Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-26 / 176. szám

Szeged, 1914. julius 26. DÉLMAGYARORSZÁG 5. a monarchia és Szerbia konfliktusába, sőt esetleges háborújába sem, mert Németország fegyverrel akadályoz meg minden ilyen szándékot. ANGLIA SEMLEGES. London, julius 25. A londoni német nagykövet tegnap délután megjelent a külügyminisztériumban. ahol közölte, hogy Németország nem fogja tűrni egyetlen hatalom beavatkozását sem a monarchia és Szerbia konfliktusába. A külügyminisztériumban azzal vették tudomásul ezt a kijelentést, hogy Angliának semmiképen nincs szándékában, hogy ebben a kérdésben elfoglalt teljes semlegességén változtasson. FRANCIAORSZÁG HABOZIK. Páris, julius 25. A párisi német nagykövet tegnap délután megjelent a külügyminisztériumban. ahol a Vivíani külügyminisztert helyettesítő kultuszminiszter fogadta. Itteni politikai körökben nagy izgalmat keltett a német nagykövet föllépése. A kultuszminiszter minden megjegyzés nélkül vette tudomásul a nagykövet kijelentéseit. OROSZORSZÁG MEG VAN LEPVE. Szentpétervár, julius 25. A német nagykövet tegnap délben értesítette Szasszonov külügyminisztert, liogy fontos közölni valója van. A külügyminiszter nagy elfoglaltságára való tekintettel Írásban kérte a közlést, a nagykövet azonban ragaszkodott a személyes érintkezéshez. Délután négy órakor meg is történt a német nagykövet látogatása Szasszonovnál. E látogatás során todatta Németország üzenetét a nagykövet a külügyminiszterrel, aki azt nagy meglepődéssel vette tudomásul. Szasszonov a közlésről nyomban jelentést tett a cárnak. A cár békebarát? Szentpétervár, julius 25. Politikai és katonai körökben nagy felnütést és izgalmat keltett az a tegnap este kiadott hivatalos kommüniké, mely kijelenti, hogy Oroszország a monarchia és Szerbia konfliktusában nem maradhat indifferens. Ezt a kijelentést, hogy teljes nyíltsággal csaknem világháborúval fenyeget, nyomon követte a következő nyugodtabb hangú hivatalos nyilatkozat: — A francia köztársaság elnökének látogatása az orosz cárnál alkalmat nyújtott a baráti viszonyban élő szövetséges kormányoknak, hogy a különböző problémák tekintetében nézeteiknek teljes egyöntetűségét konstatálják, amelyet az általános béke és az európai egyensúly gondja a hatalmaktól, különösen a Keleten megkíván. (Pétervári Távirati Iroda hivatalos közleménye.) Pétervár, julius 25. A sztrájkmozgalom csökkenőben van. A legtöbb gyár, nyomda és. kisebb üzem azonban még ma sem dolgozik. Több gyárban az üzemet a gyárvezetöség beszüntette. A közúti vasút forgalma a külvárosok kivételével ismét helyreállt. Tegnap a Staraja Dorovnia külvárosban a sztrájkotok és a rendőrség között véres összeütközések voltak. A rendőrök több lövést tettek a sztrájkotókra, akik kővel dobálták meg a rendőröket és többre rálőttek. Több munkás megsérült. A schlüsselburgi városrészben a munkások két vendéglőt leromboltak. A rendőrség beavatkozott. Több tüntető megsérült. Az éjjel a városon kiviil munkásgyiilés volt, amelyen nyolctizezer munkás vett részt. Pasies titkos találkozása. Belgrád, julius 25. Pasies miniszterelnök a mult héten az ország belsejébe utazott — amint a szerb sajtóiroda hivatalosan jelentette — hogy a választást megelőző agitációs hadjáratban részt vegyen. Mint most megállapították, Pasies nem azért hagyta el Belgrádot. a szerb miniszterelnök az ország egyik kisebb városában Venizelosz görög miniszterelnökkel találkozott. Ezen a találkozáson hir sze rint ott volt a román külügyminiszter is. Pasies azért nem találkozott a külföldi államférfiakkal Belgrádban, mert ez feltűnő lett volna, mig igy azt hitte, hogy találkozása titokban marad. Pétervárott összeült a nagytanács. London, julius 25. Egyike azoknak a személyiségeknek, akik az orosz minisztertanácson részt vettek, a következőket közölte a Times tudósitójával: — A miniszterek között egyhangúlag az a vélemény alakult ki, hogy Ausztria-Magyarország ultimátuma Oroszországot provokálta. Erre az ultimátumra csak egy válasz lehetséges. Ugyanez a véleményük az orosz államférfiaknak, képviselőknek és szerkesztőknek is. A cár mára összehívta a nagytanácsot, ami