Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-03 / 156. szám

mMmmm S,«rtccsztőség Kárász-utca «. Tddaauin: 305. JjO-w ttáa (fara 1» BBér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24"— félévre . . K 12; negyedévre K egy hónapra K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 K i adó hivatal Kárász-utca t. Telefonszám: 81Egyes szám ára i> Bllér. Szeged, 1314. Ili. évfolyam 156. szám. Péntek, julius 3. Szerbia. Ponr • osztrálk-™agyar monarchia szemntjaibpl, a területileg hatványozottan, ^ érzetileg pedig köbreemelten megnövevá;ett Szerbia ismét fölötte aktuálissá fia - 0 Ferdiná'nd és felesége, Zsóverta-nu,halála tette ránk nézve megint Valissá ezt az alattomos és pökhendi szomszédot. Máris bebizonyosodott %J\ annak az egész Boszniára fik összeesküvésnek, amelynek trafl ^ ^'dozatait szombaton fogják örök Paríía'0mra he]yezni az artstetteni kies {"'aT1' ennek a gálád összeesküvésnek ru>mflhSSZeS sza'lai Belgrádiban, mint centide' in fuín'ak össze. A balkáni háború jyalen szó volt már egyszer egy Szerbiáazo \ezet,'endö bűnbe tő-expod időről, ami iae'! a:n aSS királyunknak a legmessszebb tr- ° békeszeretete folytán elmaradt. A "öröfeös és hitvesének véres árnyai ar ,teSy kihívják az osztrák-magyar montef(."a bosszújáit és újból felmerül a büníet)" xPedició eszméje itt t. are,en>nek van illatára. Mikor Wo - ' Ilogy a Szerbiában szőtt gyali ,fe| ^0sszeskü-vés szinte a trónig eme^yakos kezét, amikor Szerbiáiban ttt^y} bombákkaíl' árasztják el az osztrák a jJ ar birodalom szláv részeit, amikor |iyj[í.,j^:^a-Irercegovinai szerbek egész W es ki,b]Vó vakmerőséggel Péter ^ c ós a szerb hadsereggel fenyegeEilvégre minniár tőznek, akkor igazán ütött már a tizenkettedik óra. Ha még ezek után is tétovázunk, akikor békeszeretetünk a szerb őrjöngök előtt gyengeségnek és gyávaságnak fog látszani és csak arra lesz alkalmas, hogy ellenségeink vakmerőségét még növelje. A monarchia szláv részei máris ugy alá vannak aknázva, hogy ott mindenütt forró és izzó a talaj. Hiába mosakodik a szerb kormány, hogy egy-két megzavarodott és elmeháborodott ember cselekedete e minősíthetetlen tett. A szerajevói vizsgálat ezzel szemben kétségtelenül megállapította, hogy a trónörököst valóságos bombagyürü vette körü'l -és hogy mindenütt bomba, tőr vagy gyilkos golyó leselkedett rá. Itt egy előre megfontolt, kitűnően szervezett összeesküvés a legapróbb részletekig kidolgozott bűnös és gonosz tervéről van szó. Ezzel a szörnyű eseménnyel kapcsolatban csak azt lehet elámítani, aki szivesen elámiittatja magát. Komoly, előkelő angol körökben az őrületig exaltált György, szerb herceg nyíltan 'hangoztatta, hogy a nagyszerb törekvéseknek egyedül Ferenc Ferdinánd ál'l útjában. Annyira komoly tanuk vannak erre, hogy setn György herceg, sem a szerb kormány elő sem mert állani cáfolattal. Jól tudják, hogy az angolokkal nem lehet packázni, következőleg — (hallgatnak és legalább is el akarnak siklani efölött. S most, mikor azt hiszik, hogy a nagyszerb törekvések egyedüli akadályozóját igazi szerb módon eltették láb alól, készek szemforgató íarizeuskodássál belemenni abba, hogy egynehány Ciganavics Mibó-f-éle komitácsit oda állítsanak bűnbakul és odadobják az osztrák-magyar monarchia felháborodásának áldozatul. Amikor — ők legalább igy hiszik — elérték céljukat, hadd pusztuljon néhány szerb alattvaló, maga a cél el van érve és a nagyszerb álmok megvalósítása már csak az időn és rajtuk múlik. Ámde ott leszünk mi is, speciell mi magyarok. Nemcsak, hogy a trónhoz való hűségünket bebizonyítsuk, nemcsak, hogy az ország becsületét a szerb őrjöngök ellen megvédelmezzük, hanem országunk integritásának a megóvása és veszélyeztetett nemzeti létünk érdekében is meg fogjuk mutatni: Él magyar, áll Buda még. Ezzel kapcsolatban szeretnők, ha Bécsben nem magyaráznák félre a horvátok és a mohamedánok romboló furorját.Nem a dinasztia iránti hűség és lojalitás kitörése ez az ott dühöngő népszenvedelem. Annak egészen más okai vannak. A horvátok megbizlhatásáiga fölött a magyar közvélemény ,már rég napirendre tért. A trializmus csak egy lépés a Magyarországtól való szakadás felé, melyet nyomon követne a második lépés: a dinasztiától való elszakadás. S mert tudják, hogy nemcsak a természetben, de a történelemben sincs ugrás, elitélik a szerb Minth\ —ia mese volna. •. ,fta. Alfréd Hedenstierna. 5^itott.aDaíiIas,a.kás félhomályába, amikor kfte és ajtót' besütött a tavaszi nap si • •tés e ravetödött halvány ajkaira. A na; tes '"bánatra földeritette, de amikor nt mümSU a 'kis szobán, újra visszazökMé . a,pi hangulatába, tett ehh',,éffy évvel ezelőtt, amikor bekölterÜsé f a pa dl ás szobába, bizonyos gyöHis sáj;et érzett, mert otthonos volt. Akkor ratsági0s függöny olcsósága ellenére is ba- j tf^íW* Varázsolta a lakást és a sarokban hsy0,got7 azsoua a iam.«ox w ^ I | e azóta a p°bárszekrény márványtáblája. Aöot megfakult a függöny, a n lárvám ' sötn. mar jó régen nem mosta le senten t'^.^rrmianii valamikor fiatal is volt, Ad jó fte •is' m'int mások, mert ugyneve* im korán megGrniészete volt. A ne,m hagytak rá mást, imnt jo ntStffr és a márványtáblás PPjarsz°*W'n'S* értett hozzá, hogy a külontéle= csarvh.-^la , alVir,! U..C-, pcTitencieig n Vei,7- és jfny >5 i lahZ7'.lL' megszerettesse maga'- ~ bite^nál addig futkosott, amig a laSsr ' 71 en pedig a szobában tudott gonarrni i^rr.r a tanítványai ne unatl0nöS..a'ho'l mintegy husz esztendeig n& e k IttSte. megszerettesse magát. Nya.on voltak olyan találkozásai is, • amelyeknél kissé fölmelegedett. hevesebben dobogott a szive, de ezt nem mutatta, hanem mindig egyformán nyugodt, jókedvű maradt. Egyszerre mégis állás nélkül maradt. Féltek, hogy már öreg álhoz, hogy a fiatalokat teljesen megértse és attól is, hogy megbetegszik és akkor a családnak kell gondoskodnia rólla. Igv most évek óta magánórákat adott változó, egyre olcsóbbodó ára kon. Be igy is nehéz volt megélnie, mert azok a nevelőnők, akik családnál is voltak, szabad idejükben még olcsóbban vállaltak tanítást. Az anyagi helyzete igy évről-évre szomorúbb lett. A jó természetének üdeséget már régen fölélte és ha köhögött véletlenül, amikor a szobán keresztül ment tanítványának anyja, mindjárt megkérdezte: — Kedves kisasszony, igazán nyugtalanít a köhögése. Nem akarja megvizsgáltatni magát az orvosomlmal? őrülten félek a tti— dővésztői! El in kisasszonynak mindez eszébe jutott, amikor belépett a szobájába és amikor leült az ablak mellé, a régi nádkarosszékb:;, a mellét összeszorította a fájdalom és ő a múltjára és a jövőre gondolt. Ekkor kopogtak az ajtón és mielőtt még választ adhatott volna, belépett valaki. Igen, ő volt, kétségtelenül. Bár néhány ősz szál vegyült már barna hajába és szííz apró ránc képződött mély, tüzes szemei aljában. megismerte. Mert ugy érezte, mintha csak tegnap vájtak volna el egymás'ói és eszébe sem jutott megkérdezni, miért vált el tőle egyetlen búcsúszó nélkül, miért nem irt a távolból egyetlen vigasztaló sor-, iiogy legalább reménykedhetett volna. Hozzá sietett, tenyerébe fogta fejét, a két meleg, barna, erős keze közé, hosszasan megcsókolta és azután csak ennyit mondott: — Végre! Megkérdezte, cl tudja-e képzelni, milyen nehezére esett őt minden igéret, bucsu nélkül elhagyni, életjel nélkül tőle messze élni és egyre attól félni, hogy mást fog megajándékozni a szerelmével. Most eszébe sem jutót:, hányszor gondolt minderre keserűséggel és gyönyörűséggel hallgatta a férfi szavait. Akkor karácsony után, amikor együtt táncoltak a földíszített fa körül, hirtelen el kellett utaznia távoli országba és ott dolgozott, hogy legyein miből családot afapitania. Hogy unegosztaná-e vele az élete sorsát? Meglátja, hogy szabad. Boldog örömmel szorította a keblére és ujongott az igenjének. De azután lassan eltolta magától a leány és csak annyit rebegett. hogy már késő. Nem látta-e, hogy mennyire megöregedett? Nem érti-e meg. hogy tol vam már a hervadás első korszakán is? De a barátnője akar lenni és sohasem