Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-23 / 240. szám

DELMAGYARORSZAG iSzelged, 1914. szeptember 23. Marity Yiladó aombori földmives ügyét is ma tárgyalta a szegedi 'tábla fellebbviteli tanácsa. Marity június 28-án a trónörökös meggyilkolásának napján csúnyán berúgott egy zomboni kocsmában. Ilyen állapotban aztán ikiálilíott Zomboi' főutcájára és elkiáltotta magát: — Ugy kall Ferenc Ferdinándnak! Igy jár-,majd az egész magyar királyi dohányjövedéki família. Ugy is az ilesz a vége, hogy Pctár király kerül lidse uralkodónak. A szegedi törvényszék a múlt hónapban tárgyalta ezt az ügyet ós Marity Vladót izgatásért három hónapi fogházra ítélte, -mivel részegségét anyhitő körülménynek tekintette. A tábla a mai tárgyaláson hat hónapra emelte föl Marity büntetését. Mi újság szerkesztő úr? Siet egy újságíró a Kárász-utcán. Szalad szegény, nagy munka várja a szerkesztőségben. A sajtó egyik „önzetlen támogatója" elcsípi: — Mi újság, szerkesztő ur?! — Semmi különös. — Jött ma valmni érdekes távirat? — Nem, — Semmi? — Az északi harctérről nem jött valami? — Nept. — És Szerbiából? — Semmi. > — Szolgája, — Szolgája. Két lépésnyit távolódnak egymástól. A rokonszenves férfiú az újságíró után kiált: — Kérem csak! — Tessék. — Ariról sem jött valami, hogy a németek mit csinálnak? — Nem. — És Románia hallgat? — Hallgat. Szolgája. — Mondja már, mi van az olaszokkal? — Igazán nem tudom. — Hm. Ön nem katona? — Nem. — Miért nem? — Mert nem vettek be. — Érdekes. És miért nem vették he? — Mert untauglích voltam. Szolgája. — Mit siet ugy? — Dolgom van. Rohanok a szerkesztőségbe. — Persze, persze. Ilyenkor sok a munka. És az utcán is mindenki megfogja. Kíméletlenek az emberek! — Nem baj. — Na, nem tartóztatom tovább. Hát nem jött semmi? — Semmi. Szolgája. Tiz perc múlva csörög a szerkesztőségben a telefon. A rokonszenves férfiú jelentkezik. — Halló! Mi uj.ság, szerkesztő ur? Nem jött azóta valami? — Nem. — Hm. Semmi? Mondja kérem, mit jelent az, ha nem jön semmi? Ez j 'U nt valamit! . . . — Ugyan kérem. — No igazán 'semmi? De még jöhet? — Hogyne, jöhet. — Na, akkor később még felhívom. HÍREK 0000 Az elhagyott kastélyban. Autónk egy pompás villa kapuja előtt áll meg. A kertből, amélyibein ritka virágok tarkállanak, kis lóposő vezet föl a verandáhóz, amelyet — ugy látszik — csak az imént bugytak el a ilalkói. A kerek asztalt borgolt terítő boriitja, rajta munkakosár, tarka, pam utgoimlxíl y agukkal, mellette a kényelmes támlásszéken — amelyet 'Kelet-Poroszországban Faulenzerniek neveznek — a Königsberger Alllgemeine Zeitung fekszik. A .háziúr talán épen olvasott, amikor fölriasztották. A. strrokban gyermekaszital, rajta papirkatonák, poroszok ós franciáik. A szél valamenyuy.it feldöntötte, olyan békésen feknsznek egymás mellett-, mintha soha sem háborúskodtak volna egymással. 'Belépünk a nyitott ajtón és kiáltunk. Talán mégis van valaki a házban. A hallóra, mély csönd, csak az egerek cincognak valahol egy tapéta mögül. Tovább megyünk. Az előcsarnok .agancsokkal, vadászképekkel van diszitve. Jobbról a szalon . . . szép zongorával, egy asztalon pedig fényképek s egy nagyobb 'tányérban névjegyek: akik itt laktak, sok vendéget fogadtaik. A kormány tanácsos gyakori vendég volt óit. lEgy königsbergi tanár szántén. Fiatal tisztviselők és „Leutnaut d. R."-ek is baráti (körükhöz tartoztak. Tartalékos; .milyen furcsán hangzik ez most! 