Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-09 / 132. szám

tes­M ren> del­' JÓZSEF Í 9»S le és ÖÍ JÉLFÍ ÓSÁ^VÍ IUFLYV R 1914. junius 9. DÉLMAGYARORSZÁG választották. 1808-ban az eeperesi icim­„ értették ki, ugyanabban az évben lci­v- a szegedi iskolák püspöki biztosá­ré.; , ban igazgatója lett a Miasszonyunk­te/ Rev1ezett alsóvárosi zárdának, ugyanak­ntv/n™Pta a Ibodrog-inonostori apát ki­öt1907teen belvárosi plébánossá vá­jatott WLO-B, ák az elhunyt Varga Ferene helyébe. b^ Tv egyházme.gy,ei tanácsos lett, 1911 1 Püspöki •a ;kÍriáJy "a ®ni>eniicói választott cmnimej tüntette ki. Tisza István gróf a nemzeti politikáról. — A kolozsvári ünnep. — m(VA'ÁT TUDÓSITÓNKTŐL) TISZA ISTVÁN !if, .kolozsvári utj'a nagyjelentőségű po­font'ese!m'éninyé nőtte Iki magát ama tiisi nyilatkozatoik által, melyeik a mi­C^fi'ök ajkáról elhangzottak. Az el­a2 e .:ek 'pgyik agitációs fegyvere vdl't s2e^zó, hogy Tisza pollitilkájával £r(jéj 611 a. baloldalnak kell megmentenie tpi-u li'sza vasiárinaiDi beszéde töfcéie­N FEJ •rt: fiilik az általános szavazati jog, — tesi&n J" l iSZa vasárnapi beszéde töfcéie­öfibe , iv':|iágositolt minden jóhiszemű t^ogy amit az ellenzék íkiván, «P ENNEK az országrésznek feltétlen ve­az esi'106' v'SZOint ami menekvése lehet, fiejy cs,alk az a nemzeti politika, fo?Vá 3 munkaPárt követ. Érthető ennél­Tis?át az a páratlan lelkesedés", amivel eliiak p '°zsvárott fogadták. A kormány­Magv rcÍ0'yben is, mint mindig, az 'egész és iaearorszfig nagy érdekeit is képviselte haliig. g.tudtia értetni a királyhágón túli ÖSS2ef..0iyfi'l, hogy az ő sorsuk szorosan folán.nU'gg 'az vgész nemzeti 'léttel, az áll­re T;s Politikával. Példának hozta fel er­hisza £ ^jYben, tiél^6 ' bogy bármilyen szép is el lÖsége °n a Polgárok szavazatának egyen­Szertpii'?Ean 'fi magyar hegemónia végve­jelentené. tett a 1f)rmányelnök visszapillantást ve­és Va te utóbbi néhány 'év történelmére feávla11 v°inta te a történtekből a hi ü hogy a mai magyar politi­%i)ot °°b'cio összeomlása után biztosabb hrdiy '!em választhatott, mint amikor a heu,. Cs a nemzet között az összhang az állami és nemzeti ^Őlvtí1 a válIiasztói jog kérdését és ép T a nemzetiségek fésizkében k^ását és Jiáacio célját tűzte ki Y , .„. H teSZa •kolozsvári beszédei, melyek­^fiak lol'josen a nemzetiségi problé­ite fo Szontelte, még hosszabb ideig fog­lalkoztatni a közvéleményt. zÖtlIr^ ellenzéki vezérek vasárnap Me JW .'/ynléseztök. Justh Gyula, Appo­'Fe^^'^-ében ünnepelte Károlyit, tyitott ínFl ped'g a radikális pártnak "fejezvén gyanúját, hogy a radi­n kolefí10Zg,alima a munkapárti bertdk­?éles íu ezetl Nagy kérdés, hogy akad-e 3 ai]<i agyarországon gondolkodó em­^fi^PPárt'i szónok e kijelentésé­nek hitelt iád. Tisza István sohasem csi­nált abból 'titkot, hogy .a szélső radifcáliz­imust veszedelmesnek tartjia, azt pedig Tiszáról még ellenségei1 is elismerik, hogy politikában és magánéletben egyaránt egyenes, őszinte és royi.lt szavú és senki sem 'hiszi el felőle, hogy taktikai okokból titokban olyan mozgalmat szítana, ame­lyet nyíltan elitéi. Ezzel a gyanúsítással tehát