Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-07 / 131. szám

MLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. juníns 1 Ilyen harcok közt pergett az életünk eddig és a magyarságnak a magyarosítás ügyéért folytatott 'harcában eddig minden munkája kimerült abban, hogy örvendezve állapította meg évről-évre azt a csöppnyi fejlődést, mely magyarjaink és a kikindai szerbség születési és halálozási arányának egybeveté­séből a magyarság javára mutatkozik; s a mely, te Cunard hajója százával viszi to­vábbra is Amerikába a szerb parasztunkat, talán évek multán javunkra billenti a helyze­tet. És ily viszonyok közt, amikor keresve keressük az utat, az irányt, melyen e kis város magyarságának a magyar haza érde­keit szolgáló munkájára dl kell indulnia, rá­szorultunk volna talián, hogy munkánkat, tö­rekvésünket s'zerető f igy elemim el kisérték volna azok is, akiknek figyelmét a jövőben talán szorosabb kapocs révén sikerül ma­gunkra terelni. < Várospolitikánkról szeretnék ezúttal mi­egymást irni. Várospolitikánkat ott intézik, ahol ennek a kis városnak egész sorsát di­rigálják, a városházán és a skupstmánknak nevezett közgyűléseinken. A városházán a sorsintézés eddig adóbeszedéshői, váltság­könyvelésből és katonaállitásból állott, a skupstina ezüstpitykós-gombu, mándlis vá­rosatyái pedig a „netyeímő" jeligéjén nevel­kedve kerékkötői voltak minden haladásnak. Igy volt ez a múltban és az ujabb, moder­nebb áramlatnak ide is elhatott pici vilá­gossága nehezen tör át majd az évtizedes, megfeneklett sötétségen. Eddig Kik inda kié­pítésének, várossá fejlesztésének scha híréi sem hallottuk, kitűzött várospolitikai irány nem volt, csak ösztönösen, a fejlődő, növek­vő szükséglet támasztotta igények révén ju­tunk mi, ha ugyan jutunk, mi-egymáshoiz. A munkapárti eszmék dolgozó pártja köré tö­mörült s egyre erősebben tömörül urak most igyekszenek a taposott ösvényről leteríteni a várost s a városfejlesztés programját meg­teremtve, ezen a téren is kiépíteni az uj ös­vényt. Programot kértünk, programot vártunk mindig, szolgálja bár az akár az agrár, akár a merkantil, vagy akár a szorosabb értelem­ben vett kuiturirányt, csak program legyen, a fejlődésnek egy bizonyos célja felé in­duló, elhatározó törekvés. És ha ez a pro­gram a munkapárti zászló köré sorakozott városunk politikájában elkészül, akkor ál­lunk majd csak céltudatos fejlődésünk utján. Eddig ugyanis a szétzilált, legvariáltabb po­litikai uézetet vallott, szűkebb társadalmunk­ban nehéz lett volna az uj mesgyére át­csapni, de most, hogy munkapárti ideák teremtő érájától áthatva végre együvé tobo­rozhattuk a város sorsát intéző korrifeusain­kat, most itt van igazán ideje a program­alkotásnak, hogy ezt a programot tarthas­suk mi is és a jövőben parlamentbe küldendő képviselőnk is szem előtt. Ebben a kérdésben nemzetiségi tago­zottságnak se lehet helye, mert hiszen mindnyájunknak, akik e várost lakjuk, közös érdekünkbe vág a várospolitika. A várospolitika mellett előtérbe kéli lép­nie a város gazdasági programjának is. Tömérdek volna a tenni való ezen az utón. A város sok ezer holdnyi földbirtokát a ré­gi módi 'bérrendszernél okosabban és szeb­ben lehetne hasznositami, a város 'belső ré­szén sok városi telket és épületet a imáinál jobb és szebb beruházásokkal jobban ós szebben lehetne kihasználni. Ez irányban ed­dig semmit sem tettünk, a gazdasági pro­gramunk vérszegénységét csak a mostaná­ban létesült ujabban szervezett gazdasági ta­nácsosi állást betöltő tanácsnoknak lesz fel­adata egészséges, modern és _ belterjesscbb gazdasági iránnyal életrekélteni. A merkantil program, mely pedig alfá­ja^ kellene, hogy legyen minden öntudatos városvezetésnek, az uj polgármester műkö­déséig szintén ismeretlen fogalom volt ná­lunk s nem is hallottunk e részben sohasem városi hivatalos iniciaíivát. .Gyári és ipari vállalatok idecsatol/gatása és nagy vasúti forgalmunk olyatén kihasználására gondo­lok, mely a négy irányban ágazó útvonal sok életerejéből valamit a csomópont részé­re is visszatartana. A mindenkori kormá­nyoknak legmostohább városa volt ezelőtt Kikinda, mostanában, amióta Tisza 'kormá­nya van kormányszéken, a kiépült, sűrűsödő vasútvonalunkkal, több irányban nyújtott kedvezésisel merkantil programunk is lehetne már. Az ujabban lüktető életet ölő iparunk a város főjegyzőjének erősen vezető kezében, a rendőrhatóság vezetőjének mindenre kiter­jeszkedő munkássága talán megteremti ezt is. A szorosabb értelemben vett kulltur­hiány végül olyan területre vezet, mely ne­künk kikindaiaknak teljesen ösimeretlen, rej­télyes világ. S hogy Kikinda egy őserdő, melyben alig hallatszott még a kultúra fej­szecsapása, ezt tudja a környék is, mert a nákófalvai, komlósi sváb Szegedre, Temes­várra küldi: iskolázni a fiát, Aradra, Zsom­bolyára megy bevásárolni s hiába fut ide három 'vicinális, a tőszomszédjainkat nem köti hozzánk a kultura egyetlen szála sem. Hogy mindezt megteremtsük, nemzeti­ségi ügyekkel való bajlódások közepette Is egymásra agyankodó kevés magyarságunk tömörülésére volt szükségünk. Most a munkapárt helyi pártja tánío­rithatalan hívének vallhatja & város sorsát intéző jobbakat, most csak a jeligés „mun­ka" kitartó, szívós segítsége kell ínég és akkor ennek a kormánynak kormányon létéi mint a fejlődés uj korszakának hajnalát je­gyezheti föl Nagykikinda. A szegedi nőmozgalom. Irta : Schnur Kornélia. Abból az alkalomból, hogy a Feminis­ták Egyesületének szegedi fiókja, sok évi fá­radságos küzdés után végre szervezve van, nem lesz érdektélen megemllékezni arról, aki egy félszázaddal előbb vetette ott e! a nő­mozgalom csiráját. Hogy a csira oly nehe­zen tudott gyökeret verni és zöld ágat haj­tani, azt az Alföld nehéz, agyagos talajá­nak keli tulajdonítani, mely az anyaiföldben táplálni, jól megérlelni akarta a beléje ve­tett magvat, nehogy mint csenevész ter­mény, hasznavéhetetlenül hulljon el. De különös érdekkel bir ennek a mo­mientumnak a felemlítése azért is, .mert ta­lán ösztönt nyújt — a központi szervezet­hez hasonlóan — a szegedi szervezet mel­lékágának: a férfiligának a megalakulásához. Mert férfi volt az, aki a nagy rónaságon, a tanyák országában, meleg, szeretettől át­hatott szivvel körülnézett és belátta, hogy nem jól van az, hogy a nép, de még inkább a nép leánya mindenkitől elhagyatva, mély sötétségben él s a kulturától hatalmas jég­kéreg választja el. Tóth János dr„ a szegedi tanyai isko­lázás rendezett állapotának megteremtője, fáradhatatlan gondozója és a tanyai iskolák­kal együtt a tanyai népnek is lelkes apos­tola, 1829-ben, mint a piarista rendnek alig 25 éves tagja, jött Szegedre. Huszonhárom évig volt a hírneves szegedi líceumban a természettan tanára és inig a vele együtt Szegedre jött, Horváth Ciril és Reisinger János tanárok később a budapesti tudo­mány egyetemen folytatták sikeres működé­sűket, Tóth János Szegedé maradt egészen, innen őt semmiféle kitüntetés el nem vonhat­ta. Érezte ő, hogy itt a Magyar Alföld szi­vében' fölséges feladatot teljesíthet a nem­zeti művelődés érdekében, de meg szerette is Szeged népét, mely magyar