Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-11 / 197. szám

Szeged, 1914. augusztus 11. mLMAGYÁROR&ZÁG lyfcőrökkeí hmg fcitii7 a német magataringozíatja, djék, nyuht semiec, azokat i mondhat mire van ha a kökényeket. e d'ltalia Olaszorifiík cime: •delmei es : vélemény Lehullott az álarc. » A legutóbb lefolyt két hét a jobb és nemesebb lelkekre olyan csalódást, olyan kiábrándulás, hozott, hogy a ina élő és küzdő generáció ennek a hatása alól, bármiként végződjenek is.a harcmezőn a hadi műveletek, szabadulni nem rög. Kitűnt ugyanis, hogy az emberiség sok évezredes kultúrája csak külső máz, mely lényegében miben s-Jm 'különbözik attól a máztól, .mely törékeny agyagedényeinikeri csillog. Egy 'koppanás és a máz lepereg. Egy fegyver zörej és a legkuitiiráltabb békeayosto-Mm is beleköltözik a vadállat. Nem jól mondtuk. A vadállat már benne van az -emberben, 'mondhatnók velesziiletik. A kultúra máza ideig-óráig eltakarja az emberben lakozó vadállatot, de piszkáld meg egy kicsit az embert, akii -eddig kulim-lénynek tartottál és kiordit belőle a vadállat, a bestia, melynek gyilkos a lehelete és amely embervérre szomjas. És amint nincs igazi, a szó valódi értelmében vett kuhurember, azonképpen nincs, ugyanebben az érteleimben, véve: kulturnenizct. Mert ihle azok a nemzetek, melyek világszerte elismerten az emberi kultura fejlesztésében vezető szerepet töltöttek be, egyik óráról á másikra emberevő znlukafierckké változtak, akik halálra keresik embertársaikat. Ott vannak a hires angolok; akikről még nyolc-tiz napja bizonyos jóleső, általános emberi és néni önző nemzeti szempontból vett jóleső büszkeséggel állapítottuk meg, hogy az üsztfákámagyarbiró'dalöm és Szerbia 'konfliktusában igazi kulturnemzcthez méltóan viselkedtek, most állig állanak fegyverben ellenünk. Vagy gondoljunk csak a franciákra, akik bestiális dühvel vetették rá magukat azokra az idegenekre, akik a francia föld, a francia nemzet és francia kultura iránti szeretetből, rajongásból tartózkodtak köztük. A kultura vékony rétegű máza lepattant és azokkal kegyetlenkedtek, azokkal brutáiisikodtak, akiket a kultnrszomj hajtott a francia kultura forrásaihoz és akik ezen szomjuk lecsillapitásáért nemcsak szivük rajongó szeretetével adóztak a franciáknak, de csengő aranyokkal is'megfizettek nekik éne. Józan észszel tel sem tudja érni az ember, mi az, ami ezt az őrületes íurort felgerjeszti és táplálja? Nem lehet másképp, mint ahogy fen nebb említettük, minden emberben benne la kik a vadállat, amely időnkint áttöri a kultura mázrétegét s akkor kidugja ez a vadállat undok tejét, bömbölve ordít embertársaira és csattogtatja, vicsorítja a fogait, elnyeléssel fenyegetve mindazt, ami szépet, nemeset ős jót alkotott az emberi kultura szolgálatában békés évtizedek'alatt az emberi elme. Az emberi indulatok, az emberi szenvedélyek mocsaras ing'oványán épült hitvány kártyavár az egész emberi kultura, melyet a háború egy lehelete romba dönt. Ha valóban igazi erkölcsi ahípoti nyugodnék az emberi kultura és a .szó igazi ér telimében vett ikulíurnemzetek lakoznának e sár,tekén, akkor nem következhe tett volna be az, hogy egy aljas, gaz náció orgyilkos bérencének revolvergolyói lángba borítsanak egy egész világrészt. Sőt mindéi valószínűség amellett szól, hogy ennek a világtörténetemben páratlanul nagyterjedöumii háborúnak a lángjai átcsapnak az összes föld reszekre. Afrika partjain már dörgött az agyú. Japán mozgolódik, az amerikai Unióró Pedig nem tudhatni, melyik pillanatban sodródik bele