Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-08 / 160. szám

2. BÉLMAGYA RORSZÁ G Szeged, 1914. jurlius 8? legszélesebb mederben való folytatását. Hanem aztán vitatkozni tessék, ne pedig obstruálni, kerepelni és fütyülni. Ha csakugyan vita lesz a javaslat körül: az hasznára lesz a javasltat sorsának is, az ország érdekeinek is, de meg magának az — ellenzéknek is, mely, ba végre hivatásának magaslatára ál', sokat visszaszerezhet a tekintélynek és megbecsülésnek azokból az értékeiből, melyeket könnyelmű, meggondolatlan viselkedésével önmaga pocsékolt el. Várjuk azt az elszánt küzdelmet. Csak aztán ne keressenek megint valami ürügyet a küzdelem abbahagyására. A vizsgálat és a monarchia érdekei. — Beszélgetés a páüei pápával. — (Saját tudósítónktól.) Péntek este óta a merénylet ügyével kapcsolatos nyomozásról megszűnt minden hivatalos hir. Ez korántsem jelenti azt, hogy a város hirek nélkül volna, sőt ellenkezően. Soha olyan bőségben nem termettek a legfantasztikusabb hirek, mint most, amikor egyetlen pozitív adat sem kertii nyilvánosságra. A mai napon alkalmiam volt a rendörségen is, egyebütt is több olyan irányadó személyiséggel beszélni, aki teljesen tájékozódott az ügyek menetéről, ám minden vonalom ugyanaz volt az eredmény: teljes és meg nem törhető hallgatás. Ennek a tökéletes némaságnak fc következő súlyos kijelentéssel adta magyarázatát a szerajevói rendőrség egvik legfőbb vezetője: — A nyilvánosságnak — mondotta — legkevesebb három-négy napig türelerrrinei kell lennie, addig a nyomozásról egyetlenegy szó sem fog kiszivárogni. Vegye tudomásul a sajtó is, a közvélemény is, hogy ezzel a vizsgálattal a kettős monarchiának alig elgondolható nagy érdekeik függnek össze. Nem túlzás, ha azt •mondjuk, hogy ez érdekek mellett talán el is törpül az egész ügynek a büntetőjogi része, hogy kik, hányan és mekkora büntetésben részesülnek majd a junius 28-iki borzalmas gyilkosságért. Addig is, amiig a hivatalos hirek mcist szigorúan elzárt zsilipjei ismét kinyílnak, szolgálunk néhány olyan adattal, amely közelebb vtilsz az egésa bosnyák, az egész bolkiáná probléma megértéséhez. Tegnap ugyanis a kelleti Szerbia felé haladó vonaton eb mentiünk a tiszta szerb lakosságú Pálé községibe, melynek a novie Ümlmár világszerte ismeretes. Pálé község pápájának, Grobesnek a fia, Trifkó volt ugyanis az egyik merénylő,/ akinek szintén az /volt a föladata, hogy boldogtalan trónörökösünknek az automobiljára bombát, vessen. Grabes Tniifikót állította az összeesküvés vezetője a legívleszedéknese.hb helyre, a városháza elé, alhol a legnagyobb volt a rendőri óvóintézkedés. A/bból, hogy ől állították kii erre a fontos helyre, ahol legnehezebb lett volna elkövetni a merényletet, jogosan következtethetünk arra, hogy milyen megbízható, elszánt és viaikinerő gazembernek ismerték őt az ösiszeeskürők ott a belgrádi sötét történetem nevezetességű káivéházban. A tolmács, a/kit magammal vittem, megmagyarázta, hogy a pápa kora délután a templomban v.an és csak négy óra tájban ér rá. Ez időben az ájjtiato-lkodás után a parasztok is valami ennyien az utcán vannak. Kiillönösen ma, vasárnap, eliső fordulóján annak a napnak, amelyen Nadvojvodom Fran jom Ferdinándom. — Ferenc Ferdinánd trónörökös életét szerb kéz, szerb revolvergolyó kioltotta. A pálel parasztok valamennyien ünneplőibe öltöztek. Miniden második ház gosziiona, vendéglő, de roimidegyllk tele Iddogáló s jókedvű emberekkel. Egyet'en fekete zászló van a faluiban: azt sem a templomra vagy valamelyik háznak homlokzatára akaisztcttá'k ki, hanem az országút szélén egy magányos fára. Mintha