Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-30 / 181. szám

Szfeg«t!,.lM4. julius 30. DÉLMAGYABOR9ZAG 5 sitette a katonaságot. Az országos kormány épülete előtt szintén hasonló tüntetés volt. A helyőrségi kórháznál több katonát a leve­gőbe emeltek s körülhordozták az utcákon. Zimony, julius 29. Az elmúlt éjjel bekö­vetkezett a monarchia fegyvertényeinek első jelentős eseménye: elfoglaltuk Belgrádot. Éj­jel tizenkét órakor kezdődött a tüzelés. A har­cot a monitorok kezdték, rettenetes ágyúzás kezdődött. Zimonyban katonai intézkedésre (•[oltották a lámpákat és a sötétben megkez­dődött az ágyuk munkája. Hogy mi történik és a folytonos ágyúzás mit készít elő, nem lehet tudni. Csak azt láthattuk, ' hogy az ágyuk percről-percre föllángolnak és folyto­nos dörgés hallatszik. A tüzelés különben már a kora esti órákban megkezdődött. Az őrjáratok nem tudták fékezni harci idegessé­güket, tüzelni kezdtek. A monitorok ágyúzá­sa, mint később megtudtam, azért történt, hogy a hidat megvédjék a szerbek előL Ejjtl tizenegy óra tizenöt perckor a szer­bek végső ellentállásukban végrehajtották azt, ami az utóbbi hetek izgalmaiban állandóan rémítette a világot s aminek bekövetkezése föltétlen bizonyos volt: megkísérelték a zi­monyi hid fölrobbantását. Az éjféli órákban az ágyazás megszűnt s csak akkor kezdődött ujra, amikor kivir­radt. A monitorok szemközt állottak Kali­megdannal és íolyton lövöldöztek. A Temes, a Bodrog és Szamos intézték a támadást. A három hajó lövései a Kalimegdan fellegvár felé intéződtek, a golyók a várost megkímél­ték. A szerbeknek az a szándéka, hogy a be­vonuló csapatainknak elvágják az útját, nem sikerült. A szerb bomba felrobbant a hid alatt, de nagyobb kárt nem okozott. A hid teher­bíró képessége meggyöngült, vonat nem vo­nulhatna át rajta, de arra még jó, hogy csa­pataink átvonulhassanak rajta. Ez csakugyan meg is történt. Zimony, julius 29. Félnégykor, mikorra kivilágosodott, a monitorok rendszeres, élénk tüzelést kezdtek. Ugyanakkor a zimonyi par­tokon levő gyalogság is akcióba lépett; a parton a 68-ik gyalogezred legénysége óriási lelkesedéssel ment a tüzvonalba. Az összeütközésnek eddig két magyar sebesültje van: egy 68-ik gyalogezredben fő­hadnagy, akit az ellenséges golyó a vállán talált és egy közlegény, akit a tüzelés meg­kezdésekor a zajtól megriadt lovak egyike el­taposott. Csak a kezén sebesült meg köny­nyebben. A zimonyi lakosság lélekemelő lelkese­déssel buzdította a katonákat. Az egész lakos­ság a parton volt és a katonák hiába igye­keztek őket visszaszorítani, még az a figyel­Többen virágokat dobáltak a katonákra. Ál­talában azt beszélik, hogy a szerajevói me­rénylőket a közeli napokban a nyilvánosság előtt kivégzik. meztetés se használt, hogy az ellenséges go­lyó igen könnyen tehet kárt bennük. Az egész város, minden ember külön-külön készségesen állott a katonák rendelkezésére és folytonos ünnepléssel buzdították a tiizbe vezényelt gya­logságot. A kitűnően célzó monitorok bombázásá­nak rettenetes hatása volt. Reggel tiz óra felé a monitorok ágyúi el­hallgattak és a. monitorok visszavonultak a sziget mögé; a gyalogság tovább harcban maradt. A hajnali világosságnál messzelátó­val kitüböen lehetett megfigyelni a monitorok minden egyes lövését. A lecsapott ágyúgolyók nyomán clöször rettenetes porfelleg támadt, azután füst, majd szerte zuhanó téglák, leomló falak, égő ge­rendák. Körülbelül öt óra tájban lőttek a vár­ban levő katonai lőszertárra. A hatalmas sár­ga épületet pont a közepén pillanatok alatt egymásután két lövés érte ugy, hogy a nagy épület közepe teljesen összeomlott. A monito­rok lövés közben csaknem ezer lépésig kö­zelitették a szerb partot. A zimonyi parton a lakosság a korláthoz támaszkodva nézte a támadást és hogy az odavaló magyar bakák hangulatát hűen jellemezzük, ide iktatjuk egy 68-as baka kiszólását: — Az istenit a kutya szerbeknek, csak már engednének Belgrádba, hogy találkoz­nék egygyel Belgrád kegyelmet kér. Zimony, julius 29. Kora reggel óta szaka­datlamil tartott csapataink átvonulása szerb területre. Az egész folyó mentén, hosszú vo­nalon hajókon át folytonosan szállítják a csa­patokat. Késő estig már hatalmas sereg állott szerb területen, mely nyomban megkezdte az előnyomulást az ország belterülete felé. El­sőnek a 68-ik és a 44-ik gyalogezred szín­magyar fiukból álló legénysége lépett szerb területre. A szerbek az éjjeli ágyulövöldözés és puskaropogás után reggelre kelve fölad­tak minden ellenállást cs a katonaság futva menekült Belgrádból. A bevonuló magyar csapatok alig har­minc—negyvenezer lakost találtak a í<zerb fővárosban. Egész városrészek üresek és el­hagyottak. A hivatalok csaknem teljesen ki­haltak és a vezetőíéríiak közül csak a pol­gármester maradt a városban. A csapatok bevonulása és elszállásolá­sa egész délelőtt tartott Belgrádban. A szer­bek az egész vonalon föladták az ellenállást és visszavonultak. A magyar csapatok min­den erősséget megszálltak és teljesen birtok­ba vették a szerb fővárost. Délben Belgrádot a magyar kivételes törvények rendelkezései alá helyezték, Sándor, szerb trónörökös is orgyilkos. Berlin, julius 29. Ma beszélgetést foly­tattam a néhány hét óta itt időző Budrovic Szsverin volt szerb századossal. Budrovic a következő szenzációs nyilatkozatot tette a szerajevói merénylet tervének előkészítésé­ről: — A szerajevói merénylet előtt néhány héttel naponkint összejövetel volt a belgrádi tiszti kaszinóban, ahol Sándor trónörökös is mindannyiszor megjelent. Itt tárgyaltak elég­gé nyilvánosan Ferenc Ferdinánd megöleté­séröl. Sándor herceg e tárgyalásokon n jó­akaratú hallgató szerepet töltötte be. — Pasics miniszterelnök, amidőn tudo­mására jutott a tisztek összeesküvése, Péter királyhoz sietett s arra kérte őt, hogy Sán- * dor trónörököst tiltsa el az üléseken való rész­vételtől. Péter király nem vette komolyan a dolgot, azért kijelentette a miniszterelnöké­nek, hogy nem avatkozik a dologba, de ha jónak látja, tegyen ő maga megfelelő intéz­kedéseket. Erre Pasics nem vállalkozott, mert nem akart ujabb konfliktust a tisztek­kel. Azonban mégis két ilyen tiszti gyűlést föloszlatott és más irányban is igyekezett a tisztek terveit meghiúsítani, például indirekt figyelmeztette Ferenc Ferdinándot a boszniai ut veszélyére. Ennek az volt a következmé­nye, hogy az ellenségeskedés a tisztek és a kormány között még nagyobb lett és a tisz­tek annál nagyobb buzgalommal láttak ter­vük kiviteléhez. — A merénylet minden részletét a bel­grádi tiszti kaszinóban beszélték meg, ott bíz­ták meg Ciganovicsot a bombavetők meg­szerzésével és onnan ment az utasítás a kra­gujeváci arzenálba, hogy a bombákat Ciga­novicsnak adják ki. Sándor trónörökös mind­erről informálva volt és ha nyiltan nem is adott kifejezést annak, hogy helyesli a ter­veket. hallgatásával mégis bátorította a tisz­teket. A király azután mégis megemberelte magát, kérdőre vonta a trónörököst. ffe\rs jelenet játszódott le közöttük, amely azzal végződött, hogy a trónörökös fölfogása győ­zedelmeskedett és a király fürdőre utazván, helyettesítésével a trónörököst bizta meg. Ugy akart a dilemmából kikeveredni, hogy lemond a trónról, de erről a szándékáról Pa­sicsnak sikerült őt lebeszélnie. — Az összeesküvésről tehát Péter király és Pasics tudott, de tehetetlenek voltak a ka­tonatisztekkel szemben, akiket a legutóbbi há­ború óta a nép valóságos imádattal vesz kö­rül és akiknek sohase volt még olyan nagy hatalmuk Szerbiában, mint most. Hogy a szerb kormány mennyire tehetetlen, bizonyít­ja, hogy a londoni szerb követség is bele volt IS. s ff HfuM' FtozxrkmmkedHbcn W I • M+J I Vilii ^ ÓVAKODJÉK • Csemegcflzlctben ddDlafTialátaSÖrt. 3Z UTÁNZATOKTÓL! I

Next

/
Thumbnails
Contents