Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-31 / 182. szám

Szeged, 1914. julius 30. DiÉLMi AG Y ARQRSZ AG 3 Szeged a háborús világban. Van benne valami felemelő, hogy a ki­rály hivő szózatára: az utcasarkokon ki­függesztett plakátokra a legrövidebb idő alatt megmozdult az egész ország. Mint mi­kor egy óriási gépezet a gépész egyetlen kézmozdulatára megindul és a legnagyobb precizitással végzi munkáját. Most látszik, micsoda imponáló szervezet a mi katonasá­gunk. Mennyire magával ragadta a háborús hangulat a közönséget, arra talán a legjobb bizonyíték, hogy a tanyákon olyanok, akik irni-olvasni nem tudnak, akikre tehát nem lehet ráfogni, hogy a sajtó szuggeráló ha­tása alatt állanak és akik nem is katonakö­telesek, kijelentették, hogy amint befejezték a cséplést, önként beállanak katonának. Az utcákon az emberek természetesen egyébről sem beszélnek, mint a háborúról. A máskor állítólag holt város oly élénk és forgalmas, hogy Szeged valósággal főváro­sias jellegű. Már fölszerelt katonák jönnek­mennek, bakkancsaik ritmikus dobogását tullvarsogják a rikkancsok kiabálása, akik fürgén futnak végig az utcákon és kínálják a rend kiviili kiadást, melyet a publikum mo­hón kapkod és mely ujabb és ujabb eszme­cserére ad okot és alkalmat. A legnagyobb a csoportosulás a Délmagyarország kiadó­hivatala előtt, ahol eredeti táviratok tájékoz­tatják a közönséget a legújabb eseményekről. Az egész város úgyszólván az utcáin' él. Az embereknek nincs nyugtuk otthon ülni, a kí­váncsi nyugtalanság hajtja őket az utcákra. A vasúti forgalom beszüntetése, illetve kor­látozása következtében sok asszony, aki el­kísérte férjét Szegedre, itt retkedt abban a reményben, hogy majd autóval megy haza. Ámde az autók most már másképp vannak elfoglalva. A legkellemetlenebb az egészben az, hogy a szállodák is túlzsúfolva vannak annyira, hogy egyik-másik szállodában az előcsarnok székeiben töltötték sokan az éj­szakát. Megbotránkoztató a szegedi bérko­csisok viselkedése. Nem mintha a tarifát ön­ként emelnék, hanem egyszerűen megtagad­ják a fuvarozást. Egy beteg úriasszony teg­nap orvosihoz akarta magát vitetni a Dugo­nics-térről s bár négy-öt kocsi is állott a standon, egyik sem vállailkozott arra, hogy a nagybeteg asszonyt az orvoshoz vigye. Két leányának a támogatása mellett tudott csak a szerencsétlen asszony az orvoshoz jutni. Ugyancsak tegnap a 99-es számú egy­fogatú bérkocsi egy Szegeden közismert úri­embert nem vitt, jóllehet tétlenül ott áldott kocsijával a Széchenyi-téren. Ugy látszik, valamennyi a vidékieket várja, akik ebben az őrült kapkodásban fizetnek, mint a köles. .4 bérkocsisok visszaélésére e helyütt tiszte­lettel felhívjuk a főkapitány figyelmét, külö­nösen most, a korlátolt villamos forgalom idején. A csoportosulások legfőbb gócpontjai a kaszárnyák környéke, ahol különösen sok asszony: anya és feleség lesi, várja, hogy legalább lássák bevonult hozzátartozóikat. Malkói és más vidéki bérkocsikon érkeznek hölgyek, elemózsiát hoznak és a felszerelés­hez szükséges holmikat, amiket a nagy siet­ségben vagy elfelejtettek, vagy hirtelenében nem tudtak beszerezni. Ha esténkrnt máskor élénk és tar­Ka a korzó, ugy most duplán az, A közön­ség várja a friss híreket, hiszen mindenki érdekelve van ezekben a háboriHs mozgal­makban. Mint kedves naivitást, említjük föl azt az esetet, ami tegnap az állomási postán ját­szódott le. Két még nem bakfis-korban levő, kurtaszcknyás leány állított be a postahiva­talba. A hivatalnok éppen egy rendkívüli ki­adást olvasott, mire az egyik leány izgalom­tól kipirultán és türelmetlenül szólt: — Kérem bácsi, vegye föl sürgősen ezt a levelet. A postás átvette a kis türelmei­lenkedőtől az express-ajánüott levelet, mely egy nagyváradi huszárkapitány elmére ment. A postáhivatalnok elmosolyogta magát és kiszólt a rácson: — Nem volna magácsíkának elég egy önkéntes is? — Mindegy az, replikázik a bakfis-ie­lölt, ilyen háborús világban nem váíogat az ember. AZ UTAZÁSI IGAZOLVÁNYOK KIÁLLÍTÁSA. Julius harmincadika óta tudvalevőleg csak postavonatok közlekednek a monarchia területén. Ezeken a postavonatokon pedig a rendes menetjegyen kivül az utasoktól iga­zolványokat is (kívánnak. Az igazolványokat egyszer utazásra a rendőrség állítja ki, a személyazonosság igazolása alapján. Ma éjszaika, délelőtt és délután fél ezren jelentkeztek a szegedi rendőrségen utazási igazolványért. Fodor Jenő dr. alkapitány és Bokor Amtal rendőrbiztos állitották ki# az •ilyen igazolványokat, amelyekért semmiféle dij sem jár. A rendőrség figyelmezteti az utasokat, hogy az igazolványokért lehetőleg egy időben, a vonat megérkezése után vagy indulás előtt jelentkezzenek. JÓTÉKONYSÁGI