Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-06 / 191. szám

Szeged, 1914. augusztus 6. Akcióban Szeged társadalma. (Saját tudósítónktól.) Szeged társadalmának szine-java jött össze ma délután öt órakor a Korzó-mozi téli helyiségében, hogy megindítsa azt az általános jótékonysági ak, ciót, amely a 'bevonult katonák itthon maradt családjainak segélyezésére irányúi. Mintegy nyolcszázán jelentek meg a nagygyűlésen, nők és férfiak, csaknem egyforma számarányban. A pódiumon, a zöld asztalnál Cicatricis Lajos ..dr. főispán. Bokor Pál helyettes-polgármester, Rósa Izsó dr., Végman Ferenc dr. Balassa Ármin dr., Kószó István dr. és Raek Lipót foglaltak helyet, ez utóbbi a jegyzőkönyvet vezette. A nagygyűlést a főispán a következő beszéddel nyitotta meg: — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Alig néhány nap telt el azóta, amidőn a mi szeretett királyunk, népeinek nesztora, egy életen keresztül a világbékének kipróbált őre, kénytelen volt fegyverbe szólítani népeit azért, hogy egy alávaló, gaz merényletet megtoroljon. (Ügy van!) Hadba szólította azért, hogy a birodalom határain az aknák aláásását megszüntesse és népeit ezeknek az aknáknak rombolásától megóvja. Joggal hitte mindenki és ugy hiszem, mindannyian abban a hitben is éltünk, hogy ez a birodalom népeinek nyugalma és biztonsága érdekében történt és hogy királyunknak ez a lépése tényleg az összes müveit népek és az egész emberiség részéről egyforma rokonszenvvel fog találkozni. Reményeinkben azonban csalódtunk. Ma egy világháborúnak a küszöbére jutottunk. Egy olyan háborúnak a küszöbére, amelyben Európának majdnem uz uszszes népei résztvesznek és többé nem azon •fordul meg a kérdés, hogy egy elvetemült nép gonoszságát az emberi igazságszolgáltatás méltó büntetéssel toroljon meg, hanem arról van szó, hogy a földnek ezen a részén kik maradjanak meg, mint u jövendő kultúra munkásai. Millió és millió ember mozdult meg most s abban a véleményben vagyok, hogy következményeiben a inaihoz fogható eseménye nemi volt még a világnak. Méltóztassanak arra gondolni, hogy népek milliói állanak fegyverben. Hogy az összes hadsereg a hadi gépek, öldöklő fegyverek olyan arzenáljával vannak ellátva, hogy minden egyes katona — ha visszatekintünk a múltba és összehasonlítást teszünk — egy-egy hadsereget képvisel. A középkor népeinek pusztító csatái gyermekjátékoknak tűnnek fel azon gigászi küzdelemmel szemben, amely előtt Európa népei állanak. Nem véletlen, s mintha az isteni gondviselés tette volna, hogy a magyar nemzet ezeknek az eseményeknek most a középpontjában áll. Az isteni gondviselés akarta ugy, hogy amidőn a magyar nép erre a földre jó ezer évnek előtte betette a lábát, azt a szerepet teljesítse, hogy Európa népeinek, népei jólétének és nyugodt fejlődésének védőbástyája legyen. Mindig és mindeddig elállotta a barbár népek hódításának útját, mindig megakasztotta azt, hogy anti,kulturális népek a kulturált államok biztonságát veszélyeztessék. Ezt a világtörténelmi szerepet kelt betöltenie urnát is. — Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez ete a föladat elé egyes egyének agresszív fclíogasa Tolytán kerültünk. Ellenkezőleg: az események vaslogikája hozta magával és parancsolja miránk azt, hogy a legelsők között legyünk. — Mert ez a háború legelsősorban ennek a népnek, ennek a hazának a sorsa felett fog dönteni. Ha győzünk, ujabb ezredév hajnala virrad ránk, de ha nem, akkor elvesztünk s Magyarország volt, de nem lesz soha. HE LM A (.1Y A BOBSZAG A XIX. század forradalma a testvériség, egyenlőség és szabadság kivívásáért zajlott le. Ma a testvériség azt jelenti, hogy akinek egy darab kenyere van, vágja ketté s adja oda a felét annak, akinek nincs. (Éljenzés és taps.) Mft azt jelenti az egyenlőség, hogy abból a munkából, amely a nemzet javaiért folyik, mindenkinek ki kell venni a maga részét. Akinek erős karja, erős szive, bátorsága van, annak ott a helye a csatamezőn. Akik pedig itthon, maradtak, azok igyekezzenek a hadba vonultak hátrahagyott szeretteinek sorsán enyhíteni. Mert az, hogy ne legyenek kitéve a nincstelenségnek, jogos kívánságuk, hiszen ők is áldozatokat hoznak, a lemondás, a legkedvesebb odaadásának áldozatát. Nekünk, ha ezt a nagy nemzeti küzdelmet megállni akarjuk, tudatában kell lennünk, hogy győzelem csak azon nép számára fakad, amely érzéseiben, vágyaiban és akaratában egységes. Megvan benne a nemzeti öntudat és a határtalan, a legvégsőkre is kész hazaszeretet. És ebből a hazaszeretetből, ebből az önfeláldozó készségből fog valóra válni a nemzet legnemesebb vágya, mint a hogy a költő mondja: Kivirit még a magyar nép fája Lombjait majd isten, ember csodálja ... Lelkes, percekig tartó lelkesedés követte főispán hazafias, gyújtó beszédét. A lelkesedés iecsillapoltával a főispán ismertette a nagygyűlés célját s kiemelte, hogy az akció sikere érdekében különösen fontos szerep vár a szegedi hölgyekre. Bokor iPál tett ezután előterjesztést, a melynek értelmében a nagygyűlés a következő ihat bizottságot alakította meg a következő tisztikarral: 1. adománygyűjtő bizottság elnöke Rósa Izső dr., alelnökök Becsey Károly dr.. Kószó István dr., Végman Ferenc dr., titkár Papp Róbert dr., jegyzők Griin 'Béla dr. és Szeless József dr.. pénztáros Wagner Gusztáv, ellenőr Madár Imre; 2. patronázs bizottság, elnöke Orkonyi Ede dr., alelnökök tíack Bernát. Hámor István, Pálfy József dr.. titkár Tiircsányi Imre dr., jegyzők Kővessy József és Lantos Béla; 3. segély osztó bizottság, elnöke Kelemen 'Béla dr., alelnökök Balassa Ármin dr., Ivánkovits Sándor dr.. Re ők Iván dr., titkár Khig Péter, jegyző Landesberg Jenő dr., pénztáros Wagner Gusztáv, ellenőr Madár Imre; 4. napközi otthon bizottsága, elnöke Gcrliczy Félix báró, alelnökök Dobay Gyula dr., Jánossy Gyula, Várhelyi József, titkár Gallér Kristóf, jegyző Nemccskap István; 5. mwikakövetitő bizottság, elnöke Szalay József dr., alelnökök Bokor Adolf, Gerle Imre dr., Párul Pál, titkár Szabó Gyula, jegyző Vékes Bertalan; 6. közegészségügyi bizottság, amelynek beszervezését Faragó Ödön dr. végzi. Ugyanezeknek a bizottságoknak női tisztikara is van, még pedig az első bizottságba Polgár Lászlónér, a másodikba Nagy Aladárné dr.-nét, a harmadikba Reök Ivánnét és a negyedikbe Raskó Istvánné dr.-nét választották elnökül. Cserö Ede dr. indítványára kimondta a nagygyűlés, hogy valamennyi bizottságba korlátlan számban léphetnek be a női tagok. Székely Vilmos dr. pedig azt kívánta, hogy a feministák szegedi egyesületét is vonják bele az akcióba, különösen íredig használják t'öl működésüket a munkaközvetítésnél. A feministák most is tartanak muimkaközvetitö irodát a városházán, ahol az egyesület tagjai inspekciós szolgálatot teljesítenek, ugy látszik azonban, hogy a hatóságnak erről hivatalosan egyáltalán nem volt tudomása. Vetró Barmi Lőrinc arra hivta föl a nagygyűlés ügyeimét, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai is teljes odaadással álljanak az akció szolgálatába és kerületenként kutassák föl a nyomort. Lövész Antal pedig azt sürgette, hogy a nagygyűlés az összes szegedi egyesületeket szólítsa föl, hogy a bizottságokba minél több embert delegáljanak a tagjaik közül. Végül Balassa Ármin dr. indítványozta, hogy a történelmi pillanatot megörökítendő, a nagygyűlésből Szeged népe a kabinetiroda inján hódoló táviratot küldjön a királynak. Majd a Himnusz eléneklésével a nagygyűlés véget ért. Havi Boldogasszony. Legenda járja, hogy rég időkben Péterváradon, e napon hó esett s elnevezték „Mária-schuee"-nek, mert a lakosság előtt megjelent Mária. Most katonáink vannak e vidéken, — íz ünneplés hát idehaza is kisebb szabású. A Mátyás-templomban ma úgyszólván csak asszonyok voltak és zsúfolásig meg töltötték a nagy templomot. A „fekete Mária" legendás képe s Mátyás király bíborpalástja ereklyekép őriztetik az alsóvárosi templomban, melynek környéke ma ugyanazt a szint öltötte, mint más alkalmakkor. A templom körül levő elhanyagolt téren végig vásári árusok apróságot árulnak s egy öregasszony imái morzsolva hiányos fogai között, kétségbeesve morzsolja olvasóját s piros kendőjéből előszedi utolsó rézpénzét s mézes kalácsot vesz maszatos unokájának: — Nesze magzatom, ki tudja, az apád lenn a szerböknél juthat-e ilyenhöz. Kezdődik a körmenet. Elől diszes ornátusban papok, az ünnepi sátor után jönnek a városi törvényhatósági uraik, majd az uri közönség s végül jellegzetes öltözetükben a külvárosi és tanyai magyarok. Nagy számban vesz részt a város közönsége, mert kétszeres ünnepe Szegednek, 1879. óta fogadalmi ünnepe is már. Szószéken a pap, a faragott padokban ájtatosan a hivők. — Boldogasszony anyánk, mentsd meg fiaid, tekintsd meg e hazát! S egész nap tart a zarándoklás az alsóvárosi templomhoz s ma kétszeresen hívőbb a fohászuk, mind remeg hozzátartozójáért s az egész nemzetért. A BEHÍVOTT KATONÁK SZÜKSÉGBEN LÉVŐ CSALÁDTAGJAIÉRT. A következő hazafias adományok folytak be, mai napon azoknak a szűkölködő családoknak javára, akiknek kenyérkeresőiét harcra szólította a haza érdeke: Wagner Gusztáv és Ernő 1000 korona, Rózsa Mihály 100 korona, Pick Márk cég 300 korona, K. Zs. gyűjtői vén 20 korona, Deutseh Zsigmond 10 korona, N. N. úrnő 100 korona, Rigó Endre dr. 20 korona, Kamocsay Imre 100 korona, K. L. 20 korona, Otícvay István 100 korona, Csányi Sándor 100 korona, Ivánkovits Sándor dr. 50 korona, Völgyessy János 10 korona, Szalay József dr. 20 korona, P. S. 100 korona, May Ferenc 100 korona, Cholncky Kárcly 20 korona, Sevity lfözár 20 korona, Klug Péter 10 korona, László István 20 korona. Reök Iván 100 korona, Fischof Henrik dr. 20 korona, dr. Reiner Ágostonné 50 korona, Tánczos Ferenc 20 korona, Vass Ignác dr. 20 korona (havi), Vass Zoltán József 10 korona (havi). Rottenberg Mór dr. 20 korona, Tóth Sándor pékmester 300 klgram. Bokor János pedig 100 klgr. kenyeret adott, mely természetben való adományok azonnal szétosztattak. 9. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN FQszerkereskcdésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN Wt SZT. ISTVÁN Í!ü • ÓVAKODJÉK • Csemegcfixietben (JtjpiaíTialátaSÖrt. az UTÁNZATOKTÓL!!