Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-02 / 187. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. amgusztus 2. dapesten hivatalos fogadtatás nem lesz, a trónörökös és neje vasárnap reggel 9 óra 35 perckor induInaik Bécsiből 'és délután 2 óra 35 perckor érkeznek meg a keleti pályaudvaron. Budapesten a trónörököspárt el fogja kisérni utján Lobkovitz herceg, kamarai elöljáró, Thun grófné főudvarmesternő és Nostitz udvarhölgy. A A mai napon a magyar királyi kereskedelmi miniszter a háború esetéről szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvény által nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelte el: Váltón, csekken, kereskedelmi utalványon, vagy bármely más magánjogi ügyleten alapuló olyan kötelezettségek teljesítésére, amelyek 1914. augusztus első napja előtt keletkeztek és lejártak, vagy 1914. augusztus 14-ig bezárólag járnak le, tizennégy napi halasztás engedélyeztetik oly módon, hogy e halasztás idejét a lejárattól és ha a kötelezettség már 1914. augusztus első napja előtt járt le, 1914. augusztus első napjától kell számítani. E halasztás ideje alatt az idevonatkozó törvény paragrafusának első bekezdése alá eső váltót, csekket és kereskedelmi utalványt bemutatni és azokra nézve óvást felvétetni nem lehet. Az ennek ellenére történt bemutatás és óvásfelvétel hatálytalan olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek után kikötés alapján vagy törvénynél fogva kamat jár. Kamatot a halasztás idejére is lehet számítani. Az első paragrafusban meghatározott idő az ott emiitett követelések tekintetében sem az elévülés idejében, sem a jogok érvényesítésére megszabott más határidőbe nem számítandó be. Az első paragrafusban meghatározott idő eltelte után tovább folyó elévülés tizennégy napnál rövidebb idő alatt nem fejeződik be. A jelen rendeletben engedélyezett halasztás nem terjed ki: 1. a betétüzlettel foglalkozó Intézeteknél betéti könyvre, vagy folyó számlára elhelyezett betétekre kétszáz korona erejéig; 2. lakás és egyéb helyiség vagy ingó dolog bérletéből eredő követelésekre, kivéve, ha a kötelezett fél katonai szolgálatot teljesít, vagy a katonai szolgálatot teljesítő egyénekkel egy tekintet alá esik; 3. szolgálati szerződésekből eredő követelésekre, ideértve a mezőgazdasági vagy ipari munkaviszonyból eredő követeléseket is; 4. tartási, ellátási és életjáradéki követelésekre; 5. állami és államilag biztosított adósságok kamataira; 6. azokra a követelésekre, amelyeket az igazságügyminisztérium külön rendelettel jelöl meg. Az igazságügyminiszter Horvát-Szlavonországokban a törvénykezés tekintetében a bánt fölhatalmazta, hogy a rendelet végrehajtására szükséges részletes szabályokat rendelettel állapítsa meg és ezt a rendeletet a szükséghez képest egészítse ki és módositsa. E rendelet hatálya, amenynyiben a magyar szent korona országainak egész területén hatályos törvényben szabályozott jogviszonyokra vonatkozik, Horvát-Szlavonországokra is kiterjed. Ez a rendelet 1914. évi augusztus /. napján lép életbe. Kelt Bndapesten, 1914. julius 31-én. Tisza István gróf, s. k. magyar királyi miniszterelnök. trónörököspár a budai várban száll meg | és néhány napig Budapesten fog tartózkodni. A főváros lakossága körében nagy örömet keltett a trónörököspár érkezésiének hire és a közönségnek a mostani lelkes időkhöz méltó melegség és ovációval készül fogadni őfelsége kiküldötteit. A félhivatalos Budapesti Tudósító a rendeletet a következő kommentárral kiséri: A moratórium elrendelésével célja a kormány ez intézkedésének az, hogy a pillanatnyi izgalmaknak az ország egész közgazdasági szerkezetére való káros visszahatását megelőzze és a leghatályosabb biztosítékot teremtsetmeg arra nézve, hogy a bonyodalmak lezajlása után; hazánk közgazdasági viszonyai a lehető legrövidebb idő alatt ismét a rendes mederbe terelődjenek. A moratórium elrendelését elsősorban az a tapasztalás okolja meg, hogy az arra hivatott és a dologhoz értő tényezők sokszoros komoly intelmei ellenére is, a közönség az egész monarchiában az utóbbi időben nagymértékben mondta föl és vette ki a pénzintézetekből készpénzbetéteit és ezzel érzékeny károkat okozott az ország egész gazdasági szervezetének. A betétek visszavonása ugyanis, egyfelől meg vonta és ha meg nem akadályoztatnék, ezentúl még nagyobb