Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-30 / 247. szám

Szeged, 1914. szeptember 30. Ü K LM A (í Y AJiOKSZAG 7 A kupinovói hősök. (Szabadkai tudósítónk jelenti) 'Könnyem át mosolyogva, röviden, szakadozva m-ondta el Regényi Lajos ma délelőtt, autókor őt házában felkerestem, fiának, Regényt Gábor dr.-nak, a • hős huszánliadnagvnak — fogságba, jutását. Három :heti kimos, :gyötrő bizonytalanság után néhány nap' előtt Regényi Gábor d'r.-nak egy kitűnő bajtársa Légrády Géza azt mond• ta a kétségbeesett szülőknek: visszamegyek a harctérre és visszahozom fiukat, ha él've, ; ha holtan, de bizonyost hozok róla! •És- Ima délelőtt visszaérkezett Légrády Géza, az „arany ember", mint Regényi Lajosárué úrasszony mondta és, jó hirt hozott a, fiukról, biztos, hirt arról, hogy Regényi Gábor ! dr. cl, hogy Regényi Gábort sebesiiletlenül a szerbek foglyul ejtették és Szerbiába vitték. — A Ihadvezetőségtől1 kapott engedély folytán szeptember 23-án: reggel érkeztem vissza Kupinovóba — kezdte elbeszélését Légrády — ho'gy bajtársaimat megkeressem. .Hárem koporsót v'ittem imagammai, mert engedélyt- kaptam arra is, hogy tiszttársaiimat, akikrőli azt tudtuk, hogy elestek — sírjukból • kiemeltessem és hozzátartozóikhoz elszállittasisam. :A Kupinovón állomásozó katonaság parancsnoka a legteljesebb készséggel állott rendelkezésemre és azonnal fiz járőrt küldtem ki, hogy az egész harcteret és a Száva partján és a falu mögött tevő mocsaras nádast és erdőt felkutassák. Megállapitottam! bo-gy Regényi Gábor dr.-,t egy kupinovói szerb 'házában őrizték a szerb katonák. Jól bántak vele. 'Nem volt megkötözve. Egy asszonynak cédulát is adott át és 40 koronát, hogy a' cédulát szüleinek adja át. A szerb katonák azonban a eéd'ulár elvették az asszonytól és, eltépték. Nyolc tanút hallgattunk ki, akik egybehangzóan vallották, hogy Regényi Gábort és 8—10 huszárt az ellenség katonái a Száván át Szerbiába kisérték. — Most tehát már bizonyos voltam, hogy Regényi, barátom él. Megérkeztek a járőrök, megtették jelentésüket a talált ihuszársirokról' és imost huszonöt szanitész katonával a holttestek kiemelését kezdtük meg. A holttestek kiemelése és agnoszkálása közben tett jelentést egyik járőr Kiss Péter Pál dr. csodálatos megmeneküléséről. A Száva partjától 2 kilométernyire a mocsaras nádas mellett menit a járőr. Egyszerre hangok hallatszanak: — Magyarok vagyunk, ne Jöjjetek! — A járőr azonnal a hang felé ment és bent a mocsárban a legrettenetesebb helyzetben találtak két embert. 'Mind. a kettőnek nagy szakála volt. Arcuk sovány, szemeik beesett: Kiss Péter Pál dr. népfölkelő huszárhadnagy gödöllői földbirtokos és tiszti szolgája Keizer Lajos bánáti német földmives voltak. — Azonnal kiemelték őket a mocsárból, ahol 17 nap és 17 éjjel rejtőztek. — A két megmentett embert azonnal kocsira tették, a legközelebbi kórházba vitték, ahol először megszabaditották őket a rájuk tapadt ruháktól, megfürdtették őket és enni adtak nekik. Tizennyolc nap után az első embernek való .eledel! Mert ez a két ember 17 napon át nyers békából élt! Kiss Péter dr. az ütközetben könnyen, megsebesült, lováról leesett és, szolgája, aki sértetlen maradt, becipelte őt a mocsárba és éjjel ott, nappal az erdő mélyén' rejtőzködtek. Kijönni nem mertek, mert azt hitték, hogy az ellenség imég Kupin vén vaui, mert állandóan hallották az ágyúzásokat. Szudarevics dr. bajtársamnak a bulláját megtaláltuk, megtaláltuk