Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-03 / 187. szám

DELMA GY ARORSZÁG Szeged. 19-14. auguszm-s 3.. delmek arcképei disztettek. A bevonulási ut mentén sok tizezernyi lakosság foglalt állást, már a kora délelőtti órákban. A pályaudvaron a fenségek fogadására megjelent Tisza István gróf miniszterelnök a kormány tagjaival, Bárczy István polgármester, számos állami főméltóság, több tábornok, a képviselőház és főrendiház sok tagja, többek között Beöthy Pál, a képviselőház elnöke, az arisztokrácia számos tagja, köztük Csekonics Endre gróf, a Vörös Kereszt Egyesület elnöke. Pont két óra öt perékor robogott be az udvari különvonat a pályaudvarra, a pályaudvaron egybegyűlték lelkes éljenzése közepette szállt ki a fenséges pár a szalonkocsiból. Tolnay államvasuti vezérigazgató jelentésének átvétele után Bárczy István dr. Budapest székesfőváros polgármestere üdvözölte a trónörököspárt, mire Károly Ferenc József trónörökös válaszolt. % Tisza István gróf bemutatta őfenségének Andrássy Gyula grófot, ki több képviselő társaságában jelen volt a' fogadtatásnál. A pályaudvar előtt hulíáimzó sokaság leírhatatlan lelkes ovációi közepette a fenséges pár a várakozó hintóba szállott és a menet megindult a vár felé. A merre a főherceg és neje elhajtatott, a közönség szűnni nem akaró dörgő éljenzéssel és kendő lobogtatással üdvözölte a fenséges párt, a főherceg ós neje személyesen köszönte meg a lelkes üdvözlést. A szegedi honvédekesküje Megremegett a föld a szegedi honvédek lábai alatt, amikor vasárnap reggel feszes, délceg léptekkel kivonultak a belvárosi temető mögötti lovassági gyakorlótérre, hogy megújítsák katonai esküjüket. Erre a lélekemelő és megható aktusra nagyon sokan mentek ki a szegedi uri társaságból s polgárságból, hölgyek, urak, gyerekek vegyesen. Reggel kilenc órákor Czapik Gyula dr. tábori lelkész ünnepi misét mondott a honvéd zenekar kíséretével. A tisztek Nónay Dezső ezredes vezetése mellett az oltár közvetlen közelében, valamivel távolabb a legénység hallgatta a misét. Mise után deszkákból öszszerótt és csergalyaklkal diszitett emelvényről Czapik dr. magasszárnyalásu, szivhez szóló beszédben buzdította a honvédeket egymás iránti szeretetre és bátorságra. Mikor félemlítette, hogy a most kezdőd hadjáratban önmagukat, itthon hagyott szüleiket, feleségeiket, gyermekeiket és azt a földet védik, amely az ő tulajdonuk s amely eddig őket táplálta, a meghatottság a legmagasabb fokra hágott és a polgári közönség, még az urák is könynyeztek. Nem a gyávaság vagy a fájdalom, hanem a belső megindulás, a meghatottság könnyei voltak azok. A tábori lelkész után Nónay Dezső ezredparancsnok tartott gyújtó hatású beszédet, kifejezve azt a reményét, hogy a magyar Alföld fiai méltóan meg fogják torolni a szerb gazságot és dicsőséget szereznek az ötödik honvéd gyalogezred zászlójának. Az ezredes tüzes, harcias beszédét gyakran szakította félbe a honvédek lelkes, dörgő éljenzése, mely valósággal elementáris erővel zúgott akkor, a mikor Nónay ezredes emelkedett hangon kijelentette, hogy legfőbb vágya az, hogy ezredének gyászfátyolos zászlaja minél előbb Nándorfehérvár ormain lengjen. A nagyhatású beszéd után a legényság anyanyelv szerint csoportokba állott fel. A hasoiílithtatlanul nagy többség magyar, következtek a magyarok mellett a németek vagy százan, utánuk ugyanannyi román, végül mintegy 60—70 szerb. A magyar esküformát Uomor László százados, a németet Unterreiner Mihály százados, a románt egy egyéves önkéntes, a szerbet Dómba Kristóf főhadnagy olvasta föl. Egymás után hangzott el: Esküszünk, Wir schwörén, Zsurem. A leghangosabban a szerbek mondották el esküjüket. A legénység eskütétele után az arcél elé léptek a tisztek, majd félkörben körülvették Nónay ezredest és utána mondották ők is az esküt. Következett az elvonulás. Diszimenetben léptek el a Rákóczi-induló hangjai mellett ,az ezredes előtt. Maga az ezredes, mint egy ércbe öntött szobor, keményen és mozdulatlanul ült deres harci paripáján, a tisztek meg a legénység, mint valami vasemberek, feszes tartással és emielt fővel léptek el az ezredparancsnok ellőtt. A legénység után következtek a municiös szekerek, aztán a géppuskások, tábori konyhák füstölő kéménnyel, az eieségszekerek, végül a munkásosztag. Elragadtatással néztük valamennyien bámulatos fegyelmezettségü honvédeteket azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ilyen csapatokkal győzni lehet. Képzeljük csak el, hogy egy-egy zászlóalj