AKCIÓ AZ ELTÁVOZOTTAK CSALÁDTAGJAIÉRT. A behivott tartalékosok és póttartaléko­sok családjának felsegélyezésére széleskörű akciót indított Somogyi Szilveszter dr. fő­kapitány. Nagyon sók olyan család van ugya­nis, amely a családfő bevonulásával a leg­nagyobb nyomorban marad itthon. Ilyenek részint a magánhivatalnokök, kereskedelmi és ipari alkalmazottak, napszámosok, kocsi­sok stb. családtagjai. Számtalan panasz ér­kezett a főkapitányihoz némely munkaadó ellen, akik odáig mentek a méltánytalanság­ban, hogy {bevonuló alkalmazottaik fizetésé­ből még a félnapot is levonták, ha az illetők állásúikat délben voltak kénytelenek elhagy­ni. Egy kocsisnak a felesége hét gyermeké­vel jelent meg a rendőrségen és elpanaszol­ta, hogy a gazda kocsiját, lovait elvitték; az urát böhivták katonának és igy minden tá­masz nélkül és egy fillér pénz nélkül maradt a család. Hivatalnak emberek is voltak a főkapitánynál, elmondották, hogy be kell vo­nulniok, — fizetésüket havonta előre kapták és most minden pénz nélkül kénytelenek hagyni családjukat, pedig elsőn házbért kell fizetni. A főkapitány épen a gyakori pana­szokra való tekintettel indította meg jóté­konysági akcióját^ amelyről a következők­ben számolunk be: Ma délután félötkor a városháza bizott­sági termében a szegedi jótékony egyesüle­tek és a feminista egyesület Somogyi Szil­veszter dr. főkapitány elnöklésével ülést tartott. A gyűlés hosszas tanácskozás után elhatározta, hogy a jótékonysági akciót mi­lyen irányokba tereli. Először is a pénzin­tézeteket szólítják föl az adakozásra. Aztán a főkapitány a gazdagabb embereket szemé­lyesen fogja fölkérni, hogy tehetségükhöz mérten kisebb-nagyobb összegeket bocsájtsa­uak jótékony célokra. Továbbá gyiijtőiveket fognak szétküldeni, melyekben a város egész lakosságiát adakozásra szólítják föl. A gyüj­tőivéken bármilyen csekély összeget, fillére­ket is lehet a jótékonyságnak áldozni. Végül fölkérik a szegedi sajtót, hogy a hasábjait bocsájtsa az akció rendelkezésére és szintén gyűjtésével járuljon hozzá a jótékonysági mozgalom sikeréhez. Holnap délután a bizottság ismét ülést fog tartani és ezen a részlteket beszélik meg. •Itt közöljük apóknak a. névsorát, akik eddig a behívott katonák és népfölkelők csa­ládjaiknak .felsegélyezósére adományoztak: Holtzer Tivadar, Emil, (Ala­dár 1000 K — f. Kenderfonógyár 500 K — f. Cserő Ede dr. és neje 500 K — f. Rósa Izsó zászlójának pénz- á tármaradványa 100 K 20 f. Reitzer Dipót 100 K — f. Gróf Árpád dr. 100 K — f. Vasúti leszámoló iliiv. gyűjt. 89 K 40 f. Zsótér László " 50 K — f. Boross József 40 K — f. Nónai Dezső né 20 K — f. Székely Ödön 12 K — f. Biró Benő 10 K — f. HIREK oooo — Kenyérkereső nők. Felvirradt a femi­nisták liajnala. A hadi szolgálatra bevonult nagyszámú munkás, kereskedelmi alkalma­zott és magánhivatalnok hiányában számos üzlet kénytelen volt bezárni helyiségeit? A .napszámosok hallaitlan árakat követelnek: 8—10 koronát kell nekik fizetni. A figyelem önkénytelenül a női nemre irányul, mely .nagyszerűen tudja pótolni a férfi-munkaerő­ben beállott hiányokat Erősen munkában van a feministák egyesülete is, mely min­den hozzáfordulónak közvetít munkaerőt. A dicséretes és minden tekintetben kitűnő meg­oldás rendkívüli nyeresége a társadalomnak, mely szakiképzett munkások hiányában igy is óriási károkat szenved a háború miatt Fölhívjuk a közönség figyelmét a minden szakmában érvényesíthető női munkaerőre. Alkalmazzunk mindenütt szorgos női keze­ket ahol gyors segítségre van szükség. Számtalan kenyérkereső nélkül maradt csa­lád nyerne ezáltal nj módot a megélhetés­re. — Halálozás. Palotás János dr. szegedi ügyvédjelölt rövid betegség után meghalt Temetése ma délután volt nagy részvét mel­lett. — Farkas Imrét az Öccse lőtte agyon. Néhány nappal ezelőtt megirtnk, hogy Fel­ső tanyán .gyilkosság tőrtént Farkas Imre gajgonyai lakost, amikor vacsorához ült vadászfegyverrel kintről agyonlőtték. Poty­tyondy Miklós rendőrkapitány két detektív segítségéve 1 kinyomcEta, hogy a gyilkos Farkas Imre öcscse, Farkas Pál volt. A két testvér rég óta ellenséges viszonyban voljt egymással, nem régen ismét összevesztek és Farkas Pál boszuiból lelőtte a bátyját. A gyilkost letartóztatták. Beismerte tettét — A Tisza áldozatai. Tegnap délután félhakor Mészáros Pál hetven éves munkás, a közúti ihid mellett az egyik bárkáról be­leesett a vizbe és belefuladt. Holttestét Még nem találták meg. — Petrovics Andor ti­zenkét éves fiu a Boszorkány-szigietnél a Tiszába fuladt. A holtteste ínég nem került elő. Felelős szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: VArnay L. iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents