Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-08 / 160. szám

Szeged, 1914. julius 8. DÉLMAGYARORí-íZÁG 7. get-üek, aki megütközve ós aggódva válaszolt: — Csak' iiem alkarja fogadni? — Nem tagadhatom meg, — szólt Calmette. — Nem utasíthatom vissza egy hölgy kérelmiét. Ez a mondás — az utolsó, mely ajkáról elhangzott — tanúságot tesz Gaston Oal matté jelleméről. A legeleimtilblb óvatosság is azt javasolta volna, hogy a kínos látogatást elfutasiitsa, de ez nem egyezett volnia meg Calmaette lovagias felfogásával. Valószínű, hogy az áldozat, amiilkor teljes loyali'tással fogadta látogatóját, meg akarta őt nyugtatni s fel akarta őt világosítani, hogy a lap támadásainak kizárólagosan politikai lóira kiere van. (A gyilkosság.) Amikor Caiillaiuxné Oakaett© szobájába lépett, keze még miindiig ia muffban volt. Alig hogy az ajtó beaárult, több lövés dördült el. Bicét, Sirae és tölbb szerkesztőségi tag azonnal a szobába rohant, imire Caiillauxné is beszüntette a lövöldözést. iMiilhelyt .azonban •megragadták a karját ás le alklartlák fegyverezni, még egyszer áldozata felé fordult és a legnagyobb hidegvérrel belelőtte a Browning utolsó golyóját. A vádlott bevallotta, hogy a Figaro szerkesztője nldvlariasan fogadta őt, eőt helylyel is megkínálta. „ön bizonyosan tudja, miért jöttem el", — mondá, de meg sie várta válaszát és Ikétlsaer rálőtt. A golyók ókkor nem találtak. Miért nem rohant ókkor Calmette támadójára? Nyilván .azt. hitte, hogy a veszély már elmúlt ás irtózott 'attól ia gondolattól, hogy hölgygyei dulakodjék. Inkább menekülni akart ás Íróasztala mögött, keresett .menedéket. Nem számolt, támadója •hihetetlen lélekjelenlétével. Az Íróasztal mögött azután elérte a kiét .gyilkos golyó, melyek közül .az együk combjába fúródott, a másik átjárta a hasfalat s halálos vérzést okozott. A szakértő orvosokat a lövegek iránya, illetve párhuzamossága lepte meg. Ez % arra Vall, hogy 'a kéz, mely a fegyvert irányitotta, nem remegett. A vádlott, védekezését nnár az emiitett adatok ;is megcáfolják. Caillauxné azt áljitia, hogy szinte önkívületiben, gépiesen lőtt s nincs tudatában annak, amit a cselekedett. Holott a tanúvallomások szerint a merénylő rendithetetlen nyugalma a tett elkövetése után minidenkinek feltűnt s a rendőrtisztet is bámulatba ejtette. Utólbb, lajmikor elvezették, kincs feltűnést keltett fenihéjázó, fagyos magaviselete. Körülötte mindenki fejét vesztette, általános volt a szörnyüködés, a gyász: ő azonban öótn mutatott .megbánást, nem is látszott megindultnak, mintha semimi köze se lett voilna a lezajlott drámához, a véres áldozathoz, ,aki már akkor agonizált. Ráadásul világosain precizirozta .a célt, mely tettének elkövetésénél vezérelte. — Ez volt az egyetlen módja, hogy az ügynek egyszer s mindenkorra véget vessek. Hogy is állitbatj'a ezek után, hogy előzetesen nem gondolt gyilkosságra? (A tettet végréjiajtom.) /A vádlott viselkedésével teljes összíhangzatíban van az ,a levél, aimát közvetlenül azelőtt irt, hogy a Figaro szerkesztőségébe hajlított. Aznap érlelődött meg agyában az eszme, mely eleinte zavaros és kialakulatlan fet, utóbb azonban mindinkább kialakult. Kérj© délelőtt igy szólt hozzá: „iMivel a törvény- nem véd meg e rág a Lillák ellen, kényeden leszek magam töimnii be Calmette szá„Szándékom .megingathatatlan", irta ©aulán Oai.l lauxné, „a tettet én fogom végrehajtani". Ebben a levélben szó sincs arról, fegy nyilatkozatokat, leveleket vagy egyebet aka.r követelni CaLmette-től vagy csak botfüuyt akar inscenálni: a levél minden sorául az a .kemény elszántság tükröződik, hogy végezná fog Calmetoe-*1. (Caillaux és a felesége.) Március tázenlhatodikán Monier törvényszéki elnök megjelent a pénzügyminiszter lákásán. Azt hitte, Ihogy hivatalos dologban hivatták, de nagy csodálkozására a vádlott fogadta őt és megkérdezte tőle, hogy volna-e eredménye a Figaro ellen indítandó polgári vagy büntető rágalmazási pörnek? vAz elnök azt válaszolta, hogy az eljárás eredménytelennek ígér kezdik és; arra iis utalt, hogy Calmette cikkében maga is jeilezte a hüdjárat közeli befejezését. Déltájban Caillauxné beszámolt férjének a tárgyalás eredményéről. Ekkor olyan .izgatottnak látszott, hogy Caillaux délután a szenátusban barátai előtt ismételten kifejezte aggodalmát. Mindazonáltal nem tett semmit, liogy feleségét megnyugtassa, sőt hevesen kifeküdt Calmette ellen, meg is fenyegette őt s ezzel megpecsételte ellenifelének halálos ítéletét. És miiért nteim mondotta cl Caillaux feleségének a köztársaság elnökével folytatott beszélgetésének eredménytót? Az elnök kijelentette OaiUauxUak, hogy C'almettet nobilis jeldemü férfiúnak tartja. A köztárslaság elnöke azt tanácsolta továbbá, forduljon Gailllaux közös barátuklhoz, Maurice Bemard hoz, alkd kés zséggel .elmegy majd Calmettóhez lés tájékozódik szándékairól is. Ha Caillauxné minderről értesül, mindenesetre megváltoztatja, vlagy elodázza szándékának kivitelét, .amíi aztán elejét vette volna a katasztrófának. lAz államügyész ezután hosszasabban nyilatkozik a fegyverkereskedőnél történt ismeretes jelenetről és Caiillauxné próbalövéséről, célzási kísérleteiről. (Caillaux levelei.) Végül Caillaux két inti,mi tartalmú leveléről nyilatkozik az ügyész és azt bizonyltja, 'hogy Calmette a levelek létezéséről nem is igen tudhatott. Vádiratát az aláfcbi szavakkal fejezi be: — Caillauxné Védekezése általáfles megütközést keltett. Akik Calmette-et ismerték, a kiik húsz év óta figyelemmel kisérték élete folyását, felháborodással! utasítják vissza aTu a £ 1 £ a £ £ A £ £ Perzsa szőnyegek, több szoba bútor, konyha bútor ELADÓ Kárász-utca 9. i. emelet. szájp adlás nélkül. mr Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készítek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve r Barta Ágoston fogtechnikus SS SZEGED, KIGYÓ-UTCA 1. SZ. M TELEFON 1364. azt a vádat, hogy képes lett volna nemtelen eszközökhöz nyúlni. A hatósági vizsgálat nagy gonddal és teljes .pártatlansággal tárja elénk a fájdalmas ügy aktáit és ezzel alaposan rácáfol Caillaux,néra, aki március tizenhatodikán a Figaro szerkesztőségében ismételten kijelentette, hogy Franciaországban nincs igazság! ba«(iaabaabazaiagaii«aa*bbaaa>aaaiibabiibakiiiibabbsbbba!ah Az orosz vasúti politika és a monarchia. (Saját tudósítónktól.) Mialatt nálunk a Máv. krízise egyre fenyegetőbbé válik, azalatt legveszedelmesebb szomszédunk és versenytársunk: Oroszország hihetetlen erőfeszítéseket visz végbe, hogy vasútvonalai fejlesztésével a monarcHiát stratégiailag és gazdaságilag háttérbe szorítsa. Ez az akció, amelyet a milliárdos vasúti kölcsön, vagyis francia pénz segit elő, olyan jelentős, hogy lehetetlen nem foglalkozni vele. Az orosz duma elé terjesztett költségvetés szerint a vasutak bevételei a nagy fellendülés folytán az utóbbi évben jelentékenyen emelkedtek, miinek folytán a kiadásokat is jóval nagyobb összegekben lehetett a költségvetésbe felvenni. Az államvasutak 1912—1914. évi költségvetéseiben a következő összegek szerepelnek: a bevételek 1912ben 1930, a következő évben 2046 millió koronára rúgtak, ez évre pedig 2230 millióra irányozták elő; a kiadások 1326, 1523, illetve 1760 millióval szerepelnek, a felesleg pedig 604, 523, illetve 470 milliót tesz ki. Az orosz államvasutak tehát a teljesítő képesség emelésére és uj jármüvek beszerzésére szükséges kiadásokat a vasút rendes bevételeiből fedezhetik s ezenfelül még tetemes felesleg is áll rendelkezésre, noha beruházási célokra évről-évre jóval nagyobb' összegeket vettek fel. A magyar államvasutaknál — sajnos — az üzleti bevételek és kiadások feleslege nem fedezi a beruházási kiadásokat s e célra még minden évben külön kölcsörll kell felvenni. Uj vasutak ópitésére azonban 286 millió van 1914-re a költségvetésbe beállitva s az európai részen levő magánvasutaka't az állami megváltás határidejének kitolásával arra kötelezik, hogy 4042 kilométernyi uj vasutat ép'itesenek mintegy 710 millió költséggel. Ezenkívül az állam magánvállalkozóknak mintegy 5000 kilométernyi uj vasút építésére adott engedélyt, amelynek 920 milliót kitevő építési tőkéje után kamat garanciát is vállalt. A vicinális vasutakat nagyrészt államköltségen épitik, ami azért helyesebb a nálunk dívó rendszernél, mert ott az egész építési tőkét befektetik, nálunk ellenben a kötvények finanszírozásánál mintegy 30% tökeveszteség áll be; ott a kezelés is egyszerűbb, mert nem keli, mi n-t nálunk, mintegy száznegyven vicinális bevételeit és kiadásait külön vezetni és nyilvántartani s nincsen mindegyiknek külön igazgatósága és felügyelő bizottsága, ami lényegesen drágítja az adminisztrációt. Oroszország vasúti hálózatának és üzemvitelének okos fejlesztésével igen jelentékeny gazdasági fölénybe kerül velünk szemben: jöhet idő, amikor jkafoniáink és kereskedőink egyaránt sírva fogják szemlélni a meddőn elpazarlott éviek gyümölcseit.