Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-05 / 223. szám

o hivatalos csatakiáltás az volt: Hurrák! A szegedi huszár és a szegedi baka talált magának egy jobbat, szájaize szerint valót. Azt kiáltja, hogy: — Huj! Huj! — Ez rövid, ez gyors, ez a magyar harcmodorhoz illő. Huj! Huj! Neki az ellenségnek. Huj! Huj! Üsd, vágd. Huj! Huj! Csak előre, csak előre! — Huj! Huj! Ezt .a csatakiáltást már jól ismeri a kozák. S ha hallja, menten megfordítja a lovát. Jön a „imagyiarszlki", az elől menekül, mint a villám. Egy másik teremben épen egy honvédet kötöztek. Zömök, kerökképü baka volt. Leoldozzák karjáról a fáslit, gyöngéden lefejtik a sebről a vattát. Biz az szörnyű egy seb. A hus jó darabon le van tépve a csontról. — Nó fiam, hogy vagyunk? — kérdi az orvos. A baka csöndesen tartja a karját. Nem rándul egy izma sem, amig a borzalmas kötést megújítják. — Jelentem alássan főorvos urnák — mondja —tessék sietni a kurálássál, megkérem. — Hát miért olyan sietős? — Jelentem alássan visszia akarok menni. Ezt még meg kell fizesse az a kutya kozák. Mert megismerem én instálom! Láttam ott, mikor a bökorbul belémlütt... Es szikrázik a szeme. Adós, hát szépen visszamegy, mert fizetni akar. Az éjjel tizenegykor egy különvonattal sebesült tiszteket is hoztak. Először egy szimpatikus honvédhadnagy került kii a kupéból. Csetneki Károly, könnyebb sérülést szenvedett. Kedves százados is megérkezett, akinek a szájánál hatolt be a golyó, de azért sérülése nem veszélyes; Horváth százados, Polereszky százados és Szvoboda kapitány szintén sérülten jöttek meg; odahaza a lakásukon ápolják őket. Vajda Ernő zászlós is megérkezett; az egyik ujját vitte el a golyó. Berke Árpád, az ismert futballista a karján sebesült meg; a 44-es ezredben, a somogyi fiuk közt volt és a szerbek ellen küzdött. Reggel 9 órakor tizenegy honvéd seb'ésült is jött, akik Oalioiában sérültek meg könnyebben. A sebesülteket gondos ápolásban részesitik és kívánságukra nemsokára visszamehetnek ismét a harctérre, visszaadni a kölcsönt. Megkezdődnek a jövő héten a pénzbeli segélyezések. — Cicatricis főispán nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) A városháza folyosóján ma délelőtt sok ember verődött össze, hogy segélyt kérjen. Hetekkel ezelőtt, mint ismeretes, nagyarányú akció indult meg, hogy a bevonult katonák itthonmaradt családjait anyagiakkal és természetbeni ellátással segítse. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány a legsürgősebb nyomor enyhítésére a néhány nap alatt összegyűlt 17.000 koronát ki is osztotta az első napokban; azóta is fennakadás nélkül folyik a szűkölködők segélyezése. Jelenleg 23.000 korona adományán az időközben alakult bizottság rendelke zésére, melynek kiosztása azonban még mindig késik. Pedig ma már nagy mérveket ölt a nyomor, s azok, akik megetetitek a városiházán, csak kis számú képviselői voltak a segélyre szorultaknak. fíaál Endre dr. tanácsnok vezetésével a tanítók összeírták most azon családok névsorát, aki,k segélyre szorultak. A napokban megindul ismételten a pénzbeli segélyezés, ©mire vonatkozólag a Délmagyarország munkatársa előtt Cicatricis Lajos dr. főispán a következőket volt szives mondani: — A segélyre szorultak névsorát mái összeírták, s a holnapi nap folyamán a pénziigyigazgiatósághoz átrevidiálás végett átviszik. A szükségben levőknek be kell érniök az élelmiszer-adományokkal. A jövő hét közepén megkezdődik azután a