Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-26 / 212. szám

4 DÉLMA G Y ARORSZÁG Szeged, 1914. augusztus 26. Anglia ellenzéke a háború ellen. — Súlyos szavak Grey külügyminszíer rablópolitikájáról. — (Saját 'tudósítónktól) A nagyon megkésve érkezeti angol lapoktól képét nyerjük annak az ülésnek, amelyen Ed'várd Grey külügyminiszter az > alsóháznak bejeden teíiiie, liogy Angolország is résztvesz a háborúban. Grey bejelentésénél főként csak akkor hangzottak fel helyeslő kiáltások a jobboldalról, amikor a külügyminiszter „Angolország becsületére" '(hivatkozott, mint döntő körülményre. Ezalatt a baloldal hallgatóil és csak akkor fejezte ki tetszésnyilvánítását, amikor a szónok megemlítette, hogy Angolország a mostani válságban az előző napig (vasárnap, augusztus 2-ig) Franciaországnak narn. igért egyebet, mint diplomáciai támogatást és hogy A n golorszá gn ak Franciaországgal szemben egyáltalán nem voltak hasonló becsületbeli kötelezettségei, .mint Franciaországnak Oroszországgál szemben, Antikor azt mondta, hogy: „Franciaországgal hos-szu éveken keresztül kipróbált barátságban éltünk", közbekiáltások hangzottak el: „és Németországgal'.' Az első szónok Ramsay Macdonald volt, aki a kormányt támogatta volna, ha ez csak arra szorítkozik, hogy Belgium semlegessé gót igyekezzék megvédeni, de nem abban, hogy Franciaország és Oroszország kedvéért fegyvert fogiou. „Grey arról beszél, hogy mit .kíván Angolország becsülete" mondta Macdonald és igy folytatta: „bizonyára nincsen olyan háború, még a leggonoszabb sem, a .melynek érdekében az államférfiak ne hivatNikoíaj Nikolajevics. A cár hadseregének vezetésével tudvalevőleg Nikolaj Nikolajevics nagyherceget, a montenegrói király vejét bizta ímeg. 'Bizonyos, hegy a cár nem egykönnyen határozta el magát erre a lépésre, .mert a nagyherceg mar ngóta és szinte nyíltan arra törekszik, hogy fenséges rokonát letaszítsa a trónról. Nemcsak ,a cár nevezhette ki aggódva fővezérré a nagyherceget, de a nép és a hadsereg is vegyes érzelmeikkel fogadta Nikolaj Nikolajevics-kinevezéséi, mert neve fölidézi atyjának, Miklós nagyherceginek, I. Miklós cár fiának emiékét. II. Sándor cár azzal a feladattal bizta .meg Miklós -nagyherceget, * az idősebbet, licgy zabolázza meg a nihilistákat. Es ta nagyherceg annyira beleélte magát az inkvizitor szerepébe, hogy személyesen vezette rnég a nyomozásokat is. Mint ismeretes, ő ejtette csapdába Krapotkin hercegét, a Ihires anarchistát is. Az 1877-iki orosz-török háború idején II. Sándor cár őt bizta meg az európai 'harctéren küzdő csapatok fővezérletével. de a nagyherceg arra használta fel magas méltóságát hogy titokban összejátszott a hadseregszállUókkul. Száz és száz haimis szállítólevelet állított ki, valósággal éheztette a hadsereget s a hadjárat végeztévé! tízmillió rubel vagyonnal a zsebében vonult nyugalomba. Mint magánember olyan életmódot folytatott, hegy a cár kénytelen volt ót külföldre küldeni. Legidősebb fiának, az akkor 22 éves Nikolaj Nikclajevics nagyhercegnek, aki szintén részt vett apja üzleteiben, szintén el Kellett hagynia a cár parancsára Oroszországot. Apa és fin Párisban telepedtek irneg_ és számitás nélkül váló könnyelmű életmódot folytattak. Amikor a pénzűik kifogyott, a párisi Nouvelle Revue ci-niii folyóiratba nagyherceg szenvedéseinek története címmel ikoznának a fiemzet becsületére. Igy volt ez a krimi háborúban, igy volt a bar háborúban és igy van ez most is. Micsoda értelme van annak azt mondani, hogy segítenünk kell Belgiumnak, ha valójában olyan háborúba bocsátkozunk, amelynek meg kell változtatnia Európa térképéi? Grey nem szólt egy szór sem Oroszországról; pedig arról is szeretnénk valamit hallani. Szeretnénk fogalma: alkotni arról, mi fog történni akkor, ha Európában Oroszország jut hatalomra, Franciaország iránt való barátságunk olyan formájában is, amint ezt Grey vázolja, egyik országot sem jogosítja fel arra, hogy a másiK kedvéért háborúba bocsátkozzék. Az a gondolat, hogy Franciaország abba a veszedelembe kerülhet, hogy kiirtják Európából, annyira, hogy a civilizációban nem játszhatna tovább eddigi szerepét, abszolút abszurditás; Grey ugyan azt is mondta, hogy Franciaország képes lenne önmagát megvédeni. De maga az előbbi gondolat dőreség és semmiesetre sem igazolhatja a háborúba való beavatkozásunkat. Tudom, hogy a Ház többsége eillearnire azután jött a-z 1906-iki nagy fordulat, amire azután jött az 1906-iki nag yíorduiat. Most előkészülünk arra, hogy ugyanazt megcsináljuk, amit akkor. Bármi történjék is és bármilyen támadásoknak is legyünk kitéve, ismételten hangsúlyozni fogjuk, hogy Angolországnak semlegesnek kellett volna -maradnia, mert szivünk bensőjéből meg vagyunk győződve, hogy csak ez léit volna a helyes és az egyetlen, ami megegyezeti volna a nemzet becsületével és u mostani kormánypárt hagyományaival. Keit Maráié a munkáspárt részéről folytaua Grey politikájának a bírálatát. Morelli, az ismert békebarát kijelentette, hogy Angolcikksorozatot írtak, hogy ilyen módom gyakoroljanak pressziót felséges rokonukra. Sándor cár azonban nem engedte magát megzsarolni, hanem megfosztotta katonai rangjától testvéréi is és unokaöccsét is. A két nagyherceg még ekkor sem adta fel a küzdelmet és Sándor cár megöletése után a saját családjuk ellen fordultak. Erre Sándor cár megvonta tőlük anyagi támogatását. Miklós nagyherceg és a fia most még szörnyűbb leleplezéseket közölnek a cári házról, ugy, hogy 111. Sándor jónak látta teljes bűnbocsánati:,'! hazacsalni őket Oroszországba. De a''g léptek a nagyhercegek orosz földre, letartóztatták és a cár parancsára Krímbe internálták őket. Az idősebb Miklós nagyherceg íti is halt meg 60 éves korában 1891-ben. Sándor cár a nagyherceg halála után megkegyelmezett fiának s megengedte, hogy .Pétervárra jöjjön. Mindazonáltal III. Sándor •életében nem jutott szerephez az ifjú Miklós. 11. Miklós cár alatt azonban mindjobban növekedett a befolyása. Amikor kitört az oroszjapán háború, Miklós nagykövet minden követ megmozgatott, hogy őt nevezzék ki a hadsereg főparancsnokává; De a cár. akinek még élénk emlékezetében volt, hogyan töltötte be ezt a tisztet az orosz-török háborúban Miklós atyja, nem teljesítette a nagyherceg kérését és csak amikor a háború a vége felé járt, nevezte őt ki a mandzsúriai csapatok fővezérévé. A békekötés után ő lett Vladimír nagyherceg utódja a pétervári. katonai kerület főparancsnoki székében. Ez a kinevezés nemcsak a főváros felett biztosit neki tdjes hatalmat, hanem valósággal a kezébe adta a cár életét is. Azóta valóságos társuralkodó volt; mint az úgynevezett nagyihercegi párt feje, ö diktálta nemcsak a bel-, hanem a külpolitikát is Oroszországban, amit