mértékben vonná meg a közgazdasági szervezet funkciójához szükséges életnedveket; erejét gyöngítik, de elvonatván egészen a közforgalomból, ezen a réven az ország egyetemes gazdasági érdékei is kárt szenvednek. A kormány intézkedésének rendeltetése tehát főleg >az, hogy a pénzintézetek megrohanüsát megakadályozza. Kiemelendő nek tartjuk a közönség megnyugtatása végett, hogy a rendelet korlátozó intézkedéseit a hazai pénzintézetek nem fogják betli szerint értelmezni és megvalósítani, hanem hazafiúi belátástól vezéreíve, minden erejükkel rajta lesznek, hogy a körülmények helyes mérlegelésével a lehetőség szerint a korlátozáson túlmenő visszafizetéseket is végezzenek. Amennyiben azonban a gyakorlati életnek csakhamar mutatkozó tapasztalásai a moratórium alól való kivételek elégtelenséget mutatnak ki, a rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy a szükséghez és a lehetőséghez képest további kivételek is megállapittassanak. Hasonló intézkedések egyidejűleg Ausztriában és Horvátországban is életbe lépnek. ; A német nép követeli az orosz háborút. Berlinből jelentik: Tegnap délután a csapatok élén egy alezredes kihirdette a hadi állapotot. A közönség a háború mellett viharosan tüntetett. Vilmos császár a feleségével együtt nyitott autón ment végig Berlin utcáin, autóját az emberek százezrei vették körül és éltették őket. A császár az ovációt ismételten megköszönte. Nemcsak Berlinben, de egész Nagynémetországban a lelkesedés (leírhatatlan. A német nép követeli az orosz háborút, Az európai diplomácia. • Kétségtelenül megállapítható, hogy a hármas entente államaiban mély benyomást tett az első összeütközés hire, mert a diplomácia arra számított, hogy az osztrák-magyar monarchia még egy ideig várni fog a hadüzenettel, mikor pedig ez bekövetkezett, ugy vélekedtek Pétervárott s Párisban, hogy ez csak diplomáciai sakkhúzás. Most már az európai diplomácia kénytelen számolni a háború véres valóságával. De nem kevésbé mély hatást keltett a 'külföldön az az óriási lelkesedés, a mely szerte az egész monarchiában a háború megiizenése nyomán támadt. Ez a ménhetetlen lelkesedés kiszámíthatatlanul nagyjelentőségű lesz a nagyhatalmiak további magatartására. , Meggyőződtek a külföldön arról, hogy Ausztria-Magyarország háborúja népszerű s ez olyan tény, ami 1870. óta nem fordult elő. Beszélgetés Tisza István gróffal. Tisza István gróf miniszterelnök llahn Viktort, a herlini National Zeitung szerkesztőjét fogadta a munkapárt klubjában. Tisza mindenekelőtt elhárította magáról azt a föltevést, mintha az ő egyedüli érdeme volna, hogy a szükséges döntő fordulat elkövetkezett. Mellettem és velem együtt, úgymond, sok más tényező hasonló szellemben munkált közre. Aztán szó került arra a hangulatra, amelyet a háború kitörése a szövetséges német birodalomban fölidézett. Tisza kijelentette, hogy roppant elfoglaltsága mellett is figyelemmel 'kiséri a külföldi, különösen a német sajtó magatartását. A sajtónak és az egész lakosságnak lelkes (kedve a legnagyobb örömmel tölti el. Nem volt ugyan kétsége ez irányban, imégis az önként kitörő entuziazmusnak váratlan mértéke őt is boldoggá teszi. E válságos napokban visszagondol atyjának mondására: „A magyarnak nemcsak meghalni, hanem mindenekelőtt élni kell tudnia hazájáért." A hármasszövetség hatalmai is necsak meghaljanak, hanem éljenek is egymásért. Ne csak a heroikus pillanatokban tartsunk ki hűségesen egymás mellett, hanem a mindennapi élet apró kérdéseiben is egyazon uton járjunk. A szegényekért. A harctérre és az ország déli megyéibe eltávozott szegénysorsu katonák családtagjai az állam és a társadalom minden szeretetteljes gondolkodása mellett is, reménytelen napoknak néznek elébe. A nyomoron és a nélkülözéseiken minden bizonnyal enyhíteni fognak azok a segélyakciók, amelyek máris megindultak s a melyekből méltó részét veszii ki a Délmagyarország is. Ezen a helyen azzal a felhívással fordulunk a családfentartó nélkül maradt szegénysorsu hitvesekhez, anyákhoz, hogy haladéktalanul jelentkezzenek a „Délmagyarország" kiadóhivatalában, ahol rendőrileg igazoltatjuk és állandó lapelárusitóként alkalmazzuk őket. A mostoha viszonyok között — merjük mondani — állandó és szép keresetforrást nyújt ez, amivel az illetők megszabadulnak a közeljövő anyagi ki'látástalanságától. A MORATÓRIUM.