az ellenzéknek kevés szerencséje lesz. Vasárnap avatták föl Kolozsváron a nemzeti munkapárt uij körhelyiségét. Az ün­nepen Sándor János 'belügyminiszter nagy kísérettel még szombaton megérkezett Ko­lozsvárra, ahova vasárnap Tisza István gróf miniszterelnök reggel fél nyolc órakor a ren­des gyorsvonattal érkezett. A pályaudvaron nagy közönség fogadta a berobogó vonatot. A miniszterelnököt kiszállásakor Szentke­reszthy Zsigmond báró titkos tanácsos, a kolozsvári nemzeti munkapárt elnöke üdvö­zölte. A pályaudvarról a miniszterelnök és kísérete a fellobogózott városba hajtatott. Délelőtt tiz órakor volt a kolozsvári nemzeti' munkapárt uj helyiségének felava­tása. Szentkereszthy Zsigmond báró nyitot­ta meg ia munkapárt nagygyűlését. Ezután Tisza István gróf miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre. A többi közt ezeket mondotta: — Nem könnyen jutottunk el a sikerek időszakáig. Kemény, lázas munkát kellett a munkapártnak elvégeznie. Az 1905-ik évi nagy politikai átalakulás előtt nagyon szé­les körökben az a hit volt elterjedve jó ma­gyar hazafiaik között, ihogy a magyar nem­zetnek .az oibstrukció fegyverére feltétlenül szüksége van. Én mindig igyekeztem meg­küzdeni ezzel a felfogással. Nem segítő esz­köznek, veszedelmes örvénynek tekintettem mindig az obstrukciót a nemzet útjába. Az én szavam gyönge volt, hogy az igazság­ról meggyőzhessem .a nemzetet. Magunk­nak az eseményeknek kellett a meggyőző bizonyítékokat szolgáltatni. És szolgáltatták is. (Úgy van! Ugy van!) Ebben az áldatlan helyzetben cselekedni kellett. Én nem keres­tem azt kitüntető megbízatást, hogy ennék a cseleikvésnek kötelessége és feladata az én kezembe adassék. De .egy percig sem mer­tem volna polgártársaim szemébe nézni, ha gyáván elbújtam' volna ez elől. Vállalkoztam reá, megtettem. Az eredmény igazolta eljá­rásomat. A szükséges cselekedetet siker kö­vette. — Számos probléma vár még megoldás­ra, számos ellentét áll még szemben, egy­mással. A hamu alatt ott van a parázs, bár­mely percben lobot vethet a tüz és ezzel a íeilyzettel szemben megnyugvást, biztonsá­got a monarchiának és a magyar nemzet­nek nem adhat más, mint első sorban saját erejének, saját 'készségének tudata. Uraim, én nem szoktam rémképeket látni, én most sern akarok önök elé rémképeket festeni. Az egész külügyi helyzet nem ad okot. kétségbeesés­re. De mii az előfeltétele a sikeres működés­nek, saját erőnknek tudata. Ezt pedig nem adhatja meg más, mint egy olyan magyar nemzeti politika, amely egyesíti, összefogja, akcióképessé teszi a nemzeti erőt. Ebben a monarchiában két olyan erőtényező van, a melynek sorsa és jóvolta egymáshoz van kötve, amely egymásban találhatja fel a leg­biztosabb, 1 ©hűségesebb szövetségest, az ál­landó érdek azonossága alapján: a magyar nemzet és a dinasztia. Szédületes gyorsasággal! emelkedtek az állami kiadások. Most azután egy .adott helyzetben az a kettős baj szakadt reám, hogy egyfelől olyan külügyi helyzét mellett, amely teljesen lehetetlenné tette a habozást a katonai kiadások terén, legalább félig-med­dig követnünk kellett a többi