több mint ezer fegyverese a Lábhoz! vezényszóra ugyanegy pillanatban értette puskatusát a földre. Egyetlenegy pillanat alatt ezernél több puskatus kopogása egyetlenegy hanggá olvadt össze. Az egész ceremónia alatt vagy tízszer ugyanazzal a fegyelmezett precizitással. Az egész nézőközönség meggyőződésének adott kifejezést ,az egyik szegedi úriasszony, aki e fönséges látvány hatása alatt elragadtatással kiáltott föl: — Most már bizom! Nem volna teljes honvédetek eskütételének a krónikája, ha föl nem emtitenők végül, hogy Nónay Dezsőné, az ezredparancsnok felesége nemzetiszte szalagos babérkoszorút akasztott ;az ezred zászlajára, a szalagokon e fölírassál: Győzelem! Dicsőség! A népfelkelő hidőr. Az ujszegedi közúti hidat népfaikelők őrzik. Milyen lelkiismeretesen, arról érdekes jelenet tanúskodik, mely ma este játszódott le a hídon. Két igen előkelő rangú katonatiszt haladt át a tódon Újszegedről jövet. Közben megállottak beszélgetni Erre rögtön ott termett az egyik népfölkelő hidör," tisztelgett s igy szólt: — Felszólítom az urakat, ne álljanak meg a idon s menjenek a dolgukra. A magasabb rangú tiszt erre megdicsérte a .szolgálatot teljesítő népfölkelőt.-mire néhány polgárember, kik e ielenet tanúi voltak. fölkiáltott: — Éljen a hadsereg! Szóval a hídon szolgálatot teljesítő katonák nem katonásdit játszanak, hanem fontos kötelességet teljesítenek, ami mindnyájunknak nagy megnyugvására szolgálhat. .Ötvenhét szerb katoÁBS?cSfcevénc| Szegeden. .' A szegedi rendőrségre tegnap és tegnapelőtt ötvenhét szerb katonaszökevényt internáltak az ország minden részéből. A szerb katonák a Dunán át szöktek hozzánk, ahol a határrendőrség elszedte fegyvereiket és azonnal Szegedre szállíttatta őket. Szegeden mindannyian elpanaszolták, hogy a tisztek embertelen bánásmódja és a rossz élelmezés miatt szöktek meg Szerbiából. Ma reggel a szegedi rendőrség toloncuton az ország belső városaiba irányította a katonaszökevényeket. A nagybankok és a moraforium. A miniszterelnöki sajtóiroda jelenti Budapestről a következőket: Az OsztrákMagyar Bank budapesti főintézetének helyiségeiben a mai napon egybegyűlt helybeli mérvadó pénzintézetek a moratóriumra vonatkozó kormányrendelet értelmezése tekintetében egyértelmüleg megállapították, hogy az összes folyó évi augusztus hó 14-ig bekövetkező esedékességek lejárati napja a rendelet intézkedése szerinti határnapra ki foltnak tekintendő. Egyidejűleg megállapodás történt arra nézve, hogy a moratórium tartama alatt is mindazon váltókat és utalványokat, amelyek bevételezést igényelnek, be fogják mutatni avégből, hogy az illetők szabadságában áll a lejáratokat beváltani vagy a moratórium által biztosított joggal élni. i Felhívás a nőkböz. A Szegedi Katholikus Nővédő Egyesület ápolónői tanfolyamot tart és ez utón kéri föl az egyesület tagjait, hogy a tanfolyamra jelentkezni szíveskedjenek. A tanfolyamot végzettek /nemcsak az egyesület székházában, hanem a szükséghez képest más kórházhoz is be fognak osztatni. Akik részt venni kívánnák, kérjük az egyesület székházában (Korona-u. 18. sz. a.) jelentkezni szíveskedjenek. A tanfolyam helye, kezdete és ideje hírlapikig közöltetik, A Szegedi Katholikus Növéűő Egyesület elnöksége. A behívott katonák kereset nélkül maradt családjaikért. A szegedi társadalom, mentő tevékenysége szépen halad előre. Ujabb adományként vasárnapon érkezett: A görög keleti szerb hitközség 500 koronát, Kováos József dr. 100 K, Vigyázó Rezső 15 K, Temesváry József 20 K, Tóth Ferenc 200 K, Tóth Pál 200 K. Lippay Nagy Antall 100 K, Buchwa'ld Ármin 2 K, Feministák szegedi egyesülete 100 K, Reviczky Tamás 10 K, „Délmagyarország" 2-ik gyűjtése 140 K, Neumann Vilmos 20 K, Vasúti leszámoló hivatal második gyűjtése 105 K, Névtelenek gyűjtése dr. Dreyer utján 14 I(, A szegedi m. kir. pénzügy igazgatósági tisztviselők a háború tartamára fizetésük 1 százalékát ajánlották föl, annak augusztushavi első részlete 59 korona 80 fillér, özvegy Biedl Adolf né urnő adományát tévesen adtuk először 20 koronában, mert ő a behívott katonák családtagjai számára 100 koronát adományozott. Ujabban .ismét 103 család részesült 5—12 korona segélyben. Eddigi kiadás 1105 korona. Fölkérjük a város közönségének vagyonosabb részét, szíveskedjenek adományaikat mielőbb megtenni, hogy a segélyezés és idő tartamával tisztában lehessünk. Felelős szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: Várnay L. Szeged. — Nyomatolt Várnay L. könyvnyomdájában Szeged, Kárász-u. 9.