Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-04 / 222. szám

2 DÉLMÍAjGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 4. Ritter von Bromsch hadnagy, Vilmos császár gárdaezredében, unokaöcscse a német trónörökösnének, föláll az autóban, végigtekint a tiszaparti város utcáján és sapkáját lengetve kiáltja: — Elien Szeged, hoch Magyarenország! Milyen tantervvel nyílnak meg az iskolák. Középiskolai igazgatók nyilatkozatai. (Saját tudósítónktól.) Tudja a közönség a miniszteri rendeletből és a középiskolák igazgatóinak értesítéseiből, 'hogy az egyes intézetekben mikor lesznek a beiratások és kezdődnek az előadások. Minthogy az állami intézetekből többet -tartalék-kórházak céljaira rendezett be a katonaság, joggal aggódnak a szülők amiatt, mikor és hol lesznek az előadások. Ennek megvilágítására három! állami iskola igazgatóját kértük fel, akik szívesek voltak nyilatkozni. A tanterv-beosztás, ugy látszik, általános, amely iskolák nem szeriepeinek. azokban a szokásos, időben, lesz a tanítás. A nyilatkozatok a következők: Homor István, a főreáliskola \ igazgatója: A főreáliskola épületét nem foglalta le a katonaság kórházi célokra. Ezek az állapotok azonban csak egyelőre tartanak igy. Lehet, hogy ide is sebesülteket hoznak és akkor •nem lesz hely a tanításra. Miután a tanárok közül is többet beszólítottak katonának, kénytelenek vagyunk a párhuzamos osztályokai megszüntetni. Rendkívüli tantárgyakat nem fognak az intézetben tanítani, sőt a tanári kai nagy része a törvény által megszabott husz órán felül is elvállal órákat, külön díjazások nélkül. Intézetünk növendékeinek 50 százaléka vidéki, s a háborús viszonyok folytán beállott redukált vonatközlekedések miatt sok tanulót nem igen hoz be most a szülő, ugy hogy a megkezdődött beiratások miniszteri engedéllyel egész szeptember hónapban fognak tartani. Intézetünkben fognak előadást tartani az állami főgimnázium növendékeinek is. Kárpáti Károly dr. az állami főgimnázium igazgatója: Az állami főgimnázium épületét lefoglalták, s katonai pót-kórházzá alakították át. Az előadásokat ilyenformán ebben az intézetben nem tarthatjuk meg. A főreáliskola épületében délután 2 órától hatig fognak tartani a m-i előadásaink. Ezen idő alatt ugyanis szabadok a reáliskola tantermei. Hat tanárt hivta.k be katonai szolgálattételre, kik közül az egyik Várady dr. 'Sábáénál már meg iis sebesült s Budapesten a garnizon-spitalban betegen, fekszik. A tanórák számát csökkenteni fogjuk, valamint mellőzzük a rendkivüli tantárgyakat. A beiratkozások 13—14-ikén lesznek, 16-án Veni-Sanctae s 17-én megkezdődnek az előadások. Tóth József, a felsőkereskedelmi igazgatója: Nem tartom helyesnek, hogy megnyitják az iskolákat. Sokkal célszerűbb lett volna, ha egy darabig szünetet adtak volna a tanulóknak, mint két évvel ezelőtt', amikor Szeged körül naigygyakorlatoztak a katonák. Pedig akkor színét sem láttuk a katonaságnak. Intézetünket lefoglalták és katonai kórházzá alakították át. Az előadásokat a Madách-utcai polgári fiúiskolában fogjuk megtartani, még pedig olyan beosztással, hogy délelőtt és délután is lesznek előadások. A tanárok közül hármat katonának vittek el s igy korlátozni fogom a tanrend óraszámait. Egyik tanárunk, Baics Sándor tanulmányúton volt, de elfogták és a spanyol határra internálták. Előre látható, hogy a tanulók nagy része nem jön be a vidékről, sokat odahaza tartanak a szülök s a behívott családtagok helyettesítésére használják fel őket, az üzletekben. A HARCTÉRI ESEMÉNYEK HATÁSA SZEGEDEN. (Saját tudósítónktól.) Ma délben- a Délmagyarorszúghoz magánértesitési jött az orosz harctéren harcoló osztrák-magyar haderő állásának jelentékeny megjavulásáról és különösen Auíienberg lovassági tábornok vezérlete alatt harcoló nagy csapatok diadaláról. Értesülésünk nyomán a déli órákban hire terjedt a szenzációs eseménynek és a nagyközönség — mint a háború kitörése óta állandóan — kérdésekkel valósággal megostromolta szerkesztőségünket és kiadóhivatalunkat. A privát természetű értesítés alapján természetesen nem hozhattuk nyilvánosságra a nagyfontosságú eseményt és igy a nálunk nagy számban érdeklődőknek érdemleges felvilágosítást nem adhattunk. Mintegy félórával az első hirnek hozzánk való megérkezése után azonban az ügyészség aprobálta hírünket, amely egy óra tájban a következő szövegezésben jelent meg, kiadóhivatalunk helyiségének, a Várnay-féle könyvkereskedésnek kirakdtában: Hivatalos értesítés. Aufíenberg és Dank! Viktor óriási győzelmet arattak a balszárnyon és bekerítő mozdulatot tettek az orosz centrum felé. A harc tart, csapataink pozíciója kitűnő. Az eddigi megállapítások szerint, több mint 100,000 az elesett és fogságba került orosz. Ekkor már nagy embertömeg leste az első hireket és amikor a táviratot, amellyel egyidejűleg