Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-29 / 246. szám

Szeged, 19~R. szeptember 29. DÉLMAG Y ARÖRSZÁG 7. Egy sebesült katona háborús naplója. — A zakískovi csata. — Á sebesültek fölkutatása. ('Saját tudósítónktól.) A kutya, amely a legrégibb időik óta százféle módon szolgálja, az embert, most részt vesz a háborúban is, hogy természet-adta képességeivel ott ás hasznossá tegye magát. Németországban a hadsereg egészségügyi csapatai a Vöröskereszten,, a. beteghordozókon és ;a betegápolókon kivül az egészségügy kutyák vezetői is bevonulnak a háborúba, Ezek a vezetőik önkéntesek, akiket azonban mint ,aktív egészségügyi katonákat uniformissal, zsolddal és éMmezéssél látnak el és a itábori 'Csapatokhoz osztanak be. A vezetőknek katonai vizsgálat alapján katonai szolgálatra alkalmasaknak, vagyis menetelő 'képesnek kelt lenniük és jól:' látó- és hallóképességgel hiirniok. Egyébként a legkülönbözőbb korban .levők közül és iá legkülönfélébb foglalkozásból kerülnek ki. Németországban az egészségügyi kutyák kiképzésével elsősorban az oildenburgi „Deutselier Veráin für Sanitatslnmde" kezdett foglalkozni és kieszközölte, hogy a kiképzett kutyákat tábori szolgálatra alkalmazzák. A hadügyminisztérium készségesen fogadta él a k özremü ködésü ket, A Vezetők kiképzése és a kutyák idomítása természetszerűen .nagy türelmet és kitartást követel. A már rendőrkutyának kifainitott allatokat természetesen sokkal könynyebben lehet idomitan-i, mánt az egészem frisseket, bár részben eredeti szolgálatukkal ellenkező föladatokat kell teljesíteniük. Az egészségügyi kutyának a föladata a háborúban, hogy a csatatéren fölkutassa a sebesülteket, A tapasztalat ugyanis azt tanítja, hogy a sebesültek előszeretettel rejtőznek bozótba, és szakadékokba, sziklák és falak mögé kúsznak, ahol éjiszaka még fényszórókkal sem tudnak rájuk találni. Itt kezdődik az egészségügyi kutyák iszaglóképességének a szerepe .ós a mentés -munkája. A kutyának az a, föladata, hogy a sebesültet fölkutassa és mindaddig ugassa, amig a vezetője segítségre készen meg nem jelenik és a sebesültszállítókat oda nem rendeli. Természetes, hogy a kutyának ,a lehető legnagyobb kímélettel kell bánni ia, sebesülttel. Nem szabad imiegijesatende, körülszaglásznia vagy pláne megharapnia. lA rendőrkutyáik némelyike kezdetben túlságosan erélyes ebben a foglalkozásban. Ez olyan rossz tulajdonság, amelyről a legnagyobb kitartással és ha kell, szigorúsággal szoktatják la Napontla beható gyakorlatokat végeztetnek velük, néha-inóba éjszaka is, hogy céljuknak megfelelően előkészül jenek. A 'gyakorlatokat ennek a. célnak megfelelő területeken és tanitókkail végzik. A tanfolyamra vezetett kutyák közül sokat nem használhatnak, bár a fölvételi vizsgát sikerrel tették le. Némelyikük a lövéstől fél, nem megbízható a vad felugrásánál, elzüllött vagy veszekedik ,a többi kutyákkal és túlságosan erélyes a sebesült katonával szemben. A sebesülitek a csatatéren mozognak, forognak és a karjukkal hadonásznak; ilyenkor a jól dolgozó kutyának vissza kell húzódnia, .a sebesültet tovább ugatnia, de -nem szabad őt érinte-nie, megnyalnia vagy megharapnia. A sebesült különben nyomban fölismerheti az egészségügyi kutyát a föl-szereléséről. Takarója és fehér nyakravaló ja van, jobbról balról vörös kereszttel és a szükség szerint lámpása vagy csengője. A gyakorlótéren egy öreg ur uniformisba bujtatott (gumibottal vágy más hasonló fegyverrel fölszerelt bátor legény já-tsza a sebesült katonát, akinek hellyel-közzel meg kell változtatnia fekvőhelyét. Ugyancsak ő az ,a „gonosztévő",, aki a rendőrkutyák draszszirozása közben olcsó napszám mellett szenvedi el a még ki nem tanított kutyáik harapását. Remélhetőleg az okos, .erős és megbizható egészségügyi kutyák kitűnően fogják teljesíteni a harctéren a föladatukat. Mivel a kutyának ez az raj szerepe még meglehetősen uj dclog; végleges Ítéletet természetesen csak későbben leliet róluk mondani. Augusztus 22-én, Reggel 6 órakor indulás. Délelőtt 10 órakor értünk az oresz határra, ahol: egy az orosz határőrök által felégetett & általunk ujira épített hidankelitünk át. A hídtól száz .lépésnyire, egy a földdel egyenlővé tett kozák kaszárnya utolsó kanócai füstölögtek még. E kaszárnyából © lió 16-án száz baka ós tiz huszár kivert 600 kozákot, kik közül 4 elesett, a többi megugrott, Ez volt az első jele a háborúnak. Átlépve -az orosz földire, 7 óra hosszáig egy óriás fenyves erdőben mentünk egész J.-ig. J. orosz város, azonban már akkor hódított terület volt. A városból kiérve, mezőkön haladtunk raj vonalaikba fejlődve. Megszűnt a tréfa, (már-már) hébe-korba már hallottunk elhaló ágyúmérajt a messzeségből. Keresztül vonultunk több falun minden baj nélkül. Többek között egy majort érintettünk, ahol az ifjú gróf szivesien, vette a mi elltszállásalásiunfcat a.z ő majorjában s ennek jeléül le is vágatott 2 tehenet a mi részünkre. Örültünk neki, mert a. mai nap fáradalmai dacára még egy falatot sem -ettünk, pedig már este 6 óra után volt. Már sokan mosakodni, lábat áztatni, pihenni készülitek, mikor jött egy rendelet, hogy rögtön tovább kell masírozni, az egész századból csak a második szakasz maradt ott szolgálatban a további parancsig. Én persze a. 2. szakaszban voltam, örültem a többivel, hogy mi itt maradunk s a teibénpaprikiás a mienk lesz. Igen ám! Jött. egy óra múlva, uj .parancs, liogy mii menjünk. Ekkor előhivatta Szent© főhadnagy ur az uraságot és egy horvátul t-udó zugtsführer által megmondta neki, (hogy sem ő, isem családja, vagy •cselédje, vagy állatja a majort el ne hagyja holnap •reggel előtt, mert aki e tilalmat megszegi, azt rögtön főbe löveti. Látszólag nagyon meghökkent a. bácsi, de elfogadta a tilalom betartását. Az őröket hátrahagyva mi is utmakindultmnk M.-ee felé, ahol jó vacsorával kecsegtettek. Már zavaros hangulatú volt minden. Huszáraink nyugtalanul portyáztak, jelentgettek, hogy mit 'láttak és mit nem láttak. Óda-érve, .-én megettük az egyik konzerveit, fagyos, hideg volt, meg valami só nélkül főzött rizskáisát, az is hideg volt. .Még alig végeztük üzve-futva a. vacsoráit, már ismét auf s .még aznap este tovább mentünk este 10 óráig. Egy tarlón gúlába rakott fegyverek mellett .a korom sötétségben szabad volt lefeküdni, azonban levetni semmit sem. Nagyon hideg, ködös idő dacára a tábort a fáradság és a 15 órai mars csakhamar elnyomta. De éjfélikor már .megint fölzavartak bennünket ® éjféltől reggel 3 óráig megint mentünk .a végtelen homokos uton bújva és szökve. Persze, hogy ugy, hiszen már bent voltunk az ellenség körében. 3 óra után ismét egy órát pihentünk a a kávézás után ugy fél ötkor ismét, útnak -indultunk. Délelőtt 10 óra. tájban Z.-ra, értünk, ahol már minden másképen ment mint eddig. Kapitány Kaufmamn átvette ,a. kommandót. Z.tál jobbra fekvő egyik dombot .seregünk benépesítette végtelen hosszra rajvonalakkal, azután előre vonultunk s egy alkalmas helyen födözetóket üstünk magunknak. Időnk volt elég, mert délután 1 óráiig ott voltunk s szorgalmasan hánytuk a földet. Anyny-ira igyekeztünk magunknak jó fekvést és kilövést készíteni, hogy még száraz lóheréivel is kibéleltük árikainkat. IJgy tudtuk, hogy ,a jobboldali dombról egy nagyobb csapat kozák fog reánk támadni. Fentük is rájuk a fogunkat. De másképp történt. Ugy dél felé •tüzérjeink a hal oldalból több lövést váltottak az ellenséggel. Majd később egy távoli faluból óriási füst oszlopok jelezték, hogy a falu kigyúladt. Azalatt az ellenség bennünket. is' észrevett s elkezdte lövegeit felénk irányitani'. A nap