Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-05 / 158. szám

Szeged, 1914. julius 5. DÉLMAGYÁRORSZÁG A harmadik: Olkos ember nem is kiváuIvO'Ziiík a kórháziba. Az ötödik: No nem. Aki meg bele kiván•kozik, a-nuiak jó' a régii, a meglevő is. Még hogy 'kultúrát' csinálunk, ha kórházat épittetiinik. A negyedik: Kulimra a sziiniház, az meg van, iliát nem kell csinálni. A színházba- bemennek az emlberek, a kórházba peidig nem igen kivánlkozmak. Azt -mondom én, minden ugy van jól, ahogy van. Akinek nem tetszik, majd imtm szavaz rám hat év imulva. A másik: Én is azt mondom. Ha kórházat akarnak, .akarják az államtól. Az bírja, nekünk másra teli a pénz. A harmadik: Legjobb -volna, ha megszerveznénk ,az elhalasztó ügyosiztályt. Mind (egy-szerre): Nem kell, nem kell, l'-t a -munkát ngy is -ineigoszitjuk egymás kö zövt. Az egyik: Tudnék rá -módot, hogy ltlhet-6i kórház-ügytől mindöröikre inegszahaánlnd. A negyedik: Csak ki vele! Az egyik: Adót kellene kivetni -a kórházi ütegekre, tudom isteneim, elmenne mindenkinek a kedve, hogy a kórházban betegeskedjék. Az ötödik: Csináld meg a javasltatot. Egy hang: Kórház pedig Ikell! A másik: Már miért kellene* amikor van? Egy hang (alig hallhatóan): Hátiba — isten íments — a vezetőség tagjai megbetegednének, hová mennének? A harmadik: Nekünk más dolgunk v'an, minthogy betegek legyünk. Egy hang: Hátha mégis . . . Az egyik: Akikor valamelyik fővárosi sz an a tőr hnmba i négy ii nk. Egy hang (suttogva): Ahhoz ám pénz kell. A negyedik: Nos hiát akkor felépítjük az uj kórházat. Az ötödik: Addig azonban ráérünk. (Mind helyeslően bólint a fejével és tovább pipálnak. Legjobban az uj kórházra pipálnak. Majd vicceket adnak elő, végezetül pedig fölcihelődnek s mint akik jól végezték a ddlgukat, különböző irányban elszélednek. A pipafüsttől látni sem lehet.) Jám. A KIRÁLY A NEMZETHEZ A monarchia Pasics eltávolítását kövefeli, — A katonai párt megbukik Belgrádban ? — Hová vezetnek az összeesküvés szálai ? , (Saját tudósít ónktól.) A hivatalos ,p 'egujaibb: vasárna-pi -száma ö íelsérJMk a királynak egy 1-egfelsőbb kéziratát V" • I közli, melyet az uralkodó g-róf Tisza miniszterelnökhöz intézett, s amely Wá }vetkezöleg szól: r Kedves gróf Tisza! Mólyen meger'dülve áliok annak a gonosz tettnek M'tása alatt, amely komoly kötelesSe?teljesitésnek szentelt működése kö2cPette ragadta ki az élők sorából hőn teretett Unokaöcsémet és a veszély fájában mellette hiven kitartó hitveJ és a legfájdalmasabb gyászt boria Reám és Hazámra. Ha e keserves fájdalmamban valaföen vigaszt találhatdk, ugy ez a e|eg vonzalomnak és őszinte együttaz a megszámlálhatatlan bi^ nyitéka, amdy épen a közelmúlt .Pókban a lakosság valamennyi köré1 ""anyuit Felém. ^ Bűnös kéz fosztott meg Engem Sietett rokonomtól és hü munkatárruptÖ11' az fosztott meg oltalomra szozsengökoru gyermekeket mindatij ' aini drága volt nekik e földön és !mozott kimondhatatlan fájdalmat árán fejükre. ha'k - megtévesztettek kis csoportját};cr eszeveszettsége azonban nem képes ket ndiíeni azokat a szent kötelékefü ' arnelyök Engem népeimmel egybetet és nem érintheti a benső szere^ érzelmeit, am-elyek a monarchia min ttyil 'észébö1 újból oly megható módon vanultak meg Irányomban és az ősi telkodóház iránt. "épe Hetedfél évtizeden át osztoztam , leimmöi bánatban és örömben; a nehezebb óráikban is mindig áthatott j. gasztos kötelességeimnek, azon milK sorsáért való felelősségnek tudata, akikért számadással tartozom a Mindenhatónak. Az ujabb fájdalmas megpróbáltatás, amellyel Isten kifürkészhetetlen akarata Enge-m és a Hozzáim tartozókat sújtotta, csak megerősít abban a szilárd el tökélésben, hogy a helyesnek megismert uton népeim javára utolsó lehelletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetök zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, akkor ez leszen atyai gondoskodásomnak legszebb jutalma. Megbízom önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűséggel és hódolattal sere; lettek Trónom körül, mélyen érzett köszönetemet nyilvánítsa. Bécs, 1914. julius hó 4-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. Szarajevóból jelenti tudósítónk este 9 órai kelettel: Minden cáfolat ellenére is fentartoim, hogy az összeesküvésben való részességgel gyanúsítottak közül hárman határozott vallomást tettek Jankovits tábornok ellen, hogy ö volt az, aki az Ujakat a gyilkosságra felbujtotta, a további teendőket, a bombák, fegyverek és pénz kiosztását pedig Pribicsevics őrnagy végezte. A szenzációs jelentőségű vallomást Grabes Trifler tette elsőnek, akit nyomban a merényletet követő napon letartóztatta k. Először mindent tagadott, nem akart tudni semmiről, később azonban, mikor eléje tették Princip majd Cabrinovics beismerő vallomását, megtört és bejelentette a vizsgálóbírónak, hogy vallani akar. Elmondta, hogy két hónap előtt Belgrádba hivtá'k, ahol gyakran megfordult előbb is. Egy helyen, melyet a beismerő vallomás során sem akart megnevezni, találkoztak húszan, boszniai ifjak, csupa fiatal diák, köztük négyen még érettségi előtt áliók. Ott volt Cabrinovics is, aki akkor még a szerb államnyomdában dolgozott. A társaságot egy idősebb, ötven év körüli, marcona kinézésű, nagyon energikusnak látszó férfi fogadta, akit névszerinti és képről már jól ismert. Jankovics tábornok volt, a Forradalmi Klub elnöke. A tábornoknak erős, d-örgő hangja van, de ezen az összejövetelen suttogva beszélt. Rögtön megértettük, hogy miről lehet szó, mert akikor már valamennyien tudtuk, hogy a trónörökös Szerajevóba jön ás fölesküdtünk rá, hogy nem fog onnan élve elmenni. Jankovics táobrnok azután otthagyott bennünket és a részleteket már Pribicsevics Milán őrnagygyal beszéltük meg és egy főhadnagygyal, akinek nem tudtuk a nevét, de akiről azt mondták nekünk, hogy a legjobb összeköttetései vannak és nagyon előkelő rokonsága. Az őrnagy adta az utasításokat és a fegyvereket, a főhadnagy osztotta szét a pénzt. Egy ilyen összejövetelre, melyen még valamennyien résztvettünk, a főhadnagy két zacskó aranyat hozott magával, lehetett vagy négyezer darab. Én összesen hatszáz aranyat kaptam. Eddig tartott a diák vallomása, melynél még jelentősebb és szenzációsabb beismerések is hangzottak el. Megállapította a vizsgálat, hogy a merénylet előkészítésében résztvett főhadnagy a hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Szerajevó összes illetékes tényezői tisztában vannak vele, hogy ez a tényállás az igaz, bármennyire tagadjanak is mindent Belgrádban. Nem is fogják tűrni a nagyhangú szerb cáfolatokat és a vizsgálat adatai az összes bizonyítékokkal együtt a király és a külügyminiszter asztalán lesznek. Ngilatkozik a bosngák kormány egyik előkelő tagja. Szerajevó, julius 4. A írnai napon alkalmam volt hosszasabban beszélgetni a boszniai országos kormányzat egy előkelő tagjával, aki rendkívül érdekes előadásában mély és megdöbbentő bepillantást nyújtott az annektált tartományok belső ügyeibe. A nagyrangu hivatalos személyiségnek megmondottuk, hogy tapasztalásunk szerint az összeesküvés dolgában irányzatosan és nem teljes apparátussal vezetik a vizsgálatot. Azt a nyomot, amely a belgrádi bűnösök felé visz, hosszasan követik, viszont azokat a nyomokat, amelyek a szerajevói és általában a boszniai fölbujtók kézrekieritésére volnának alkalmasak, a vizsgálóbíró is és a rendőrség is óvatosan elkerüli. Az illető előkelőség különös megfigyelésünk ismertetése után az alább következő nagyon meglepő és nem kevésbé lesújtó feleletet adta: (Az egyoldalú nyomozás.) — Igen jól tudjuk .itt mindannyian, rend őrség, bíróság és országos kormány egyaránt, hogy szigorú és alapos nyomozással igen sok olyan bűnöst tudnak találni, akinek kisebb-nagyobb része volt a merényletben, de mi nem akartunk itt Haynan-urulmat teremteni. Ostromállapottal, vaskézzel, vérontással ugyan sikerülne elfojtani ideigóráig a nagyszerb nacionalizmusnak a tüzét, ám nekünk az a föladatunk, hogy itt ne idő-