mindig megtörténik, ha a háború vagy béke mérlegeléséről kell dönteni. A nagytanács ratifikálni fogja a minisztertanácsnak háborúra vagy békére vonatkozó határozatát. A nagytanács kiegészítésére meghívták a cári család tagjait és több magasrangu hivatalnokot, akik nem tagjai a minisztériumoknak. — Most alamizsnát fogok kérni. A kemencék felől a tavaiszi szellő idehozta a friss kenyér illatát. Fehérruhás ember ment el mellette és fején, hosszú deszkán sorIában kirakott sok aranyszínű zsemlye párolgott. Két kutya követte, pofájukkal felfelé tartották és farkukat csóválták. Ciro cseknam felfordult a bágyadtságtól. — Most alamizsnát kell kérnem, különben meghalok — gondolta magában. Lassan bealkonyult. Az átlátszó ég tele volt papiros-sárgányokkal, melyek hullámozva visszatértek a földre. A csengő légbe a mezők belevegyitették állandó dongásukat. Ciro igy szólt magában: — Most a templom kapujába kiülök. És arrafelé vánszorgott. A templom nyitva volt. Mélyen látni 'lehetett az oltárt, melyet, mint valami csillagtor, apró lángocskák világítottak meg. A tem Horniból tömyénszag áradt. Időnként az. orgona egy csomó hangot lökött ki magáiból. — Oh, Uram, Istenem, te segits rajtam! Az orgona búgva megszólalt, ugy, hogy. megreszkettette az oszlopokat, azután derűsebb hangokat hallatott. A hivők kettesével, hármasával léptek be az egyetlen kapun. Ciro még nem merte kinyújtani kezét. Egy nem messze álló koldus panaszosan siránkozott: — Könyörüljetek, Isten szerelmére! Ekkor a néma-elszégyellte magát. Mostoháját látta a templomiba belépni talpig feketében. — Ha most haza mennék, mig a mostohám nincs otthon — gondolta. Az evés vágya oly erős volt már benne, hogy már nem habozott. A kenyér reményében szinte repült a mankóján. Egy kis leány nevetve odakiáltott neki: — iKengyelfutó lettél, te nyomorék? Egy pillanat alatt otthon volt; lihegett és szive dobogott. Végtelen óvatossággal ment a lépcsőn, hogy zajt ne üssön. Tapogatódzva kereste a kulcsot a fel egyik mélyedéséből, ahová mostohája szokta rejteni, ha elment hazulról. Végre megtalálta, de mielőtt kinyitotta az ajtót, a kulcslyukon át benézett a szobába. Luca az ágyon aludni szokott. — Hátha vehetnék a kenyérből anélkül, hogy őt fefkölteném — gondolta Ciro. Lassan megfordította a kulcsot a zárban; visszatartotta lélegzetét, félt, hogy szíve dobogá'sával felkelti fivérét. Azt (hitte, hogy a dobogás betölti az egész házat, akárcsak egy hangos recsosenés. — És ha felébred? — gondolta Ciro velőtrázó borzadállyal, mikor kinyilt az ajtó, De az éhség vakmerővé tette. Belépett, halkan mozgatta a .mankót, szemét egy pillanatra sem vette le fivéréről. — És ha felébred? Fivére szorongva lélegzett mély álmában. Időnkint mintha gyönge íiittv hagyta volna el ajkát. Az asztalon csak egy gyertya égett és széles, vibráló árnyékot vetett a falra. Ciro, amint a kenyeres láda közelébe ért, megállt, aztán mindkét mankóját hóna alá kapta és felemelte a láda tetejét. Ez hangosan csikorgott. 'Luca hirtelen felriadt. Meglátta fivérét és karját rázva, ordítani kezdett, mint egy eszélős: — Tolvaj! Segítség! Tolvaj! A düh fojtogatta. Miközben fivére az éhségtől elvakítva, >a kenyeresláda fölé hajolt és reszkető kézzel egy darab kenyeret keresett, ö kiugrott ágyából és odaszaladt, hogy ebben megakadályozza. — Tolvaj, tolvaj! — kiáltott magánkívül. • rn? A láda fedelét Ciro nyakára rántotta, a ki most lkétségbesetten védekezett, mint egy állat a kelepcében. Luca egészen elvesztette öntudatát, testének egész súlyával ránehezedett, mintha le akarná fejezni fivérét. A láda teteje nyikorgott, belenyomult az élő húsba, összezúzta az ereket és inakat. A ládán egy élettelen test lógott, mely már meg se moccant. Ekkor, a meggyilkolt nyomorék láttára, őrült félelem fogta el. Kétszer vagy háromszor körültámolygott a szobában, melyet a reszkető gyertyaláng kísértetiesen világitott meg; megragadta az ágyteritőt, magára húzta, még fejét is betakarta s egészen összekuporodott alatta. A csöndben csak fogai csikorogtak, mintha vasat ráspoly óznának. Megnyílt Próféta étterem IS, MINDEN VÁSARNÁP HOHVÉD ZENE HAHGVERSENY.