annál könnyebben megtehetett, inert Miklós cárnak az ő hataionira jutása előtt sem igen volt önálló akarata. o'szág beavatkozásának valódi oka a Németország ellen a föderalista sajtó utján nagyra neveli irigység és bizalmatlanság. „Ha mi most háborúba megyünk, inkább azért teszszük, hogy az orosz deszpotizmust megvédelmezzük, Isemihogy Németország (nagyravágyó terveit megtörjiük. Bármennyire kevés rokonszenvvel viselkedem Németország és a német kormán-y zórends.zeriek iránt, még kevesebb rokonszenvvel viseltetem Oroszország és az orosz kormányrendszer iránt." 'Hasonló módon beszélt a liberális Ponsoby. A többi szónok a szegényebb néposztályok nyomorára mutatott rá, amely a háború következtében sujtaui fogja őket, ha az éhség rájuk tör és a tömegek nem tudnak kenyeret vásárolni, majd onnét veszik, ahonnét lehet és ekkor a forradalom az ajtajuk előtt áll. Az ellenzék felszólalásai egészen -más képét mutatják magatartásának, mint ezt az el'enzék beszédeiből a hivatalos jelentésekben kiadott ferdítések föl tüntetni szeretnék. Miért nem interveniált a pápa a béke érdekében. Bécs, augusztus 25. A íReiűhspost -római levelezője előtt az elhunyt pápa kezelőorvosa, Marohiafalva, kijelentette, hogy a pápához kérelmet intéztek a háború kitörése ellen való közbenjárás érdekében. A pápa erre az; felelte, hogy az egyetlen uralkodó, akinél .mindenkor sikerre való kilátással interveniálhatnék, mert -ez az uralkodó mindenkor -hűséggel viseltetett a szentszék iránt: Ferenc József király, de éppen ő nála nem interveniálhatok, mert a háború, amelyet AusztriaMagyarország visel, igazságos, nagyon is igazságos. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Mindenki -tudja, hogy Miklós cár trónralépte után anyja, Mária Feodorovna befolyása alatt állt, később pedig nővére, Xénia és ennek férje, Mihajlovics Sándor. Nikolajevics Mihály nagyherceg fia voltak rá hatással. Őket iparkodott -most kivetni a nyeregből Miklós nagyherceg s rivalitásuknak bizonyára nagy része van abban, hogy a világháború kitört. Miklós nagyherceg előtt ugyanis Mihajlovi.es Sándor volt a nagyhercegi párt feje -és Mihajlovics Sándor csak azért kergette bele rokonát, Miklós cárt a japán háborúba, hogy kisemmizze Nikolaj Nikolajevicset. A szerencsétlen végű orosz-japán háború azonban lehetetlenné tette Mihajlovics Sándort s helyéi most már Miklós nagyherceg .foglalta •el. aki a legokosabb, de egyuttul a leghujthatutlanabb férfi fs a Romanov-családban. Ö volt az, aki a forradalom idején a szó szoros étr elmében revolvert szegzett a cár mellének s ugy kényszeritette az ingatag és remegő uralkodót, ihogy szembeszálljon a szabadságért küzdő nép tengerével. Azóta nagy a tekintélye a cár előtt s olyan jogokat igénye! -magának, amiilyenekei soha sem adtak földi halandónak a cár-ok. Ismeretes, hogy (Miklós nagyherceg elvált asszonyt vett feleségül. Aki isimeri az orthodóx egyház szigorú szabályait, az meg fogja •érteni, mekkora befolyása lehet Miklós nagyhercegnek a cárra, mint az oroszok főpapjára, ha ki tudta nála vinni, hogy a Leuehtenberg hercegtől elvált Anasztázia nagyherűegnővel kötendő házasságába beleegyezett. Miklós nagyherceg befolyása azóta csak növekedett. Nyiit titok, hogy ö beszélte rá a cárt a háborúra s igy tulajdon-képen ő a vétkes abban, hogy Európa egyetlen óriási harctérré változott.