Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-16 / 263. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG , Szeged, 1914. október 11. Przcmgs! parancsnokát kitüntették. Budapest, október 15. A Przemysl pa­rancsnokát, Kuzmanek altábornagyot az os­tromló seregek parancsnoka, Dimitriev Rat­ko tábornok az ostrom második napján fel­szólította a vár átadására. Kuzmanek erre azt izente: „Méltóságomon alöliniak tartom, hogy szégyenletes föltételeire válaszolják". A király most Kuzmanek altábornagynak a vár hősies megvédéséért a vaskoronarend alsóosztályát adományozta. Eltemették a román királyt. Bukarest, október 15. Károly román ki­rályt ma délelőtt Curteadairgosban eltemet­ték. A nagy királyt Románia egész lakossá­gának impozáns mértékben megnyilvánuló részvéte kisérte utolsó útjára. A királyunk nevében Czernin gróf nagykövet ezüst ko­szorút tett a román király sírjára. Tiíos riasztó híreket telefonozni. A kereskedelemügyii miniszter a riasztó 'hirek terjesztőinek a távbeszélő használatá­ból való kizárása dolgában a következő ren­deletet adta ki: „Az utóbbi időben ismételten, előfordult, hogy ©gyes távbeszélő előfizetők olyan, riasztó híreket terjesztettek távbeszélő atján; amelyek mindén. alapot1 nélkülöztek és a hadi eseményekről kiadott hivatalos értesi­tésekkel homlokegyenest ellenkeztek. Figyel­meztetem tehát a közönséget, hogy a posta­és távibeszélő iroda igazgatóságok utasítást kaptak, hogy ilyén esetekben az illető elő­fizetői állomást a használatból zárják ki. Róma, október 15. A császári és királyi osztrák-magyar nagykövetség Berchtold Lipót gróf külügyminisztertől ma a követke­ző táviratot kapta: Az orosz csapatok, amelyek Márama­rosba betörtek és amelyek csapataink által visszaverettek, ismét menekülésre kénysze­rittettek, Szurdoknál és Kislonkánál. A Kár­pátok völgyében kénytelenek voltak ágyúi­kat és muníciójukat hátrahagyni. A Beszki­deken és Vereckénél offenzivánk növekedett és egész Slavskó-ig és Tusolká-ig fejlődött ki, amely két helység már Galíciában van, északnyugatra a Stryj-töl. Úgyszintén Tur­ka, amely Galíciában délkeletre Przemysl­töl van, csapataink kezébe jutott. Ezer fog­lyot ejtettünk. Przemysl előtt Siednicka erő­sítés ellen a keleti fronton egy támadás visz­szautasiítatván, az oroszok visszavonulása általánossá vált. A várnak keleti frontja is teljesen ki van ürítve. Az ötödik és hatodik orosz gyaloghadosztály, amelyet Lancutnál Przemysltől északnyugatra megtámadtunk október 9. és 10-én, jelenleg visszavonuló­ban van a San-folyó felé. Az oroszok szorongatott helyzete. Bécs, október 15. Przemysl fölmentése után csapataink egy része előrenyomulása során, szembetalálta magát Chyrowtól délke­letre tizenöt kilométernyire Mecfylka és Stary­S'aimbor között az oroszok megerősített vona­lával, amelyet rögtön megtámadott. Mivel csapataink néhány helyen. már átlépték a San folyót, bizonyos, hogy az oroszok csakhamar kénytelenek lesznek pozícióikat Medyka— Stary-Sambor között kiüríteni, mert különben elvághatnák őket a főseregüktől. A mi galiciai operációnkkal, összefüggésiben a német hadse­reg is hatalmas lépésekkel nyomul előre orosz földön. A kelet-poroszországi hadsereg észa­kon erősen tartja a Wladlslawow—Augus­tow-vonalat a túlsúlyban levő orosz erőkkel szemben, amelyeknek átkaroló kísérletiét Schirwindt mellett könnyű szerrel 'visszauta­sította, miközben számos ágyút és háromezer foglyot zsákmányolt. A németek délebbi szár­nya visszafoglalta a néhány napja orosz ké­zen levő Lyck és Bialla kelet-poroszországi városokat. Ezek a sikerek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az oroszoknak az a törek­vése, hogy a kelet-poroszországi német had­sereget északabbra nyomja, ímeghiusult és most már bizonyos, hogy a németek elhárí­tották hazájuktól az ujabb orosz invázió ve­szedelmét. A német hadseregnek az a része, amely érintkezik a mi legészakibb pozícióban levő csapatainkkal, Varsó alatt Grojcenél ara­tott diadalt és most valószínűleg imár ujabb operációba .fogott, melynek közzétételét azon­ban, nemi tartja tanácson:ak a német hadve­zetőség. AZ OROSZOK TERVE. Bécs, október 15. Az orosz harcvonal nagy kiterjedése a Reichspost szerint a prze­mysli nagy orosz csapatfelvonulásoknak tu­lajdonitható. Az oroszok nagy erőket vonul­tatnak föl, hogy a mi offenzivúnkat bizonyos stádiumban visszatartsák és az orosz trént biztonságba helyezzék. Ha ez sikerül, akkor az oroszok visszavonulása még a döntő üt­közet előtt várható. Az Oise melletti harcokról a történelem, sokáig fog beszélni s különösen a hadtudo­mány az, amely rengeteg sók tanulságot me­ríthet belőle. Angol lapok érdekesen írják le a Iharc szinterét és technikáját s kénytelenek elismerni, hogy a mérnetek minden tekintetben fölényben vannak. A Times leírása szerint a harcmezőt előbb a németek szállták meg és igy értékes előnyhöz jutottak. Hadállásaikat