pénzbeli segélyek folyósítása. ! f K LM A </ V A 80R87, A tj Szelíd válasz egy támadásra. (Saját tudósítónktól.) Támadhatnak édes beszédű emberek, akik jobban értvén a lovatlan prókátorkodáshoz, mint a saját mesterségükhöz, májukra szállhat a — mi dicsőségünk. Hogy a közönség fel ne üljön valahogy olyan előadásoknak, amelyek üzleti alapon tartanak ilyen emberektől 'az újságírásról, ismertetnünk kell a szegedi királyi ügyészségnek két végzését, amelyek nemcsak a rendes, rendkívüli és külön kiadások, hanem a kirakatokban, utcai hirdető oszlopokon, mozgóképszínházakban, valamint vetítés utján közölt sajtótermékek miként való szerkesztéséről és kiadásáról is intézkednek. A szegedi királyi ügyészség augusztus 7-én az összes politikai napilapoknak végzést kézbesittetett. E szerint „a megjelenő összes időszaki lapok kiadói kötelesek az általuk kiadott időszaki lapnak rendkívüli és illetve külön kiadású sajtórendészeti kötetes példányát annak szétküldése előtt a királyi ügyész séghez szabályszerű kézbesítő könyvvel kézbesíteni." Augusztus 14-én ujabb végzést kaptunk a királyi ügyészségtől, amely szerint „a kirakatokban közölt sajtótermékek" ugyanilyen eljárás alá esnek. Tehát: a rendkívüli kiadást megjelenése előtt be kell mutatni az ügyészségen-. Be kell mutatni nekünk és be kell mutatni minden lapnak. A terjesztés csak akkor kezdhető meg, ha a királyi ügyész a bemutatott első példány na rávezette: „Kiadható", vagy „Teijesztését megengedem." Kirakatokban, hirdető oszlopokon, vagy egyéb helyeken is csak akkor tehető közzé valamely tudósítás, ha azt az ügyészség előzőleg engedélyezte. Ehez még csak azt fűzzük liozzá, hogy az ügyészség a háború összes híreiről előbb kap tudósitást, mint akármelyik lap; hogy a hivatalt. s táviratokat legelőször oda kézbesitik; és hogy az ügyészség telefonon mindig a miniszterelnöki sajtóosztályhoz fordulhat, ha valamely laip olyan bírt mutat be, amelyről nincs tudomása és amelynek közlését csak akkor engedheti meg, ha hivatalos megerősítést nyert. Nagyon szívesen szolgálunk az erre való bizonyítékkal mindazoknak, aikik ahelyett, hogy jó lapot csinálnának, ránk agyarkodnak. •^..•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a.a.b.. HÍREK 0000 A leghűbb barát. (Saját tudósítónktól.) Szebb történeteket komponál ma az étet, mint valaha a legzseniálisabb iró fantáziája. Egy megsebesült vadásztiszt fekszik most Kecskeméten, az északi harctéren sebesült meg. ö mondotta el megsebesülésének történetéről ezt a kis históriát, amelynél szebb, őszintébb, meghatóbb és igazabb költeményt aligha ismer a világirodalom. — Parancsot kellett vinnem seregünkhöz. Száguldva nyargaltam az ellenséges területen és sikerült szerencsésen megoldanom feladatomat. Visszafelé indultam csapatomhoz és felén tul tehettem már az útnak, amikor egyszerre csak a lovam nyugtalan^ kapta föl a fejét. Hátra nézek és kozák dárdák hegyét látom megcsillanj a napfényben. A lovam hamarább megérezte a hátulról közeledő veszedelmet, mint én magam. De ekkor már száguldottam is, mögöttem vad hajszával négy kozák, meg egy kozáktiszb^Egérutat nyertem és ekkor megbizonyosodva, hogy nem látnak utánam, hirtelen bekanyarodtam egy közeli erdőbe. Leugrottam a nyeregből, a lovamat magas bokrok mögé rejtettem, magam pedig meghúzódtam az útszéli cserje mögött. Egy szempillantás mulva vágtatva rohant el előttem a kis üldöző csapat. Magasra emeltem a revolveremet és egymás után ötször közibük lőttem. Két kozák lefordult a lóról, Szeged, 1914. szeptember 5. közibük esett a tiszt is, a másik két kozáklegény hirtelen megrántotta a kantárszárat és rémült futással menekült visszafelé. Óvatosan közeledtem a földön heverő kozákokhoz. A két legény halott volt. A tiszt — két kezét maga elé nyújtva — arccal feküdt a földön. Odaléptem hozzá, megragadtam a vállát és a hátára akartam fordítani. A sebesült tiszt végső erejével rám sütötte a pisztolyát és a következő pillanatban sötét lett előttem a világ. Nem tudom, meddig fekbettem eszméletlenül, de egyszerre csak valami furcsa rángatásra ébredtem. Valaki mintha nedves kendővel törülgette volna a sebemet, legyezgetve hűsítette az arcomat, a vállamat ráncigálta és furcsa hangokkal kergette testem mellől a röpködő dögmadarakat. A lovam volt! Nyalogatta a sebemet, fujt az arcomra, kétségbeesetten ráncigálta a vállamat és messzire hangzó nyerítéssel verte föl az éjszaka csendjét. Mert már éjszaka volt. Egy álló napig nem mozdult mellőlem a lovam, szakadatlan rángatásával, hiisitésével tartotta bennem a telket és egy pillanatra nem hagyta abba a jeladásszerü, rikoltó nyerítést. Soha, soha el nem felejtem ezt az hangot, amely inkább emberi volt, mint állati. Mint trombitaszó zengett a messzeségbe, hirdette, hogy elesett harcos várja a segítő kezet és a második napon meghallottak a szót. Két kaftános lengyel zsidó meghallotta a lovam nyeritését, odajöttek, fölém hajoltak — soha emberi arc olyan kedves nem volt még nekem, mint ez a két furcsa könyörületés öreg zsidó. Segítségért futottak, többen jöttek, bevitték Lernbergbe, ott feküdtem, aztán Budapestre hoztak, egy-két hét mulva kutyabajom. Megmentette az életemet az én leghűségesebb barátom: a lovam. — Eljárás egy katonai száliitó elien. A szeptember 2-án megjelent állomásparancsban a következők állnak: „A helybeli csapatokat értesítem, hogy Hofmann János szerződött szállítóval kötött szerződés hamisított áru szállítása miatt felbontatott. Ebből kifolyólag utasítom az öszszes csapatokat, hogy a bevásárlásokat fent nevezett cégnél azonnal szűntessék be. Hofmann, — akit Szegeden jónevü, szolid kereskedőnek ismernek, — a következőket nyilatkozza: — A napokban a pótüteg tüzérszázadának Hajós nevü hadnagya az irodámba jött és kávé-konzervet kért, hogy az átvonuló katonák élelmezése gyorsabban menjen. Ezt a konzervet Weisz Manfréd gyártotta, de teljesen elfogyott, tehát nem adhattam. Erre a hadnagy ur azt kérte, hogy a kávét daráitassam meg és a kávéhoz szükséges pótkávéval keverjem össze, hogy a századnál megkönnyítsem a munkát. Én, aki csak nyers kávéadásra vagyok szerződésileg kötelezve, meghoztam azt az áldozatot is, megdaráltattam a kávét és össze kevertettem, atqi elég nagy munka. Másnap egy Schneider nevü őrmester egy másik századtól ugyanezt kérte tőlem. Ekkor kijelentettem, hogy ha ad embert liozzá, megcsinálom. Küldött is egy huszárt, aki azt megcsinálta. Ezt a keveréket sokkal olcsóbban számítottam, mint a nyers kávét, illetve a kávét és cikóriát külön-külön számítva adtam össze, ami végeredményben olcsóbb volt, mint az ugyanolyan mennyiségű kávé. — Velem nagy igazságtalanság történt, méltatlanul lettem meghurcolva, aki mindig pontosan teljesítettem a kötelességemet és én kértem ebben a vizsgálat lefolytatását. A hadvezetőség részéről többször ért megtisztelő kitüntetps, amelyben a hadvezetőség legmagasabb elismerését elnyertem..