Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-16 / 167. szám

0 i • i • 0 0 0 0 0 0 0 0 0 S i t í Szerkesztőt ég Kárász-utca H i: 305. - fffr» ftr» ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K 7— egyhónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca • Telefonszám: 81, Egyes szám ára 1> BHár. ' Szeged, 1914. lil. évfolyam 167. szám. Csütörtök, julius 16. (Saját tudósít ónktól.) A szerajevói tragédia ismét aktuálissá tette a délszláv kérdést. A rémes merénylet engesztelhe­tetlen gyűlölet kifolyása volt az osztrák­magyar monarchia ellen, melyről az a közvélemény álfáikul ki Belgrádban és Szerbiában, hogy egyedüli akadálya a Nagy-Szerbia imperiailisztikus törekvései­nek, a Lázár utolsó szerb cár hatalmas bi­rodalmának visszaállítására nézve. Ez a törekvés valósággal rajongóvá teszi a szerbeket. A Lázár cár-féle nagyszerb bi­rodalom visszaállítása annyira össze van nőve a szerb létekkel, hogy ez a nagy nem­zeti érzelem mindannyiszor lángra lobban, valahányszor arra alkalom kínálkozik. Csakis ebből a nemzeti átható érzelembői 'táplálkozhatott a rettenetes, halált megve­tő összeesküvés, melynek Ferenc Ferdi­nánd és hitvese áldozatul esett. Emlékezzünk vissza a Bosznia és Hercegovinának 6 évvel ezelőtt történt an­neksziójára és gondoljunk arra a rettene­tes kardcsörtetésre, melyet a hóbortosnak tartott György szerb királyi herceg körül csoportosuló szerb katonák akkorában el­követtek, követelvén a szerbség elévülhe­tetlen jogait a két volt török tartomány­ra nézve. Azt is tudjuk, mily nagy erőfe­szítésébe került diplomáciánknak, amig rá vette Szerbiát, hogy nyiltan és határozot­tan mondjon te Bosznia-Hercegovinára támasztott igényeiről. A háború kitörésé­nek veszedelme lebegett felettünk. Aki te­hát visszaemlékezni íud a hat év előtti eseményekre, az könnyen megtalálhatja az értelmi biinszerzőségét a szerajevói merényletnek, ebben az általános, egyete­mes szerb nemzeti érzületben. Erre neve­lik a szerb tanuló ifjúságot és ezek a poli­tikai eszmények már az orgyilkosok sze­repére is elragadják a Mikesülő, rajongó szerb tanuló ifjúságot. Főként, ha ennek a kelleténél nagyobb teret engednek a poli­tikában. ahelyett, hogy heveskedésüket in­kább 'korlátoznák. Nem téved tehát a köz­félfogás, ha a szerajevói merénylet szálait Szerbiába viszi vissza. Azt mondják a szerbek, hogy ahol a szerbség zöme lakik, arra a területre szerb államhatalom is területi igényt formál'. Ekként tőlünk Boszniát és Hercegovinát, a Dráva—Száva közét és egy darabot Dalmáciából követelnek. Ezt követelik a szerb királyságbeli szerbek; de hogy a magyar állampolgári szerbek ezt a törek­vést támogatják-e? — ezt nem lehet állí­tani. Sőt tudjuk, -hogy a magyarországi vagy szlavóniai szebb többre tartja ma­gát, mint azon szerbeket, akik Péter ki­rályt vallják uruknak. Ép azért az ajörek­vés, ihogy a balkáni győzelmes Iiáboru fölytán a törököktől visszahódított, elnép­telenedett területeket magyarországi, bács kai, temesi, torontáli és szerémségi szer­bekkel népesítsék be, hajótörést szenve­dett. Mert egy pár szökevényen kivül, a kik többnyire a büntető igazságszolgálta­tás elől menekültek Szerbiába, alig akadt szerb kivándorló Magyarországból, vagy Szlavóniából. Most pedig a hazai szerbség teljes megvetéssel tiltakozik azon alaptalan gya­núsítások miatt, hogy részük tenne abban a szerb nemzeti értelmi és érzelmi közös­ségben, amely a szerajevói összeesküvés­re vezetett. Mert ők nem akarnak elsza­kadni sem Magyarországtól, sem Ausz­triától, hanem ezt a földet tekintik végle­ges hazájuknak. Hűséget esküdvén a ma­gyar királynak és az osztrák császárnak. Ezt ők nem egyszer, dc számtalanszor megmutatták és minden alkalommal meg is fogják mutatni. Erre nevelik gyermekei­ket. Ezt a honpolgári hűségüket most is ünnepélyesen kijelentették és megújítot­ták, mikor egészen ártatlanul, főként Hor­vátországban ellenük fordultak és őket okozták a szerajevói gyilkosság miatt. A túlzó horvátok viszont pártpoliti­kai gyűlöletből, a szerb-horvát koalíciót, mély a zágrábi országgyűlés többségét és az unió politikáját, tehát a magyarbarát politikáját követi, a trónörökös-gyilkos.­ságban való bűnrészességgel vádolják és gyűlölő hangulatot keltenék a horvátok­Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ban, a szerbek ellen. A horvátoknak az úgynevezett keresztény szocialista és kle­rikális része hajlandó is ezt a gyűlölködő hangulatot felfogni és ezen a cimen a boszniai, a Stadler érsek szellemi vezetése álatt álló bosnyák horvátokkal egyesülni. Ezek az úgynevezett trial'isták. Ennek az egyesülésnek célja pedig tisztán a vallás­felekezeti gyülöltségből táplálkozik. A szerb és horvát faj egy nyélvet beszél, csupán a s-zerb orthodoksz nemzeti val­lás és a szerb egyházi cirill betű jegyes használata különbözteti meg egymástól a szerbet és horvátot és ha a vallási feleke­zeti szenvedélyt lángra lobbantják, teszik ellenségévé a horvátot a szerbnek. A délszlávok ily módon háromféle, egymástól a gyűlölet tengere által elvá­lasztott népterületre oszlanak, — melyek egységes nemzetté, egységes államhata­lommá egyesülni, szervezkedni nem tud­nak s erre talán nem is képesek. Mert egyik népcsoport a másiknak a hegemó­niáját él nem fogja tűrni soha. Nem tud­ták ezeket egyesiteni -olly nagy délszláv hazafiak sem, mint volt Stossmayer püs­pök, ki fejedéimi vagyonokat áldozott a délszláv aíkadémiára és a délszláv egyesi­tő kultúrára, de az egyesülés eredménye nélkül, mert ugy a horvát, mint a szerb" saját külön kultúrát, irodaimat müvei és minden kulturális és politikai kérdésből nép faj hatalmi és külön pártpolitikai kérdést csinál. Közvetlen veszedelem innét nem fe­nyegeti az osztrák-magyar monarchia te­rületi és politikai integritását, mert egy ilyen bonyodalomban legtöbbet vesztene a magyarországi és szlavóniai szerbség, mely gazdag, jólétben van és sokkal mű­veltebb, valamint rendezettebb állami, gazdasági, társadalmi, valllásfetekezeti vi­szonyok között él, mint a szerb királyság­beli szerb. Komitácsi szerepekre nem vál­lalkoznak a magyarországi szerbek. Leg­feljebb egy pár desperátus akad közöttük, akiket a belgrádiak megszédíteni tudnak. Ha sikerül a szerb egyházi önkormányza­tot minden oldalról kielégitő módon ren­dezni, a hazai szerbség teljesen nyugodt, megelégedett lesz a hazai állapotokkal és ellenáll minden nagyszerb kísértésnek. A horvátok uraságát pedig csak a magyar kéz tudja fenntartani Zágrábban. A törté­SZT. ISTVÁN; Csemegeüzletben (J (| p j fl ||| 3 I 3 ( 3 S Ö az ÓVAKODJÉK • UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Thumbnails
Contents