Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-19 / 170. szám

2. DÉHMAGYARORSZAG Szeged, 1914. julius 1?, leszögzése hozzátartozik a holnaputúnnak, a Rósa Izsó dr. országgyűlési képviselővé való kikiáltásának a krónikájához. Ők mondjálk, hogy nem felekezeti el­fogultság volt mozgolódásuk rugója. Higyjük el nekik, ha mondják. Legyen sza­bad azonban pro futuro és a jó béke ked­véért őket arra kérnünk, ihia csakugyan nem féldkezetiesség irányítja őket, ezentnl iparkodjanak a partéiét keretében szavu­kat érvényre juttatni, annyi párthüséggel azonban, hogy a többség akaratához mindenben és mindenkor alkalmazkodja­nak, mert a munkapárt felvilágosodott többsége, mint ez alkalommal, ugy a jö­vőben is, ébren fog őrködni afölött, hogy felekezeti tendenciák a pártban egyik ol­dalról se juthassanak érvényre. Lelki vi­lágunk vallásos érz'elmei megnyilvánulá­sának a helye: a templom, de nem a párt­kör, vagy a választási urna1. Kivéve egy esetet: amikor a pártalakulás kimondot­tan felekezeti alapon történt, mint mond­juk a néppárté. A munkapárt ellenben közjogi és közgazdasági, nem pedig fe­lekezeti alapon al'ákuilt párt, mely távol áílil minden néven nevezendő klerikális irányzattól. A munkapárt hűséges tagja, a párt céljaival egy irányban működő tagja tehát csakis felekezetileg teljesen elfogulatlam emlber lehet. Nem szeretnők azonban, ha valaki a felékezetiességet, a melyről szólottunk, a vallásossággal azo­nosítaná. Elmúlt tőlünk a keserű pohár és iga­zi lelki örömmel várjuk a holnaputáni, mint Cicatricis Lajos dr. és Rósa Izsó dr. diadalnapját, mély egyúttal győzelmi ünnepe a szegedi egységes munkapárt­nak. Éljen várhelyi Izsó dr. követünk! veit. A ceruzát maga szerette ímeghegyezní és hegyét szájába vette, mielőtt ifni kezdett volna az irkába. Az ujja mindig tjntás volt a gyakorlatok után és karton bliízocskájábói a tanulástól felhevülten emelkedett ki bar­na-piros arca. A füzeteit nagyobb gonddal őrizte, mint az ékszereit és nagyon boldog volt, 'ha Nagyságod hében-korban megdi­csérte szorgalmát. A selyem-uszkár, amely drága nyakövet hordott és a fogaton az inas helyét foglalta el, a tanulás délutáni óráiban egy ketrecbe zárva ugatott és a kertészlegénynek sem volt szabad alázatosan köszönni. Fatmé csupán diák-kisasszony volt délután és füzeteire e nevet irta: Svarcz Fáni. Valamikor gyer­mekkorában ugyanis igy hiv'ták. Igy élt Fatmé a budai hegyoldalban, a villa kertjében, amig a messzi Pest felett sű­rűsödni kezdett a gyárkémények füstje, a magas tornyokra és háztetőkre lábukat ló­gázva telepedtek le az est kéményseprői és valahol megszólalt egy kis harang a házban. Fatmé (felsóhajtott: — Tanár ur, isten önnel, — szólt ke­gyedhez. — Öltözködnöm kell. A ketrec ajtóját kinyitották és a se­lyemuszkár, amely egy hercegnő udvará­ban pillantotta meg a napvilágot egykor és annyiba került, mint egy pár paripa, kedves­A magyar-román viszony. — Politikai és kereskedelmi szempontok. — (Saját tudósítónktól.) Amióta Románia kardcsapás nélkül kanyarított ki magának egy darabot Bulgária testéből, s főleg a mióta a bukaresti 'béke által a Balkánon mintegy vezető és döntő pozieióba-n .hiszi ma­gát, nagyon erős *a .hajlandósága Európa gondviselését képviselni a Keleten. Nincs okunk titkot csinálni érzelmeinkből, tnerf a helyzet komoly mérlegelése arra késztet, hogy számoljunk a reális tényekkel. Ha Ro­mánia viszonya a hármas-szövetséghez meg­maradt volna abban a stádiumban, amelyben a balkán 'háború előtt volt, csak nyereség és előny lett volna számiunkra Románia erejének és tekintélyének megnövekedése. De Romá­niát — a jövő fogja megmutatni, vájjon a maga előnyére-e — az orosz barátság felé terelték legutóbbi sikerei, sőt ujabb időben már alig titkolt ellentétbe kezd helyezkedni a hármas-szövetséggel. A legfurcsább e pál­iforduiásbau, (hogy a magyarországi román kérdést is belekeverték az ürügykeresésbe s a hang, mely a román berkekből .felénk csap, egyre barátságtalanabb és agresszívabb. Romániából is kezdik híresztelni a monarchia összeomlásának 1 ehetőségét. Érdékes azonban., kereskedelmi szem­pontból is megfigyelni a .magyar-román vi­szonyt. Itt már kedvezőbb perspektíva mu­tatkozik. Annak a mindent megbénító gaz­dasági tespedésnek, amely alatt egész Euró­pa kereskedő és ipari forgalma valósággal megakadt, a Balkán-államokban, különösen Romániában, tudvalevőleg semlmi nyoma; sőt ebben .az országban olyan élénk gazdasági tevékenység nyilvánul meg, ami néhány hó­nappal a háború után egyenesen meglepő. Romániában mindenfelé lázas építkezések folynak, amelyek sok ezier munkás-íkezet fog­lalkoztatnak, ami viszont a jó terméskilátá­sok mellett a lakosság vásárlóképességét minden szükségleti cikkben fokozzák. A leg­kedve ugrándozta körül a kis diákkisasz­szonyt. Az est leszállott, a lámpások felragyog­tak a színházban és a ballet első sorában táncoló Fatméban uraságod alig ösmerte fel a szürkeruhás Svarcz Fánit, pedig igen jó látcsöve volt. Egy napon Euer Gnaden igy szólott a tanuló-szobában Fánihoz: — Kedves növendékem, a tanítást néh'a felválthatná a játék. Sehol sem látok babákat a házban., pedig a kisleányok a (francia nyelv­tan után babáikkal szoktak játszadozni. Fáni megtörölte hajában a t öl lat és az itatóspapirost a füzet lapjai közé helyezte. Felállott helyéről és titkosan intett a tekin­tetes urnák. Egy sarokszobába vezette, amely szoba telistele volt a játékbabákkal. Voltak ott gyermek-nagyságú francia babák, amelyek egész mondátokat tudtak beszélni és voltak hercegki-sasszonyok tündöklő ruhákban. Tün­dérleánykák vagyontérő fátyolokban és tar­'karuhás dámák, mintha egyenesen a francia király udvarából jöttek volna. — Éjjelenkint, midőn ismét szabad va­gyok, a -babáimat felöltöztetem ég levetkőzte­tem, — mondta Fárrí. Az ur megtapogatta az aranyhajú kom­tesznek a kontyát. különfélébb szakmája kereskedők -szorgalma­san. tesznek még rendelés eket, hogy raktárai­kat kiegészítsék. De a legszorgalmasabb és legnagyobb megrendelő a román állam, el­sősorban a hadügyi kormány, amely rniri­dent elkövet, -hogy az ország védőerejét fej­lessze. A Bulgáriától annektált Dobrudzsában folyik ebben a tekintetben a legszorgosabb munka, -de Románia egyéb határvonalain is nagyszabású ut-, csatorna- és erőditmény­épitéseket végeztet a hadvezetőség, amely a katonaság számára nagy tömegekben szerzi be a hadi szereket, 'szerszámokat, tábori sát­rakat, ágyneműket, ruházatot és a hosszabb ideig eltartható élelmi cikkeket. Mindezt a készülődést, — amennyire lehet, — titokban tartják, .az egyes munkálatokra -és szállítá­sokra mem Írnak ki versenytárgyalásokat, valószínűleg azért, mert a hadi készülődést, amely talán nem- is irányul senki ellen, hanem csak a minden, eshetőségre való készenlét vé­gett folyik, a hatalmaik előtt -a kormány ti­tokban óhajtja tartani. A .megrendeléseket kéz alatt adják 'ki. Persze, amit csak lehet, igyekeznek belföldön' beszerezni, vagy bel­földi vállalkozóval végeztetni-, de a legtöbb megbízás -mégi-s csak külföldi cégeknek jut. A román kormány úgyszólván nap-nap után. adja 'ki a megrendeléseket a hadászat­ban használható legkülönfélébb vasárura, szerszámokra és eszközökre, posztóra, vá­szonra, lábbelire és más ruházati cikkekre, konzervekre, -kábelekre, telefonkészülékekre és egyéb villamossági berendezésekre, ce­mentre, épitőgépekre, stb., stb. A megrendelé­sek kiadásánál nemcsak, hogy nem igyekez­nek a magyar ipart elkerülni, hanem, inkább előnyben részesitik, mert a román kor­mány mérvadó köreiben és az ottani keres­kedők nagy részénél is az a fölfogás, hogy a külföldi áruk közül a német és belga ter­mékek olcsóbbak ugyan a magyar készít­ménynél, de sokkalta silányabbak is, az osz­trák exportőrök pedig átlagban se nem ol­csók, se nem megbízhatók. A magyar üzlet­világnak Romániában csak egy rossz -tu­lajdonságát (ismerik: nehézkes, nem elég agilis, mert bizalmatlan. — Ezek nem- igazi babák. Egyszer uta­zásaim közben jártam a Vág mellett, egy kis tót faluban. Ott laknak a játékosináló tó­tok. Igazi babákat abban a falucskában lát­hatni. Jöjjön el velem abba a faluba, babákat veszünk. Fáni a kezét nyújtotta. — Igaza van. Ezek a babák túlságosan finomak. A nemes herceg, atyai pártfogóm, aki nekem ezt a kastélyt berendezte, bizony elfelejtkezett arról, hogy én valamikor na­gyon szegény kis leányka voltam, akinek semmiesetre sem. lehettek ilyen babái. Ha játszhattam volna, akkor csak kukorica-cső­ből való lehetett volna a babám'. — Menjünk tehát a tótokhoz, — ismé­telte Nagyságod. — Ma este táncolok, — mondta Fáni el­gondolkozva, — de holnap és holnapután rá­érek. Ugy-e nem kell automobilon utaznunk? — Vegyesvonattal megyünk. A szomszé­dos (kocsiban a parasztlegények énekelnek. Érsek-újvár ott virstlif eszünk, de egy kis kosárban viszünk .elemózsiát is az útra. Fáni örömében leült egy székre. — Nagyszerű! kiáltotta háromszor egy­másután.- ' Délután volt, midőn a játékcsi-tiáló tótok falujába megérkezett kegyeddel Fánika. Az uton -valóban boldogok voltak, a vonat men­Vasárnap délelőtt a maqy. kir. honvéd­katema ZENEKARA HANGVERSENYEZ. Tisztelettel Horváth Ferenc, vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents