Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-09 / 161. szám

tzerkesztóiée Kiróm-otea K 305. ára II Wr. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12­negyedévre K 6*— egy hónapra K 2­ELÓFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81, Egyes szám ára 14 Bllér. Szeged, 1914. III. évfolyam 161. szám. Csütörtök, julius 9. A tisztviselők harca. Mint minden osztályküzdelemnek, l'gy a tisztviselők nagy harcának is meg­unnak a maga elvitázhatatlan igazságai. AHg van ebben az országban valaki, aki kétségbe vonná, hogy a haladó kor más feltételeiket szab ma már az álam fizetett közhivatalnokai számára, mint amelyek tonek a nagy és szinvonallon álló testület­bek csak néhány évvel ezelőtt is az élet­feltételeit megszabták. A megélhetési vi­szonyok megnehezültek. Magyarországon a tisztviselői kar nem egy jellentéktelen sulyu kaszt, hanem maga ,az ország egész értelmisége. Minthogy nem vagyunk ke­reskedő állam, a középosztály gerince, a tisztviselői -kar adja a láteiner társadalom yezetö elemét; ez a testület képviseli ná­'unk a tulaj donképen váló nemzeti közvé­febiényt, mely a maga éberségével állan­dó ellenőrzője közállapotaink fejlődésé­nek. Amikor tehát felmerül az a terv, k°gy meg kell erősíteni, önmagában sza­energiával fel kell ruházni ezt a je­!entős testületet, akkor tulajdonképen a bemzet erőinek fokozásáról van szó. Régi feazság, hogy amely népet jól,kormányoz­ok, az a nép nagy tettekre hivatott; a íö kormányzásnak pedig első felit étele a maga helyzetével megelégedett, munkáját kedvvel és lelkesedéssel végző hivatalno­ki testület. Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe, mikor hírül vesszük, hogy az állami tiszt­viselők ismét küldöttséggel fordultak a po­litikai világ hatalmasaihoz. Hányadszor már? Esztendők óta tart a küzdelem s a tisztviselők még soha olyan közel nem ál­lottak céljaik eléréséhez, mint ma, mikor a kormány már nem egy tettel mutatta meg legmelegebb érdeklődését és támoga­tását. Sándor János belügyminiszter az előtte tisztelgő küldöttség előtt célzást tett arra a vádra, mely szerint a várme­gyei tisztviselők államosítását a szolgálati pragmatika megalkotása nélkül óhajtja a kormány megteremteni. A szolgálati pragmatika kérdése — úgymond a bel­ügyminiszter, — sokoldalú és nehéz kér­dés, amely nem egyedül a belügyminisz­terre tartozik, hanem 'ahhoz minden mi­niszternek hozzá kéli szólnia. Nem lehe­tett ennek a kérdésnek megoldásától íüg­, gővé tenni a közigazgatási reformjavas­latok benyújtását. Viszont a közigazgatási reform keresztülvitele nagyon sürget. Az ellenzék tanitott meg bennünket arra, hogy sietnünk ke®, mert a közigazgatási javaslatokról szóló vita hosszú időt fog igénybevenni. Az automatikus előlépés és a független fegyelmi bíróságok kérdésnek megoldása most ugyan nem volt lehetsé­ges, azonban ez nem jelenti azt, hogy a kormány e kérdéseket megoldani nem akarná. Kétségtelen tehát a belügyminiszter szavaiból, hogy az a kormány, mely a vármegyei tisztviselők jobb ellátásának keresztülvitelét programjába felvette s azt már a legközelebbi jövőben meg is való­sítja, ugyanilyen gondossággal fogja fi­gyelemben részesíteni a szolgálati prag­matika iránt táplált kívánságokat. Hogy