Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-06 / 130. szám

! DÉLMA GYA RORSZA G Szeged, 1914. junrtfj^ ellenzék önző, selejtes és sivár küzdelmére, mély nem egyéb, mint a hatalomnak minden áron, legelső sorban pedig az elvek sutba dobása árán való elnyeréseért folytatott harc. A radikálisok elvi küzdelme mdlllett az egész ellenzéki küzdelem, nevetséges és szánandó fcapaszkadássá, törtetéssé fog összezsugorodni. A radikálisok elvi küzdelme hatálytalanná fogjatenni az ellenzéki blokk parlamenti sztrájkját, melynek hatása igy is a minimális. Innen fuj a szél. Innen a függetlenségi párt, az alkotmány a néppárt és a demokraták kiközösítő átka. Uj idők, uj emberek! A radikálisok nyíltan hirdetik: „A régi, sailangos, kurjongató politika ideje lejárt. Ma nem lehet a pálinikáshordók tetején aeropágot állafcitani." S ebben a radikálisaknak i,gázuk van. Százszor is igazuk, bár egyebekben és elveikben nem értünk velük egyet. ssaaanaaBnannaaaaaBnaRanBBnnnnnBaaassnanssBSBaanBBaB A Viviani-kabinet. Párisból jelentik: Viviani nem azért halasztotta a kabineta'lakitás hivatalos elvállalására vonatkozó válaszát mára, mintha nagy nehézségekkel találkozott volna, hanem, mert kiváló súlyt helyez arra, hogy Bourgeois közreműködését biztosítsa magának. Bourgeois azonban egészségi okokból eddig nem mutatott nagy kedvet a vállalkozásra. Vivtiani és Poincaré elnök sürgetései eddig nem tudták pozitív elhatározásra birni és válaszát ima délelőttre Ígérte. Viviani bevárja Bourgeois elhatározását és csak akkor nyilatkozik a kabimetalakitás missziójának elvállalásáról. — Ujabban jelentik még: A Viviani kormány megalakulása Bourgeois részvételével biztosítva van. Uj nemzeti ideál. — A hatszáz milliónyi turánság gazdasági szövetkezése. — A , Délmagyarország" számára irta: Sassi Nagy Lajos. (III.) A török, a finn, az észt s a többi finn-ugor nép ' őszinte rokoni érzelméről mindinyájian tudunk. A bolgár rokonságot már kevesebben ismerik. Az elsziávcsodott bolgárról csak az intelligencia tudja, hogy ez is testvérünk, ürvendtetes, hogy ujabban a bolgárság is hangoztatja turáni eredetét. Egy Lipcsében megjelent és Bulgáriát hivatalosan ismertető ifüzet nem régen azt adta tudtul Európának, hogy a bolgár nem szíláv, hanem turáni nép. A Perzsiában szétszórtan élő ifajrokoncík meg egyenesen várják a magyarok közeledését. Marcus G. Dániel perzsa réf. hittérítő a ikurd Benjámin Bábeldh kíséretében azt beszélte nem régen Debrecenben, hogy a Perzsiában élő különféle rokonnépek meghatóan ápolják a perzsa-magyar rokonságot s várják a magyarok baráti, rokoni érintkezését. ,A 'Kaukázusban, KözépÁzsiában, Elő-lndiában, Oroszországban élő turánság száma meghaladja a száz milliót. Már VII. Edvárd angol király megjegyezte, hogy Eiő-Indiiában sok lielyen szakasztott olyan tarcokat, szokásokat látott, mint Magyarországon, a faj magyarság között. Ezek a népek a magyarral együtt az ősturánok ivadékai. Ugyanezt mondta 1913. április hó 14-iikén a Turáni Társaság előadásán lAbdiul Baba perzsa tudós, aki megemlékezett a hajdan gazdag, viruló, népes Turánról is. A jiapán-kinai rokonság már távolabbi. De mongol-turáni eredetükhöz kétség nem férhet. A nyelvtudomány főkép a japánt a turánsághoz számítja. A finn-ugor; töröktatár; mongol-mandzsu rokonság tehát faji alapul szolgálhat a turáni népek gazdasági kapcsolatához. S ha a mongol-mandzsu rokonság be van bizonyítva, akkor a jiaipánkinaii rokonság is bebizonyítottnak tekinthető, habár nyelvi tekintetben igen nagy különbségek észlelhetők. Mindent el kell követnünk, hogy ezt a rokonságot tudományé s ala,pon ds tisztán felderítsük és a közös w eredet gondolatát ia hatszázmilliónyi tur ság köztudatába átvigyük. Ebben giteég linkre lelhet a Japánnal való öaffl1^ gos viszony s különös iaz összes turánság zös érdeke. ' A gazdasági kapcsolat megteremtése ^ mészetesen nem Jesz könnyű feladat bf ^ küzdlietetlen akadálya sínesen. Fiúmén w ^ egész világgal érintkezhetünk s fökePPj, független nagy rokon népekkel ter*1®1^ fiatalinas kereskedelmet , Lehetetlenség e szük keretben ez 0 { téma részleteibe bocsátkozni, minE113® . néhány adattal megvilágítom, miért 10 reánk nézve Keleti . A közeli Keletből Bosznia, Bolgárors^' európai, ázsiai Törökország, Egy íP10111 Albánia érdekel ibennünket elsősorba® A fejlődő Bosznia-Hercegovina 190 * ^ 114.492,195, 1911-ben .pedig már 164.W" értékű árut vitt be. Ebből hazánkra Du 'a 37.351,000, 