Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-09 / 227. szám

2 DÉLMÍAjGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 4. Valjevőban a szerb fő­hadiszállás, Bukarestből jelentik, hogy a szerb fő­hadiszállást Valjevóba áthelyezték. Ebből, valamint a mitrovicai szerb betörésből kö­vetkeztetni lehet, hogy a szerbek nemcsak Boszniából és Horvátországból várják a mo­narchia haderejének támadását, hanem of­fenzívára is gondolnak. Bizonyosnak lát­szik, hogy orosz megrendelésre ilyen vak­merőek a szerbek, mert Oroszország érde­ke most az, hogy a monarchia minél na­gyobb ereje legyen lekötve — Szerbia el­len. ELSÜLYEDT ANGOL CIRKÁLÓ. London, szeptember 8. A Pathfinder nevü angol cirkáló a Tyne folyó torkolatá­nál New-Castle környékén aknába ütközött és elsülyedt. A matrózok nagy része a viz­be fuladt. Ugyanekkor egy személyszállító hajó is elsülyedt. SZENTPÉTERVÁR FELETT. Berlin, szeptember 6. A Deutsche Volks­biott jelenti: A napokban egy német aerop­lán Szentpétervárig repült és sikerült inci­dens nélkül a város fölé jutni. Az aviatikai hadosztály egyik tisztje a repülőgépből Szentpétervár utcáira német újságokat és cédulákat dobott, melyek a különböző had­seregeken kivívott német és osztrák-ma­gyar győzelmeket közlik. Amikor az aerop­lán egy kaszárnya felett jelent meg, gép­fegyverből rálőttek, sikerült azonban sér­tetlenül visszajutnia Németországba. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) BERCHTOLD GRÓF A KIRÁLYNÁL. Budapestről jelentik: Berchtold Lipót gróf külügyminiszter ina a királynál kihall­gatáson jelent meg. ARANY VITÉZSÉGI ÉREM EGY KÖZ­KATONÁNAK. Bécsből jelentik: Az orosz harctéren Reif Gyulát hőstetteiért pár nap alatt káp­lárrá, majd őrmesterré előléptették, egyben az arany vitézségi érmet kapta. Reif 3l-es osztrák landwehr. Kik maradiak Lembergbesi? Budapesten tartózkodik most egy elő­kelő lembergi nagykereskedő. Lemberg ki­ürítéséről beszélte el a következőket: — Szeptember 1-én már mindenki tud­ta a városban, hogy Lcmberget stratégiai okokból feladják. Megnyugvással vettük tu­domásul, mert hiszen a haza érdekét, min­den más érdek fölé kell helyezni. Senkinek sem volt zokszava, senki nem volt elkese­redve. Módot és alkalmat adtak arra, hogy lindenki megmentse a megmenthetöí. A kereskedők drága áruikat vasútra vitették s még ideiében elszállíttathatták. A magá­nosok minden értékes holmijukat elszállí­tották. Annak illusztrálására, hogy mennyi­re meg volt minden mód arra. hogy a la­kosság vagyonát biztonságba helyezhesse, meg kell jegyeznem, a lakosság még az ágyneműit is elvitte a lakásokból. A kivo­nulás tehát nem talált készületlenül bennün­ket. Akiknek bankokban pénzük volt. kony­nven és elegendő pénzhez juthattak. Az utolsó pillanatig nyitva tartották a pénzin­tézeteket, takarékkönyvre és utalványra ki­adták a pénzt. A városban értéken holmi alig maradt s a lakosság közül csak a ru­thének maradtak ott. R sebesültek és a közönség. Megható az a szeretet, amely a tár­sadalom minden rétegéből a harctérről ér­kező sebesültekkel szemben megnyilvánul. Elhalmozzák őket a szeretetnek minden jelével. Sajnos azonban,' ezek a résztvevő lelkek sokszor nincsenek kellően tisztában a higiénia legelemibb követelményeivel s egyenesen ártanak ott, ahol jó szivük su­gallatára hallgatva jót akarnak cseleked­ni. Holott nyilvánvaló, hogy sebesültjeink első sorban és mindenekelőtt a higiénie legszigorúbb elvein alapuló orvosi kezelés­re szorulnak. Érthető tehát és mindenképen mél­tánylandó, ha a kórházak parancsnoksá­gai bizonyos mértékig gátat emelnek a, ha­bár jószívű idegeneknek a kórházakba va­ló beözönlése ellen. Nem oktalan katonai rigorjzálás és copf folyamányai azok az intézkedések, amelyek a közönség szama­ritánus cselekedeteit korlátok közé szorít­ják. Bizonyos, hogy például a seblázasok­nak megszabott diéta szerint kell élniiök és azokat nem szabad nehéz ételekkel tömni. De a látogatási időnek a nap bizo­nyos óráihoz való kötése is a betegek ér­dekében történt intézkedés. Nem sok or­vosi tudomány kell annak a belátásához, hogy egyik leghatásosabb gyógytényező a nyugalom, még pedig lehetőleg abszolút nyugalom. A betegeket a publikum kíván­csiskodó vexálásának kitenni tehát nem szabad. A látogatók nagy része jótétemé­nyei ellenszolgáltatásaképen, vagy csupa részvétből és kiváncsiskodásból is faggat­ják a betegeket. Ezzel felújítják bennük mindenféle szenvedések és borzalmak em­lékét és hogy ez sokszor fölötte izgató, azt talán nem kell külön leszögezni. A betegek egyéni érdekein kivül, a melyek egymagukban is eléiggé fontosak és méltánylandók, más érdekek is vannak, amelyek figyelembe veendők. A sajtónak a legszigorúbban meg van tiltva, hogy egyes hadi alakulatainknak és csapattes­teinknek a harctéren való elhelyezéséről még burkolt formában is hirt adjon, tisz­tára azért, mert ez az ellenségnek, amiint ez a hadi történelemben nem egyszer be­bizonyosodott, tájékoztatóul szolgál. A se­besülteknek tehát ilyen irányban való ki­kérdezése ugyanazokat a veszélyeket rejt­heti magában. A kémrendszer mai fejlett­sége mellett e tekintetben a legnagyobb óvatosság szükséges. Melyik beteglátoga­tó tudná ugyan megmondani, nem áll-e kém mellette akkor, amikor puszita kíván­csiságból megtudakolja a sebesültektől, hol és melyik ütközetben harcolt. Miután pedig a szegedi kórháziakban különböző ezredektől való sebesülték feküsznek, az egyes adatokból hadseregünknek vagy an­nak egyik tekintélyes részéről összefüggő képet lehet összeállítani, pláne, ha azt még a szomszédos városok kiatonai kór­házaiban fekvő sebesültek előadásaiból még ki is egészítik. Azért a legsajátabb érdekünkből tegyünk le a merő kiváncsis­kodásról és tartsuk feltétlen tiszteletben a katonaság azon intézkedéseit, amelyeket mindig a legnyomósabb okokból szokott elrendelni. Mindezzel távolról sem akarjuk azt' mondani, hogy ne törődjünk sebesült ka­tonáinkkal. Nekik mindenesetre jól esik a társadalom érdeklődő részvéte, de ne te­gyen ez a részvét egyenesen ártalmunkra és kárt okozó. Ne tegyük magunkat min­denféle fiókával tul a katonaság rendelke­zésein, mert ennek a bámulatos szeretet­nek minden néven nevezendő intézkedéseit a legmagasabb államérdek, tehát mind­annyiunk érdeke diktálja. mi a célja a német flottafejlesztésnek? A Németország által sürgő­sen célbavett flotta fejlesztését, annak jelentőségét és cólját egy. az európai politikában kiválóan jártas politikus a következőképp világította meg: — Tévedés azt hinni, hogy a száraz­földi háború folyamán a német flotta is ak­cióba lépne s elhagyva biztos helyét,, a Balti-tengert: kimenne az Északi-tengerre s harcot venne föl az egyesült angol-francia flottával. Nem ennél sokkal több esze van Németországnak, akitől nagy balgaság vol­na három — angol-francia-orosz — flottá­val fölvenni a tengeri háborút. A flotta sürgős fejlesztésének célja egy világtörténelmi kényszerűség, amely ottan áll, hogy a legközelebbi világháború Né­metország és Anglia között fog megvivat­ni, még pedig először természeteseii a ten­geren, az angol flotta megverésével a szi­getország szárazföldjén is. Am, amikor Né­metország és Anglia ezt a tengeri világhá­borút vivják, akkor már az angol flotta nem, támaszkodhatik a francia flotta támogatásá­ra is, mert akkor már Franciaországgal nem lesz szövetségben, hanem azt az angolok­nak egymagukban kell megvivniok — a né­metekkel és ezek szövetségeseivel. Olyan világtörténelmi kényszerűség ez, mint mi­kor az osztrák-porosz háború után egész Európa tudta, hogy most a porosz-francia háborúnak kell sorra kerülni. A mostani vi­lágháború után szintén a német-angol világ­háborún van a sor. Erre készül most Német­ország s amikor ezt neki meg kell vivni, ak­kor már nem áll szemben sem a francia flottával, sem a Kronstadt vára alá beme­nekült orosz flottával. Ez a sürgős német flottafejlesztés távo­labbi célja, de van egy közelebbi is. Ez pe­dig abban áll, hogy amikor a francia és az orosz már le van verve s békekötésre ke­rül a dolog: a tengeren intakt Anglia min­dent el fog követni Franciaország és Bel­gium érdekében s a békekötésnél fogja ten­geri kardját a mérlegbe vetni. Tegyük föl, hogy a győztes Németország nem monda­na le az elfoglalt Belgiumról, avagy Né­metország ép ugy kontingentált hadsereg tartására akarná kötelezni Franciaországot, amint például 1708-ban a tilsiti békekötés­ben Napoleon kényszeritette Poroszorszá­got arra, hogy csak huszonegyezer katonát tarthat: ebben az esetben Angolország nem járulna hozzá a békekötéshez. És mivel nem járulna hozzá: a győztes Németország An­gliától egv kereskedelmi hajóiával nem me­hetne ki a világtengerekre. Ebben az eset­ben Németországnak és szövetségeseinek már most, a szárazföldi háború befejezte után nyomban akcióba kel! lépni a tengere­ken is. MaacaatsBSEzaaaBBBBaaBaaBaaaaaaaaDBaaaaanaaaauaaaaua Az összes harcSerek legjobb és legát­SSf tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron jjj Várnay L ===£=== könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.). uaaaaBaBaaaBaaBDaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaBsaaaauaaxMna

Next

/
Thumbnails
Contents