Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-04 / 157. szám

Szeged, 1914. julius 4. DÉLMAGYARORSZÁG A NAGY TEMETÉS NAPJA. Ujabb leleplezések a szerb összeesküvőkről. — Vilmos császár meglátogatja őfelségét Ischlben. — Tárgyalás • Szerbia megfenyitéséről. ­(Saját tud ősit ónktól) A nagy kalei­doszkóp fordul egyet: Szerajevó a maga [alálös csöndjével, elfojtott lázongásával Je'yet ad Bécsnek és Belgrádnak. Bécs­en a temetés ezüstszegélyü feketesége Pompázik: világhistóriai gyásza van a mgnak, egy jozefinus erejíi, alkotó, ujT­tó kedvű Habsburgot szentelnek be, s a Jionarchia jövője ott kisért, mint sötét I —v. á halotti pompa fölött. A gyász tehgztigása: ez volt ma Bécsnek a ze­Belgrádnak nem ilyen komoly, föi on-­a zenéje. Öíinarí á gyűlölet sikol­7) a káröröm nevet és a hazudüzás har­A Narodna Omladina borzalmai mez die"ül állnak fna már Európa előtt, a l,e.2entor Pribicsevics őrnagy bűne nyíl­és az adatok egész halmaza íg'a­s'Ifö amit a merénylet után irtunk: Nagy erbia meggyilkolta Ferenc Ferdinándot • l'olumberg Zsófiát. Á katonai párt po­'laa kieszelt és pokolian mégcsinált gáz­J7 most már bizonyosság erejével raj­elénk, minden részletével: azok, a L a vérengző, mindenre elszánt, hí­tév Ienül barbar néPet ismerik (és itt ne vészen meg akár egyesek kivétele, akár a lvatalös, hazudozás), azok már készek erdikttel Szerbia ellen. '^ta Ju^osz|láv gonosztevők egész lé­üz ttnf henne van abban a tényben, hogy: te amelyet Cabrinovics dobott, mérgezve. A tartomány főnök !?ír/7segéde: Merizzi alezredes nyak­tól Jer?v,edést kapott a bombaszilánkok­tőciijj z a ÍuSoszláv tempó. És most fölve­te,• a kérdés: hogyan fog erre a hogy0? t¥ni Berchtold? Tűrni fogja-e, gaiI0mKZefb'a ínéS ötvenszer gyászba, iz­Póttar a, ,llozza a monarchiát ós az utolsó 1(tesig riadalom legyen ez az or­p teen c Ferdinánd erős kezét most, erős te es-tben, a halála igazolta. Ez az ter<uC/:' aHeíy nemrég még Vilmos csá­szár'x u,iieiy riuiurcg ih^s ­f07et szorongatta meleg barátsággal, ez /> most dolgozni. Vilmos csaszw meg­Ma Ischlben a királyt: ez lesz a te­cte^rajcvo után a merényletre is, a v. '"tüTTío! / r rnn-ű'ócrp IS. kJ 'atogatás nemcsak a részvet v , 2Z; pemasak a konopisti rózsák es szép «nlék6n iog elrévedezm a barcias császár és a békeszeretetében m g te'tt 1. Ferenc József. A 5flának meg kell bűnhődnie, a bunpa tQföst nem lehet tűrni. Ü' J*bb bizonyítékok 51 Hnörököspár qqM°*3* n J Wek és a határrendőrség ^ r „ a 1>1 dolgoznak és na már tisztán aU^ a ^ elölt az összeess es kétségtelenül meg van állapi" a merénylet kitervezésének szálai a király­gyilkosok városába, Belgrádba vezetnek. Ez különben már a tragédia első pilla­natában nyilvánvaló volt, a négy napos nyo­mozás a'hoz kellett, hogy kétségtelen bizo­nyítékokkal szolgáljon. Kiderüli minden: belgrádi bombák és belgrádi revolverek vol­tak készenlétben vasárnap Szerajevóban. A merénylet tettesei akkora készültséggel vo­muíítaik fel, mint talán sóba 'hasonló eset­ben. A szerencsétlen véget ért trónörökösre minden utcasarkon ott leselkedett a halál. A csöndessé vált Szerajevó csak most érzi, mekkora erővel hálózták be az összeeskü­vők és milyen nagy erőve! vetették vissza talán évtizedekre a fejlődésben. Csönd van. A szerbek dacosan emelik fel a fejüket, őket védi a statárium. A hor­vátok ökölbe szorítják a kezüket, ők legszí­vesebben kiirtanák a szerbséget Boszniából. A mohamedánok a legűSöndesebbek, de ben­nük ég legerősebben a boszuvágy a szerbek ellen, ők szeretnének megfizetni a balkáni háborúért is. De mindent elfojt a statárium. Csöndes a tartomány is. Amióta Bosz­nia egész térületére kiterjesztették a statá­riumot, elnémult a felháborodás Mosztár­ban, Tuzlában, ahol legelkeseredettebb volt és mindenütt az egész annéktáít tartomány­ban. A felháborodók, akikben a gaz merény­let lobbantotta lángra a szenvedélyeket, bé­kés emberek, akik nem dacolhatnak a staíá­ri minimál. Háborút követelnék Szerbia ellen, nagy bosszúálló hadjáratot. — Ki kell irtani a szerbeket! — ez a kiáltás harsog végig Bosznián és