a tisztviselők miég ma is csak harcolni kénytelenek mindenki által igaz­ságosnak elismert ügyükért, annak oka az, hogy az előző kormányok, melyek­nek bőven lett volna idejük és módjuk a pragmatikát megalkotni, mindennel inkább siettek, mint ebben az irányiban tett Ígére­teik beváltásával. Olvassák el a mai ellen­zék egyilk vezérének, a puritánságot szen­velgő Andrássy Gyulának kijelentéseit ar­ról, hogy miért nem alkotta meg a tiszt­viselők pragmatikáját a koalíciós koi­mány? A nemes gróf szerint azért, mert az volt a remény, hogy az összes kapcso­latos kérdéseket egyszerre fogjá'k megol­dani. Aki ezt az üres handabandázást ko­moly indoknak tudja elfogadni, az nyu­godtan várhatja a kivánságok teljesítését Gyermekbölcsességek. Irta: Tolstoj Leo. A VALLÁSRÓL. (Anya és gyermek.) Gyermek: Miért öltözködött ugy fel ma I .Pesztonka s "miért adta rám az uj kabát­kámat? Anya: Mert ma ünnep van és a tem­'PPiba .miegyiink. Gyermek: Milyen ünnep? Anya: A mennybemenetel ünnepe. Gyermek: Mi az — a mennyibemene:ei? z Anya: Ez annyit jelent, hogy urunk Jé­Us ezen a napon a mennybe ment. - Gyermek: Mi az, hogy a mennybe ment? Anya: Felszállt. ka Gyermek: Hogy szállt fel — szárnyuk­ul Anya: Nem szárnyakkal — egyszerűen SZa'llt. mert ő isten és mint isten mindent Gyermek: De hova szállt? A papa azt mondta nekem, hogy az ég csak ugy látszik, liogy van, s Ihogy ott semtmi sincs, csak a csillagok és a csillagok mögött megint csil­lagok és hogy az égnek nincsen vége. Hova szállt hát akkor? Anya (nevet): Vannak dolgok, melye­ket az ember nem tud megérteni, s amelye­ket hinni kell. Gyermek: Miért? Anyu: Mert az öregebb emberek mond­ják. Gyermek: De hiszen te mondtad nekem akkor, tudod, mikor azt meséltem, nogy valaki meg fog halni, mert sót öntöttek ki — akkor mondtad nekem, hogy nem kel! minden ostobaságot hinni. Anya: Ostobaságot nem is kell hinni. Gyermek: Hogyan tudja az ember, nog\ mi ostobaság és mi nem? Anya: Hogyan? — Az igazi vallásban kell hinni és nem. az ostobaságokban. Gyermek: És melyik az igazi vallás? Anya: A mi vallásunk. (Magában.) Ugy látszik, most magam is ostobaságot beszé'ek. (Hangosan.) Szaladj csak és .mondd meg a papának, hogy mindjárt megyünk. És köl­tést meg az övedet. Gyermek: És lesz csokoládé a misénél? A TUDOMÁNY. (Tizenötéves reálgimnazista; tizenhat­éves gimnazista; Wolodja és Petrusa, az utóbbi fivérei, nyolcéves ikrek.) Reálgimnazista: Mit nekem a latin és a görög, ha minden fontos irás, melyet az ókor termelt, modern nyelvekre 'le van íor­ditva? Gimnazista: Sohasem értheted meg az Iliast, ha nem olvasod görög nyelven. Reálgimnazista.- Nekem nem kell olvas­nom és nem. is akarom olvasni. Wolodja: Mi az az Ilias? Reálgimnazista: Egy monda. Gimnazista: Igen — de egy olyan szép monda, amelynek mása nincs a világon. Petrusa: Mi olyan szép benne? Reálgimnazista: Semmi se.m. Egysze­rűen egy monda, mint a többi. Gimnazista: Ha azonban ezt a mondát nem ismered, soha sem lesz helyes fogal­mad az ókorról. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Föszerkereskedésben m MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN; m óvakodjék • Csemegeüzl e ,b.n dupla malátasört, az utánzatoktól!!

Next

/
Thumbnails
Contents