Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-28 / 178. szám

tscrkesxtAség Kirász-atca S. 305. én i» m*. PSjgfi ELŐFIZETÉSI ÁR SZEOEDEN egész évre . K 24 — félévre . . K12*­negyedévre K fr— egy hónapra K 2*­ELŐF1ZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28*— félévre . . K 14.­negyedévre K T— egyhónapi*K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81. Egyes szám ára II Bltér. r Szeged, 1914. III. évfolyam 178. szám, Kedd, julius 28. Összecsapás előtt! Amikor köztudomású Itt, hogy Pasics megint blöffölt s az ultimátumos negyven­nyolc óra utolsó negyedórájában olyan vá­laszt adott, amire követünik csak elutazás­sal felelhetett: lázas boldogság vett erőt a közönségen. Törvényes forradalom, lojális lázadás: talán ez a legjobb szó arra, ami ebben az országhan a lelkekben végbement s nem csökkent, csak fokozódott tegnap reggel a veres és zöld plakátok előtt, me­lyekből a férfilakosság majd minden fegy­verfoghatója megtudta, hogy ott hagyhat­ja tűzhelyét, mesterségét, kenyerét, csa­ládját és igy kell rendelkezésére állania a hazának. Az egész országban igy volt és igy van — minden hir, aimi a vidékről ér­kezik, ezt jelenti. Ebben a magatartásban benne van e monarchia utolsó évtizedének minden nyo­morúsága, s mostani szent és nagy elha­tározásának minden férfias életrevalósá­ga. Ebben a hangulatban máris benne van a próbája annak, vájjon a kérlelhetetlen lépés, melyre a monarchia vezetői végre rászánták magukat, valóban megfelel-e a monarchia érdekeinek s nem megy-e tul erőbeli lehetőségein. S már is izelitőt ad ez erőből s megmutatja, mi az, mikor közvé­lemény és kormányzat párhuzamosan ha­lad s a hivatalos elhatározást a közönség érzése sarkalja. A közönség érzése az csal­hatatlan, — amit az a levegőben érez, az a vallóság, az az igazság. S mikor a legki­sebb ember ®s, kinek a háború mindenét kockára veti, azt érzi, hogy ez jó, ez kell, ez öröm, ez elégtétel: az azt jelenti, hogy erősek vagyunk, hogy szent igazságunk­nak kedvez a világközi helyzet is, s ha egy világ fogna össze ellenünk, megállnánk e világgal szemben, mert végre megtaláltuk magunkat és merjük azt érezni, hogy élni akarunk! Nincs véletlenség a világon s nem kell babonásnak lenni, hogy az ember jelet lásson benne, hogy a háború meg sem in­dult s a szerb vezérkari főnök máris hadi­foglyunk volt. Igaz, hogy a magyar lova­giasság szabadon bocsátotta, de az a tény, ahogy elfogtuk a szerbek vajdáját: szemük fényét, olyan tragikomikus, hogy az egész világ nevet rajta. Általában minden tünet, amely eddig föllépésünket követte, minden nak, annak, hogy ez a monarchia magára látszólagos véletlen nekünk kedvez s egész föllépésünk: az tünete egy belső folyamat­eszmélt s megtalálta szivét, akaratát s azt a bátorságot, melynek a szerencse kedvez. Ebez az uj ragyogáshoz képest mily ko­pottak és fakultak az orosz intrika eszkö­zei, melyek allkalomról-allkialornra változat­lanul ugyanazok, s melyek közé tartozott nyilvánvalóan az a blöff is, mellyel a bel­grádi kalandorság nyilván utolsó komédiá­ját játszotta el. Oly nevetségesek, hirtelen oly ügyefogyottaknak tetszenek mindezek a fogások, tetszik a szokott francia precep­torkodás és orc/sz hencegés ahoz a vasfal­hoz képest, melyet hü német társunkkal együtt az Északi-tengertöl az Aldunáig je­lentünk! Negyvennyolc óra alfatt ez a stí­lus száz évet kopott — vidéki ripacskomé­diává sülyedt a világtörténelmi színjáték­ban, melynek a németekkel együtt végre prota'goinistái vagyunk. Mérlegelés, konjunktura nézés . . . mindennek még nem jött el az ideje s már nincs itt. Már nincs, mert akik nevünkben az első lépést megtették, nyilván tisztában voltaik miinden továbbival. S még nincs, mert e percben nem lehet tudni, mint bon­takozik ki határozott lépésünk körül a vi­lágközi helyzet. Ma csak az bizonyos, hogy akármint alakul: mi megállunk ben­ne, mert akarunk és tudunk megállani, s nemcsak minden igazság velünk van, de a kellő erő is. Ennek érzése sugallta törté­nelmi elhatározására agg uralkodónkat, hogy nyolcvannegyedik születése napja határán meg nem rezzenő kézzel kezdjen uj fejezetet a történelemben. Ez a mi feje­zetünk lesz és biztos lábbal megyünk eléje! MIKOR SZŰNIK MEG A VASÚTI FORGALOM? A lapokban megjelent a vasútállomások Igazgatóságának hirdetése, amely kijelenti az áru- és személyforgalom korlátozását. E hirdetmény szerint a forgalomkorlátozás e lió huszonnyolcadikán lép életbe. A hirdet­mény megjelenése után a .félhivatalos Bu­dapesti Tudósító liillletékeis hellyről a, (nyert értesülés alapjául jelemtette, ihogy a forgal­mat csütörtökön, vagyis harmincadikán éj­félig korlátlanul fentartják. Minthogy e két híradás közt ellenmon­dás látszik, fölkerestük a Máv. igazgatósá­gának ifoiigalmi vezetőségét, ahol a követ­kező felvilágosítást kaptuk: — Ez ellentmondás csak látszólagos. A forgalomkorlátozás tényleg 28-án lep éleibe, csütörtökig még is föntartják a forgalmat. 'Még ma minden podgyász áruit fölvettek és továbbítottak s a személyi forgalom is kor­látlan volt. Kedden, huszonnyolcadikán csak olyan podgyászt ós árut vállalnak, amely csütörtökről péntekre virradó éjifélig a ren­deltetési helyére érkezlhietik. Ugyancsak oly jegyeket adnak kii a személyi forgalomigji 28-ától kezdve, mellyel az illető 30-án éjfélig az utazási helyére ér. Ezek az intézkedések természetesen csak azokon a vonalakon lép­nek életibe, alkod a forgalom egyelőre teljesein szünetel a rendelet értelmében. A korláto­zott forgalmú vonalakra ez az intézkedés nem vonatkozik. Több lapban az a hir jelent aneg, hogy a Déli vásut forgalmát megszünteti, Illetve korlátozza. A Déli vasmt igazgatósága annak közlésére kérte fel ,lapunkat, hogy e hir a valóságnak nem felel meg. A SZEGEDI BANKOK ÉS A HÁBORÚ. Amint értesülünk, a szegedi pénzin­tézeteknél a mai nap folyamán a betevőd nagyobb mérvben jelentkeztek betétekért és mindenütt teljes kielégítést találtak. A mai viszonyok nem indokolják, hogy a be­tevő közönség betétjeit indokolatlan ije­delemből akarja nagyobb mérvben felven­ni. mert a szegedi intézeteknél a betétek igen jól vannak kihelyezve. Az intézetek szükségletüknek mindig eleget fognak te­hetni és indokolt volna, hogy a közönség e részben teljesen megnyugodjon és meg­győződve legyen arról, hogy betétje jobb helyen van megőrizve az intézeteknél, semmhit ha azt otthon tartogatja. A MAI TÜNTETÉS SZEGEDEN. A háború mellett ma este is lelkes tünte­tés volt Szeged utcáin. Nemzeti szinü zászló alatt, több százan vonultaik fel a Kárász-ut­cán, Széchenyi-téren, Kossuth Lajos-sugár­uton és Nagykörúton keresztül a 46-os lak­tanya elé. A tünítetők éltették a háborút és el­énekelték a Himnuszt, meg a „Fel fel cstaára" kezdetű dalt. A 46-os kaszárnyától a Kossuth szobor elé vonult a tömeg, ahol többen haza­fias beszédet intéztek a néphez. Tizenegykor a tüntetők a legnagyobb rendben szétoszlot­tak. A katonai ügyosztály a következők köz­lésére kért fel bennünket: Azok a katonakötelesek, akiket már be­soroztak, tavaly, tavaly előtt vagy akár ré­gebben is, de bevonulásukra, tanulmányuk folytatása, vagy egyéb okok miatt halasztást nyertek, 24 óra alatt bevonulni kötelesek.

Next

/
Thumbnails
Contents