Hercegovi­nán. Vilmos császár Ischlbe megy! Bécs, julius 3. Vilmos német császár, amint azt már tegnap jelentettük, nem megy öl Ferenc Ferdinánd temetésért* mert izomgyulladásban szenved és csípő­jében és nyalkában erős fájdalmakat érez. A császárnak ez a megváltoztatott elha­tározása természetesen igen sok találga­tásra adott alkalmat és akadtak olyanok, aikík azzal magyarázták Vilimos császár elmradását, hogy fél, illetve, hogy kör­nyezete nem meri Bécsbe engedni. Mára azután egészen más képe alakult ki a do­lognak. Illetékes helyen szenzációs ma­gyarázatát kaptam annaik, hogy a néme­tek császára miért nem megy el legjobb barátja végtisztességére. Most, hogy szinte kétségtelen, hogy a szerajevói tra­gédiát szerb kéz okozta ós hogy Belgrád­ból mozgatták és intézték a pokoli me­rénylet minden mozzanatát, külpolitikai bonyodalmak vetitiík előre sötét és félel­metes árnyékukat. Ezek a bonyodalmak a német kül­ügyi köröket máris erősen foglalkoztatják és a német császár aktív részt vesz ezek­ben a tárgyalásokban. A német udvarnál máris mérlegelik, hogy minő következmé­nyei lehetnék annak, ha hivatalosan is megállapítják, hogy a rettentő merényle­tet Belgrád intézte. Ott már most be­szélnek a monarchia megtorló lépéséről és csakis ezért nem megy el a német csá­szár a temetésre. De bizonyos, hogy Vil­mos császár a közel jövőben meglátogatja királyunkat. Ez a találkozás Ischlben fog megtörténni. Hogy miikor, azt ma még nem tudni, a találkozás napja még nin­csen fixirozva. Ennek a találkozásnak igen nagy jelentősége vaní Vilmos csá­szár látogatása nem részvétlátogatás lesz nem csupán kondoleáJni jön a német csá­szár. Ez a találkozó külpolitikai szem­pontokat rejt magában, mert mint beszé­lik, ezen az enitrevün fogja a két uralkodó megbeszélni, hogy mily megtorlással éljen Szerbia ellen. HAJNALIG TÜNTETETT BÉCS. Bécs, julius 3. A Favoritten-iStraísse és a Taubstumme-Gasse sarkán van ,a szerb kö­vetség*. A ház erkélyén szomorúan libben meg a kék-fehér-piros szerb lobogó, a kes­keny (kis gyászfátyolt, amely iá nyeléhez van kötve, alig venni észre. Ha erősekben ifuj a szél, a lobogó alatt egészen eltűnik a gyá­szos szalag. Ez a kis szalag-csokor véres tün­tetést provokált az este. A gyászos császár­város, amely mély szomorúságában seim tud­ja elfelejteni, hogy szerb bomba robbant Szerajevó utcáján, erőszakkal akarta levétet­ni a lobogót az erkélyről. Jovanovics szerb követ nem vétette le a zászlót ós este nyolc órára már egész Bées hangos volt az elkese­redett kiáltásoktól: — Le a szerbekkel! Le a király gyilkosok­kal! — El Szerbiába! A Panlanergassen a tömeg elégetett .egy szerb .zászlót ós kiadták a jeliszót: gyerünk a szerb követséghez! Egyik rendőrroihaim kö­vette a (másikat, revolverről esek dörrenték, ,a villamoslámpák fénye megcsillant a rend­őrkardokon. ,Éjfél utánig tartott a tüntetés s nagyságáról igy csak ana számolhatnak be. Nem Bécs külvárosa tüntetett az éjjel, a Bel­várost, a Kártner-Stralssét verte' fel a kiál­tás: , — Einmarschieren! Csak az éjfél utáni zavargásokat iram le, amelyeknek leírása még nem érkezhetett Magyarországba. Egy óra után néhány perc­cel a Ringstrassén ismét felsírt a tömeg: — Gyilkosok! Nyomorultak! És elementáris erővel' törte át magát a rendőrkordonokon, hogy letépje Jovanovics erkélyéről a lobogót. Egyre ujabb és ujabb rénd ő r cs apatok a t vezényelnek az utcára. Si­kerül iis a W i e dner -ÍH au pt s t r aissér a szorítani a tüntetőket. Langyos nyári éjszaka Van, ott álltok a KartnerstPassle sarkán. Nézem a máskor csendes, sörivó bécsieket, akik most kipirult arccal, rekedt torokkal kiabálnak bősznél11. A Ringen lövések dördülnek el és idáig hallatszik a rendőrtiszt.viiselők vezény­szava : — Kardra! A tömeg felém szalad, elözönli az előke­lő, csendes Kartnerstnassét. Lovasrendőrök vágtatnak a tömegbe, a gyalogjárókon vag­dalkozva szaladnak a gyalogos rendőrök. Nincs irgalom, iitnek, vágnak unindenkit. Az emberek botokkal parírozzák a kardvágáso­kat, kövek röpülnek .a lovas rendőrök felié.

Next

/
Thumbnails
Contents