Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-18 / 235. szám

Szegőd, 1914. szeptember 18. i/ÉLMAGY ARORSZÁG BESZÉLGETÉS A NYOMORRAL — Séfaközben a városházán. — (Saját tudósítónktól.) A városházán há­mom nap óta szorgosan folyik a hadbavonult katonák családjainak .járó állami segély ki­osztása. A jelentkezők oly tömegesen szoron­ganak ia város/háza (folyosóján, ihogy a ren­des, sima lebonyolítás miatt soreédnlákat kénytelenek kioszltam. Cicatricis Lajos dr. főispán intézkedésére a tanfelügyelő vezetése alatt lefolyt összeírásokat ia pénzügyigazga­tás-ág soron iklviil átrevideálta. Mindegyik "igényjogosult részére egy kis könyvecskét osztottak ki. A pénzügyiigazgatóság a segély­összegek (káosratásával — az állami adókat k e­zelő — városi adóhivatalt .bizta meg. Laczkovics János tanácsi kiadó elé 8—S gyerekes anyák j őrinek, kiknek igazolásuk után könyvecskéikbe bevezetik az első segé­lyezés összegét Azok, akiknek kenyérkereső­jét az első mozgósítások alkalmával beszól i­tották katonai szolgálattételre, másfél liavi állami segélyben részesülnek. Eddig 2300 a jelentkező, akik közül >az első két napon 320­nak osztották ki a segélyt. Batyuval, legjobb ruháikban jönnek fel •a városházára a segélyt-kérő asszonyok. Egyikük-másikuk gyermekét is magával hoz­za s kézen foigva szorongattatja a szűk, zsú­folt teremben. Olyanok ezek, akiket eddigelé csekély pénzbeli és természetbeni ellátással valahogy esak .fenntartott a 'társadalom jó­szívűsége, de akik immár türelmetlenül vár­ták nyomoruk enyhítésére a rendszeres álla­mi 'Segély kiosztását. lAiz egyik .asszony, egy sápadt, (beesett mellű, a padra eldőlve alussza álmát. Lat­saik 'rajta, hogy ki van „időivé" a munkától, •S a keze egészen .jkiáillott" a sok /mosástól. Gyengéden Ifelköltőm: — (Miért alszik még -délelőtt is, jó asz­szony? _ kérdem. Amerikai szenzációk. Hanns Heinz Ewers, az ismert nevü né­met írót a háború kitörése Newyonkban érte nenq siethetett már haza fegyvert ragadni. Augusztus 'tizenötödiki kelettel érdekes le­siet irt a „Berliner Zeitung am Mittag"­tók a newyonki hangulatról: — A Broadwayn fel és alá, valamennyi utcán és avenuen, a subway-.n és a inagas­yasuton mindenütt az ujságárusok roliannak es kiáltoznak: w „Ali about the war, all about ithe war! war special extra!" (A háború összes rész­ltei, háborús külön kiadás!) Nem akaróik újságot venni. Tudom, tele rónnak a legaljasabb hazugsákokkal. És mégis megvesszük íiket, mindig és mindig újra öt-tiz-husz lapot naponta. Mindennap U/íyanazt olvashatja az ember. A szerbek nagy győzelme, 40,000 főnyi osztrák-ma­Syar haderő megsemmisítve! Ez a legki­sebb szám, de néha 100,000, sőt 400 ezer is. Az amerikai sajtó szerint „annihilated" osz­tníik-magyarokat két millióra becsülöm. A 'temeteknek sem megy sokkal jobban: min­dennap három-négy csatahajót s ugyanany­fy> Zeppelint lövöldöznek össze. Belgium­ban, Lotharingiában, Elszászban naponta megverik őket s számtalan foglyot és ágyút feszítenek. Ezzel szemben a szerbek, mon­tenegróiak, belgák, franciák, angolok a hő­siesség mintaképei. Egy francia katona El­zászban egymaga tart egy egész napig egy talut bárom német zászlóaljjal szemben fc cgy belga lovashadnagy ugyancsak egyma­harmincöt nlánust fog el. Egy másik fran­ma felugrik a robogó német katonavonatra, edobja a vonatvezetőt, a vonatot Francia­— Reggelig dolgoztam, mostam, .hát muszáj csak valamikor pihenni . . . s újólag visszadőlt a kemény fapadra. A délelőtti nap­sugár .bevetődött az ablakon ós megvilágí­totta a .szegény asszony cráncas arcát. • » Egy öreg, töpörödött anyóka, a kalapja régi-módi, kifakult selyemruhában idegesen, türelmetlenkedtve várja, hogy mikor kerül reája a sor. A nalgy szegénységben, iparko­dik fénye®, ünneplő ruháját eltakarni, sze­retné, ha valamivel is szegényebb volna. Nem találja helyét. Ide-adla itipeg: — .Egyetlen támaszom vitték el. A fiam, ki féltő .gonddal tartott él. Vasúti munkás •volt, jó kereső. Ami pénzünk volt, elvitte. A háborúba is esalk .kell pénz. Restellem — » szégyenkezve húzta ki selyem-szciknyája rán­cait — dehát a szükség mégis csak idehozott. Az egyik, gyerekét cipelve, tarka kendő­jébe köti gondosan a kapott pénzt, örömmel néz végig a várakozókon. A gyerek beleka­paszkodik anyja hajába és siránkozva mond­ja: — Fáj! Éhes vagyok, anyám kenyeret. Adjál . . . — ,Csitt! hallgass! Lesz már kenyér. Eb­ből kifizetem a lakást, veszek egy font sza­lonnát meg egy cipót — a többit a perselybe dobom, a szegényeknek. — Az uram vitték be, 8 gyerekem van, enni kell nekik adni, nem veszhetünk éhen. Csaik a szép ruhás hölgyeket áldja .meg az isten, mennyi jót tesznek s mennyit fáradoz­nak, még kii is jött hozzám a múltkor egy, a cselédjit. is elhozta. S pénzt adott, hogy ve­gyek rajta tejet, mert táplálnom kell a cse­csemőt. Most odahaza van, nincs tejem — s ványadt, mellére mutatott — a gummit szij ja ós folyton ri . . . 'Ahogyan megindult az állami segélye­zés, csak akkor tűnik ifel, hogy mily óriási országba vezeti s a legközelebbi állomáson ezeregyszázhusz ulánust szolgáltat be fo­golyként. Roland Carros ur ráül aeroplán­jára, elindul Lüttichnek, megsemmisíti termé szetesen s hősi halált hal. i Szerencsésebb Pegoud ur, aki Metzbe repül, a Zeppelin­csarnokot és a lőporraktárakat jól célzott bombával megsemmisíti s sértetlenül tér vissza Párisba, habár gépét néhány száz go­lyó fúrta át. Nagy hőstettet vittek véghez a herstali bátor asszonyok, akik forró vizet zúdítottak az ablakokból a katonáikra s há­romezer németet öltek meg. De ez csak né­hány példa, mindennap olvasunk hasonló történeteket a lapokban. Külön fejezet a német kegyetlenkedések The Germann Atrocities. Igy már „rég be­igazolódott", hogy a németek dum-dum lö­vegeket használnak. Ez természetesen nem akadálya annak, hogy a szomszéd hasábon viszont bebizonyítsák napnál fényesebben, hogy a németek a képzelhető legrosszab­bak! Az osztrákokat ugyan minden nap le­győzik a szerbek, de ők azzal bosznlják meg magukat, hogy a foglyoknak kitolják szemei­ket s asszonyaikat agyonütik. Kis gyerme­keket szúrnak le, de mégis humánusabbak, mint a németek, akiknek „kiéhezett ulánu­sai Belgiumban csecsemőket sütöttek meg". Ezzel szemben valóban csodálatraméltó a szövetségesek eljárása, akik végtelenül ne­mesek s humánusan ápolják valamennyi né­met sebesültet. Berlinben különösen aljasan bántak el a szociálistákkal: a hadüzenet utáni napon ugyancsak dr. Liebkneohtet és menyasszo­nyát. Luxemburg Rózát lőtték agyon, de „a következő napon már lekaszabolták mind a százegy szocialista képviselőt". A szegény amerikaiak is nagyon pórul jártak Németor­3 összegek kerülnek kiosztásra, apróra osztva •szegény emberek között. Az első két napon 320-an másfél havi segélyük fajében 20,000 koronát kaptak. Szegeden az összes segélyre szorultak résziére másfél havi segélyezés ül 200,000 koronát, egy hóra 140,000 koronát osz­tanak ki. Hja Igy egymás mellé rakjuk azo­kat a 70—80 koronákat, amikéit egyesek kap- . n ak, egy év alatt 1,880.000 koronát fognakj 'kiosztani. v ^ HIREK oooo Angol szerénység. • (Saját tudósítónktól.) A nem.es lord Bé­res ford. igen temperamentumos beszédet tar­tót/t Londonban a minap. A lapok hiányos távirati közlését egy kissé kiegészítve a be­széd, melyet érdemes a jövő százaid vicclap­jainak számára, .megörökíteni, i,gy hangoz­hatott: — A h kormány javaslatát, amely meg­tiltja, hogy angol állampolgár külföldivel üzletet kössön ós hogy külföldinek adósságát megfizesse, a magam részéről nem tartom elég erélyesnek. A mai viszonyok között, mi­kor dicső hadseregünk egyik csapást a másik után sújtja a gyáván visszavonuló német hordákra, amelyek még ma is a hunok ideje­beli harci készültséggel merték velünk föl­venni a versenyt, nem szabad félrendszabá­lyokkal megelégednünk. (Ugy van! Helyes! — a baloldalon.) — A t. kormány titkolódzása dacára is, ina már tudott dolog, hogy rettenthetlen vitézségü katonáink Berlin alatt állanak. ('Mozgás középen.) IEZ egyáltalán nem meg­lepő, ezt vártuk a győzhetetlen angol, had­seregtől, mely hivatva volt példát szolgáltat­szágban. Elfogták s bezárták őket, a nőket a katonák meztelenre vetkőztették s ugy kutatták, közben ellopva pénzüket s ingósá­gaikat. Gsak a puszta életüket menthették meg. Ezzel szemben Magdeburgban három­ezer olaszt lőttek agyon, mert egy közülök azt kiabálta: „Evviva Itália!" Ha hazatért amerikaiak elismeréssel nyilatkoztak a bánásmódról, amelyben őket Németországban részesítették s elitélőleg Angliáról, Belgiumról és Franciaországról, akkor ezeket a nyilatkozatokat az amerikai jungó lapok egészen apró betűkből a tizedik oldalon közlik, míg a németellenes hazug­ságokat óriási betűkkel az első oldalon! Az embernek tátva marad a szája az angol-amerikai sajtó történelmi és földrajzi tudásától. Egy lap például piros óriás betűk­kel közli az élén: Germán Baltic Fleet bottled up by Dardanelles. Vagyis, hogy a német balti flottát Dar­danelláknál megsemmisítették. Egy másik lap szerint Basel fontos belga vár, mig Mül­hausen kulcsa Bajorországnak. A világhírű Harvard egyetem egyik történelmi tanára Milán király megöletéséről ir, mig egy má­sik szerint Albert belga király alapította a Kongó királyságot. Néha Antwerpen uralja az Északi-tengert, néha pedig Riga. A leg­kisebb német lap sem tűrne egy napig sem olyan tudatlan újságírót, mint amilyenek itt a legnagyobb lapoknál ordítoznak. Arról már nem is beszélek, hogy Emmich tábornok öngyilkos lett, hogy a német trónörököst meggyilkolták, hogy az oroszok Branden­burgban, a szerbek pedig Budapesten van­nak már. S ezeket a lapokat naponta több százezer ember olvassa!

Next

/
Thumbnails
Contents