Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-23 / 173. szám

íííílE RSZÁG Trirhanii: 305. ttom anha én K Mér. ÉLŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Káráaz-utca t Telefonszám: 81. Egyes szám ára 11 fillér. Szeged, 1914. Ifi. évfolyam 173. szám. Csütörtök, julius 23. 20 A békecár és vendége. Az orosz cár ugy jelölte meg a francia-orosz szövetség (közös főcélját, hogy az érdekeik védelmezése együttes munkálkodással az európai egyensúly és béke fon tartásán. Poincaré ur már nem a bókét emelte ki, hanem inkább a francia és orosz hadsereg együttérzését, Franciaország odaadó szövetségi készségét Oroszország iránt s csak egy puffanó frázissal utalt a kormányok békés szándékaira, amelyek Megszentelik a szövetséget. A francia köztársaság elnöke szinte kényszerítve érezte Magát, bogy mint a békecúr vendége, a be kés szándékdkat ne mellőzze teljesen. Tudjuk azonban, hogy a francia-orosz szövetség különösen most, igazán inlkább szolgál minden mást, mint a béke érdekeit. Közel huszonöt éve áll már fönn a francia-orosz szövetség, egy, a szabadságban túltengő köztársaság szövetsége az abszolutisztikus cári birodalommal. Már elejétől fogva ugy Ítélték meg e szövetséget egyes nagy gondolkodók, minthogy a francia nép lemondott legszebb ideáljairól, hagyományairól, megtagadta tragikusan szent emlékeit, csakhogy segítőre tegyen szert egy rögeszméjéhez, a revánshoz való ragaszkodásban. Rettentő áldozatokat hozott e rögeszméjéért az egykor dicsőséges francia nemzet, Oroszország pedig ugy vette a dolgot, hogy ő az egészből csak hasznot húzhat, semmit sem veszthet, miért ne fogadná hát él? Igazi erőt azonban egyik állam sem tudott meríteni ebből a szövetségből. Az oroszokat rettentően megalázták a japánok, Franciaország pedig az orosz, sőt angol támogatás ellenére is vesztett csatákkal fölérő vereséget szenvedett a marokkói kérdésben. Ellenben a kettős-szövetség, illetve hármas áritánt védőszárnyai alatt olyan eszmék, törekvésék, eszmeáramlatok fejlődtek ki a Balkánon, melyéket a világ egy történetirója sem fog az emberi haladás és művelődés javára följegyezhetni. A világ sajtója nyilvános krónikája volt azoknak az üzelméknek, amelyekkel a francia-orosz szövetség diplomatái és egyéb politikai csélszövői nagyra duzzasztották a balkáni szerb propagandát s megvalósítható célokul mutatták be a legvadabb délszláv ábrándokat. Ez urak működése folytán látják ma a balkáni kótyagos ifjak hőstettül a gyilkos merényletet, nagy nemzeti érdemül a fejedelemgyilkosságot. Ez urakban bizva, hanyagolta el száz és száz jobb sorsra érdemes délszláv ifjú a tanulmányait, kenyéradó foglalkozásait s keveredett összeesküvésekbe. Ezeknek az uraknak a lázító ciriillbetüs sajtótól nagyra fúvott tekintélye bolondította meg a monarchia délszlávságának egyes tagjait, hogy gyűlöljék meg törvényes uralkodójukat, más nyelvű honfitársaikat s a balkáni törekvésekhez csatlakozzanak. Egész nyíltan kiimondhatjuk, bogy a hármas áritánt palástjába fogózkodva fejlődött az a balkáni eszmeáramlat, melynek, áldozatai között immár korona viselésére rendelt fő is van. A francia-orosz szövetség, negyedszázados létének forduló pontján, olyan emiékjeit kapott a szerajevói merényletben, amire alig lehet büszke Poincaré ur, de különösen az orosz cár. És itt érünk a francia-orosz szövetség fejlődésének arra a pontjára, ahol az már a másik félre, Oroszországra nézve is nagy károkkal járónak mutatkozik. Ma valakit, ugy az orosz cárt nem tarthatjuk olyan tényezőnek, aki közömbösen nézi a fejedelamgyilikosságra vivő eszmeáramlatok fejlődését. A szerajevói két hermelines áldozat megdöbbentő iközvötettlenséggel figyelmeztetheti a cárt arra, hogy mi megy végbe a délszláv lelkekben, az ő sokat ham goztatott védelme alatt. Nem i's hisszük, bogy Poincaré ur látogatása elenyésztetné a cár lelkében a szerajevói tragédia friss benyomásait s ha többek között az is volt a célja az orosz harc'keverők francia szövetségeséneik, hogy az orosz cárt tettAz aranypénzek* Irta: Ga'^rlele d'Annunzio. Passacantando belépett, erősen becsapva a roskadozó