Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-02 / 249. szám

Szeged, 1914. október 2. 1 " 11 111 KRROLY KIRRLY. (Saját tudósítónktól.) Az a vérrel: viharzó szélvész, mély egész Európán végigtombol, hullámzásba hozta a! román tengert is. 'Hánykolódik ez a tenger, hullámai nekivágódnalk a Kárpátoknak 'jés; ímedróböl készül kilépni, elnyeléssel fenyegetve a szomszédos •vidékeket. Féktelen indulatok szabadultak fel és a tömeg egy része tajtékzó dühében Erdély felé vicsorítja fogát. A könnyű prédára lesők ihada ez, mely a remélhető pillanatnyi siker kedvéért kész volna egész nemzete jövőjét kockára tenni. A rövidlátóknak, akiknek a gonosz indulat még jobban el vakítja a szemét, nemi adatott meg a távolabbi jövőbe tekinteni'. Ebből a hullámzó, morajló tömegből fölségesen, emelkedik ki a románok királya: Hohenzoltern Károly. iNem azért említjük maigasztalólag az ő nevét, mert az a klasszikus •teszed, mieliyet tegnap a román koiroinatanácsban tartott, ránk nézve kedvező és imiegmyiugtató. A királyi nagyság fokmérője nem az a rokon- vagy ellenszenv, mellyel a vieie szomszédos népek iránt viseltetik, hanem az, Ihogy mennyire viseli a szivén a saját országa sorsát és azon nemzetét, mely fölött uralkodnia adatott. ,S 'ha szubjektív érzésünk teljes kikapcsolásával olvassuk Károly király logikus, Okos, belátó és előretekintő beszédét, a legobjektivebb tárgyilagossággal konstatálhatjuk, hogy boldog az a nemzet, mely fölött ilyen király uralkodik. Olyan király, aki politikai tudásában, a történeti pillanatok megérzésében és megértésében, a komoly •helyzetek Okos mérlegelésiében annyira (fölöttié áilH minden alattvalójának. 'Románia legsajátosabb érdeke, hogy hall(Saját tudósítónktól.) A monarchia népeinek érdeklődése ezekben, a napokban fokozottabb mérvben fordul az északi harctér felé, ahol most már az egyesült német és osztrákmagyar hadak veszik fel a harcot a visszavonulni kezdő orosz haderő ellen. Az orosz hadseregről különösen. ,a háborúból visszatért sebesült katonáink sokszor egy,másnak ellentmondó dolgokat mondtak el. A háború eddigi eseményeiből isi a legkülönbözőbb következtetéseket 'lehet levonni. Milyen hát az orosz hadsereg? Az orosz tiszteknek nagyon roesz ihire mjairaöt ínég a japáimorosz háborúiból. A világ iháboiru eddigi tapasztalatai nemi cáfoltaik rá a imuszlkia tisztek TOSSZ hiirére. Alábbi adataink .a, kieiiiet-porcszoszági csatatérről valók és Usedon Oszkár, német, hadügyi iró nyomán közöljük őket. iGuimjbinnen/től ászaikra egy orosz tiszt sehogy sem .akarta megadni magát, Kézzieillábbail védekezett, mikor fegyvereit el .akarták siaeidni tőle. A német Ikiatonák végre is ráfogták puskájukat. Miikor a muszka látta, hogy a dolog komolyra fordul, elfogta a halálfélelem; hősi módon .meghalni inem tudott, hált futással próbált inenékiülni. De a sortűz leterítette. Egy német őrvezető megkerített egy nyeletlen orosz zászlót. (Megkerítette küzdelem nélkül, a legbékésebb módon. A foglyok közül ugyanis feltűnt neki egy orosz ezrede®', kinek kabátja a mellén föltűnő módon kidagadt. Az őrvezető megtapogatta az ezredest, majd kigombolta ia kabátját és megtalálta nála az ezredzászlót. A menekülő, vagy halott zászlótartótól nyilván azzal vette makához az ezredes, bog ymajd megmenti. iDe hát nem sikerült. Egy orosz igyaílogos-iszakasz megadta magát. A német csapat hadnagya fölszólítja az oroszok vezetőjét, egy előkelő tisztet, hogy adja át fegyvereit. A tiszt átnyújtja pisztolyát, de ugy, hogy a. gyanútlan németet orozva keresztüllövi vele. Abból az orosz csapatból senki sem került hadifogságba. DÉLMAGYARORSZÁ6F gasson királya bölcs szavára, .mely óva inti országát, hogy kalandor-politikába bocsátkozzék, „mert Ausztria-Magyarország szétdarabclása Románia pusztulását1 jelenítené." Mikor egész Európa minden sarkában, recseg és ropog, amikor .századok alkotását .az összeomlás veszélye 'fenyegeti s tudni, nemi tudhatjuk, ki marad felül' s ki kerül alul, bár imi bízva bizunk a ima,gumik végleges diadalában, királyi bátorság kellett azoknak a nagy horderejű szavaknak a kimondásához, amelyekkel feltárta egész lelkivilágát és biztos kézzel rajzolta meg a fejlődésnek azt az irányvonalát, mélyein, a román népnek haladnia kell, ha nem akar vesztébe rohanni. Mett „Oroszországot nem fogjuk tudni eltántorítani attól az eszméjétől, hogy ha Konstantinápolyija akar jutni, előbb benuünkét (románokat) kell mint független hatalmat elpusztítania". Ez nemcsak beszéd, a legnagyobb királyhoz méltó, ez drámai hatású és erejű tett. Olyan, amilyen csak igazán nagy államférfiú agyában fogamzhatott meg. Királyok és diplomaták soikszor azért beszélnek, hogy elrejtsék azt, amit éreznek. Károly király azonban, most azért beszélt, hogy tudja meg a romám nemzet és Európa minden •nemzete, hogy tudják meg a késő utódok is, mit érez ő a mai világ,felfordulás közepette. — Azt kívánom, — mondta, — hogy a történelem ismerje meg, hogy 1914-ben milyen nézeten volt Románia első királya az ország szerepéről. Vájj' megér ti-e ezt az ő román népe? Kell, hogy megértse, hacsak dőre fejjel nem akar neki menni a falnak, neki a Kárpátoknak. Kiváltságos az orosz hadseregben a gárda tisztjeinek helyzete. Kiváltságai közé tartozik az ugrásszerű 'előmenetel. iNem ritka eset, hogy a századosból a (közbeeső fokozatok látuigiriásávall egyszerre 'ezredes lesz. Az orosz hadsereg mindéin tábornoka; a gárdából került ki. A keiM-poroiszoiiszági csataterek egyikén a németek hatalmába került ,az oroszok vezénylő tábornoka. Egész hadteste vad futásnak eredt. Az autókat is magukkal ragadták a menekülők. A fejevesztett zűrzavarban vezérkari főnökével és hadsegédével tanácstalanul állott, a tábornok. Ekkor jó távol világosságot látott. Egy falu volt, de már németek voltak benne. A tábornokot tüz fogadta. a falu előtt. Vezédkari főnöke elesett, ő meg hadsegéde megadta imagát. Könyezve beszélte el sorsát maga a tábornok. És a kemény német katonaszivek .megindultak esetén. ,A tábornokkal nem minit hadifogolylyal hanem mint baráttal bántak. Fölötte jellemző aiz orosz tisztikarra ez ia két esetecske. Egy nagyobb orosz csapattal egyidejűleg fogságba kerül — egy dáma is. Egy takaros bugyogóju, iaiz ezred jelvényeivel díszes kacér zuhbonyu fiatal dáma. „Az ezredes ur felesége..." magyarázzák a németeknek. A helyes dáma. tudniillik egy közkeletű kokott vollU 'Egy imás .alkalommal ,kézrekerült a törzskarfal egyidejűleg két „kedves testvér", két apácza. És a törzskar podgyászában inéhámy finom női fehérneművel telerakott bőrönd! íMert az orosz tiszt a. bábomban is szereti a fesztelenséget. 'iíEHI Az orosz lovasság főanyaga szemre semmit sem mondó, de minőségre igen jó lehet. Töbij izban megesett, hogy portyázó kozákőröknek sikerült üldöző lovasaink elől megmernek ülni ük, mert lovuk a imély /talajban gyorsabbnak bizonyult. Itt való helyén Orosz-Lengyel ország apró, kóczos parasztlovairól is megemlékezni, melyek még egyrészt teljesen igénytelenek, másrészt .a rájuk bízott jármüvet, mély homokban, vagy sárban vagy olyan helyeken is előbbre viszik, amelyeken náluk jóval izmosabbnak látszó 7 lovak sem. boldogulhatnának, mert nincsenek a tehernek közömbősen türelmes, egyenletes húzásához szokva. Vo natosa pat a i nk el őre j utasának n agy akadályai voltak a homokos utak. Kocsi, ló, de a puszta emberi láb is mélyen belesüppedt a homokba. Aránytalanul nagy erőfeszitésébe került ezért az előrebatolás. Másrészt az olyan homokos zónáknak ,az a természete, hogy minden mélyedésében, vagy horpadásábao tócsává, apró pocsolyává áll ímeg a viz. Katonáink iába átázott bennök is nedves cipőben, nedves lábbal homokban folytatni a masirozást annyira kimerítő, sőt öldöklő fáradtság, hogy nem csoda, ha ilyen 'terephez nem szokott embereink között annyi volt a imiaródi. | Ugyanez áll az orosz tüzérségre nézve is. A Tomasov környéki harcokban például tüzérségünk egy része teljes két óra hosszat állta nála jóval erősei>b orcáZ ütegek tüzét. Az orosz lövedékek az egész idő alatt tüzérségünk háta mögött robbantak szét, de akkora távolságnyim tőle, hogy kárt nem tehettek benne. A kellemetlen mindössze a fojtogató gázok elviselése volt, inert ,a nagy szélcsendben a gázok -meg,ülepedtek. Egy anás esetben viszont egyik ütegünket, épp amikor állását elfoglalta, tehát védtelen pozícióban volt, .olyan megsemmisítő •p.redméinnj*el támadta meg laz .orosz tüzérség, hogy hat ágyunk közül végül is mindössze egyet sikerült leszerelni. Akár,mennyire szomorú jelentőségű íreánk nézve ez a példa, aninaík a mesének mindenesetre véget vet, hogy ;az orosz gránátok és shPapneillek robbanó por helyett (homokkal volnának megtöltve. Sajnos, mind ,a ikét fajta orosz lövedéknek hatása túlságosan is jó. Az, Ihogy a gránát, nem mindig robban fel, a legjava ,muíiicióval is megesik, ha laza, vagy ,éppen mocsaras talajba vágódik a lövedék; már pedig Oroszországban ós Galíciában igen gyakori a;z lilyen talaj. Ezekből is látnivaló, liogy mennyire értéktelen harcok egyes j alenségéknelk általánositása, Az ellenség lebecsülése származik belőle, ,az pedig könnyen ímegboszulódhatik. Egyébként ha az orosz tüzérség várakozáson felüli jó, a mi tüzérségünk sem kevésbé kiváló. A legutóbbi harcok eseményei közül való ©z a példa. Tekintélyes; .távolságból orosz gyalogság igyekezett egy erdőn keresztül Egy ütegünk észrevette ,az oorszokat, amint az erdő egy tisztásán haladtak át. Mikor azután az oroszok a következő s igen keskeny tisztáson is áf akartak hadpdni, tüzérségünk ezt a kedvező, de igen rövid időtartamú helyzetet akkora eredménnyel használta ki, hogy később mikor csapataink előnyomulásuk közben a tisztásra értek,, ott a halottak és sebesültek egész hegyeire akadtak. Való, hogy .az orosz csapatok kvalitása igein különböző, ímert az óriási birodalomnak legkülönbözőbb részeiből és katonai értékre legkülönbözőbb .népfaj,aifcól rekrutálódnak. A satnya, vagy teljesen 'műveletlen, szinte félvad fajták emberei kevésbé jó katonák, mint a jól táplált, munkában, miegedzett, értelmes fajtáké, Osaik így lehetséges az, hogy például a legutóbbi 'napok csatáiban egy íelsőma.gyarországi ezredünk három1 szakasza, tehát öszsze-vissza 150 embere elunván a lövőárokból való hosszas lövöldözést, kirontott árkaiból és .nekiment egy árkaiból lövöldöző orosz zászlóaljnak. A rohiaimí eredménye két tisztnek, hat altisztnek és 470 orosz katonának elfogása lett. Cselekedte pedig ezt 150, jobbára •tót legény, tehát itné-g a mi hadseregünknek sem elsőrendű katonai anyaga! Ugyancsak a Lemberg körüli harcokban, a Visztulától nyugatra elég alkalma volt csapatainknak az orosz gyalogság rendkívüli szívósságát kitapasztalnia. Bár tüzérségünk s azután gyalogságunk tüze alaposan megtizedelte őket, csak többször megismételt hatalmas rohamokkal sikerült úrrá lenni rajtok. Milyen az orosz hadsereg, — Az eddigi harcok tanúságai. —