az Ai'sne dombjain, a craoreni fensikon, a reimsi magas­latokon; egész Argóimig építették meg és ez a vonal jóformán' változás nélkül1 ma is. fenn­áll. A szövetséges, angol és francia csapatok a német támadások ellensúlyozására száz— ezerötszáz méter távolságnyira tőlük, körül­belül száz mérföldes vonalon hasonló had­állásokat létesítettek. Mindkét sereg rendkí­vüli gonddal organizálta a maga elhelyezke­dési terepét, ugy, hogy a lehető legtöbb és legjobb fedezetei nyújtsa és az ellenséges tá­madást lehetetlenné tegye. Ennélfogva a köz­vetlen támadás tényleg, meg va.n, nehezítve és heteken át csak állandó tüzelés folyik mind­két oldalon, amig: a helyzet döntésre inerri ér­lelődik. Természetes, hogy a szakadatlan, tűz­ben és gránáthullásban az emberek gépekké változnak. Se veszélyt, sem fáradtságot, ,se lármát, se világosságról, sem éhséget, sem szomjúságot nem éreznék már. a halál pedig eszükbe sem jut. Eleinte még utánanéztek egy-egy sistergő gránátnak, ma már nem is törődnek vele. A tüzelés rettenetes mérveket öltött. Némtely helyre alig néhány méternyi körzetben három-négy óra alatt hatszáz grá­nát is. hullott anélkül, hogy egy embert is megölt volna. A németek és a franciák egy­forma türelemmel fe'kszenék a lövészárkokban és kutatják az egymás nyomát. A parancs az, hogy nem' szabad az ellenségnek lőpontot ad­ni. Természetes, hogy a legények szeretnék látni, hogy mi történik szemben, és ki-kidug­ják a fejüket, bármily veszélyes is. Megtör­tént például az az eset, hogy a franciák v*gy az angolok bevettek egy-egy kedvező állást, mialatt azonban a következő csapat megerö­sitésükre előnyomult, a németek újra rneghó­ditot'ták az elfoglalt házat és mire az ujabb A német tengeren is győzni fog. A Morning Post pétenvári íudósitója a Pallada páncélos cirkáló elsülyedéséről a kö­vetkezőket irja: A Bajan páncélos cirkáló, a mely a Palladával együtt volt, szigorúan megtartotta a nyert utasításokat és kisérle­tet sem tett, hogy a Balladának 'segítségére menjen, nehogy ő imága isi a tengeralattjáró naszád egy torpedójának célja legyen. A Ba­jan-, amely az Északi-tenger íháromi angol cir­kálójának sorsát elkerülte, hir szerint bizton­ságban vaa Kopetéágából jelentik: iA Pallada- orosz cirkálónak a Keleti-tengerben; történt elsü­lyedéséről az Extrabladed a következőket irja: — A németeknek elég okuk van a trium­fálásra. A szerencse kedvez nekik. De nem semmittevéssel aratják győzelmeiket. Mialatt szinte elhalmozzák a világot 'szárazföldi ese­ményekkel, ahol a német császár csapatai­nak egyedülálló kiválósága győzelmet győ­zelemre arat, addig ezzel egyidejűleg csodá­lattal kell adózni a német tengerészet tevé­kenységének, amely a többi flották működé­sének teljes szünetelése mellett még inkább kitűnik. A keleti-tengeri epizód mutatja, hogy Németország ellenségeinek, nagy flottáig elle­nére, minden okuk megvan arra, hogy idege­sek legyenek. Meg kell itt említenünk, hogy Oroszor­szágot az arányok miatt sokkal érzékenyebb veszteség érte a hatalmas páncélos cirkáló elvesztésével, mint Angliát a három cirkáló föl robbantásával. csapatok ujjongva és fedezet nélkül lő távolra jutottak, az elrejtőzött németek gyilkos, sor­tüze fogadta őket. Akárhogy végződik is azonban; a dolog, mindkét oldalon boldogok, ha meggémberedett tagjaikat egy kicsit ki­nyújthatják .és nyílt harcra kerül a sor. Elő­reláthatólag a legközelebbi jövőben, az egész fronton- alkalmink lesz az ellenfeléknek arra, hogy közvetlenül szemközt álljanak egymás­sal. FRANCIA VÉLEMÉNY ANTWERPEN ELESTÉRŐL. Páris, október 15. 'Antwerpen élestéhez a francia hadügyminisztérium a következő ma­gyarázatokat fiizi: A hadvezetőség előre lát­ta ezt a körülményt és aszerint irányította a hadmüveleketet, ugy, hogy a győzelem a németek számára csak morális győzelmet je­lent. Külön ki kell emelni a belga király hő­siességét, biztosítva őt arról, hogv kitartása meg leszen egykor jutalmazva. Antwerpen­nek a németek számára egyébként nem. i:s le­het magv katonai értéke, mert a tengerpart felől az angol flotta állandóan veszélyezteti őket és ákoiószabadságukat Hollandia sem­legessége miatt az Antwerpen előtti holland, területek állandóan korlátozzák. A FRANCIA FŐHADISZÁLLÁS JELENTÉSE. Páris, október 15. A főhadiszállás 12-én reggel a következő hivatalos jelentést adta ki: Akciónkat folytatjuk kielégítő körülmé­nyek között. Dacára annak, hogy az ellenség több ponton nagy hévvel támadta pozíción­kat, azokat az -egész fronton, megtartottuk. Balszárnyunkon, beleértve ide Labassé, Ar­mendieres és Cassel környékét, az ellenséges lovassággal való összeütközéseink rendkívül hevesek voltak és bonyolultak a területek ter­mészete következtében. Az Oisetól északra csapataink több helyen igen. előnyös helyzet­be menték át az eddigihez képest. San-Mi­chiel környékén némikép előrenyomultunk.

Next

/
Thumbnails
Contents