üvegajtót. Duirván lerázta a válláról az esőcseppeket, aztán körülnézett; kivette szájából a pipát és a tulajdonos pulija felé hosszat köpött megvető nemtörődömséggel. A korcsmában a szivarfüst nagy kékes felhőt alkotott, melyből néhány vendég és néhány rossz nő arca 'tűnt elő. Ott volt Pachio, az invalidus tengerész, akinek utálatos betegségtől eltorzított jobbszemét szaros zöld kötelék fedte. Ott volt iBinchi-Banobe, a fináncok szolgája, alacsony emberke, kinek sárga, ráncos képe kifacsart citromhoz hasonlított; (háta meggörbült és vékony lábszára térdig belemélyedt a nagy csizmába. Ott volt MagnaSangue, a katonák Ikeritője, a komikus színészek, a szemfény vesztők, a bohócok, az alvajárók, a medvetáncoltatók cimborája, annak az éhes, vándorló népségnek, mély taluról-falura jár, hogy a mulatni vágyóktól egy garast elszedjen. És ott voltaik a Flórcinci női: három vagy -négy nő, akik a bűnben elromlottak; arcuk téglaszínűre volt festve, szemük állatias, szájuk pedlhüdt és csaknem lilaszinü, mint egy túlérett füge. Passacantando végigment a kocsmán és leült egy padra a Pica és a Poppuocia közé és nekidőlt a falnak, amelyet trágár felírások és rajzok díszítettek. Hosszunyaku, vékony magas legény volt; sápadt arcabol hossza, görbe ragadozó orr látszott ki. Valami ösztönszerű trágárság és bujaság ömlött elő minden mozdulatából, hangjának minden változatából, szemének miniden tekintetéből. — ifié, kocsmárosné, — kiáltott, — bort! — és agyagpipájával olyat csapott az asztalra, hogy összetart. A korcsmárosné, egy afrikai nő, a fiu felé indult, himbálózva saját súlyától. Passacantando előtt megállott, elébe rakott egy üveg bort és szerelmes könyörgéssel tekintett rá. Passacantando a korcsmárosné szeme láttára átkarolta Pepueciát és öntötte belé a bort; aztán rátapasztotta száját arra a szájra, amelyben még bennt volt a korty és szivni kezdte. Pepuccia húzódozva nevetett és nevetés közben a bort támadója arcába föcskendezte. Az afrikai nő elsápadt. Visszament a pult mögé. A sárii füstön át eljutott hozzá Pepuccia és Pica kiabálásai és szófoszlányai. De hirtelen kinyílt az ajtó. Megjelent a küszöbön a Flórenci, begönygyőlve köpenyegébe, mint egy pandúr. — Hé lányok! — kiállított rekedt hangon — gyertek! Pepuccia, Pica és a többiek felkeltek a férfiak mellől, akik kézmozdulatokkal és szavakkal (kisérték írtjukat. (Kimentek a gazdájuk után; kiinni esett az eső és az egész Bagno iszapos tónak látszott. Paclhio, Magnasangue és a többiek szintén kimentek egyenkint. Binchi-Banohe ott maradt elterülve egy aszta! alatt fásult részegséggel. A kocsmában a füst lassankint a mennyezet felé szállt. Egy tépett tollú gerlice szaladt ide-oda és kenyérmorzsáikat csipegetett. Mikor Passacantando szintén el akart menni, az afrikai no lassan feléje tartott, alaktalan testtel és hizelgő, szerelmes bágyadtsággal az arcán. Nagy rnellle ide-oda ringott és telihold arcán groteszk szenvelgés ült. Arcán' két-három' anyajegyből kinőtt szőr látszott; sürü pehely borította felső ajkát és orcáját, rövid, göndör, kemény haja sapkaszerüen borította fejét; tömött szemöldöke tompa orránál összenőtt, ugy, bogy -valami furcsa, borzalmas hermaírodita benyomást tette, aki elefantiázisra és vizkfórságra hajlik. Mikor közel volt a legényhez, megragadta kezét, hogy visszatartsa. — Oh, Gui-va! — Mit akair? — Mi roszat tettem én- miagának? — Maga? Semmit! — Hát akikor miért gyötör és kinoz? — Én? Csodálatos ... Jó estét! Nincs vesztegetni való időm. És a férfi brutális mozdulattal indulni készült. De az afrikai nő rávetette magát, átölelte, arcát arcához szorította, resténeK egész'tömegével nekidőlt a szenvedély és fél tékenység olyan rettenetes hevével, hogy Passaean t a n d o rnegrémüil t. — Mit akarsz? Mit akarsz? Mondd meg, mit akarsz?! Szolgáljaik neked? Mindent neked ado.k, de maradj nálam. Ne engedd, bog; a szenvedély elpusztítson! . . . ne őrjits meg . . . Szolgáljak neked? Gyere! Végy cl mindent, amit csak találsz ... — És a pult felé vitte a fiút, kinyitotta a pénzesládikát 5s egyetlen mozdulattal mindent felajánlott neki.