Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-26 / 176. szám

4. Í)ÉLMAÖ Y ARORSZ ból esetleges fegyveres erővel volna kényte­len fellépni. Egy újságírónak alkalma volt ma beszél­getést folytatnia egy igén előkelő állású ro­mán politikussal, aki ezidőszerint Abbáziá­ban, ia Bezidénz Hotelben üdül is aki — an­nak 'kikötésével, begy nevét nem publikál­juk — a következő közlést volt szíves ten­ni: — Ebben a percben kaptam hazulról táv­iratot, amelyben sürgősen visszahívnak. Ter­mészetesnek fogja találná, hogy a démars következményéről most nem .nyila.tkozh.atom és nem is tudnék nyilatkozni. Azok, akik azt várják, liogy Románia a közeljövőiben bele fog avatkozni a monarchia és Szerbia 'kon­fliktusába, meggyőződésem szerint tévednek. Nekünk mindaddig, amig saját érdekeink veszélyeztetve nincsenek, semmi közünk ah­hoz, hogy két idegen állam közt mily ellen­tétek merültek föl és milyen módon kiván­ják azokat tisztázni. Abban az esetben, ha Oroszország kényszeriíve érezné magát,hogy bármily módon .közbelépjen természetes,hogy nekünk is bizonyos lépéseket kell tennünk avégből, hogy a határainkon három oldalról való készülődés későbbi konzekvenciáiban ne találjon bennünket készület leniül. Talán egy kissé fanyarul fogják értelmezni azt, .amit mondok: Romám iá nalk egy igen biztató pre­cedense van arra vonatkozólag, bogy ismét tertius gaudens legyen. Ez az, amit önnel közölhetek. EGY HÍRES ÚJSÁGÍRÓ CIKKÉ. Bécs, julius 25. DiUon dr., a Daily Te­legraph munkatársa, aki a balkáni viszonyo­kat alaposan ismeri, tegnap Konstantiná­polyból Bécsbe érkezett és több mértékad. személyiséggel folytatott beszélgetése után A kenyeres láda. Irta: Gábrielé d'Annunzso. Alighogy Luca meghallotta a mankók kopogását, tágranyitotta szemét és zavaro­san, izgatottan fordult az ajtó felé, várva, hogy fivére 'megjelenjen a küszöbön. Arca, melyet a szenvedés elsorvasztott, a láz meg­gyötört, a pörsenésék elborítottak, hirtelen kemény, sőt haragos kifejezést öltött. Gör­csösen megragadta anyja kezét és érdes, re­kedt hangon rákiáltott: — Kergesd el! Kergesd el! Nem aka­rom látni. Erted? Soha többé nem akarom látni. Érted? Szavai fojtogatták. Ersősen szorította, anyja kezét, aggasztóan köhögött, mialatt melle zihált, inge pedig minden erőfeszítésé­nél kinyílt. Szája dagadt volt; állán a be­száradt pörsenések mintegy kérget alkottak, amely minden erőlködésnél kifakadt és vér­zett. Anyja csitítani próbálta: — Jó, jó, fiam, nem fogod többé látni. Azt teszem, amit te akarsz. Elkergetem. Ez a te házad, fiam, egészen a tiéd. Hallgatsz rám? Luca köhögve megfordult: — Most, most, rögtön, — mondta vad állhatatossággal; felült ágyában és anyját az ajtó felé tolta. — Igen, fiam. Most rögtön. Ciro mankójára támaszkodva, megjelent a küszöbön. Sovány voilt, nagy, nehéz feji el Haja oly világosszőke volt, hogy csaknem fehérnek 'látszott. Kék szeme a világos, hosz­szu szemöldök alatt szelíd volt, mint a bá­rányé. Mikor belépett, nem szólt semimit, mert egy szélhűdés folytán néma volt. De látta beteg fivére szemét, mely öt áthatóan és ke­gyetlenül nézte; megállt a szoba közepén, mankójára támaszkodva, tétován, nem mert részletes tudósítást küldött Lapjának a vál­ságról. A cikik hangsúlyozza, hogy a bécsi vezető körök nem óhajtják igénybe venni eb­ben a konfliktusban a monarchia részére va­lamely nem szövetséges hatalom segítségét. Kívánatosnak tartják azonban ezek a körök, hogy Európa és különösen Anglia igyekezzék megérteni és méltányolni azokat az okokat, amelyek Ausztria-Magyarországot erre az akcióra indították. Kijelenti dr. DilIon, hogy a nagy szerb propaganda lehetetlenné tette a normális állapotot Boszniában és Hercegovi­nában és cikkét igy fejezi (be: — Kijelenthetem ma, hogy a monarchia egyetlen felelős állani fér fia sem gyanúsítja a gyilkossággal Szerbiát, sőt ellenkezőleg. De maga az agitáció a baj gyökere és ezt a gyö­kere t akarja Ausztria-Magyarország 'kiirta­ni. Mindazok a feltételek, amelyeket a jegy­zék felállított, csak ennek a gyökérnek eltá­volítását célozzék, nem pedig Szerbia meg­a hízását. PERMANENS-SZOLGÁLAT A BELÜGY­MINISZTÉRIUMBAN. A minisztériumokban tegnap óta foko­zottabb permanens-szolgálat van. Az összes tisztviselők visszamennek délután a hivata­lukba és a. szolgálat este kilencig tart. Az összes szabadságolásokat 'beszüntették. ŐRZIK A SZERB EÖKONZ ULÁTUST. A budapesti szerb fokonzulátust, amely •a Honvéd-utca Ifi. számú házban van, ma reggel óta ismét őrzi a rendőrség. A konzu­látus háza előtt ma korán reggel több szerb gyülekezett, akik jelentkeztek, hogy haza akarnak utazni. Mit üzent Vilmos császár? Berlin, julius 25. A német birodalom n történelemiben hűséggel és együttérzés­sel áll szövetségestársa, az osztrák-ma­gyar monarchia mellett. Vilmos császár, akit nagyon lesújtott barátjának, Ferenc Ferdinándnak meggyilkolása, a legnagyob felháborodással és a legnagyobb energiá­val követelte a megtorlást a szerajevói gaztettért. — A monarchia teljesítse kötelessé­gét! liogy pedig ezt minden körülmények között zavartalanul megtehesse, arról gon­doskodik a német hadsereg, — igy üzen­te Vilmos császár Bécsbe és ezek a sza­vak méltán sorakoznak a nagy császár történelmi nevezetességű kijelentései mel­lé. Nagynémetország fegyvere . . ­Berlin, julius 25. A birodalom három nagykövete, a párisi, londoni és szentpé­tervári ma utasítást kapott kormányától, hogy közölje székhelyén a külügyminisz­térium vezetőjével, hogy Németország is­meri és mindenben helyesli Ausztria-Ma­gyarországnak Szerbiához intézett jegyzé­két, ugy annak tartalmát, mint hangját illetőleg. A német nagykövet fejezze ki reményét, hogy a konfliktus tisztán Ausz­tria-Magyarországra és Szerbiára lokazi­zálódik, egyúttal Németország semmi kö­rülmények között nem fogja tiirni, hogy egy harmadik hatalom a konfliktusba bele­avatkozzék, Ettől a példátlanul energikus fellépés­től Berlinben igen nagy hatást vártak­Angliában — hol a királygyi'llkosok ellenes küzdelemben a legemelkedettebb ember' álláspontra helyezkedtek — nem volt szükség erre a fellépésre. Franciaország és Oroszország azonban egyformán meg; érthették, hogy nincs jogúik beleavatkozó -—-—— - — - 1 . tovább menni. Jobb lába, mely ferde és rö­vid volt, alig láthatóan remegett. Luca anyjára kiáltott: — Mit keres itt ez a nyomorék? Ker­gesd el! Akarom, hogy elkergesd. Megértet­ted? Rögtön! üiro megértette és mostohája felé for­dult, aki már fel akart állni. Olyan könyör­gő szemekkel nézett rá, hogy annak nem volt szive bántalmazni. Aztán hóna alá illeszt ve a mankót, szabadon maradt kezével két­ségbeesett (mozdulatot tett. És falánk pillan­tást vetett a szoba egyik sarkában álló ke­nyeres ládára. Azt akarta mondani: — Éhes vagyok. — Nem., nem; ne adj néki semmit, —­kiáltott Luca, ágyában hadonászva és anyjá­ra ráerőszakolva gonosz szeszélyét. — Sem­mit? Kergesd el! Ciro mellére hajtotta nagy fejét, reme­gett és szeme megtelt könnyel. Mikor a ki­járat felé tuszkolta, zokogásba tört ki, de engedte, hogy kivezessék. Aztán hallotta, hogy becsukják az ajtót; leült a küszöbre és zogokott. Luca dühös mozdulattal szólt anyjának: — Hallodd? Szándékosan teszi ezt, hogy engem boszantson. Fivérének zogokása tovább tartott és né­ha megszakította egy-egy különös szivhez­szóló nyöszörgés, mely hasonlított a haldokló öszvér hörgéséhez. — De hallod? Menj! Hajítsd le a lép­csőn ! Az asszony hevesen felkelt, az ajtólnV sietett és ütéshez, kegyetlenséghez szoktató'1 kemény kezét felemelte a néma fiúra. Luca könyökére támaszkodva hallgató az iitlegekeí. — Még, .még! — kiáltotta. Az ütések elhallgattatták Círót. Vissz"; tartva a sirást, lement az utcára. Éhes vol': majdnem két napja nem evett. Alig volt W je, hogy mankói át vonszolja. Mentében egy sereg gyerköccel találko­zott, akik egy papírsárkány után szaladtak­mély pompás szelet fogott. Egypáran meg­lökték és elkiáltották: — Ihol a sánta! Mások gúnyolni kezdték: — Gyere versenyezni, te kengyelfutó! Mások nagy fejére célozva, pajkos"11 kérdezték: — Hogy az agyvelő fontja, te nyom0' rék? Egyikük, a legemibertelenebb, eltört* egyik mankóját és elszaladt. A néma m+' tántorodott, nagy kinnal felemelte és megi'j' dult. A gyerkőcök visítása és nevetése + halkult a folyó irányában. A sárkány a rózsA szinti, enyhe ég felé emelkedett, mint val"1'] mesebeli madár. A fürdő felé katonák é"*' keltek karban. E húsvét ünnepen szép volt idő. Ciro beleit rágta az éhség és ezt Í°]V dolta: 1 fcivsjo bór- j ? Uthiumos gyógyforris veae- és hólyagbeioknél, köszvéoynéí, czitkonmcgBágruU, v9riieav»<&, emésztési lélegzési szemre* hnrntjainál kttOné hautea. — Termés*®*** vasnseniía SCHULTES ÁGOST ^ISXTfN WWWWMWMM*———«»,MHI«,lll?i1i IIIHHI H'V.'MWHW I "W**^ ) Kaptat* ávrtafTtetarH^adisektaa *» ta^ffi^^ —.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents