Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-16 / 233. szám

16. ífeegcd, 19(14. szeptember 16. jjéLMAGY A KOKSZ AG 9 kó­az bo­áz •t m ik rő o­Üldözni, főleg (nagyobb csapattesteket, "ínég iiieni igen üldöztek a;z oroszok. Katonáink vitéz ellenállása rendesen annyira .megtörte őket magukat is, hogy üldözésre nem volt kellő erejűk. - A közigazgatási bizottság ülése. Kedden délután .a közigazgatási bizott­ság Cicatricis Lajos dr. főispán ölnöklésóvel ülést tartott. 'A .főispán megnyitó beszéde után — mintán már (két hónapja .n>em tartot­tak ülést, az egyes bizottsági tagok megtették jelentésűket Taschler IBndre (főjegyző előterjesztette, hogy .a belügyminiszterhez ifeliratot, intézitek, melyben a közigazgatási tisztv iselők fizetés­(rendezését és nyuigdijszabályzafáit sürgette meg. Faragó ödön dlr. városi tiszti főorvos két n közegészségügyi jelentést terjesztett a 'közigazigatási .bizottság elé. Jelentéséből ki­tűnik, hogy Szegeden az utóbbi két hónap­ban sokkal több a ragályos .betegség, mint az előző hónapokban. Egyáltalán — beleértvs a háború seliesültjeit — a megbetegedés na­gyobb arányokat öltött a szokottnál. •A pénzügyi 'igazgatósáig .jelentése szerint rendesen, .normálisan .folytak be az adók és más egyéb szokásos jövedelmek. iA bizottság ülésén Deklava Dénes kir. ügyész .a törvény­széki rendről, tisztaságról jelentest téve, a szüneti hónapokban a tisztviselők szabadsá­golása révén (különös eset nem 'fordult elő. Alexander Lajos idr. főálilatorvos szerint az utóbbi két hónap állategészségügye sokkal rosszalbb, mint az előző időkben. Ragályos betegségek nagyon gyakoriak, takonykór, orbánc, száj- és körömfájás nagyon elterjedt az állatok között. Jánossy Gyula tanfelügyelőnek a szüneté hónapok miatt nagyon kevés jelenteni való­ja lévén, a bizottság előtt (főleg a megnyílt napközi otthonok működéséről tetit elismerő jelentést. A leányiskolákban miniszteri ren­delet folytán állandóan hósapkát és kar mele­gítőt fognak (készíteni. INFANTERISZT SZOLOSSY. — A szegedi 46-osok tűzkeresztségben. — (Saját tudósítónktól,) Matrac kóráigyán sápadtan fekszik a kórházzá átalakított ál­lami gimnázium másodemeletd rajztermében ©gy 46-os 'katona. Len-vászon ángujja felha­sitva, sebesült felső-karja .fehér gázzal át meg ált .kötözve. Az ágy fölött a fekete táb­lán .friss a fejcédula: Szöllőssy Sándor, káp­lár. Körötte szalmazsákokon .könnyebben se­besült bajtársai bevernek .s a folytonosain újólag érkezőknek — kiik kivétel nélkül min­denféle jóval megrakottan jönnek — harci élményeikből morzsákat juttatnak. Sebesült karjára támoszkodlik. Szöllőssy Sándor, fehér bóbitás, melléje beosztott ápolónője kimossa sebét, s uj -kötést tesz reálja a régit felváltva. A nagyteremben vannak vagy 15-en, mind a mi viitéiz katonáink — büszkén irom e sóinkat — szegedi -bakák, .a 46-.os bakák zöld parolóját viselik csukaszürke zubbonyu­kon. 'S mind, ahányan csak vannak, valami csodálatos' szuggesztió .hatása alatt, valami megmagyarázhatatlan pszihopatikus erő foly­tán vágyak,óznak vissza a harcmezőre-, s tü­relmetlenül várják sebük gyógyulását, mi­közben hányitorgiatva vetik oda a szót egy­másnak : — Mire visszamész pajtás,, nem marad muszka a számodra. S mesélik ,a csata folyás,át, szemük ki­gyúl, a láz pirja egyesül .a lelkes hangulat­tal!, hogy haladtak., rohantak szuro-nyreham­mal mérföldeken, órákon, 'keresztüli. Káplár uir iSzöllőssyt, mikor már .megsebesült s men­téjét átitatta tüzes ,mia,gyiar vér,?, századosa küldte vissza, s ,a sebesült szállítókra rápa­rancsolt, hogy vigyék, mielőtt kidől még a sorból. De a káplár SZÍVÓS magyar természe­te felül -akart kerekedni kapitánya parancsá­nak s csak halaid, roham tovább — vitte le­győzi) étlen vágya — miközben egyre hang­zott az ezredparancsnok vezénylő szava: — Szuronyt föl, roham'1 épéeben előre! A káplár már alig ibirltia a szur'onyroha­mot, vérvesztesége egész lagyöngitette, a ka­pitány maga elé rendelte s a mevét kérdezte. A káplár -szuronyát már alig-alig tar­totta, jobbjával patrontáskáját sem képes ujabb -töltényekért felnyitná s még mindig harcolni akart-. Feszesen áll meg századosa előtt s jelentést tetlt: — Melde gehorsamst, infanterist Szöl­lőssy . . . — Miért nem állsz ki .a sorból, hisz vé­res ,a karod? — Kapitány ur! először .a súlyosakat szállítsák, majd én rám is kerrül ,a sor ... — ,a .következő percben ajcra (bukott s már vit­ték is a szanúitészek. iSzölösisy .alimeséli ,a 46-osok tűzkeresztsé­gét, kiknek sokáig, -majd türelem szakadtáig kellett várniak, mig az oroszok tüzelését ők viszonozhatták. De végre csak felhangzott a jelszó: — Század állj! (A .tisztek szakaszaikhoz! — Fedezés! Telj.es (fedezés! rajta, szu­ronyt szegezz, előre! S a 46-cscik megindulnak, az „előre" aj­kat repesztőan, torok-szakadtából hangzik, az erős orosz .golyó-záport- .már viszonozzák a szegediek, s valahányszor egy-egy rohanó szuronyrahammat -rést törnek az ellen tűz­vonalam, hatalmas „hurrá" csendlül (fel, mit vad, eszeveszett orosz ordítás iparkodik el­néttnitamd. — Itt-ott, mindenütt shrapnclilek esnek közénk — mondja (Szöllőssy — bajtársaink közül sok ia (fűbe harap, .az erős légnyomás méter magasságra dobálj.a fel őket, s rémes roncsolást és kárt tesz bennük. Egyszerre csak „álljt" vezényelnek, .az oroszok nagy része visszavonul, a .közeli erdőbe húzódnak, gyorsam a fákhoz erősitik ágyúikat s ismételt munkáiba vesznek bennünket. Katonáink nagy része egy másfél méteres árokba húzó­Oroszország közgazdasága. „A mai Oroszország ősz­szetartására csak az abszolutiz­mus alkalmas. Minden szabad­elvű koncesszió, minden a mo­dern állam irányában megadott engedmény szétrobbanthatja ezt az államalakulatot." Stolypin. Stolypin, a forradalmárok által megölt 0,osz miniszterelnök, akit a mai Oroszor­S7-ag legnagyobb államférfiának tartanak a Polgári irók, vallotta ezt a nézetet. Az ő teiive a nagy orosz agrárreform, amely az orosz-japán háború nyomán kitört rettene­tes parasztforradalom lecsöndesitésére volt tevatva. Az agrárreform előtt az orosz pa­rasztság helyzete vidékenként különböző .v'o0 aszerint, hogy az 1861-ben elrendelt jobbágyfölszabaditás alkalmával hogyan bántak el velük földesuraik. Sok helyen olyan kevés föld jutott egy-egy családra, b°gy kénytelenek vándormunkával pótolni a föld csekélyke hozadékát. Az ilyen ván­dor parasztmunkások ősszel ezerszám vo­tednak a vasutak mentén, mivel annyi pén­zük sincs, hogy az utat vasúton tegyék teeg. Munkabérük nagyon csekély. A hiva­talos orosz statisztika szerint élelmükön kivü! napi 60 fillérre tehető a keresetük. Némely vidéken teljesen földnélküli vagy elenyésző földbirtokkal biró lakosság is nagyszámban található. Középoroszország­ban a lakosság tiz százaléka, Lengyelor­szágban 25—30 százaléka, délen 50 száza­léka, a Keleti-tenger melléki tartományok­ban: Kurland, Estland és Livlandban 80, 85 és 91 százaléka. „Ez a parasztproletáriátus volt az — irja egy konzervatív orosz iró, — amely, miután a földesurak vonakodtak föl­det eladni, 1906. és 1907-ben egész hadsere­geket szervezett a nagybirtokok megtáma­dására, gyilkolásra és gyujtogatásra." Va­lóban, ha az orosz forradalom menetét fi­gyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy néhány ipari centrumot kivéve, erőssége a földnél­küli lakosság számaránya szerint alakult... Stolypin elég eszes volt ahoz, hogy be­lássa, miszerint a forradalom erőszakos le­verése által csak ideig-óráig képes a cári abszolutizmust és a nemesi feudalizmust föntartani. Odatörekedett tehát, hogy elő­ször is elválassza a paraszt lakosságot a városi proletariátustól; másodszor pedig magából a paraszt lakosságból kiemeljen egy birtokos, vagyonos parasztosztályt, a mely a cári és nemesi uralom védelméül szolgáljon. Az első célt a „Mir" szervezet, j az qrosz parasztság régi földközösségének föloszlatása által érte el. A „Mir" fölbontását, más szóval a föld­közösség fölbontását kapcsolatba hozták a tagositással. Ugyanis az egy-egy földmives birtokát képező föld — ugy mint nálunk is gyakran előfordul — 20—30 sávban szét­szórva volt az egész határban, ami a sike­res földmivelést nagyon gátolta. A szétszórt földdarabokat most összerakták oly módon, hogy minden paraszt földje 1—3 darabban legyen egyesítve. Ezt a különben hasznos célt összekapcsolták a közlegelők és erdők fölosztásával és az egésznél céltudatosan ugy jártak el, hogy: „akinek volt valamije, ahhoz hozzáadtak, akinek kevés volt, ezt a keveset is elvették". Ilyenformán megbom­lott az orosz falut jellemző egyenletes va­gyon, illetve földmegoszlás. Mig régebben a lakosság szaporodásával a falu egész lakos­sága egyenletesen jutott nyomorba, az ag­rárreform kiemelt a paraszt tömegéből egy birtokos, vagyonos parasztosztályt, mig á többit teljesen proletársorsra kárhoztatta. Ugyanily módon járt el az orosz kor­mány a földbirtok eladásánál is. A forra­dalom idején a megrettent nagybirtokosok versengve kínálták vételre birtokaikat az újonnan alakult „parasztbank"-nak, ame­lyet az állam azért alapitott, hogy köz­vetítőül szolgáljon a földbirtokosok és pa­rasztok között végbemenő birtokcserénél. Körülbelül 20 millió hold jutott ilyen mó­don a parasxtbank birtokába, majdnem Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszer kereskedésben _ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN Csemegefizletben jjj |J 0 ÓVAKODJÉK 0 « az UTÁNZATOKTÓL!! ma

Next

/
Thumbnails
Contents