Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-03 / 156. szám

foeged, 1914. julius & DÉLMA G Y AROIJSZ A G 5, uszítás, a gyanúsítás ellenünk. A sok nagyhangú és pattogó vád, amit ellenünk fölhoznak, egyszerűen gyanúsítás, bizo­nyítékok nélkül. Amig bizonyítékokat nem hoznak föl vádjaik mellett, a si­lány gyanúsítást föllénnyel visszautasít­. jnk. Szerbia nem fél a fenyegetésektől, semmi oka sincs rá, hogy megijedjen a túlsó partról hangzó kardcsörtetéstől. El­lenben kérdezzük: mire való a rendőrség és a nagyszámú katonaság Szerajevóban & Boszniáiban? Ami kegyetlenség és oru­fölitás ott a szerbeket éri: mindazt a kui­Grvilág Ítélete alá bocsátjuk. , Belgrádban egyébként nagy a föl­«borodás a magyar és osztrák sajtó tagadásai miatt. A balkáni háború győ­teieitől. elkapatott szerb nép és tőleg a Woriasdg a háborút követeli. Ugy lát­a katonapárt ismét fölülkerekedik az rs% dolgának intézésében. MENEKÜLNEK BELGRÁDBÓL. Bélgrád, julius 2. Nem volt olyan iz­galom a Bosznia annexióját követő napok­ban, mint most. A lapok, különösen az ellen­zéki újságok a legpiszkolódóbb hangon ír­nak a monarchia ellen. A hírhedt Sztrázsa, mely a balkáni háború idején is tele szájjal izgatott a monarchia ellen, vérlázító hangon izgatja a népet a monarchia ellen. Berchtold külügyminiszter jegyzéke még nem érkezett meg a belgrádi szerb követségre, ahol bizo­nyosra veszik, hogy a jegyzék el nem marad­hat. Lehetséges, hogy azért késik a jegy­zék, mert a demarche-ot nem kívánják a te­metés előtt megtenni. Belgrádban olyan iz­gatott a hangulat, hogy a magyar és osz­trák alattvalók már nem érzik biztonságbari magukat a szerb fővárosban. Igen sok ma­gyar és osztrák alattvaló családját, kész­pénzét, minden értéktárgyát dtküldötte 71­monyba, vagy Újvidékre. rn6 Tpieszt, julius 2. A fenségxw ihnlotl'pár te <líry utolsó éjszakát töltött a tenger hul­a p!".1' ma r«£í?el aztán partra szállitották L'u, ]US hadihajóról Ferenc Ferdi­V4r f* Cllotek Zsófia koporsóit. A kikötő­w* ózezrei özönlötték el a partokat, a választófalak leomlottak s ott érzéssel mindenki, hogy az el­teteli't merénylet áldozatainak & végtlsz­Öjg .ff<>t ™egadja. Már a hajnali órákban , Trieszt minden részéből és a kör­I(iv/'j| a uép, a siirü tömegek ellepték a a mélókat, a kikötőben horgonyzó ha­la s a többi vizi jármüvet. Az utvonalat Wo y6t a gyászmenetnek kijelöltek, a a mögött szintén korán szállotta meg mól(S San Carlón, ahol a halottal főidet lót a- a 8>Asz sötétségébe ós arányába vont ttóQ 'Saea ravatal állott. Itt reggel hét óra Vettek vgyiKi a kiválóságok. A ti­ké^ ' ^ 'tengernagyi kar Haus ellenten­az élén jelent, meg. Itt tűnik fel ^fészu- baterajparancsnok, Kondelha ten­^bgerö 1 b,eTÜj7ti parancsnok, a katonai és a méltóságok mögött a tisztikar ifFóQ helyezkednek el. A térség jobb föű^j °henlohe helytartó, állami és más te^ok s állami tisztviselőik feketél­mindkét oldalán ren­'Itéj^^^ület, testület, az összes gazdasági 7l QJ ,.nyek képviselői. Közvetlenül a rava­^tte * a haditengerészet