csak mondani akarnák: amint ez a fa senkié, azonképen ez a gyász som a miénk. Kiakasztottuk a fekete zászlót, mert jötit a parancs, de sem lel künknek, sem kedvünknek nincs kiözie aihoz a feketeségi] ez. Nágysokára ráibnkkanunk a /pópa luajlékára. Fönn a szűk uton van, olclallt bújik meg észrevétlenül. Benyitok a háziba ós hangosabban kezd verni a szivem. Időlsehib, kövér, szónfekete hajú s izzó szemű asszony fogad: a pópa fel esése. Die nincs egyedül, a nagy konyha tele, van szerb parasztokkal, ott üldögélnek nagy komolyan, némán. A pópa magas, tekintélyes akik, még ins nem, érdemlik meg, hogy egy gyengéd női . sziv lázba essen és megremegjen érettük. Lám1 ez is. Megcsalta és faképnél hagyta Apollóniát egy züllött asszony miatt. A gyalázatos! Igy beszéltek az ismeretlen leányok, kelepelve és elnyelve a szavak végét, mint a menekülő és vihartól kergetett madarak. Nem vették észre, hogy ott ülök a pad szélén, de így is csak töredezett s elcsukló hangok jutottak el a fülemhez. — Nem akarom elfelejteni — ismételgette Apollónia, s zokogva hajtotta le aranyszőke fejét a korlátra. Egy si,ró leány, akinek könye a sötét :en gerbe omlik. Istenem, ennél szebben nem láttam meg sohasem megeszményesiteni a bánatot. De vihar támadt hirtelen. A szél táncolva perdült végig a hullámokon. Arcomba eső permetezett. A kötelek s a láncok nyögtek és csikorogtak a todélzeteri. Lesiettem a kabinomba. A hét leány fönmaradt, egymáshoz bújva, a kísértetiesen sóhajtozó éjféli szélben. Hajnalra elenyhül t a vihar, 1 agyau ringatódzott a hajó az álmodozó vízen, amely világoszöld volt most és tiszta, mint a szerelem' isteni leányának az uszálya. Elmerengve néztem. Néhány delfin bukkant föl a habokból s vidám szökkenéssel kergették hajóinkat néhány kilométeren keresztül. A remény és a szerencse hírnökei. A hét leány is ébren volt már régen. Arcukon nyoma sem volt már az éjszakai levertségnek. Vidáman énekeltek és nevetgéltek. A szép Apollónia arca is kiderült egészen. — Les hommes son.t cdieux — mondotta az egyik leány. (A férfiak mind gyűlöletesek.) — Ils sönt odieux — felelte rá helyeselve Apollónia is. Fölállott. Csak most láttam, hogy milyen szép s mennyire kívánatos az alakja. Vad féltékenységgel tapadt hilrríbózó keblére az illatos selyemblúz. Mosolygott. Letépte nsykáról az ezüstláncot, — amit egész éjszaka oly féltékenyen őrzött — k mintha csak a tenger isteni leányának kívánna áldozatot hozni, bedobta a tengerbe az annyiszor összecsókolt képet. • — Hogy elfelejtsem! — kiáltott föl pirosra gyúlt arccal. A többi lelkesülten tapsolt hozzá. Ámulva néztem a jelenetet. De piros felhők gyúltak ki a légben, — mint öt rózsás parányi ujj nyoma — ez a hajnal. Távolról egy görög sziget körvonala kéklett az elvesző ragyogásban. Tündérszép, babérlombas sziget, ahol egykor talán Sappho énekelt, ahol magányos görög leányok éltek régen, akik egymás ajkáról tépIék _ a mézet s elhagyott nereide-sereg gyanánt kergetődztek a rózsaillatos réteken. . Görög sziget mellett futott el a hajónk s a hajnali szélben hét leányalak egymáshoz simult és összefonódott szerelmesen. nen az ötvenedik ©ven. Hassam, dus barnasszók e haját a vöröfe bársony süveg alig tudja leszorítani. Szemre szép, derűs, kc'lk és oly®-1 szelíd, mint a gyermeké. Különösen mcst, amikor nagyon szomorú Gralbies pópa, a®8" kor hánilkódilk a fogságba vetett egyetlen na után. Annikor megmondjuk, luigy bizalmasain akarunk beszélni vele, egy intéssel elbocsátja parasztijait. Akik a közelében állanak, lehajolnak a kezéhez és megcsókolják. K® fiatal leány azonban vele marad és el.ka®1 leranünlket