Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-22 / 239. szám

Szeged, .191.4. szeptember 22. DSLMAGYABORSZÁG 3 ANGLIA ARANYAT HAJSZOL. London, szeptember 21. A Bank of England küi!önös lépésre határozta el magát. Már a legközelebbi napokban ugyanis Délafrikában, Fokvárosban, Ausztráliában, Sidneyiben és Kanadában, Ottawában megnyitni szándékozik fiókjait, amelyek egyetlen célt tűznek ki: minél több arany összevásárlását, hogy igy az Angol Bank növelje arany készletét. ; Svédország és Norvégia semlegessége. Kopenhága, szeptember 21. A péíervári. „Rjecs" jelentése szerint a svéd és norvég követek Szasszonov külügyminiszternek kijelentették, hogy Svédország és Norvégia szükség esetén semlegességüket közösen, fegyveres hatalommal fogják megvédelmezni. NINCS TELEFON JAPÁN ÉS KINA KÖZT. Newyork, szeptember 21. A japán—kínai kábelvezetéket Nakasaki és Sanghai között elvágták, ugy, hogy közvetlen összeköttetés Japán és Kína közt megszűnt. Hollandia védi semlegességéi. Hága, szeptember 21. Hollandia kétszáztiz községében, amelyek a limburgi, seeiandi, brabanti, friesi, grolingói és geydrei kerületekbe tartoznak, a kormány elrendelte az ostromállapot kihirdetését. Megtiltották a hadi- és élelmiszer kivitelét. Az intézkedés Hollandia semlegességének megóvása érdekében történt. ÉLNI ÉS HALNI PÁRISÉRT. Genf, szeptember 21. A párisi lapok becslése szerint szeptember első hetében már nyolcszázezer lakos hagyta el Parist. René Doumic akadémikus biztosit bennünket a Gaulois hasábjain, hogy ezek a vándorlók, — illetve menekülőik — nem voltak igazi párisiiaik. — „Mert az igazi párisi — mondja — csak Párisban tud élni és ha keli halni Párisért, vagy Párissal együtt, anélkül, hogy ezt naponként kikürtölné. A szajnamenti fővárosra valóban szerencsétlenség volt eddig is, hogy a leghangosabb elemei a Garonne partjain, vagy Provencében születtek. Ezekért a hangos fickókért egyáltalán nem kár. A párisi most igy kiált föl; „Istennek hála, végre magunk közt vagyunk. A nagyhangú emberek, akik folyton a frázisokon lovagoltak, végre eltűntek. És ha ez a háború megszabadítana bennünket a szószátyár és hivalkodó, de üresfejü politikusoktól, csak áldhatnánk az istent érte. Milyen kellemes látvány, hogy az ember nem kénytelen szemlélni azokat az egyéneket, akik újságjainkat, midőn a legsötétebb órákban szelíden bár, de mégis beszámoltak veszteségeinkről, dühöngve tépdesték szét a nyilt utcán elvakultságukban, csak azért, hogy azok nem közölitek megsemmisítő győzelmeinkről híreiket." Ez a hang mindenesetre elég józan és tisztességes, az után a sok hazugság után, amelyet Párisban leírtak az utóbbi hat hétben. Mindenesetre érdekes azonban elolvasni azt a hangulatképet, amelyet a New-York Herald párisi kiadása közöl a francia fővárosról. — Az utcák feketék — irja — és valóban nyüzsögnek a menekülő néptől. Csak a legnagyobb nehézséggel lehet a tömegen átvergődni. A legkisebb kellemetlenség még az, hogy az ember nem kap enni és inni. Mert a nyomorúság egyformán sújtja a gazdagokat és szegényeket. Eszerint a menekülők valóban rosszabbul járhattak, mint azok, akik az elhagyott Párisban maradták. HOGY HARCOLNAK A TANYAI LEGÉNYEK ? Északon tortán,t ez .az epizód. „Feuer einisteMen"-! kommiandirozotit ia század kapitánya,, miire ,a tanyai fiukban forrná kezdett az ősi, verekedni vágyó magyar vér, mert tudták, érezték, ihogy most már arra 'kerül: a sor. — No komám, szabad most! — mondja az eigyák bánás verekedő legény, nem parancsol most az „ András" és az oldalit ilevő (Andrásra mosolyog, ki idehaza iovasrendőr. — Majd én ültöm, ti meg szúr játék! íAz „András" pedig csak nézze. Eközben eilhaiagizott az oroszokra nézve rettenetes Hurrá! Mint a vihar, zúgott, száguldott a (legény,sereg s kiszabadult oroszliánok módjára 'vetették maigukiait ,az oroszokra: megfordítja mind |a fegyverét s ugy használja, mint hajdan a buzogányt meg a fokost és a furkósbotot. A fegyver'agyával rettentő (Saját tudósítónktól.) Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy a szegedi katonák milyen körülmények között vonultak be a Zimony és Puncsévá között lévő, Belgráddá:! szomszédos (Borcsa községbe. Borcsa községnek tudvalevőleg ,a lakossága teljesen szerb, egy magyar ember volt csak közöttük, a nagy vendéglős, akit ,a s zerbek erőszakk al nyeritek meg ügyüknek. Fiatal feleségét elrabolták és azt mondták, hogy csak abban az esetben adják vissza, ha a. vendéglős fényjelzéssel tudatja velük a magyar csapatok mozdulatait. De ez csak később derült ki. A igyal'Ogiság bevonulása után először is élelmiszer után néztek katonáink. A szerbek elrejtettél mindent és a szegény, kifáradt, éhes embereik mindenütt zárt ajtóra találtak. Végül is a vezénylő tábornok előhivatta a bárót és a községi elöljáróságot és tudtukra adta, hogyha egy óra alatt ,a katonaságnak nem bocsájtják rendelkezésére a szüksége® élelmi szerekeit, akkor a katonáik onnan vesznek eledelt, ahol épéin találnak. Ez az erélye® intézkedés megtette a kellő* hatást. Néhány perc múlva a lakosság ész nélküli cipelte k,i a főtérre a frissen sült cipókat, a jó füstölt szalonnákat, sióiban még kalácsot is vittek. Ebből aztán csakhamar -kiderült, hogy a szerb kiatomákat várták vissza az árulók és ahelyett a magyar katonák vonultjaik be a faluba. Nem is evett addig senki a finom elemózsiából, amíg a bíró 'végig nem ' kóstolt mindent. Miután a legénység elvégezte az étkezést, elszállásolták őket a faluban, miniden nagyobb ház előtt őr állott és azonkívül az utcákon folytonosan katonai őrjárat cirkált. Estefelé a parancsnokság kiadta a rendeletet, begy világosságot egy házban sem szabad gyújtani és akinek a lakásából hat óra után, a legkisebb fénysáv is kibújik, azt főbe lövik. A szigorú parancs ellenére Iliét óraikor az egyik őrjárat mégis észrevette, hogy egy kis viskónak a padlásáról lámpáiul jeleket ad Belgrád felé valaki. iA katonák rögtön behatoltak a házba ési fent a padláson egy Öszcsapáiscikat mér a remegő orosz katonákra, a. többi pedig ugy döfi a megsérült oroszba a bajnétot, hogy még a fegyver csöve is keresztül hatioü. rajta. A pusztítás rémes, mint a lágy, iugy hull az ellenség és tényleg van mit látni az ,Audrás"-nak, de nem szól semmit, mert hát: rendnek muszáj lenni/ A feldühödt legények mennek tovább előre! A következő soroknál már irgalmat kér az orosz. Megadják magukat. A „csatát" vezető legény odafordul az egyik tiszthez: — Főhadnagy ur, hát ezeket üssük-e 1 —- Nem szabad. Ezek már foglyok'. WILSON A HÁBORÚRÓL. A Frankfurter Zeitung jelenti: Belga küldöttség jelent meg az állítólagos német kegyetlenikedésrőil szóló jelentéssel Wilson elnöknél. Wilson a küldöttség előtt kijelentette, hogy óhajtja, hogy a háború mielőbb véget érjen, de az amerikai nép, mint semleges, nem mondhat végleges ítéletet, hogy ki a felelős a háborúért. UJ BOLGÁR FÖKONZUL. A M. T. I. kiapja a hirt Szófiából, hogy a bolgár kormány megkapta a magyar kormány hozzájárulását Dareít volt ottomán képviselőnek budapesti bolgár fő,konzullá való kinevezéséhez. szeitöpörödütt, vén embert találtak, aki még akkor is nagyban lóbálta a lámpát. Letartóztatták és átvitték a parancsnokságra, a hol eleinte semmi áron sem akart vallani, aztán azt mondta, begy Borosa község már felesküdött a szerbeknek. Szerbiához tartozik és igy ő kötelességét teljesitette, amikor a túlsó parton levőket értesítette az „ellenség" közeledéséről. Nosza iletit meglepődés a mieink között ennek a felfedezésnek. hallatára.' 'Mindjárt előkerítették :a bárét és a .községi előilijárö-á-x got; a jegyzőt azonban nem lehetett már megtalálni, merd épen odaát veit Belgrádiban. A dísze® társaság semmit sem mondott á szerbeknek való felesküdésről. Átvitték őket a községházára, hátha ott találnak valamit, amiről meg lehet állapítani az árulást. De a községházán nem találtak semmit, ez azonban épen elég volt. Hiányoztak az összes, iratok, a hivatalos könyvek, a pénztár üres volt, az-.akták eltűntek. Ekkor a csendőrség vette, kezébe ,az ügyet és a községi kupaManáesot vallatni kezdte, hogy hová tették az egész községházát. Közben a magyar vendéglős is gyanúsan viselkedett. Azt-is előkerítették...A vendéglős ekkor 'mondotta el, hogy a feleségét elrabolták és igy kónysze,rr,tették hallgatásra. Hamarosan kiderült most már, hogy amikor a magyar katonaság kivonult egy héttel előbb Sztava Borosából, akikor az egész községi elöljáróság átment tisztelegni Belgrádba, . i thivták a szerb katonákat és a magasrendű állami hhmtaln okokat, nagy murit rendeztek a tiszteletük i-e és önkényesem szerb fen hatóság alá helyezték az egész községet. A községi iratokat és mindenit, ami csak a községházán volt, átvitték Belgrádba, az eleőljá.róság felesküdött és a jegyző mindjárt át is tette a székhelyét Szerbiába. A katonai parancsnokság, amikor a csendőrség jelentéséből értesült a történt ekI ről, az egész községi elöljáróságot, a 'bíróval | az éléin és a többi gyanús egyénekkel, összeSzegedi katonák háborús élményei. A hazai szerbek árulása. — Borcsa község iratait átvitték Belgrádba.