Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-22 / 172. szám

220. BÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. julius 19. cseheknek, akik nemcsak nem keresik ,a bé­két, de el sem fogadnák .a németség béke­jobbját. iNem kell nekik ,sem parlament, sem kiegyezés, csak abban ne akadályozzák meg őket, hogy a;z országutakat járhassák és va­sárnaponként botrányokat rendezhessenek Csehország német vidékein. Ebben pedig rendületlenül bíznak, mert tudják, hogy kor­mánykörökben részint szeretik őket, részint félnek .tőlük. Az osztrák kormány magatar­tását Csehország, Morvaország és Szilézia egész németsége tehetetlenségének bélyegzi. A brünni községtanács éleshangu határozat­ban fordult ellene és követelte, hogy tegyen meg minden lehetőt a 17-re virradó éjjelen történt zavargások megismétlésének megaka­dályozására és a kezdődő bojkott-mozgalom elfojtására. Érdekes különben, hogy a mára hirdetett .cseh tiltakozó-gyűlés a .cseh hala­dó-párt vezetőségében történt szakadás miatt elmaradt,. — Domokos László dr. kinevezése A mi. kir. miniszterelnök a minisztertanács legutóbbi üléséinek határozata alapján Domo­kos László dr. szegedi pénzügyi titkárt a m. kir. közigazgatási bírósághoz tanáosjegyzövé nevezte ki. Ez a kinevezés, amely kitüntetés­nek is vehető, méltó embert ért. Domokos László dr. rendkívüli egyéniségét és a hala­dásért való munkásságát jól ismeri Szeged város társadalmia. Az utóbbi években pedig főként a Délmagyarországban jelentek meg írásai. Szegedről való távozása tehát nekünk különösen nagy veszteség, viszont belátjuk mi is, hogy .a fővárosban, a művészetek és értékek igazi gyűjtő centrumában találhatja meg az őt megillető helyet. Domokosné Lölilbach Ermmy szintén elköltözvén Szeged­ről, az ő működését is elveszíti jövőben e város kulturális és jótékonysági közélete. Bu­dapestre való távozása különösen a Szegedi Gyermektanulmányi Társaságra jelent igen nagy veszteséget. — Gazdaünnep Alsótanyán. Régi idő1 ben, még a mult század elején is a magyar gazdának .legnagyobb ünnepe volt a rendesen augusztus elején tartott aratóünnep. Ez ün­nepet uradalmakban a földesúr, községekben pedig az elöljáróság rendezte s sokszor na­pokig tartott, részt vett azon az uradalom vagy község apraja-nagyja. Később, mikor a patriarchális viszonyok megszűntek, a megélhetés nehezebbé lett, az aratóünnepek lassankint elhalványodtak s Ikijöttek a divat­ból. A nyolcvanas évek végén, mikor a szo­ciális izgatások a gazda és a munkás kö­zötti jó viszonyt megbontották, napirenden lettek a muinkálssztrájkok s a .csendőrök fegy­vere avatkozott bele az aratók munkájába, akkor uj.ra aktuálisak lettek az aratóünne­pek. Darányi Ignác volt az, aki az arató­ünnepek kultuszát felelevenitette s félihivta az ország összes gazdasági egyesületeit, hogy minél több aratóiinnepet rendezzenek. . Ez aratóünnepeknek már nem dinom-dánom jel­lege, hanem szociális jelentősége volt, .A ma­gyar gazda e napon vendégül látta arató­munkásait, asztalához ültette, maga szolgál­ta ki őket s a munkáskezet a földbirtokkal egyenértékű nemzetfentartó elemnek ismerte el. Az ország gazdasági egyesületei között a szegedi gazdasági egyesület volt az első, a mely az aratóünnepeket felelevenítette .s az azok iránti érdeklődést fölkeltette. iMa már a tanyaviilág minden kerületében (tartanak aratóünnpeket s tagadhatatlan, hogy ez ün­nepségek tartása nagyban hozzájárul a gaz­da és a munkás közötti jó viszony fentar­tásához. A Szeged-alsótanyai központi mező­gazdasági egyesület szintén már husz év óta tartja ez ünnepségekéit. Az idén vasárnap, julius 19-én rendezte aratóünnepségét. A ko­ra reggeli órákban már .nagy tömegben gyü­lekeztek a gazdák Alsóközpontra .a gazdasá­gi székház épülete elé, honnan diszzászló és zenekiséret mellett vitték át az ökrös sze­kérre rakott gabonát a templom elé. A hála­adó istentiszteletet Beskó Fausztin lelkész mutatta be s utána hangulatos szentbeszédet tartott az aratóünnepek jelentőségérői. Ez­után az ünneplők nagy tömege zeneszóval a gazdasági székház dísztermébe vonult. Itt az ünnepséget Dobó István egyesületi elnök beszéde nyitotta meg, .aki fölkérte dr. Gerle Imrét az aratóünnep jelentőségót méltató ünnepi beszéd megtartására. Gerle Imre dr. szép beszédiben ismertette az aratóünnepek történetét és jelentőségét. Tetszésizajtól több­ször félbeszakított beszédét a következőkép­pen fejezte be: — Azt .mondja az irás, hogy ak,i dolgo­zik, az imádkozik. Tehát az irás a Minden­hatóhoz intézett imával egyenértékűnek tart­ja a munkát: .a magyar ember verejtékes', nehéz munkáját. Mintha a határainkra le­boruló égbolt egy nagy templom kupolája volna, melynek szántóföldekkel tarkított pa­dozatán folyik a verejtékes imádság: az ara­tók munkája.. A munka templomába reggel a kis pacsirta harangoz be s csicsergő kis hang­jával egész nap bátorítja a fáradó munkást. A 'természet e szép temploma a legszebb tem­plom a világon, mert ez nem emberi kéz munkája, hainem az Ur alkotása. De leg­szebb azért is, mert itt folyik a nagy nem­zeti munka, a magyarság .megélhetésiért, boldogulásáért. Magyarország törzsökös fen­tartó eleme a (kisgazda és a munkás. Ezek­nek munkájára támaszkodik az iparába és kereskedelmébe — sajna — már évek óta pangó magyar társadalom. Becsüljük meg e munkát s hajtsuk meg az elismerés zászló­ját a magyar földmivelő nép nehéz, de ered­ményes munkája előtt. Az ünnepi beszéd után Bokor Pál .h. pol­gármester tartott emelkedett hangú beszé­det, mellyel buzdította a gazdákat és mun­kásokat a békés, vállvetett munkára. Beszé­de közben Mihály ffy Ferenc jegyzővel együtt kiosztották a.z aratómunkások között a Sze­ged-alsótanyaii központi mezőgazdasági egye­sület értékes ajándékát, ,A megjutalmazott munkások (névsora it következő: Csipak La­jos, Erdődi .Szilveszter, Farkas Mihály, Fe­hér János, Kószó György, Mancs (Mihály, Csipak Lajosné, Kiss Jánosné, Kószó György né, Németh Viktória, Tónusz Erzsébet, Szűcs Mária. Déliben a gazdák népes társasebédet adtak, melyen részt vettek az .alsótanyai gaz­dák szine-java. Az első felköszöntőt Bokor Pál li. polgármester mondta s éltette azt a szoros összetartást, mely az alsótanyai gaz­dák között fönnáll s működésűket eredmé­nyessé teszi. Utána Gerle Imre dr. az alsó­tanyai gazdasági egyesületek vezetőségére s elnökeire mondott felköszöntőt. Felköszön­tőt mondtak még Dobó István, Magyar Pé­ter, László Zoltán, Fődi Ferenc, ördög Illés, Engi Imre, kik az alsótanyai gazdatársada­lom vezetőit: Bokor Pált és Gerle Imre dr.-t éltették. Délután nagy gazdabál volt, mely­nek vigassága belenyúlt a késői éjszakába. A városból igen sokan vettek részt a gaz­dák e szép ünnepségén. — Szerb hetvenkedés. Eszékről jelen­tik: A sz-erb kereskedői világgal való össze­köttetésünk jellemzésére egy itteni kereske­dő elküldte a kereskedelmi és iparkamará­nak azt a feleletet, 'melyet üzleti ajánlatára valamelyik belgrádi kereskedőtől (kapott. A levél igy szól: Értesítjük, hogy igaz szerb ember nem­csak önnél, de az osztrák és magyar monar­chia egyetlen kereskedőjénél sem fog vásá­rolni addig, amig szerbjeinket öldösik, üz­leteiket lerombolják és fosztogatják, az asz­szonyokat meggyalázzák s egyáltalán olyan magatartást tanúsítanak, mely még Albániá­ban sem szokásos. Még ha Szerbia mag is bocsátja önöknek azt ,a gyalázatot, melyet el kellett tűrnie, még akkor is meg fogjuk gon­dolni, vájjon ilyen ellenséges országnak ér­téktelen holmijáért odaadjuk-e pénzünket. A levél, melyhez hasonló szövegűt már több eszéki kereskedő kapott, hü tükre a féktelen agitáció álltai fölizgatott szerbiai hangulatnak. — Házasság és országszerzés. Hóna­pok óta járja a lapokat az a bizonytalan hir, hogy a román trónörökös .feleségül veszi az orosz cár egyik 'leányát. Páros napokon min­dig ,az a hir jött Bukarestből, ihogy a házas­ság hamarosan meg lesz, ám páratlan napo­kon ugyancsak mindig megjött .a többé-ke­vésbé leihütő cáfolat, .amely a román dinasz­tia és a román nép reménységét kíméletlen ül megf agy asztotta. Ilyen sa vanya ki taní tást kaptak a, románok legújabban is egy igen előkelő orosz laptól, a Moszkovija Vjedomosz­tól, amely egyik minapi számában egyebek között igy elmélkedett a kérdéses fejedelmi n,ászról: Romániában ugy gondolkoznak, hogy a román .trónörökös fia és egy orosz nagy­hercegnő eljegyzése után Oroszország a hercegi menyasszonnyal hozományul fog­ja adni Romániának Besszarábiát. Ez a kombináeió elesik abból az egyszerű okból, mert ez .a román-orosz nász nem fog létre­jönni. A románok leghelyesebben teszik, lia nem izgatják magukat ós végképen le­mondanak Besszarábiáról. Ez ia kíméletlenül őszinte irás annyival ,is több figyelmet érdemel a románság részé­ről, mert a moszkvai újság a legjobban érte­sült és legkomolyabb iszavu orosz lapok kö­zül való. — A görög-török közeledés. Athénből jelentik: Venizelosz görög miniszterelnök el­utazott Brüsszelbe, ahol találkozni fog a to­rok nagyvezérrel. Útjára a külügyminiszte­riuim elnöki osztályigazgatója, a ha és két attasé fogja elkísérni és a görög miniszterel­nök rövid időre Németországba is ellátogat. A miniszterelnök ugy tervezi, hogy egy nő­napig marad távol. - A megszökött Gerow,zky-fivérek. Csernovicból jelentik: A megszökött Gerov­száy-fivérek ügyében az anyjuk lakásán Pi­üa vizsgálóbíró házkutatást tartott, amely szenzációs eredménnyel járt. Kétségtelenüi megállapították, hogy a szintén megszökött Népit fogházőr a lüerovszkyak szökésé előtt hosszú időn át süriin tett éjjel látogatásokat a Gerovszkyak anyjánál. Minthogy a hazat rendőrség őrizte, Népit — amint ez beiga­zolódott, — a kert alatt ugrált át a keríté­sen. A helyszíni szemle eredménye alapján tegnap vidéken letartóztattak egy embert és beszállították a lembergi bíróság, börtönébe. A legutóbbi napokban kihallgatták a Gerov­szkyak fogolytársait és pedig olymódon, hogy még csak idézést sem küldöttek nekik, hanem a vizsgálóbíró egyszerűen felhozatta őket a börtönből. A jegyzökönyvet csak né­met nyelven vették fel, mert a tárgyalást a bécsi tartományi törvényszék fogja megtar­tani. i — A Caillaux-tárgyalás. Parisból jelen­tik: A mai (tárgyalás nem kevesebb szenzá­ciót igórt, mint a tegnapi Albánét elnök öt óráig tervezte a kihallgatásokat s már ti­zenkét órakor megnyitotta .a tárgyalást. A teremben óriási a hőség. A megidézett ta­nuk között van Gueydan asszony, Caillaux első felesége, aki Caiilauxné szerint a bajba­keverő az egész Calmette-ügyben. A pénz­ügyminiszter 1906-ban ikötött házasságot Gueydan asszonnyal és 1911-ben már elvált tőle. Szóval az elválás előtt Caillaux két le­velet irt ikésöbbí feleségéhez s ezek a levelek, ugy látszik, a legintimebb témák mellett kü­lönböző politikai kérdésekről is megemlékez­nek, A leveleket Gueydan asszony ellopta és ezzel hatalmas (fegyvert szerzett férje ellen. A miniszter kerülni akarta a botrányt s *

Next

/
Thumbnails
Contents