1911-ben pedig 48.387,828 & ® kü kivitel esett. Mig előbb a Bosznia^ vitt áruknak 30 százaléka ujabban százaléka esik Magyarországra. Ez esetre balladás. De Iha tekintetbe hogy Ausztria jóval többet szállít a távolabb eső Boszniába, ez egyfelől a j. zömbösségünknek, másfelől Ausztria * ságának tulajdonítható. Ez utóbbira ^ példa ia forszírozott, dé csődöt momd®• ^ nyák malomipar. Bosznia .2450 mm méből csak kettő nagyüzem, a többUaiIi > féktelen vízimalom, miért is Bősz®12 0 magyar liszt még mindig verseny®11 m < tedifc Bulgáriai kivitelünk is egyre ^ amelyet a magyar-bolgár barátság J? jtf ban listápolL E kivitel azonban _ e7,]XZ0r3 igazán nagyarányúvá növekedni, 2 ^ jr megnagyobbodott Bolgárország W.^ft tenziv gazdálkodásra. Közgazdaság1 ^ inik figyelmét felhivjuk, hogy © h^hT^ befektetésbői, vállalatalapításból a j[ ipar, kereskedelem, mezőgazdaság a ' gyí' pen részesedjék. Utak, vasutak, kik®tó & rak, villamos berendezések lét la mint egyéb szükségleti .cikkek te, hogy csalk egy leheletre lett volna szüikség és szive hevesebb dobogása ak indul. A fiatal .emiber megneszelte a fal mögül a leány lépteit és amikor az alkonyatkor 'valamelyik Ghopia-dail ütemeit verte a falon, álmodozásba merült. Maga előtt látott a tavasz első napjaiban pompázó fiatal erdőt, itt-ott még napsugár-foszlányok ing.an.ak a virágok között . . . elhagyott kastély tükröződik a kék hullámokban ... a fenyvesek között egy fiatal leány bolyong . . . rejtelmes titokzatosság veszi körül és gyorsan lépked a ifák között — ismerétlen országból jön és ismeretlen világba iíndiul . . . A fiatal ember már megkisérlette a lánynyal való csevegést ,a falon keresztül — az ujjai szerelmet vallottak neki. 'Ki vagy? Tudóim', fiatal és szép vagy és én szeretlek . . . Erős vagyok, akár az oroszlán. íHa ránk borul az éjszaka, át töröm a falat és hozzád jövök. Kis madárként a keblembe akartak 'rejteni és el alkarok veled röpülni, messzire . . . nagyon messzire . . . A leány állandóan figyelte az ujjak játékát, de hasztalan, nem értette a titkos ábécét. De legalább meg volt az az érzése, hogy a fal mögül egy szív dobog, amely az övé, egy hang szólal meg, atfiiely őt hivja. És sokszor odanyomta fülét a falhoz, ihogy hallgatózzék és megkísérd je a rejtelmes beszélgetés megfejtését. Időnként ő is kopogott a falon, mintha ő is tudna ujjaival beszélgetni vagy lefeküdt éjszakánkint a földre és ott kopogott, hogy meggyőződjék, vájjon ott van-e titokzatos szomszédja. így teltek a napok. A fiatal .ember az ujjaival dalokat kopogott a. kövekre és 'bevallotta a leánynak szerelmét. A leány nem értette ugyan a kopogást, de az mégis visszhangot keltett a szivében. Ilyenkor homlokát a fal'hoz nyomta. Egy napon aztán olyasvalami történt, a mitől megremegett a félelmetes épület. Valamelyik fogoly fölfedezte, hogy a fogház előtt fölállították az akasztófát. Ezen az éjszakán szünetlenül hangzott a falakon való kopogás titokzatos muzsikája. A foglyok tanácsot adtaik egymásnak, vigasztalták egymást, kérdezősködtek és búcsúzkodtak. Olyan volt ez az éjszakai kopogás, mint hogyha a haláll angyala a szárnyait verdeste volna a falakhoz. Végre lassanként újra elcsöndesedett minden. A foglyok mindegyike megint csak a saját életére gondolt. A fiatal lány szomszédjának a kopogása ezen az éjjelen különösen hangzott. Az ujjai idegesen reszkettek. Bizonyára komoly és sürgős közlendője volt. A leány te, amint a fiatal ember .az arcat nyomja, amint csókolja őt a íaion és amint elkeseredéséiben a fal2? * Csak ép azt nem 'tudta megérte®' csoda titkot akar rábízni. _ Künn sirt és tombolt a szél, ^ keresztül sivított az ablakok vasros ^ szinte megrázta azokat. A leány már többször kopw ej jelt adjon a szomszédjának, de eZ j„a tott, mint hogyha megharagudott e, kor a leány kétségbeesetten íekbelrjjra magát. Végtelenül szomorú ;lej[\ a akart menni a falhoz, hogy '^ ^[efl^ embert, de mégis várt, Ihogy ,aZ 1 előbb. A fogházban (félelmetes cS°nAt dott. A kopogás egészen hallatszott más, csak az őrt álló seinek a távali dobogása. A scmcR. a lavuiu uuuugasa. n- köP ben. végre fölugrott, a fáihoz os0^resíe neszelt, könyörgött, zokogott eS u rolta arcát a falon. Felelj, mit csinálsz? ban. Mi történt? Félek! leletet! . . . morfig Feleli Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fiiszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN r SZT. ISTVÁN Csemegeflzletben (J U P I <1 IT) d I Ó ÓVAKODJÉK LVSte