forrón tűzött le reánk. Az ágyuk •lövegei mindig közelebb és közelebb robbantak a mi sorainkhoz. Már tarthatatlan kezdett lenni helyzetünk. Bekövetkezett az első vorwertz. Elhagytuk kényelmes födözetünket s fejlődött rag vonalakban igyekeztünk előre egy 800' lépésre levő födözetbe, mely egy félméteres mély kocsiút, vollt. Ott vártunk ismét a további parancsra a folyton reánk irányított shrapneLl-tüz közepette. Ekkor a szakaszparancsnokunk ikadettőrmester Balassa magához hívott engem s megbízott a kapitányur.uuk megkeresésével s hogy ikérdezzeni meg öt, m-i a további parancs, inert e -veszedelmei helyein nem .maradhatunk tétlen. Nem kevés veszély között hátravonultam s- meg is találtam a kapitány urat, aki azt a parancsot adta, -hogy ott feltétlen ki .kell tartanunk, amig a, további parancs megérkezik. Visszamenteim fellát a sáncba több közvetlen közeli robbano sbrapnelltől életveszélyben, de a parancsot meghoztam. Egy kevés vártatva száguldó lovas jött a vorwertz. parancscsal. Balassa kiugrott a födözetlxil és u-tánuam fiuk vezénylettel rohant előre. Nyomában a halált megvető 12. század .irgalmatlan raj vonala, melyre most inár az ellenség 20 ágyuja szórta a tüzet. Szinte hihetetlen gyorsasággal haladtunk előre. Itt meg kéli jegyeznem Ihogy az a terep, ahol minket az ellenség a tüzével fogadott, .az volt. a környékihali orosz katonák távlat lövészeti tere, ahol természetesen minden fa és minden domb külön-külöin jól ismert irányzákukat 'képezte ós ezáltal biztosan állították be a lövészeti távlatukat. Ennek ellenében mi megfigyeltük, hogy mikor gyuládnak az ágyuk tüzei és azt az időt basznál,tűik fel az előre rohanásra s igy mindig nyertünk az ágyuk meg villanásától számított 25 másodpercet ;a golyó megér kezeséig, melyek állandóan a mii vonalunk mögött robbantak és durtálk a földet rettenetes dühükben. Igy csak meglettünk volna valahogy, de az ellenség shrapnell-'tüze mindig jobban és gyorsabban hajtott előre, m-ig végre leértünk a völgybe, ahol az orosz gyalogság óriási puskatüze fogadott. A fölöttünk levő hegytetőn már talán hónapokkal ezelőtt megásott lövészárkokból. Rettenetes volt, hogy az ellenségből nem lehetett senkiit sem látni. Mindenkit vitt előre a honfiúi kötelesség tudata s másrészt pedig ia visszamaradás esetén -a biztos ishrapnell halál. Igy rohantunk s az 'ellenséget már ilOOO lépésig megközelíthettük. Isteni csoda, veszteség nélkül. Hátunk mögött a. shrapuell, e!ől.rői pedig a puskagolyók veszedelmétől környezve megeredt egy irgalmatlan záporeső. Úgyszólván már 100 lépésnyire nem lehetett -látni. Ezt mi nagyon előnyösen felhasználtuk, inert már 400—500 lépésnyire megközelítettük a.z orosz túlerőt. Amikor az eső szűnni kezdett, észleltük az oroszok izgatott össze-vissza ugrálását, ini térdre ereszkedtünk s pompás céljainkra, mint fél Istenek lőttünk. De most a mieink is óriási módon kezdtek hullani. Láttam egy kapitányt, aki elesett katonájának atyailag megsimította homlokát és felvette annak kezéből kihullott fegyverét s a példák példájaként rohant velünk a golyózápor legsűrűbbjébe folyton előre, előre. Az orosz ágyuk most már tüzéreinket ós .gépfegyvereinkét lőtték. Annál több kárt tett nekünk a gyalogság. Valah-ányíjzor raj-vonalként előre- vonultunk az ellenségnek előnyös kopár tarlón, a gazok mind annyiszor sortüzet adtaik reánk közvetlen közelről, mely minden alkalomkor sajnos, megtizedelte bőseinket. Ezen tény kivetkőztette a jó magyar fiukat minden érzésből és formájából; az amúgy Is sáros, füstös arcokból torzképek lettek. A halálmegvetés és a hosszú az elesett bajtársakért mindem emberben egyesült. Századunkból már-már 70—80 hős küzdött, fjbitueabaabaeabaaaaabbabbaabaaaaaanbecasaabraaaaaaa A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.