Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-05 / 189. szám

8*t»rkesxtéeér Kárász-utca 9. Tetcteíssx&Ks: 3S5. ttása ára 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedívre K 7'— egyhónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utea t. Telefonszám: 81. Egyes szára ára 10 fillér. Szeged, 1914. SÍI. évfolyam 189. szám. Szerda, augusztus 5. császár harcias beszéde. Az orosz cár perfíd eljárása. Berlinből jelentik a Magyar Távirati Irodának, hogy a birodalmi gyűlés elé tna Fehér könyvet terjesztettek, melynek leg­szenzációsabb része Vilmos császár és Mik­lós táviratváltása. Vilmos császár julius 28-án ezt sür­gönyözte: Legnagyobb nyugtalansággal hallom, milyen hatást keltett birodalmam­ban Ausztria-Magyarország eljárása. Szerbiában évek óta űzött lelkiismeretlen izgatás azon fellázító bűntetthez vezetett, melynek Ferenc Ferdinánd főherceg áldo­zatul esett. A szellem, mely" saját'királyu­kat és nejét ölette meg a szerbekkel, ma is uralkodik ezen országban. Te kétségtele­nül egyetértesz velem, hogy mi kettőnk­nek közös' érdekünk megkövetelni, hogy mindazok, akik a gyalázatos gyilkosságért erkölcsileg felelősek, a megérdemelt bünte­tést megkapják, másrészt nem felejtem el, mily nehéz rád és kormányodra nézve szembeszállni a közvélemény áramlatával. Megemlékezve bennünket régóta összefűző benső barátságról, minden befolyásomat érvényesítem, hogy Ausztria-Magyaror­szágot rábírjam, hogy nyilt és kielégítő megegyezésre törekedjen Oroszországgal. Bizton reményiem, hogy a megtámadható nehézségek" elhárítását célzó fáradozásaim­ban támogatni fogsz, őszinte és készséges rokonod: Vilmos. Miklós cár erre julius 29-én ezt vá­laszolta: Örvendek, hogy Németországba visszaérkeztél e komoly pillanatban. Kér­ve kérlek, segíts nekem! Csúnya 'háborút üzentek egy gyönge országnak. Oroszor­szágban óriási ezért a felháborodás, me­lyet osztok. Előre látom, 'hogy nemsokára már nem állhatok ellen a reám gyakorolt nyomásnak és kénytelen leszek oly intéz­kedéseket tenni, melyek előidézik a hábo­rút. Elejét veendő egy szerencsétlenség­nek, ami egy európai háború lenne, régi barátságunknak nevében kérlek, tégy meg minden lehetőt, hogy szövetségesedet visszatartsd attól, hogy tulmesszire men jen. Miklós. Erre Vilmos császár julius 29-én ezt válaszolta: Táviratodat megkaptam és osztom a béke fentartása iránti kívánsá­godat, — ámde Ausztria-Magyarország eljárását inem tekinthetem csúnya háború­nak. Ausztria-Magyarország tapasztalati­ból tudja, hogy Szerbiának csak papíron álló ígéretei teljesen megbízhatatlanok. Né­zetem szerint Ausztria-Magyarország el­járása kísérletnek, tekintendő, hogy teljes garanciát kapjon aziránt, hogy Szerbia ígéretei valóban tetté is váljanak. E néze­temben megerősít az osztrák-magyar ka­binet nyilatkozata, mely szerint a monar­chia nem tervez területhódit ásókat Szer­bia rovására. Azt 'hiszem (tehát, hogy Oroszországnak igenis lehetséges az osz­trák-magyar—szerb háborúval szemben megmaradni a néző szerepben, — anél­kül, hogy a legborzalmasabb háborúba rántsa bele Európát, melyet az valaha megért. Azt hiszem, hogy direkt megegye­zés kormányod és Bécs között lehetséges és kívánatos oly megegyezés, amelyet mint már telegrafáltam, kormányom min­den erejével előmozdítani fáradozik. Ter­mészetesen az Oroszország részéről való katonai intézkedések, — amelyeket Ausz­tria-Magyarország fenyegetésnek tekint­hetne, — siettetnék a szerencsétlenséget, amelyeket mind a kgtten elhárítani kívá­nunk, az ón közvetítő szerepem is, amelyet a barátságomra való hivatkozásod foly­tán készséggel vállaltam, aláásva lenne. Vilmos. Juliusr 30-án ezt sürgönyözte Vilmos császár a cárnak: Nagykövetem utasítta­tott kormányodat egy mozgósítás veszé­lyeire és súlyos következményeire figyel­meztetni. Ausztria-Magyarország csak Szerbia ellen mozgásit ott, még pedig a hadseregnek egy részét. Ha Oroszország Ausztria-Magyarország ellen mozgósít', akkor a közvetítő szerep, amellyel te a legnagyobb barátsággal megbíztál és a mely lehetetlenné tétetik, a döntés egész súlya most a te válladra nehezedik s ne­ked kell viselni a felelősséget háborúért és békéért. Vilmos. A cár julius 30-án ezt válaszolta er­re: Szívből köszönöm gyors válaszodat, ma este küldöm Tatischewet instrukciók­kal. A most érvényben levő katonai intéz­kedések már több hónappal ezelőtt meg­történtek, még pedig az Ausztria készülő­dései ellen való védekezés okaiból. Teljes szivemből remélem, hogy az intézkedé­sek semmiképen nem fogják befolyásolni közvetítő szerepedet, melyet ép igen nagyra értékelek. Szükségünk van Ausz­triára gyakorolt nyomásodra, hogy velünk meg tudjon egyezni. Miklós. (Az emiitett Tatischew a cárnak Vil­mos császár személye mellé beosztott ka­tonai képviselője.) Berlinből jelentik: Ma délben gyüle­keztek össze ia királyi palotában a biro­dalmi gyűlés tagjai. A rendkívüli ülést Vilmos császár nyitotta meg, délután egy órakor. Vilmos császár harcias beszédet mondott. — Eddig minden provokálás dacára a béke mellett foglalt állást, aminek tanu­ja volt az egész világ, — úgymond. — Ferenc Ferdinánd barátjának meggyilko­lásával örvény nyilt meg. Ferenc József császár és király, hü szövetségesünk kény­telen volt fegyverhez nyúlni. Nemcsak szövetségi kötelességünk dilit bennünket a monarchiához, hanem a kulturközösség is s a hatalmi állás megvédelmezése. Nem hajt bennünket hódítási vágy, hanem a védelem harca ez. Tiszta kézzel nyulunk a kar­dunkhoz! A császár beszédét leírhatatlan lel­kesedéssel fogadta a birodalmi gyűlés. Bécsből jelentik (augusztus 4. 11 óra 10 perckor): Az ellenséges hatúron nyu­galom uralkodik. A Magyar Távirati Iroda kapja a hírt Washingtonból, hogy az északameri­kai Egyesült-Államok semlegességi nyi­latkozata elkészült. A nyilatkozatot holnap publikálják. Berlinből jelentik: A német csapatok bevették Bendzint, a franciáik viszont a német Gottesthalt, Metzerhalt, Marchirt s Schluftpast.

Next

/
Thumbnails
Contents