Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-10 / 162. szám

tierkeixtóiéf Kárász-utca 9. Tdcfeaniws: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre , K 24*— félévre . . K 12-negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.ncgyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 fillér. Szeged, 1914. 111. évfolyam 162. szám. Péntek, julius 10. Riadó a - jövő évre. Apponyi és Károlyi grófok, úgynevezett függetlenségi és 48-as vezetőik Csongrádon és Szentesen uj zászlót bontottak. Az uj zászlóra, amint 'a szónoklataikból kivehető, az iródiik fel, bogy: „jogot a népnek, kenyeret a népnek, földet a népnek." Mind a két vezér szónoklatának ez volt az „ámcne". Ezek a jelszavak azonban csak az ő szájukban ujak; eddig még esak a szocialisták koptatták azokat a nagyobb városokban tüntető körmeneteik alkalmával, amelyeket aztán, a tapasztalat szerint, legtöbbnyire az utcai lámpáknak és a boltok kirakatüvegeinek betörde'ése szokott megkoronázni és egy kis parász vérengzés a rendőrökkel való tülekedésben szokott emlékezetessé tenni. Ugy látszik, hogy jobb hijjában ezt a jelszót kapták fel a gróf urak — választási riadóul a jövő esztendőre. Hát hiszen, aki verekedésbe kerül és nincs hozzávaló rendes fegyvere: az szorultságában aztán fühöz-fáboz kapkod és jó neki az ntca göröngye, köve is. Ez a szerencsétlen, úgynevezett függetlenségi párt, amióta az obstrukciós gyékény kiránítódott alóla, nem tud mit csinálni. Eddig vagy 20 esztendőn át még csak tudott — rombolni; ezzel takargatva az élvben váló száSS- Si=SgüS=5=ü raz kórját, tehetetlenségét, Ínségét. Olyan volt, mint az uszó jéghegy, amely agyvelő hijján, öntudatlianul mozog a tenger mozgása szerint; semmi haszna, semmi rendeltetése e nagy, élő világban és — beleütközve milliók pusztulnak el általa értékben és ezrek életben. Most már ez az elvekben és népszerűségben egyaránt tönkrement párt még rombolni is képtelen. Az élve belekerült a régiségek muzeumába. az obstrukció /alól pedig felszedte a síneket, •— mit csináljon igy meztelenül és fegyvertelenül; félcsap hát utcai tüntetőnek és rikkantja majd az ország széltében-'hosszában: „jogot a népnek." A íügletnségi és 48-as szajkó a választások alkalmára félékesiti magát szociálista pávatollakkal. Gondolván, hogy igy könnyebben lépre mennek a hivek. Hát, ha gróf Apponyinak, az őszbecsavarodott, éltes, minden pártot végesvégig próbált vezérnek most a szocialista párthoz támadt gusztusa és annak módja szerint kivánja a sók szépet 'és a jót a népnek, akkor mégsem ép a népgyűlés az a hely, ahol a vágyakat törvénybe lehet önteni? Hiszen talán azért választották országgyűlési képviselővé, hogy elveit, a nép javát ott a törvényhozás termében igyekezzék nagy szónoki talentumának segitségével törvényben előmozdítani? A törvények ott születnék és nem a népgyűlések piacain. De halilotta-e már valaki az országgyűlésen Apponyi szájából valaha azt, hogy jogot a népnek;-kenyeret a népnek, földet ia népnek? Hallotta-e ezt ott valaki valaha tőle? Még 'azért a szegény népnek szánt jogért, kenyérért, földért sem megy be. Pedig mennyire epekedik utána! Bizonyára ugy elmélkedik a nagy népbarát, hogy azt a jogot, kenyeret és földet majd feinevéli az ő széposengésü hangja, mint a harmat a süldő nyulat. Bizony, bizony, ha Apponyi, a kipróbált sokoldalú pártvezérviseltes képviselő a csongrádi vagy szentesi piacon, Károlyi, a rekruta 48-as vezér meg Amerikában keresgéli azt a jogot, kenyeret és földet, hát akkor ugyan várhatnak Ítéletnapig az larra éhezők! Azt kiáltják ők a népgyűléseken, hogy jogot a népnek. De azt nem olvasom, hogy vájjon ehnondották-e azt is ott, hogy az uj törvény szerint körülbelül még egyszer annyian nyertek választói jogot, mint amennyinek eddig volt. Most mindenki megkapja azt, aki azzal okosan tud él|ii. Eszerint a „jogot a népnek" korteskedéssel megint csak nyitott ajtót törnek be, mint aki nem tudja, hogy mit csinál. Azután meg „kenyeret, földet!" — kiáltják párosával is a nagybirtoku grófok. De A fölborult béke. Irta: Szini Gyula. Budapesti kávéház. Senkisem ismeri ©gyúrást, de .mindenki ismeri a másikat. Asztoonyvendégek 'kutató pillantásai közt valóságos vesszőfutást rendez az érdekes trió. a fely most érkezett: Pali, a jó fiu; Mici, a telsége és Velkáné, a felesége anyja. Letelepednek. Mici: Marna, igazítsd meg a kalapodat. Velkáné: Már megint inem jó? . . . En Mindjárt lerakom ezt a ménkű nagy kalapot. , Puli (előzékenyen): Tegyük a ruhatárba. Velkáné: Hogy busz fillért fizessek érte? Soha! Mici: Ülj már le . . . Mindenki idenéz. ... Velkáné: Hát nézzenek! (Egy szomszéd 'búihoz, aki rábámul.) Meeee . . . Mici: De mama! Pali (halkan): Ne törődjék a mamájától . . . Mici: De, ugy-e, nem rossz asszony? Pali: Nem rossz asszony. Velkáné: Toldom, hogy rólam beszéltek. 'Nekem .ió fülem van. Máskor ne hozz el énjein, Mici, ha r őst elled az édes anyádat . Mici: A marna olyan furcsa! . . . Velkáné: Persze, most ifurcsa vagyok. De miikor .neveltelek, bezzeg nem találtál furcsának! Órák hosszat kinn fagyoskodtam a piacon. Ott szereztem a reumámat. Éheztem, kuporgattam. És mindezt te miattad, te hálátlan ! Mici: Muszáj az egész kávéház előtt kikiabálni, hogy a mama a piacon árult? Velkáné: Mi van azon szegyeim való? Talán loptam, csaltam? (Kiabálva). Kofa voltam, de becsületes kofa egész életemben! Pali: Üljetek már le. Kihűl a kávétok. Velkáné: Mindennap ez a méregdrága ital! A kávé a legdrágább viz. Nem csodálom, ha igy lassanként tönkre mentek. Mici: Üljön már le, mama. Velkáné: Jól van, no! Ha állni akarok, állok. Ha le akarók ülni', majd leülök. (Leül.) Nem vagyok kis gyerek, hogy nekem parancsolgassatok. (Durcásan.) És ezentúl eg.v szót sem fogok hozzátok szólni, nem én! (Elfordul tőlük és olvasni kezd. A kávét ott hagyja hűlni.) Mici: A mamának néha rossz napja van. De ne csodálja. Szegényke, már annyit tűrt életében. Pali: Már százszor mondtam magának, hogy én becsülöm és szeretem a mamáját... Velkáné (gúnyosan): Kedves! . . . (Tovább olvas.) Pali: És egész komolyan mondom, hogy ép ezért nem értem, mi van most vele . . . (Erélyesen.) Nem, nem értem! Mostanáig hallgattam, de ezennel kijelentem, hogy már sokai'lom a dolgot. És nem értem, nem értem. Mici: Mit nem ért? Pali: Azt nem értem, hogy miért tett bennünket a házasság . . . szerencsétlenné? Mici: Sze rencsétle n né ? Pali: Figyelj ide, majd megmagyarázom . . . Mikor még otthon voltál az édes anyádnál, valósággal reszkettem a boldogságtól, ha arra gondoltam, hogy hozzád fogok menni. Mici: Persze most már meguntál! Pali: Nem untalak tneg, sőt jobban szeretlek, mint valaha. Mici: Talán sajnálod azt a világot, a melyet miattam ott hagytál? Pali: Azt a világot -már akkor is utáltam, amikor közéjük tartoztam. Az eiegáns zs,urokon csak félrenevelt, hóbortos kisaszszonyokat, kikapós asszonyokat, blazírt, közömbös ismerősöket találtam. Valóságos iidiVendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszer kereskedésben Csemegeüzletben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN: so az ÓVAKODJÉK • UTÁNZATOKTÓL I!