Kiss Péter barátomat is. átkutattunk mindén, talpalattnyi helyet, ahol az ütközet volt: bizonyos vagyok ahban, hogy az a 8—10 tanú Igazat mondott, %gényi barátom a szerbek fogságában van. Igy mondta el, egyszerűen, minden színezés nélkül Légrády Géza azt a gyönyörű Jettét, hogv hat napos szabadságát arra 'használta fel, hogy bajtársait megkeresse. MIT JELENT A FRANCIA FŐHADISZÁLLÁS. Páris, szeptember 29. A főhadiszállás szeptember 26-án délután három órakor a következő hivatalos jelentést adta ki: Balszárnyunk előrenyomult La Somme és Oise között, Roye irányában. Egy előretolt csapattest megszállta Peyonnest, dacára annak, hogy erős támadásokat irányítottak ellenünk. Az Oise és az Aisne között az ellenség rendkívül erös erőket tart együtt a megerősített állásokban. Északnyugaton kissé előrehaladtunk Berly Au-Bac-nál. A középen Reims és az Argonnes közt semmi változás. Keleten az Aigonnes és a Meuse magaslatai közt az ellenség folytatja vehemens Ekkor megsebesült Perisits hadnagy urunk. Több fin odarohant segítségére. Ezt látva Balassa 'kadét-őrmester, kardot rántott ós elkiáltotta magát: Magyarok utánam, Sturm! Ordítva rohant a megvadult, de már nagyon pici sereg szuronyt szegezve előre. Ez volt a'12. század 2. szakaszának hossizu rohama. Szegény Balassa alig tett előre 4—5 lépést, egy golyó agyát fúrta át s elterült a földön. Már csak 50 lépésnyire voltunk célunktól, de csak 20—25 emberrel. Legfőbb vezérünk Földes szakaszvezető és Gyarmaty káplár volt. Az ellenség ,pusztító tüzét nem állhattuk tovább. Megijedtünk önmagunk Is, hogy a többitől oly messze elszakadva egynéhányan küzdünk egy falka ellenséggel. Viszsza-for (toltunk s igyekeztünk a többiekkel összpontosulni. A menetelés még tartott, amikor egy pár nehéz ágyú a. miénkből megérkezett. Ezek azután töbíb vigaszt hozó harsány hangot eresztettek át <a tájon, meg ás dohhant minden magyar baka szive. Szemünket villogtatva igyekeztünk összpontosulni a tartalékkal. Eközben mind sűrűbben szólalta* meg a mi pompásan beállított ágyúink. Az ellenséges táborban mindig nagyobb és nagyobb fett a zavar, különösen tüzérségük körül. A minket, űzőbe vett .gyalogság elhagyta védárkait. ,Mi pedig ezalatt összpontosultunk a 76. 48. 20-ik honvéd és a 11-ik vadász ezredek bizonyos részével s uj erővel uj rohamra indultunk. Ágyúink az ellenséggel megrakott falut felgyújtották, -amely falut gyalogosaink nagy áldozat órán körülvették és több ezer oroszt foglyul ejtettek .Másfelől elszánt csapataink feltartózhatatlanul előre nyomultak s szuronyroham által ismét több száz oroszt ejtettek foglyul. Már-már alkonyodott. A völgy körül 6 falu lángjai nyaldosták az amúgy ds piros eget. Az ütközet legforróbb percei folytak. Leirhatatfen halálmegvetéssel rohantunk -mi is előre. Em magam is a bokámnál egy ütéshez hasonló fájdalmat érezve tapasz toltam, hogy -alsó lábszáram át van lőve. De a visszamaradásnak nem volt helye. Végtelen üvöltés, ágyúdörgés ós ropogás között mentünk ismét szuronnyal rohamra. Az ellenség is derekasan hajtotta végre öldöklő munkáját. Azonban -mielőtt lövészárkaiikat elfoglalhatták volna, már -a -nyomukban voltunk. Egy Tót nevű 48-as szakaszvezető az élso rohamban megsebesülten fetrengett a földön, amikor -egy arra. rohanó orosz közvetlen közelből a szájába lőtt. Ezt- látván egy közelében haladó 48-as káplár, ugy elfogta a düh, hogy az eddigi gyorssaságot megkettőztetve rohant a gaz orosz után s ugy 3—4 lépésről a hátába dobta szuronyát, amely a puska súlya áltál áthatolt a testén s az orosz összeesett. Ekkor a káplár kihúzta fetrengő testéből a szuronyt s még vagy 6 szu rást tett rajtatámadásait egészen különös szenvedélyességgel. Az ütközet itt folyik, némely pontokon visszavonulunk, néhol pedig tért nyerünk. Jobbszárnyunkon nincsen jelentős változás. A Nancy és a Vogézek környékén néhány ellenséges csapat megint megismételte támadó kísérleteit, hogy a nemzeti területre nyomuljon, előre tolván a könny ti lovasságot. Ofíenzivájuknak azonban útját álltuk. Páris, szeptember 29. A főhadiszállás szeptember 26-án este^tiz órakor a következő hivatalos jelentést adta ki: Balszárnyunkon a harc kialakulóban van. Jobbszárnyunkon — ugy látszik — az ellenség bele fog fáradni a támadásokba. Igy értük el az ő •lövészá.nkaikai, mé!y.:-k«t tüzéreink ugyancsak felforgattak s ugy zóiván a. holtak hátán gázoltunk. A szúr uy használatára már nem igen került a sor. fegyvereink azonban óriási pusztítást vittek véghez. Azon területet, alul megfutamodtak, rengeteg halott és nehéz sebesült borította. Futás közben nagyobb csapatokat bekerítettünk, 'ükik elhányták fegyvereiket s könyörögve adták meg .magukat. Győzelmünk az •óriás- túlerőn nagy és fényes. A nagy vérveszteség után visszafelé bandukolva találkoztam Zünder barátommal, akinek a bal combjába hatolt 3 golyó. Sebeinket és még több nehéz sebesültet bekötözve, pipaszó mellett mentünk a tábori kórház- fe-é. az égő falvaktól kisértetiesen megvilágitott területeken. Este 9 óra tájon értünk el a zaklikovi tábori kórházhoz. Ott újra kötözték sebeinket. A sebesültek fájdalmas nyögése és jajgatása hallatszott. Le-irmi lehetetlen azt a látványt, •amely itt az ember szeme elé tárult. Mi igyekeztünk a szomszéd épületekben éjjeli szállást keresni, mert itt tovább nem maradhattunk. Augusztus 24-én. Délelőtt 10 óra tájban mintegy 50 sebesült szállító kocsi indult a második segélynyújtó tábori kórházba Przanovszky orosz gróf kastélyában. A lakás és .az egész kert kórház volt ,a.hol a leg,szivesebben fogadtok .bennünket. Itt már nincs ellenség; életük megtartásáért ,Istenhez fordult a. magyar és az orosz sebesült, összetört tagjaik, bágyadt arcuk egyformán szép és nemes, nnert mindegyiknek vitézi glória fénylik fejénél, ihász minde.gy.ik hazájáért küzdve kapta sebét. A parik hátulsó részében, ahol a kápolna áll, egy nagy tölgyfa alatt volt 10 tábori .hordágy, a bent fekvők a halállal szerződött 'felek. Egy lehajló águ hársfa alatt egymagában fekszik a nap legvitézebb kapitánya. Fehér takaró ifödi vitézül elvérzett testét, mellén lőseb és a seb fölött virágcsokor, melyet .sebesült tiszttársai helyeztek rá. Körül állták sebesült közkatonái. Könnyezve .beszélnek jóságáról, vitézségéről, ö volt -a. 48. ezred 16. századának kapitánya, Keszler Gyula. A századának példát mutatva, ugy elesett katona puskájával .a kezében elsőnek rohant a tűzbe, a halálba. A vén hárs sötét ágai fehajoh-a susogták a bős fűiébe: Isten áldd meg a. .magyart... Ez a. szép virágos kert méltán nevezhető a 'vitézek rózsás kértjének. Augusztus 25. A reggeli órákban megkezdődött a sebesültek ide szállítása s a beköíözöttek tovább szállítása. A mai napon 240 kocsit számláltam meg, mely sebesültekkel jött. Augusztus 26. Ma indultunk a .következe állomásig. Egy sebesült katonai háborús naplója. — A zaklákoví csata. —