díszszázada, .TÓmaí katholikus klérus^ Carlin fa s a aÜspökkel s a többi felekezet papsá­^&ekarSada'°m öss5&es köreiből való elő­L i,aZ "ni>ozáns gyászoló gyülekezetet H foklI] tóraÍt sze^élyezve mintegy keret­'te'a, a,1a a tanuló ifjúság többszörös kor­^ Óm' Ágyuk tompa dobbanása szó­%te JJ. komor, lüktető gyászhangok ki­kop U Eltűnnek a hadi zászlóba bur­jSése °mSÓk 8 a hadihajók szakadatlan ágyú Htő' Í6Szt minden harangjának lelket 7 * „ ****** közben tengerésztisztek hoz­jte'föt-őr/ra a világ- igaz részvéte közepette j%D> ^ halottaikat. Minden fejről leválik a teibokkatona tiszteleg, a ravatalra 'tet a k°Por,sók, nyomukban a diszkisó­^kájjj el5áll Trieszt, püspöke és impozáns tegédlettol végzi el a megindító Tieszttől—Bécsig. szertartást. Újra dörögnek az ágyuk, a ko­porsókat már fölemelik a halottas díszkocsik­ra, előttük sorakozik hét koszorús kocsi, a melyeken alig talált helyet a temérdek pa­tina, babér és százféle virág. Elindul a gyászmenet, élén lovasrendőr­csapattal, a koszorús kocsik után a papság, most a fenséges asszony és urának a halot­tas kocsija, majd a notabilitások, a katonai kiséret Alinké vezérőrnagy vezetése alatt s a gyászfátyolos zászlóik alatt a testületek, küldöttségek. Két gyalogos század és egy diszbe öltözött rendőrcsapat rekesztette 'be a hosszan hullámzó felvonulást. Könnyező, né­ma, meghatott emberek sürü sorfala közölt igy vonul a menet a déli pályaudvar felé, a házakon gyászzászlók feketéllenek, az utcai lámpák és a kirakatok lámpásai gyászfá­tyollal tompított lángja vet sárgás fényt a csoportokra. Negyedtizkor a pályaudvarhoz értek a halottak. A GYÁSZVONAT U.TJA. Laibach, julius 2. Tíz óra után indult el a déli vasúti pályaudvarról a koporsóvivő különvonat. Ezrek állottak a pályaudvaron, hivatalosak, előkelőségek és diszbe öltözött katonák; a nép tízezrei kivül rekedtek. De sok kilométernyire az állomástól, ot,t, ahol már a szabad térségen futnak a sinek, ten­gersokaság állott sorfalat a méltóságosan tovarobogó gyászvonat előtt. Itt búcsúztatta legszebben a gyászoló Trieszt a trónörököst. A környékről rengetegen jöttek ebez a ka­tonás tisztelgéshez. Az apró állomásokon csak keresztülrobogott a különvonat, de azért köz­ségek sokadalma özönlött ki, hogy lássák a nagyszerű gyászmenetet. A kocsikból lxa­bérkoszoruk és virágok nehéz szaga áradt s itt-ott az ablalkokban megjelent egy merev, hallgatag ifej, békány dlszbq-gyászba öltö­zött testőr alakja. A délvidékiek hangosan zokogtak és az asszonyok sok helyütt rózsá­kat hintettek a sínekre. Az első állomás, ahol a gyászvonat né­hány percig tartózkodott: Laibach. A pálya­udvaron néma gyászszal1 várakozott a pap­ság, a hatóság fejei, a katonaság s a gyász­ruhás hölgyek. A dalárdák is kivonultak, de nem engedték őket énekelni. A gyász anmál komorabb. Grazban mélységes siralom várta a ko­porsóval berobogó vonatot Ez a nyugdíjas katonatisztek városa. De mire ideért és in­nen kirobogott a vonat, az éjszaka baka­esinja került a kocsikra és a sínekre m ez alatt a gyászos terítő