Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-12 / 164. szám

Szeged, 1914. julius 12. DÉLMAGYARORSZÁG kor, amidőn önök jelöltet kívánnak állítani " megboldogult Qerliczy Ferenc báró halá­lával megüresedett első képviselőválasztó kerületben, hozzám fordultak. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy a dolog az önök részéről elkésett, mert az előkészítő lé­kések és intézkedések a jelölt személyét il­letőleg már megtörténtek. Az önök kíván­ságának azonkiviil az én nézetem szerint más akadálya is van és ez az, hogy ba az Önök pártja most jelöltet állit, ez a munka­Párt egységének m-gosztására és megtörésé­fe vezet. Hiszen lehetnek nézeteltérések kö­zöttünk, de azt gondolom, bogy egymás irá­nyában és a közdolgok iránt is teljes őszinte­séggel és -loyalitással tartozunk akkor, ami­kor egy lobogó alatt, egy elvért akarjuk megvívni harcunkat s ilyenkor kötelessé­Sün-k nyíltan és őszintén kitárni a szivünket. El van késve az önök kívánsága, mert a munkapárt helybeli szervezete már jelöltet "Hitott s ezt bejelentvén a kormánynak, ez akceptálta> sőt örömmel fogadta a jelölést, l'ven körülmények között az én -meggyőző­désem szerint az együttérzés megbontására tezetne minden más akció. Nagyon jól tudom dogy a -múltban történtek hibák, amik sebet °koztak, de a bajon nem segítünk a hibák ^'sorolásával, a sebeket nem enyhítjük tűz­tek Meg kell találni a módot arra, hogy ma­kában a párt keretében, szervezetében min­ílen osztály és réteg felekezeti és osztálykii­'önbség nélkül akként foglaljon helyet, hogy (í Párt meghamisitatlan akarata jusson kifc­íezésre. Ha nem igy van, akkor bizonyára hibásak azok is a dologban, akik nem igye­l0tek megragadni és felhasználni az alkal­to", hogy a párt keretét teljessé tegyék és ^Öltsék. Méltóságos uram, én, aki egész életemet közéleti téren töltöttem el, tudom, hogy sokszor meg kell alkudni a viszonyok­kal. Ennél a választásnál a tisztességes meg­oldásnak más módja nem állott rendelkezés­re, mirtt amit tettünk. Ha az urak a nemzeti munkapárt tagjainak vallják magukat, akkor lehetetlen, hogy éppen ilyen lelkiismeretes­séggel ne mérlegeljék a párt érdekeit és alá ne rendeljék saját felfogásukat is ennek a megoldásnak. Kötelességünk valamennyiünk­nek, bogy a pártot teljessé tegyük, hogy sen­kinek semmiiféle kifogása ne lehessen az el­len, hogy ez a párt nem a szegedi nemzeti munkapárt óhajtását -képviseli. Ebben a tö­rekvésükben az urak feltétlen számithatnak támogdtásomra. Épp ezért arra kérem az urakat, hogy az átmeneti időre ne méltóztas­sanak megbolygatni a párt egységét, mert lehetetlennek tartom, hogy Rónay Jenő a mandátumot elfogadja, nem is fogadhatja el azért, mert lehetetten neki nem érezni azt, hogy az ö ilyen állásfoglalása egy pártbon (ásnak veszélyét rejtené magában. Ezt pe­dig neki, mint a párt hü cs odaadó emberé­nek, tenni nem szabad. Teljes meggyőződés­sel jelenthetem ki tehát, hogy tekintettel ar­ra, hogy a hivatalos jelölés már megtörtént, Rónay Jenő a nemzeti munkapárt lobogója alatt a jelölést elfogadni nem fogja. Néhány hónap múlva azonban itt lesz az általános Választás és boldognak fogom érezni, ha an­nak az embernek, akihez engem egy egész élet barátságának szálai fűznek, a szegedi mandátumot megszerezhetjük. — Egész közéleti multamnak és mun­kásságomnak tartozom azzal, hogy őszintén szóljak, mert látom, hogy Szeged társadal­mában bizonyos izgalmak hatalmasodnak el, amelyek ellentéteket váltanak ki s ezeknek az ellentéteknek és izgalmaknak ,a Kiküszö­bölését én elsőrendű kötelességemnek tartom. Ezen a téren fognak találkozni még velem az urak, mint jóakaratú emberrel, aki Szeged közéleti viszonyainak egészségét helyreállí­tani törekszem. (Élénk helyeslés.) A mostani mozgalomban nem tudok látni más céit, minthogy ez a párt egymás tagjai közt ugy össze fog ütközni, hogy a jövőben a békés •kiegyenlítődés majdnem lehetetlenné váiik. A feladat az, hogy abba a pártba, amelybe íar­tozandónak valljuk magunkat, nyilt fővel be kell lépni, mert csak igy tehető egységessé a párt felfogása és -meggyőződése. - - Méltóztassék meghallgatni és meg­szívlelni az én tanácsomat 3s ba van az önök lelkében némi elégedetlenség a tekin­tetben, hogy a jelölés az önök kívánságainak nem felel meg, vagy iha sérelem követtetett el, ezt a sérelmet, vagy elégedetlenséget, bi­zonyos férfias lelki emelkedettséggel igye­kezzenek elfojtani és tekintetüket a jövőre fordítani, megragadván az alkalmat és módot arra, hogy a párt keretét a miagu-k férfias ál­lásfoglalásával teljessé tegyék és akkor aztán elsimíthatok lesznek azok az ellentétek, a melyek — -fájdalom — Szeged közéletét, a mint tapasztaltam, lenyűgözve tartják és iz­galmakat és gyűlölködést váltanak ki. Mél­tóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy •eléggé átgondoltam a dolgot, nemi akarom önöket az akciójuktól visszatartani, de fér­fias -meggyőződésem szerint lehetetlennek tartom, hogy Rónay elvállalja a jelöltséget és a logikai következtetés során mindenkinek erre a végső konklúzióra kell jutnia. A beszéd után, amely láthatóan nagy ha­tással volt a küldöttségre, Kerner Pál meg­egy -messzi idegen országhoz tartozott, fia ezen a kis darab földön, amelyet éle­dben szerzett és amelynek termését éívez­e- éljen és haljon meg. — 30 fok Celsius! Remülettel veszi ész­jj.í hogy a hideg nő és a földön -minden élet 'bal. Ablaka az erdőre nyili-k és a széles ut­j/' amelyen az emberek a városba jönnek, tó ^vél sem, mozdul, a fenyőlévelek oíya­tó, mint az ár és dér lepi el a fákat. Egy j, eSény kis lepkének még van annyi ereje, n szárnyait mozgassa, ahol elrepült, utá­" a levegőben egy kis ritka gőz marad. A d tóészet nem- lélegzik, egész csendes és hi­szellő sem lebben, -minden merev és íe­r> mint a faggyú. at Most csengő hangja csendül meg az J/1' egy szán siklik el a havon, a szánban }e7 ur és egy hölgy ül. A ló és az emberek ett -egész idő alatt egy fehér felhő fekszik, Jte'y folyton kiujul. Ez az ur és ez a hölgy Ujtoszi-nüleg sohasem láttak egy szőlőtökét jfyto talán -még nem- is kóstoltak soha sző­teü Arcukon nem látszik az idővel való elé­fto.etlenség, -bementiek a városba, -hogy ap­"ak - et elnézzék és időről-időre rászól­Ho2(? 0ra' mikor azt gondolják, hogy lassan dgjj a csodálatos fehér anyagban. Egy c^fei'ber ezen a felvonuláson halálra ka­magát. A szánban ülök tágra nyitott ^lön ' csodálkozás nélkül nézik ezt a üps, -hideg rejtélyt, amely őket körülveszi és nem is törődnek vele, -mert a hó gyerme­kei és a hó között születtek. -A férfi kis lányát az ablakok előtt lát­ja játszani. Tetőtől talpig -meleg gyapjuru­-há-kba van -burkolva, csak a kecske-szőrharis­nyák alatt vannak bőrcipők a lábán. Lépése fájdalmasan ropog a ihavon, amint a szánt húzza. Mikor ezt látja a festő, vállai meg­megrándulnak, lecsukja a szemét, mintha ki­merült volna, csodálatos fájdalmában homlo­kán kiül a ihideg verejték. A gyermek felszól hozzá, pirospozsgás arcát feléje fordítja és elfogódás -nélkül pa­naszolja, hogy a szánkó kötele elszakadt. A férfi lemegy, összeköti az elszakadt kötelet és sem kalap, sem vastag ruha nincsen rak­ta. — Nem fázol? — kérdezi a -kis gyer­mek és a férfi nem fázott, kezei melegek vol­tak, csak valami szúró fájdalmat okozott a torkában ez a jeges levegő. De fázni nem fá­zott sohasem. -Most észreveszi, hogy a kapu előtti nyir-fa törzse -meghasadt. Ezt is a -hideg okoz­ta, — gondolja re-megve. Az éj folyamán megfordult az időjárás. Felült az ágyában és várt a jó időre, pedig ugy érezte, hogy most fog kezdődni a tél új­ból és hogy még hosszú ideig el fog tartani. Azután ugy érezte, hogy valami remény csil­lan fel benne. A ihideg folyton csökkent, az ereszeken megolvadtak a j-égcsapok és küun a világ­űrben -mintha hatalmas ihullám-ok zuhogtak volna. Mind több és több reménnyel szivé­ben járkált, a levegő zúgása olyan volt szá­mára, mint a zene, talán a tavasz volt, a -m-ely arany dobjait megszólaltatta. Egy éjjel valami csapkoód zajt, hallott az ablakokon, felült, hallgatózott, az eső esett! Csodálatos örö-m borzongott keresztül rajta, magára hányta ruháit, műtermébe sie­tett és felgyújtotta az összes lámpákat. A nyár utáni vágya tüzes lángokban tört ki, lekötött erői felszabadultak és még azon az •éjszakán dolgozni kezdett. A -meleg éghaj­lat arcai és hangja jöttek hozzá a távolból •és betöltötték öt, egy tájat látott maga előtt, a látomás csodálatos és szép tisztaságában, -egy meseországot és a -meseország közepén állt. Az Ember, a nagyszerű fiatalság, amely először pillant végig a földön. Egy isten, egy győzel-m-es vezér, aki az élet haj-nalán virágzott ki és magát elvará­zsolt tájon találja. A növényzet dus, minden­felé pálmák és -tropikus fák vannak, kúszó növények, nagy, vörös virágok, amelyek olyanok, mint a nyers hus és szinte lélegze­nek, indigófák, rizsföldek és szőlők. Lenn a vöigyben állatok legelnek oly közel az em­berhez, Ihogy az hallja, amint rágnak. Fenn a sziklákon csicsergő madarak ülnek, tollúk kemény, mint a kard és szemeik olyanok, mir,t -apró zöld líángo-k. Egészen a háttér­BAROSS ÍTTEREM ÉS NAGY SÖRCSARNOK DUGONICS-TÉR 11. sz. Legkellemesebb nagyterasszal Családon és szalmaOzuegueH találkozó helye. mm • Ponti — — ^ Naponta ERDÉLYI KALMAN elsöangu zenekara játszik felvá ttva ! 'VWVVWÍVWWWVWVWWWW*

Next

/
Thumbnails
Contents