abba a korcsmába ls, ahová 3 P°' pávai eilivonn liunk. A korcsmáiban aziutáin különös je entt következett. Az idősebb leány, aki a kÖzseí szerb tanítónője és a pópa leánya, fölszáll bennünket, liogy igazoljuk magiunkat. Megmutatom neki a szerajávói rendőrség hí®8' talos írását, ám ez kevés. Mutatnom kel egyéb írásos igazolást is, mire azután 8 energikus hölgy engedi fanét ád a pápáimé hölgy szóba ereszkedjék velem. Miiről te'® beszélni? Trifikóról, a piaip egyetlen fiáról, 8 kinek az apja leírása szerint eddig ez volt 8 karrierje: — A fiaim, a Triiflkó, miindig igen jó ® szorgalmas gyermek volt, — mesé'ii Gr:ibs pópa. — Az elemi iskolát a saját falna krá® végezte, a középiskolát Tnzláiban kezdte ,lal, mi. A négy első' cxsztáflyban nem volt sem®1 haj. Triflkó tanult és (iparkodott, ám a gyedik év végén megbukott, egyszerre k® tárgyiból is: latinból és algebrából. Bkk® azután a Triflkó Belgrádba ment. , Finnél a pontnáll azt a kérdésit tel®3 csoltattaim, hogy a fin miért nem tett P(1 vizsgát Tnzláiban, aimlikor ez lett volna a t® mészetes, miiért sietett mindjárt Belgrád®; a boszniai rossz diákoknak ebbe a Mck® jába. ám Grabes pópa ezt. a kérdést eisátotta a füle melllett, anéllkiíl, hogy volna rá és igy folytatta az elbeszélést: — Belgrádba ment a Triiflkó és ott riia' gántáiniló lett. (Ugyanígy kezdte PrincáP aki szintén magántainuiló volt Belgrádba® miikor a. szerajevói iskoláiból eltávolított81^ — Itt azután szorgailmasán tanult tovább, rt folytatta a pópa, — egyímáteután tette a v'i7B gátatokat, az idén ,már a hietadilkíbe jártIsimét közbeszóltunk ék megkérdeztük: — Hány éves volt a Triiflkó? szeged lehetne 1 wschmi re- aki ; berkes z1 ö!ával te Ni ken is< hogy fbszlatf K£tto«aí í ic az r öl es ( éreket Nője l 'írovszk >onsh f'ának i jíne v • ss.2atitk!; Jf tt a k •in — 1895-lben született, — hangzott a tasz. — ,A fin most tehát 19 éves múlt. v® de saik semimiiesetre sem busz, mert arra nromrá . a szerb pápák, jhaoiem a belgrádi urak ® gyáznak, hogy az összeesik,iiivők kereszt mindig busz évnél fiatalabb embereikről s^ jon, amiig azután ia vizsgálat bivatalo^j. meg nem állapítja ezeknek a ibériait org>'" kosoknak az igazi életkorát. t — Körülbelül egy hónapja jött ba^ rifkó Belgrádból, — regélte tovább 8 P0,., rá1" jár í» aszent ábrázattal. — Jó és derek fiu volt, tett semimlit, ami feltűnhetett'volnia, ne® - m sehová, hozzá sem járt senkii, éppen 6 ^ borzasztóan meglepődtünk, amikor a őrök jötték ós .megvasalva elvitték. a Hosszas buzdításra rámerészkied1® ^ tölimáios arra a kérdésre, begy nőkép®1 betett az összeesküvők közé Grabes D' eí fő iSlai ' mwii una érdek MDott _ ^ ti vili0' pen te "éotta; sei r,saó •70k. 1, k kn %táb; svei ...fii ő, aki papnak a fia ós nemcsak az en"^. dé a 7. iL^t^nii Í/Ír*\Tlám7lQ.l'ir»l nio n em.o rtelW.te. te. dé az isteni tör\1ényekiet tis lismeiibet'c kor történt, hogy Grabes pápának a l'8 erősebb lett, kiabálni kezdett, a szelíd Jí me ,pediig villáimlásslal pillantott ránk. ezeket mondotta: ^ — Az én fiaan nem tett Seinnri r'^.j11 ártatlanul hurcolták el a börtönbe, die % ih uar° Isten és ki fog derülni az igazság. Grabics pópa .még akart beszélni, rjá(' leány már jobbról és balról fogta 8 la ite' A pópa méltóságosan fölemelkedett 80 csmra nyújtotta a kezét. Orosz hangulat fi monarchia K Pétervárról jelentik: Spalajkovics sJe\.0té[[ vet julius 3-án hosszasan tanác^ Szasszonov orosz külügyminiszterrel • ujabb eseményeikről. A lapok írják, ^ esett az osztrák sajtóhadjáratról is kedésekröl tanácskoztak, amelyekkel m í? J 'orvé "" hai ba "efötö hr h'iiuij a niai fS? is h