alatt érkezett meg este tíz ómkor Bécsbe a halott Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia . . . A NÉMET CSÁSZÁR BETEG. Berlin, julius 2. Ma reggelre riasztó hi­rek terjedtek el a városban Vilmos császár állapotáról. Azt beszélték, hogy a császár erősen meghűlt és súlyos influenzában meg­betegedett. Az első hírek túlzottak valtak, mert mint hivatalosan jelentették, a császár csupán könnyű indiszpozicióval küzd. Álla­pota azonban mégis annyira komoly, hogy szó sem lehet róla, ho'gy a temetésre el­utazzék Bécsbe. A császár erősen ragaszko­dott hozzá, hogy ott lehessen a temetésen, de még az ö energiája sem volt képes ellen­anondani az orvosok határozott akaratának, hogy a szobát őrizze. A császárt nagyon le­hangolta, hogy nem méhet el legjobb és leg­hívebb barátja temetésére. A császár helyett Henrik porosz herceg utazott el Bécsibe. Bécs, julius 2. Ma délben érkezett incg Schönbruunba a távirati értesítés Berlinből, hogy Vilmos császár beteg és nem jöhet el a trónörökös temetésére. , A diplomáciai eljárás. Berlin, julius 2. A bécsi külügymi­nisztérium által tervezett diplomáciai lé­pésről irja a Berliner Tageblatt: A kor­mány saját méltóságának tartozik azzal, hogy garanciákat szerezzen a szerb szom­széd lojalitás tárgyában a jövőre nézve. A belgrádi kormányhoz intézendő osz­trák-magyar felszólítás, hogy vegyen részt a szerajevói merénylet nyomozásá­ban, alapjában véve nem egyéb, rnintap­peláta a szerb kormány lojalitására. Pa­sics ur kormánya, ha bölcsen akar csele­kedni, mihelyt megkapja a felszólítást, a legudvariasabb módon és a legnagyobb készséggel teljesíteni fogja azt. Ezzel egy­általában nem szolgáltatnák beismerést bünrészességéről, csak elismerné azt, hogy Szerbia földjén vannak olyan ellen­őrizhetetílen elemek, amelyek ilyen saj­nálni való bűntényre képesek. A cikk azonban a diplomáciai lépés bejelentésének módját riasztónak mondja, minthogy közölték, hogy a hadügyminisz­terrel és a vezéilkari főnökkel való tárgya­láson határozták el, mert ez azt monda­ná, hogy ha Szerbia nem ad kielégítő vá ­laszt, mindjárt lecsapnak rá. Szerbiának nincs oka és joga Ausztria-Magyarorszá­got esztelenül provokálni a követelt vizs­gálat megtagadásával. Ha a vizsgálat arra az eredményre vezet, hogy a szerajevói bűntényt csak­ugyan Szerbiából irányították, ugy ez morális vád, melyért Szerbiának helyf kell állnia. Oroszország nem fog háborút viselni királygyilkosokért. Miklós cár ilyesmire nem "kapható, egészen eltekintve attól, hogy Oroszország a nagy leszámolást csak a folyamatban levő fegyverkezés be­fejezése után tervezi. Mindezekért számof­ni lehet ázzál, hogy Berchtold grófnak si­kerülni fog érvényre juttatni akaratát. A KIRÁLY PROÍRLAMÁCIÓJA. Bécs, julius 2. Beavatott udvari körök­ben hire jár, hogy a király a temetés után proklamációt intéz a monarchia népeihez, a melyben megemlékezik a meggyilkol! trón­örökösnek nagy érdemeirőil és önfeláldozó kötelességtudásáról. A proklaniációban külön fejezet vonat-

Next

/
Thumbnails
Contents