ebbe az óriási küzdelembe. Mi az eti kai világrend nevében minden hódítási vágy nélkül csak egy országaink és nemzetünk ellen elkövetett és páratlan gazsággal végrehajtott orgyilkos merényletet akartunk méltóan megörülni most s i-me evvel a bestiális bandával közösséget vállal Európának és az egész viágnak kulturális tekintetiben két első nerrrte: az angol 'és a francia. Hogy az ázsiai erkölcsű Oroszország, mely cárjától, az utolsó kozákjáig becstelen, a vele azonos erkölcsű szerb csorda segítségére sietett, az fel volt tételezhető, de h«gy az angolok és franciák is beleavatkozzanak, az minden épeszű és éperkölcsű emberben megingatja az emberi Hadurába és a kul tuiin errizetekhc vetett hitet. Ám jöjjön, a,miinek jönnie kell, minket senki és sem mi el nemi fog támoritani a magunk igazától. Ez a mi nagy igazságunk rn-eg fogja acélosi- | — aau*Ba£Etiaiia8aa*BXiicmasE(:a>(iaB4Ba£a:itiaaaiiaia*BSBiieusaaaiiBiiaaa u^HaBaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaasaaaBfiai Az európai válság nagy problémái. A Fekete tenger semlegessége. :: Az eníenf-tal farthat-e Románia ? :: Oroszország balkán-politikája történeti megvilágításban. :: A balkán államok kialakulása. tani a mi harcos fiaink izmait és meg fogjuk vivn.i ezt a titáni küzdelmet minden ördögök és poklok ellenére is. Ki fogjuk ragadni az emberiség gazdasági, erkölcsi és kulturális vezeté sét azoknak a kezéből, akik a 'mostani nagy ősz, szecsapás tanulságaképpen erre-méltatlanoknak mutatták magukat. Az álarcot már Lerántottuk róluk és mint most, ugy a jövőben is el fogjuk tiporni mindazokat, akik azt hitték, hogy az emberi kultura bitang jószág. Ha a harcba vonult milliók ennek a nagy küzdelemnek a megvívásához nem elegendők, vagyunk imég egy pár milliónyian, akik szívesen és becsülettel áldozzuk vagyonunkat, életünket, vérünket, mindenünket a magunk nagy el nem; taposható igazáért. A krimi háború. III. Napoleon mint császár arra vállalkozol, t, hogy elnyomja Franciaországban « forradalmat. ós békét tereinlt, amiért is az .mróipad íejedelimdk moghyngvá-Kal tagadták <• - ásKárságult. Ura Ikodiísánulk alkotmányos Látszatot adott u.gyian, de vallójában az ahsolubLsrmist álili'tiültta vissza. A senátust ő nevezte ki, a kéi>vivt-l'övló;l,n.sztásr.a olyan nyomást gyakorolt, hegy alig" 'ksrulit a parlamentbe ellenzék. A sajtót íuegrenclszabáltycza, a közvélemény megnyilatkozását pedig jól íizierv-ezdtt titkos rendőrséggel elröüőriztetite. Az ország anyagi jólétiét azonban nagyarányú gazdasági politikáijávai magka fokra emelte, ily módon akarta állandóvá tenni a békét. Vaisutaikat építtetett, n francia iparnak uj piacoklat szerzett s ,a többi államokkal jó kereskedelmi szerződéseket kötött. A munkásoknak kóiiinzák at, menedékházakat és ta • karékpénzká,rakat állatott. Franciaország olyan anyagi és szellőim felvirágzásnak indult, hogy az 1855-iki világ,k'iállitéson mindenki megbán miilta. KülpóVitiká játban már utiui volt olyan békés indulatai. Vissza akarta áEihaui Franciaország hegemoniáják Európában. Ebben az irányiban lakarrt' tért nyitni a fölébredt nemzeti érzületnek, azért bele is avatkozott a küllbata'Jmaik dolgaiba, ahol csak támogjath'Citta a nemwti törekvésieket. Először is Törökországnak kclit védőimére. Miklós cár a magyar szaibadságibarc lsvíiitése után az európai békét arra szándékozott fölhasznál hí, hogy Törökország rovására terjeszkedjék. Asft követelte (1858.), hogy a szultán őt a török birodalomban élő összes .ön etrzlé'uyek v édőjéneik ismerje cl. iA szultán .