'Széjjél nézek a szobában;; minden oly barátságosnak, kellemesnek látszik, hogy szinte elszégyemilem magamat, mert idegen titokban kotorászok. De akikor eszembe jut, hogy talán szolgálatot teszek a lakóknak, ha majd olvassák, milyen most a házuk. Tovább megyék. A szalon mögött a lakószobában már rendetlenség van. Az iróasztálfiók nyitva; aktáik és levelek feküsznek szárászét, egy titkos fiók .ajtaja gyanúsan tátong. De aki ezt tette, nem volt tolvaj. A kozákok sokkal embentéleínebbül garázdálkodnak az idegein vagyonban. A /háztulajdonos, .mihelyt értesült, hogy az oroszok közelednek, összeszedte pénzét és vajmi keveset törődött azzal, hogy a levelezését áit 'fogják kutatni. Most .minden itt fekszik nyitva, bármelyik idegien szem részére . . . •összeszedjük a leveleket s fiókba téve lezárjuk a szekrény ajtaját. Ha nem is teljes biztonság, — ki tudja: ki jön utánunk és miért kutassanak indiszkrét szemek családi iratok között? , Kísérőm megöntözi a virágokat, amelyek csinos porcenántiartókban az ablakban állnak. Még egy utolsó pillantást vetünk a felső emeleten levő hálószobákra és kimegyünk •az udvarra. Nem, még nem az udvarra — előb -az ajtó mellett egy kicsi füllkébe, — a ragyogó fehér huzaibu áigy és a többi tárgy elárulja, hogy itt a szőlő ind ás erkély alatt egy leány, valószinüleg egészen fiatal leány lakott. Elgy babaszoba.. A falon legyező, amelyen •képes4eveleizőlapak vaunak: St.-Moritzból, Rüigenről és iLauzannebői. Az utóbbit olvasAz összes harcterek legjobb és legáttekinthetőbb térképei legolcsóbb áron Várnay L. könyvkeresekdésében (Kárász-utca 9.). tam, semmi titok nem volt rajta. Az angol nő még mindig olyan csúnya és „Mademoiaélle" (az öreg) még mindig sok teát iszik és Mária napja „isteni" szép volt. , — Ó, ha csak itt lehetnél, Chere Claire!.... Gondosain bezárjuk az ajtót. Kint a nagy udvar ép oly csendes, mint az urasági lak. Az istállóban nincsen állat, •csak egy-két csirke röpköd ide-oda izgatottam, amikor felnyitjuk ketrecük ajtaját. A nyitott kapun iát hullámos földeket, látunk és egy városka tornyát. Ott,, néhány kilométerrel tovább, csata folyik. Itt az elhagyott házban semmi sem zavarja a békét. Ön visszatérhet Olaire kisasszony (most valószinüleg Erönlein Klárának fogják hivni) az ön babaoTSzúgábam, minden érintetlen maradt és az oroszok többé nem térnek viszsza. Paid Block. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit*! — Fekete ruha ... Észrevétlenül, csöndesén belépünk az őszbe. Nemcsak, a sárgán zizegő falevelek, rövidülő napok tudatják velünk a nyár végeztét, de csípős, hideg szél is csapkodja az ablakokat és kezdi pirosra csókolni az arcokat. A könnyű, habos fehérbe öltözött nyári \asszonyok igen megritkultak, A fehérből lassan, fakozatonkint sötétedik a viselet. És mind gyakrabban feltűnik egy nagyon-nagyon szomorú szin: a fekete. Itt még láthatni fehér ruhát, ott egy nagy sereg őszi, divatos toilettet, — bizonyára a. tavalyi mintájára készülten, de lépten-nyomon a szemünkbe ötlik egy-egy bánatos arc a fátyol alól, a fekete gyászfátyol alól. A fekete színnek soha sincs divatja igazán és fekete ruhával mégis mindig találkozunk. És istenem, uram, megszaporodtak a szomorú ruhás asszonyok. Száraz szemmel, emelt fővel .járnak az utcán és tisztelettel, gyöngédséggel nézik őket hz emberek. A háború mártírjai! — dobog bele gyötrelemmel téli szivünk. Kinek jut részül a másik napon a gyászruha és hányan búcsúztak el örökre Tőle. Istenem uram, adj nekünk vig napokat, derűseket, boldogokat és engedd, hogy a leginkább viselt szinii ruha ne a fekete legyen! — A vezérkari fönök köszönete. Hőtzendorfi Konrád vezérkari főnök a következőket teszi közzé: iMiukán a jelenlegi viszonyok között a mérhetetlenül szeretett Herbert fiam elhunyta alkalmával hozzám intézett rószvétnyilatkozaitokra csak lassan tudok válaszolni, kérem mindazokat a memesszivü embereket, a kik mérhetetlen fájdalmamban reám gondoltak, hogy egyelőre ezen az uiton fogadják legmélyebb köszönetem kifejezését. Különösen kérem erre azokat, akik ismeretlenül gondoltak reám fájdalmamban. Hötzendorfi Conrad báró, és. és ik'ir. gyalogsági tábornclk, a vezérkar főnöke. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszer kereskedés ben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK ^j^g^ dupl a ma 8átas5rUUTÁNZATOKTÓL!!