Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-21 / 238. szám

8. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 20. Hol keresse Amerika a békét? Kőin, szeptember 20. A Kölnische Zei­tung értesülése szerint a Reuter-ügynökség Washingtonból a következőket jelenti: Wi!­son elnök Berlinben történt kérdezösködésé­re, vájjon Vilmos császár hajlandó volna-e a békéről tanácskozásba bocsátkozni, a né­met birodalmi kancellártól azt a választ kapta, hogy a szövetségesek megállapodtak abban, hogy külön békét nem kötnek, tehát Amerikának, ha béke javaslatokat akar kap­ni, a szövetségesekhez kell fordulnia. HALÁLRA ÍTÉLT OROSZ TÖRZSTISZT. Berlin, szeptember 20. A Haliéba szál­lított Martos orosz tábornokot ezideig nem lehetett haditörvényszék elé állítani, mivel azt mondja, hogy nem azonos azzal a Mar­tos tábornokkal, aki parancsban meghagyta katonáinak, hogy a védtelen lakosságra löj­jenek. A vele együtt hadifogságban levő orosz őrnagyot, akiről kimutatták, hogy né­met egészségügyi tisztekre lövetett, az itte­ni haditörvényszék halálra itélte. MIRE VAN SZÜKSÉGÜK A SEBESÜL­TEKNEK. Az állami felsőkereskedelmi iskolában elhelyezett IV. számú tartalékkórházban nagy szükség van poharakra, tányérokra és törülközőkre. Ez uton kérjük a jószivü emberbarátokat, hogy ilyen holmit juttassa­nak ezen kórház sebesültjeinek. A kórház parancsnok-tisztje esetleg házhoz is küld a holmiért, ha hozzá telefonon (250. sz.) ily irányú bejelentés érkezik. AZ ORVOSOK KELLENEK. Budapest, szeptember 20. Sándor János belügyminiszter felhívást tesz közzé, mely­iken az orvosokat önként való jelentkezésre szólítja. A MINISZTERELNÖK BÉCSBEN. Budapest, szeptember 20. Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök Bécsbe utazott. A miniszterelnök kihallgatáson jelent meg a király előtt. A kihallgatáson, amely hosszú ideig tartott, Tisza gróf folyó ügyekről re­ferált. A FRANCIA HAZUGSÁGOK ÖZÖNE. Berlin, szeptember 20. A Wolff-ügy­nökség ma erélyesen tiltakozik a bor­deauxi kormány által irányitott francia sajtószolgálat ellen, amely az eddigi ku­darcok leleplezésének kétségbeesett mun­kájában, már attól az aijas eszköztől sem riad vissza, hogy a Wolff-ügynökség ál­tal kiadott hirszöveget meghamisítsa. Megállapította az ügynökség, hogy a fran­cia lapok a német hadvezetőség által pub­likált ama szöveget, amelyben teljes pár­tatlansággal ismertetve volt a jobbszárny ellen intézett sikertelen támadás és hiteles adat nyomán közöltetett a német fogságba került francia foglyok száma, teljesen el­ferdítve közölték. \z ügynökség jelentésé­nek tulajdonítottak olyan tényt, amelye^ ez nem állított, sőt amelynek épen az el­lenkezőjét, tudniillik azt állította, hogy a francia támadás sikeresen visszaszorit­tatott. A foglyok számáról pedig a köz­lemény egyáltalán emilifést sem tett. Jel­lemzőnek tartja az ügynökség a francia kormány helyzetére ezt a módszert is, a mely a maga nemében pártját ritkítja. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Az anyacárrté meghalt. Krakó, szeptember 20. Az itteni No­va Reforma cimü lap jelentése szerint az anyacájrné tegnap meghalt. Oroszi-Len­gyelországban a pópák a szószékről hir­detik ki Miklós cár anyjának halálát. JÁNOSSY ANDOR KITÜNTETÉSE. Feltűnően magas és szép kitüntetésben részesítette a király Jánossy Andort, a sze­gedi 46-ik gyalogezred századosát, Lázár György dr. polgármester vejét. Mint a hi­vatalos lap mai száma közli, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes ma­gatartása. elismeréséért Jánossy százados­nak őfelsége a vaskoronarend III. osztályát, a hadi .ékitmémnyel adományozta. A vasko­ronarend III. osztályának adományozásával 1884-ig magyar nemesség is járt és a rend­nek lovagjai külön egyenruhát kaptak. Az­óta ezek a kiváltságok megszűntek, de ma­napság is ez a kitüntetés egyik legszebb megnyilvánulása a királyi elismerésnek. SPANYOLORSZÁG VÉGLEG SEMLEGES MARAD. Madrid, szeptember 20. Angolország és Franciaország diplomáciája hosszas és erő­szakos küzdelem után csúfos vereséget szenvedett Spanyolországban. Ez a fordulat szinte már váratlanul következett. Az angol és francia pénz a szegény Spanyolország­ban óriási sikerrel működött és misein jel­lemzőbb, mint hogy ugyanazon a napon, a mikor a spanyol miniszterelnök, Dato, több heti tanácskozás után mint megingathatatlan elhatározást tette közzé a kormánynak és XIII. Alfonz királynak a semlegességhez va­ló ragaszkodását ugyanakkor a spanyol ra­dikálisok vezére, Lerroux Sándor, aki egy­ben barcelonai szociálistáknak is vezetője, az egyik nagy francia lapban a háború mel­lett foglalt nyíltan állást. A párisi „Journal" hasábjain irt cikket Lerroux és egyebek között azt mondotta, hogy Spanyolországnak részt kell vennie a háborúban, még pedig Franciaország olda­lán. amely esetben — folytatta a jeles de­magóg — ö is beállana önként katonának. Erre azonban már nem kerülhet sor. A spanyol miniszterelnök ugyanis, tekintve, hogy a sajtó izgatása kezdett veszedelmes­sé fajulni, a magához kéretett spanyol szer­kesztők előtt kijelentette, hogy Spanyolor­szág a legszigorúbban ragaszkodik a legha­tározottabb semlegességhez, amint azt a kormány nyomban a háború elején kijelen­tette. Ez az álláspont, — mondotta Dato — már csak azért sem változhatik, mert egy­egy ország állásfoglalása nem veszélyen vagy hangulatokon, hanem történelmi és közgazdasági törvényszerűségeken alap­szik, azok pedig nem változhatnak máról­holnapra. Ezt a határozott és bölcs kijelentést a gyanús hátterű lapok gúnnyal és elégedet­len "4 fogadták, maga az ország azonban va­'ósággaí föllélegzett. A kormányhoz ezer­számra érkeztek az ország minden részéből az üdvözlések, amelyek mind a férfias és okos elhatározást dicsőitik. Spanyolország állásfoglalása az entente hatalmak egyik legnagyobb kudarca, mert ezt a szegény, nekik iszonyúan lekötött or­szágot angolok és franciák biztos zsák­mánynak tekintették. Magyarország, Ausz­tria és Németország ezek után igen nagy megbecsüléssel nézhet Spanyolországra, a melynek kormánya talán a háborúnál is na­gyobb veszdelmet vett magára azáltal, hogy nem adta oda magát eszközül az an­golok és franciák piszkos céljaihoz. A HÁBORÚ PONTOS KÖLTSÉGVETÉSE. Charles Richat író összeállította egy európai háború költségvetését. Támpontul hiteles jelentések és a korábbi háborúk ki­adásai szolgáltak, igy elég pontos ez a költ­ségvetés. A hadba szállók számát igy tételezi föl: Németország 4.600,000 Anglia 1.500,000 Ausztria-Magyarország 3.6oo,ooo Franciaország 3.400,000 Olaszország (?) 2.8oo,ooo Oroszország 7.ooo,ooo Románia (?) 300,000 Összesen: 23.200,000 Ezekre a napi kiadások frankokban: A csapatok élelmezése 63.ooo,ooo Állatok elesége 5.ooo,ooo Zsold 21.000,000 Munkások bére, arzenálok 5.ooo,ooo Lőszer- és tápszállitás 21.000,000 Csapatok szállítása 10.500,000 Lőszer: Gyalogos fejenkint 10 patron 21,000.000 Tüzérség 10 löveg ágyunkint 6.000,000 Tengerészet, 2 löveg ágyunkint 2.000,000 Felszerelés 21.ooo,ooo Egészségügy (sebesültek) 2.500,000 Hadihajók üzemköltsége napi 6 órai ut 2.500,000 Adócsökkenés 25 százalék 50.000,000 Segélyezés 34.ooo,ooo Kártérítés, rekvirálás, helységek, utak stb, pusztulása 10.ooo.ooo Összesen: 274,000,000 A hadviselő államoknak ennyibe kerül naponkint a háború. A balkáni és a semle­ges államok ezekbe nincsenek beleszámítva. Ha ezeket is beleszámítjuk, akikor a fent ne­vezett hatalmak nem mobilizált haderejé­nek költségei kiegyenlitést adnak a végösz­szeget illetően. A központi segélyző bizottság ülése Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta ülé­sét a segélyező bizottság Bokor Pál polgár­mester-helyettes elnöklésével. Elnök beje­lenti, hogy 1029 jelentkező nyeit segélyt, a mire 67,595 koronát osztottak ki. A napok­ban 70 család kap ujabb segélyt s igy ujabb 61,931 korona kerül kiosztásra. 1000 csa­ládnak még nem osztották ki a könyvecs­kéjét, ami 70,000 koronát jelent s ez a 130,000 koronával 2oo,ooo koronát tesz ki. Rósa Izsó dr. kéri a bizottságot, hogy kérje meg a pénzügyigazgatóságot az 1000 se­gély-könyvecske kiosztásának szorgalmazá­sára. Jánossy Gyula tanfelügyelő előterjesz­ti, hogy a leányiskolákban katonák részére hósapkákat fogna'k készíteni. A hozzá való pamut-anyagot — 550 kgr.-ot — 5550 ko­ronáért. A bizottság elhatározta, hogy az 5550 koronát a társadalmi uton összegyűj­tött 17000 koronából fogjálk visszatéríteni. Szalay József főkapitány-helyettes a mun­kaközvetítésről jelentést téve. szubvenciót kér a segélyező bizottságtól, amit meg is kap; havi 200 koronát, amit nyomorba ju­tott nők között fognak kiosztani, mert ka­tonák ruháit fogják kifoltozni. felelős szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: Várnay L. Nyomatott Várnay L. könyvnyomdájában Szeged, Kárász-u. 9,

Next

/
Thumbnails
Contents