azt hiszik, -h-ogy -más-ok azt. hiszik, hogy ők okosabbak és bölcsebbek, mint ml, többiek, újságolvasó halandók. Tábori levél Boszniából. Csatározásunk a komitácsi bandákkal (Saját tudósítónktól.) Sok érdekes dolgot ino-n-d- el az alább következő levél, mely cenzúrázva érkezett hozzánk: \Serg,jevó, 914. X. 16. Ugy látom, hogy az uj Ságok -már hosszú ideje csökönyös- hallgatással -tüntetik ki a déli harcteret, tehát 'megpróbálom, hátha én szolgáiba tok -egy-két újdonsággal, itteni életüuk-st .festve. -Nemsokára két hónapja le-siz, begy elparancsoltak a városból egy ilia-rmadfálóranyira délre -eső 1200 -m. magas megerősített állásba (Stiitzpunkt v. Vorf-e-ldpcsiitio-n) -mint tüzérségi parancsnokot.. -Észak .félé gyönyörű kilátásunk van a városra, .elélre és keletre pedig vadregényes panoráma nyílik. Folytonosan emellkedő hegysorok, óriási sziklatömbök sorakoznak egymás .mögé, mély-ek -közül a távol ködében kéklök már Szerbiában vannak. Egy jó magyar képű honvéd népfelkelő nagy kínnal felmászván ide s hagy szuszogva törülgetvén izzadt homlokát, igy fakadt k-i a környezet láttára: „Hej Bosznia, rongyos Bosznia! Téged is csak azért teremtett az Úristen, bogy -ezen -a bely-e-n lyuk ne legyen a földgolyóbison !" Egyáltalán a .mi j-ó alföldi magyarjaink (a. gyalogság, mély -az erődökben van, mind az!) sehogy sincsenek megelégedve a „görbe országgal!"! Szidják a -nagy hegyeket és átkozzák a nevüket. Valahányszor csak honvéd járőr jár errefelé, ólv-eiz-etteil kérdem őket, hogy honnét jönnek? A legtöbb szóban 3—4 .-mássalhangzó követvén -egym-ást, semmi kincsért -nem járna rá a -nyelvük s ily módion kénytelen-kelletlen a legkitűnőbb magyarosit ásókat eszköz-lik. Igy lesz Studeno-Brdóból Studenói borda, Sdrnikből Szedernik, -Osol-inanKápá-bÓl Csollinai kapa stb. Mi-nap meséli az egyik honvéd a tüzéreimnek, Ihogy patrullba járt a... .u „cenni -verje ,m-eg az Ist-en-en!" (egy hegy, melynek neve Crni-vrh!) Az első időkben bizony meglehetősen unatkoztunk. Egés-z tevékenységünk a legénység kiképzésé ben -merült ki. Egyszerre azonban lázas tevékenység indult meg mindenfelől, ugy, hogy má-r reméltük, Ih-cgy végre mi is -belekóstolunk a golyóbisba, — természetesen legalább „drei S-ahritt vem Lei-b!" Á-llásnnkat gyorsan erősítgettük, a drótsövény-akadály-olkat kiegészítettük, árkászok aknákat fektettek -mindé,nfeilé és házakat robbantottak. -Az előtérben lévő .erdőket, -fasorokat, cserjéket, házakat felégették, hogy az ellenség rejtekül fei ne használhassa. Napokon keresztül hatalmas lángok ilclbcgtak köröskörül s -óriási füst-oszlopok gcmoilyogtak fölfelé. Végre a-ztán a hivatalos jelentések kcmltácsi banldák közeledését jelezték. Termé-zetesen szigorú óvintézkedések következtek. Éjjel nappal szigora őrszolgálat, isürü pa-truliro-zás, no és az elején egy kis kíváncsiság, meg izgalom, ihogy hogyan i-s mehet ez ?! Az éjjel-ók vaksötétek, zivatarosak, esősek, vagy ködösek. Nem látni, nem hallani. Az őrszemek résen. Közeledik egy békésen legelésző -ló vagy kecske. Minthogy ssni a Hailtwerdát, .sem -az állj kivagyot ne-m érti, nem áll meg: piff-paff, s két golyó • iiv.it a sötétségbe és -mindenki felugrik, szalad a helyére. Egy félórai ifagyoskodás után ismét -iefdklsziir.k. Most -meg -valami kósza kecske vágyik .aviatikus babérokra ót- rámegy egy aknára. Bumm! — hangzik a 'közelben a hatalmas dörgés és száz oldaliról verik vissza a hegyek, mintha ostrcmclnának minden oldalról. Ismét rohanunk. Hirtelen fényes fehér sugárkéve szalad- a sötétségbe; -a vég© e-gy -távoli hegyoldalra nappali világosságú kört rajzol. M-cst a kör megy jobbra-balra, mozog fel-alá, minden irányban s ugy véled, hogy moziban vagy: erdős hegyek, fa-lvak, fák, házak váltakoznak benne, élesen megvilágitva. Néhány felriasztott kutya kezd ijedten ugatni, de embert nem látunk, rendben vagyunk. -A fény-sáv egyszerre elalszik, hegy -néhány perc múlva -más helyen folytassa kutatásait. Ez a nagy fényszóró, amely kilométerekre világit. Kisebb van -nékünk is. [Ezzel a drótakadályt világítjuk -meg szükség esetén. Közepes távolságra -meg világító pisztollyal világítjuk meg a. környéket. Érdekes tűzijáték folyik igy éjszakánként köröskörül. Egy dörgés, una.jd -fölfelé Szaladó éles sistergés, ismét egy csattanás és egy fényes -világító gömb ereszkedik lassan -lefelé nagy körben (megvilágítva maga al att a táj a-t. A k-cimi'tácsdlk azonban nem nekünk teremtettek! Támadni nem mertek .minkot, h inem messzebbre élőre menő fel derítő csap • toknak igen sokat kellemetlenkedtek. Rendszerint egészen pontosam tudták á menetirányukat, valami alkalllmas helyen elrejtőzködtek s csapatunkat egész közel eresztik, aztán gyorsan tüzelnek és — -elillannak. AméllfH megvan még a-z a isze-miteilen szokásuk, begy a legnagyobb előszeretettel a tiszteiket veszik célba. Ugylátiszik, a vezetőség végre megunta ezeket a garázdálkodásolkat s ujabban napnap után -érkeznek ide csapatok, hogy megtisztítsák -eze-ktő'l a bandáktól a környék?,t. Állta-Iáiban nálunk -most teljes csend van s ezzel a kis- kcimitáosi íheőce-1 a mi háborús ' evék-einységün-k egyelőre be van -fejezve. Csak csodálkoztam, hagy tegnap kaptam még egy ágyút. Ugy látszik, jól viselkedtem, azér: aján dokoztak meg vele.