a Délmagyarország házának erkélyére a nemzetiszínű zászlót is kitűzték, — a közönség elolvasta, viharos éljenzésben tört ki. A szerkesztőség és kiadóhivatal kérdésekkel való ostromolása egész délután is tartott. Délután 3 órakor jelent meg rendkiviili kiadásunk, amelyből csak a Kárász-utcán, közvetlen a Délmagyarország háza előtt több ezer példányt vásároltak meg. Voltak olyanok is, akik 5—10 példányban vásárolták meg rendkivüli kiadásunkat, a melyben a miniszterelnökségi sajtóosztálynak időközben megérkezett sürgönyét is megjelentettük. Emberemlékezet óta nem idézett elő Szegeden sajtóorgánum ilyen lelkesedést. Végig a Kárász-utcán hullámzott a néptömeg és több százan szorongtak a Délmagyarország háza előtt. A türelmetlenebb emberek nem tudták bevárni, mig egyegy rendkivüli kiadáshoz hozzá juthattak és arra kényszeritették azokat, akik már tudtak venni, hogy hangosan olvassák föl híreinket. Közben érdekes és az erőviszonyok elhelyezkedését jellemző eset történt. Magas rangú porosz tisztek érkeztek ma Szegedre, amiről lapunk inás helyén számolunk be. A tisztek térképek után érdeklődtek és a legújabb harctéri eseményekről is szerettek volna valamit hallani. A Délmagyarországhoz utasították őket. Az egyik tiszt, egy huszárezredes kíséretében épen akkor jelent meg nálunk, amikor a kiadóhivatalunk előtt hatalmas tömeg várta izgalmasan, de lelkesen rendkivüli kiadásunk megjelenését. A Várnay-féle könyvekereskedésbe a porosz tiszttel együtt beözönlőitek az emberek és amikor a tiszt tőlünk eltávozott, óriási éljenzéssel fogadták és folytonosan melegen tüntetve kisérték vissza Tisza-szállóbeli lakására. A Kárász-utcán egy úrinő virágcsokrot nyújtott át neki, amit a délceg katona udvariasan megköszönt. Két tábori levelező-lap. Örökké kár, hogy azok a levelek és egyéb értesítések, amelyéket harcba vonult fiaink küldenek hozzátartozóiknak, vagy teljesen elkallódnak, vagy gondosam, elzárt: szekrényekbe kerülnek, ahol megőrzi és titkon könnyel áztatja őket' az emlékező kegyelet. Talán semmiből sem lehetne oly híven összeállítani. a háborús élettel járó izgalmaik pszichológiai tükörképét, mint ezekből az írásokból. Egyik-másik ilyen levél remegő kézzel iródik közvetlenül az összeütközés előtt, más meg az alig lezajlott ütközet után készül, a •mikor a ceruzát vezető ujjakhoz 'még az ellenség viére tapad. Szóval az emberi lélek oly •é l et me gny iil vá rni 1 ás a i közepette keletkez nek, hogy a tudományos lélekbuvárkodás számára ennél érdekesebb és egyúttal értékesebb dokumentumok aligha Íródnak. A legvéresebb háborúk statisztikája sem mutat fel aránylag nagy percentet az elhalálozásokban és sebesülésekben:, bizonyos azonban az, hogy azok körül, akik a harci tűzbe kerülnek, azok körül ott lebeg a halál minden borzalmaival. S mi itthon még tudunk mulatni, szórakozni, léháskodbii. Durrognak a pezsgős palackok, tombol a maga féktelen ségében a jókedv cigánymuzsika mellett, miikor északi, keleti és déli határainkon, .nem is talán, de miniden bizonnyal patakokban ömlik a vér. Itt volna immáron a legnagyobb komolyság ideje. Amennyire elítélendő a gyáva kishitűség és a siránkozó tehetetlenség, annyira, vagy még jobban visszatetsző az a léha tobzódás, a mélynek a mostani körülmények között a szegedi éjszakák a tanai.' De ne kalandozzunk el, hisz távol áll tőlünk az erkölosbiráskodás vágya. Komoly em berek azonban neim is veszik erkölcsbiráskodásnak, ha papírra kívánkozik az a kérésünk: Több komolyságot magyarok! Győzzünk is bár. de vigadni nincs okunk. A legnagyobb győzelemért is vérrel és vagyonnal kel! fizetnünk. Gondoljunk küzdő fiainkra, akik halálos fáradalmak közepette néznek szembe a halállal s az meg kell, hogy komolyrtson mindenkit. Egy szegedi tanárhoz intézett két tábori postás levelező-lapot közlünk, melyek ifjú harcosunk lelki világának hü tükörképei, főleg azoknak olvasmányul, akiknek szükségük van egy is ma gmkbasz állásra. i. Fárasztó ötven kilométeres mars s utána négy órás tábori őrködés után holtra fáradtan egy istállóban irom ezt a lapot. Csapataink folyton előre nyomulnak. Bármely pillanatban lehet alarm a tovább masirozásra. Eddig hála istennek kikerültek a golyóbisok. Tegnap Lemlbergtöl harminc kilométernyire csapataink körülvettek egy 15.000 főből álló orosz sereget. Ágyuk és gépfegyverek kereszttüzébe kerültek s mindössze 400 orosz maradt életiben. Rettenetes, miikor az ember végignéz egy ilyen csatateret harc után. Megremeg az ember lelke s percekig szinte nem tud szólni a borzalmas látványtól. Hiába. Esetleg már holnap mi kerülhetünk egy ellenséges kereszttűzbe és elpusztulhatunk egy szálig. Jobb. ha nem tudjuk, melyik percben masírozunk tovább. II. A körülmények ugy hozták, hogy búcsúznom kell. Az élet órák, sőt talán már csak percek kérdése. Isten yeletek!