•1-,-ctJjt.LuL.cAi'utiu kövek-hősét, mire ő megszálk'tta Moldvát és Oláh országot. IIL Napokon azonnal nregnagaidla mz alkalmat, hogy Európálbaai az orosz tefdlyásált gyöngíts \ a ioa1gáét pedig ungyóbliítsa s ez okból Angliával é a szánd királlyal szövetséget kötött Töröki tszág védelmére. Oroszország számitatt Vnsatriia hálájára, de az rendkívül habozott s ingatag pcjjittikájávn!l untod a két. félt maga élen ingerié. A szövetségesek hajóhada beevezett a Fekete-tengeribe, szárazföldi seregök pedig < sírom alá fftgit-a Krim-félszigeten az oroszok fő rősségét, Szébbsztopolt. Csak 'Jvosszu ' kemény ostrom után vehették be az erőset, mii " az időköziién meglhalft I. Mikdós vVtóf' in II. Sándor cár (1855—1881.) a párisi békében Inztosiitotha Törökország területi épségét. és a Fekete-Urgei- semlegességét Ugyancsak a párisii béke a nagyth.atalin.uk védelme nfá heüyiezte Moldvát és Oláhországot, mely két fejedelemség azután Bocs .sép mánia néven egyesült s trónját (1866.) Hx>henzollern Károly herceg nyerte el. A Balkán államok kialakulása iA krkná háború után Oroszország Ázsiában folyhatta, terjesztaédő politikáját. ELfaghiAán Örmény ország egy részét, leigázta a Kiaiuivázns népeit, aiz Amur mellékén egészem Man izsuországba nyomult, s megaiapitatta ázsiái v i.lágtól"odálaniáut. Ugy látszott, hölgy II. Sándor cár uj ala[K/kira helyezi az orosz birodalmat. A jobbágyait 186.1-Iben fölszabadította, de osakliiainar ő is .a kiniláitilian absaluthmiLs útjára lépett. lS63-b>an a lengyelek ujabb fölkelését, oéreis kegyetlenséggel tijrorta le. A forrongás mind nagy óbb méretekét öltött, követelték az alkotmányod refoHTinokajt és az elégedetlenek szfí'iő árnyiallaitának a nihilistáknak bambameiiényleteá napirenden voltak. Oroszország, hogy a nép figyelmét másf'lé terelje s hogy régi politikájához híven terjeszkedjék, a Balkán-félszigetre vetette ki hálóját, önző céljaira a nemzeti egyesülés eszméjét haaználtla föil, amely éppen európaszimte diaideit ült. A Balkán országaiban megkezdődtek a pánszláv izgatások és az, orosz bujtogatáaóra 1875-bem Heroegavlna fegyvert fogott a török uoiaioím ellen. A fölkelő', csakhamar lángba boritokba az egész Balkánt; Szedhia ás Montenegró a fölkellőkhöz c.siatlaikozc.itt, példájukat kevéssel utóbb Bulgária .is követte. Törökország, nehogy Európa ismét belfiavíifkozzétk ügyeiiibe, nagy erővel léixrtt föl a lázadók álleu. El üs nyoonta a fötlkel'iést, de oly kegyetlen bcsszut állott a bíógirokon, hogy a Bal'jkán kej-esztény népein?k érdetkében egész Európában mozgalom in-dulit meg. II. Sáhldor cár 1877-tben megizento a háborút Törökországnak t> .inaga állott soregei í-Ik aiz élére. Románián keresztül, melyet szövettségébe vont, az Al-Ounához sietett á». Bolgároi -záipíha tört. A török a legnagyobb elszántsággal fogadta ,a támadást és 'ismert vitézségévél megákatsztotta az araszok előnyamulását. A hős Ozmán ba-m Plevnánál utjoklat állotta, a románokkal egyesült oroszok túlereje azonban letiporta a hősíetaséget. PLetvna elesett s az oroszok nemsokára Konstantinápoly közeléten, San-Stefanonál voltak. Továbt) azaniban nem méhettek, mert az európai nagyhatalmak nem engedhették, hogy az orosz a Balkán elfoglalásával megzavarja az európai egyensúlyt. Angol hajóhad nyomult a Bosponts bejáratához a török főváros védelmére. A cár tehát megkötötte a .szultánnal a san-stefanoi békét, moly azonban a Balkáinsféiliszigetiből Konstawttopolyon és környékén kiviil alig hagyott egyébét tf szultánnak. A san-dtefanoi békével Európa nem ért