gazdagabb álla­mok katonai erőfeszitéseit, tiz esztendő mu­lasztásait helyrehozva, nagy, óriási nagy összegekkel fokoznunk kellett a katonai ki­adásokat és ugyanakkor reázudui erre a nemzetre az egész világot érő általános pénz ügyi válság és reá zudultak azök az elemi csapások, amelyek különösen ennek az or­szágnak keleti részét immár harmadik esz­tendőben érik. (Ugy van! Ugy van!) Az államnak tehát első feladata gondos­kodni a legsürgősebb, 'legszükségesebb pénz­forrásokról. Gondoskodni első sorban csak a legkisebb elemi csapások kapcsán ia közvet­len Ínségesek segítéséről. 'De tovább kell mennünk a sebek gyó­gyításában. Megindította a kormány iaz ak­ciót, amely összesen 120 millió korona költ­séggel a folyók felső részeit szabályozni fogja. Ki kell ezt egészítetünk az erdőtör­vény olyan revíziójával, elejét vegye a hegy­vidéki erdőségek rohamos letárolásának, a mely biztosítsa a letarolt erdőrészek beülte­tését. A mi ipari viszonyainknak egyik na­gyon szomorú mellékoldala és méllékvonat­kozása a munkáskérdés is. Ebbe a kérdésbe emelkedett, tisztultabb felfogást kell bele­vinni. Ennek a kérdésnek megoldása szorosan összefügg a imunkabiztositás kérdésével. A munkásbiztositás ügye mia teljesen zsákutcá­ba jutott a legszebb intencióktól) sugalma­zott* szerencsétlen törvényalkotás folytán, a m.it azt hiszem, ma imár mindnyájan tudunk és érezünk. Ennek a revízióját ki kell egészí­teni egy sztrájktörvény meghozatalával. Olyau sztrájktörvényt kell megvalósítani, a mely megadja a munkásnak a sztrájkhoz való jogát, de védje meg ez a törvény a dolgozni akaró munkást a sztrájkoló muukás terrorizmusától és védje meg a munkaadót a munkások terrorizmusától. A konszolidáció munkájához gazdasági téren feltétlenül hoz­zátartozik még, hogy a közelebbi esztendők­ben napirendre kerülendő Ausztriával való kiegyezést helyesen oldjuk meg. Én nem bo­csátkozhatom bele ennék a kérdésnek tagla­lásába. Csák azt az általános igazságot jell­zem, hogy ennek a kérdésnek kezelésénél az országnak erős kormányra van szüksége, a mely a magyar nemzet gazdasági érdekeit teljes nyomatékkal igyekezik képviselni és biztosítani. Én nem akarok dicsekedni, de viszont nem is vagyok tizenöt éves leányzó, akinek el kelljen pirulnia, ha személyéről esik szó. Annyival is könnyebben beszélhetek, mert a mit mondani akarok, nem is személyes tu­lajdonságaimra, hanem politikám helyes, igaz, nyilt és becsületes voltára vonatkozik. Igenis, állítom azt, hogy az a politika, ame­lyet követünk, becsületére válik a magyar nemzetnek, az az eljárás, amelyet a jelenle­gi magyar kormány kövét, javára válik a magyar nemzet tekintélyének. Igenis, mieg van az az érzésem, hogy az alatt az egy év alatt is, amióta szerencsém, vagy szerencsét­lenségem., hogy vezetem a magyar kor­mányt, azóta is tettem már valamit arra, ÍÍHígidb™ ^HÁZBAN MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN _ QTT ISTI/ÜLN UflaaMUfl™''a"1111 EüSgrt.ercsk.dé.b.n ^^ " * ^ 1 V „ ^ • ÓVAKODJÉK • Slüntgeazietbep j y plaHialátaSÖrt. az UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Thumbnails
Contents