izében, lelk$e' désre és tettre kész egyaránt. Midőn 1°;" János a líceumban sikeresen eltöltött 23e után, 1852-ben a városi és tanyai népisK® Iák, az allreáltanoda és kir. kath. tanítókép­ző igazgatójává kineveztetett, megtalál/a tö­rekvéseinek megfelelő terét, hol .alkotó^' jét és buzgalmát a legrövidesebben érvény ­sithette. . A népnevelés t tűzte ki legfőbb felad® Iául; de nem olyan értelemben, mint korunkban sokan tekintik, alatta az ^ olvasás és a hasznos ismeretek elemeit dolván. Tóth János törekvése egyetemese" és gyakorlatiasabb, nemesebb, hasznos® volt. Ö a népnek boldogitásána törekedetté nemcsak értelmét fejleszteni, hanem szjj ár7ié«P1\ iliftlilciillfttét npimfröhoni. anvagi 3?ieÁ takart' becsületes és kitartó munka s józan t- , kokság által .emelni', (munkaképességet ' kőzni igyekezett. Ahol egy századdal ei Kónya Kristóf, szintén kegyesrendi szer• tes, méltán töprengett afölött, hogv a jL­délnyugati határán mind számosabban m települő szülők gyermekeinek hiányos ne lésén miként lehetne segíteni, 18 "di ugyanott egy későbbi rendtársa aP°s ^ buzgalmának fényes eredményeképen ^ ma már 46 tanyai iskola terjeszti méri®' áldását a nép gyermekeinek nevelése ter ^ Amidőn az 1868-i népiskolai törvény , rendelte a polgári fiu és leányiskolák J> rwu'uviiv a pui^ai 1 hu ituiij , vezését, Tóth János alkotó tehetségen® A fáradhat!an ügybuzgalmának uj tér 'j^Jse­polgári fiúiskola szervezése mellett -­déssel fogott a polgári leányiskola lém® " 3 hez. Nemcsak szóval és írásban sürgeti y polgári leányiskola felállítását, hanem " azt megkönnyítse, a felállítandó uj ^ Ár­ban a vegytannak, természettannak es ^ mészetrajznak díjtalan tanítására is; w- A kozott. Hogy ezen iskola feladatát b,fnű0 eredménnyel teljesíthesse, sajátjából J^ c'i cunicini.y ci icijcíuncssc, ouju'j^"- , -m p szakértelemmel berendezett fizikai, természélrajzi gyűjteménnyel ajanm meg; sőt arról is gondoskodott, hogv 6 gyiíi gyárául mely célra 1876-ban gazdag alapuyme ^t temények fokozatosan tett. 1881-ben pedig gazdag szakk^Á ajándékozott a tanítótestületnek. Aktk ^ a szerencséiben részesülhettek, hogy a * ai|att szetrajzi, fizikai és vegytani előadások ^ az ő magyarázatait hallgathatták, Lmít szeretettel fogadták tr.fir la lépcsőié uj• nál, ha őszbeborult fejét megpiHan^ amint lihegve jött fel szikár alakja aZá,nyoS emeletes épületbe, kezében a hagy0® alföldi nagy piros zsebkendővel. Széf' d Tóth János, a szegény szerzetes, — ke­népének boldogitására áldozta ^ Zaó^ mondott önérdekéről hogy egészen áldozhassa magát. Szeged valóban díj­esés volt, hogy a legnehezebb V'?Z okü^' zött, gyermekeinek nevelési- és & ügyét ily apostol szellemű férfi vejL0#í irányította. Érdemeit nemcsak e dfegiső1' méltányolta .mindenki, hanem a >efj helyről is méltó elismerésiben részest - jel­ben a király koronás arany érdemik0 , tjjfl' 1867-ben pedig királyi tanáosos[ cím® idő alatt minden lépésével, minden jh város javára munkálkodott. Midőn 1 Ilus havában már ágyhoz szegezte a aZ kor is a városi és iskolai dolgok"0'; jW IÜUÍ -ucii püuik Mictiyi uinaubüM tette ki. Majdnem 60 évig volt Szegf"Y .e| í 18Í aJá Kor is a városi es ís'Kotai aoig^r0'' jvn kedves tanyai népéről kérdezősköa0 j^lte hámosan fejlődő baja augusztus o~a áidásos életét. _ „ • & Midőn a szeptemberben kezdődő p ^t év bennünket, növendékeket összehoz csak emlékének adózhattunk egY 0 ^ kiváló gyógyforr* 1 Kaffeatt áirfta; csukorDetegaéfoél, vOrtirajméL táaa — Tanaéantes mmeottf SCHULTES ÁGOST^^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents