Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-25 / 145. szám

SAROK ••ház.) Lein,etk««*t6.éc Kiita-ntea ». 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K12negyedévre K 6'— egyhónapra K 2ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81, Egyes szám ára 1* Bllár. 1914. Fekete lista. ,.. Gkbb és ujabb jelszók kerülnek a ^•véleménybe. Vagy talán nem is any£ra a közvéleménybe, mint inkább az JJenzéki sajtó hasábjaira, ahol aztán 'sszbang nélkül megteszik országos körFKIA'I A,. ~ F-. . - • •• ••' ' III. évfolyam 145. szám. Csütörtök, junius 25. «at és ,a feled'ség 'homályába merülnek. TOELN ]'DSZÓ A FEKETE USTCL LFETA» A g,. yrie állítólag egyrészt azok a vármePárt tisztviselők kerülnék, atoilk a munfcaszempontjából meg nem bízhatók, 'isi l?Zt azok a munkapárti országgyüPonNviselók, akik ugyancsak ilyen szem ltöoI esnék kifogás alá. tejv- >?ezziink talán előbb az utóbbi kaPárt a munfcaPárti képviselőkkel, tiinSz*mPontból megbízhatatlan mun'kakerel pvise,« egyszerűen nincs. Mert 0r 7e sem találunk egyetlenegy olyan Sn l Ü'lési ciik,ust' me,y ,a P*rtfegyelájáf és Párthüségnek olyan kiváló pélPioJ SZokrátl'tatta volna, mint éppen ez a s2ámani. ciklus. A pártból való kilépések fe is a 'ehető legminimálisabb, jólleiotl10£ak idején a munkapárt épen nem gcn elemekből alakult ki. Gerince 'Stt a régi szabadel'vü PartbÓ!l rekrutáHbl e belépett úgyszólván a niaga egé•feOPn ugyözuivaii a mucigu. <kiv^J az Andrássy-párt és a munkapártba a fümtlenségi és néppárt kiis^üaltiai. S hogy ezdk a kü'lömböző elemek ritka egyértelmiisiéggel1, minden ingadozás, ide-odahajlás nélkül követték, sokszor igen nehéz körülmények között a minik,apárti kormányt, az mindenesetre csak dicséret a kormányra, de magára a pártra nézve is. Páufcüllés vagy frondörküdés,, amelyben többen, vagy egész csoportok vettek volna részt, egyáltalán nem fordult elő, de még csak szóba sem jött. De nem is csoda. Előbb Kbuen-Hédarváry finom tapintat®, majd Tisza István eréllyel párosult céltudatossága elégedetlenségre egyáltalán nem adhatott okot a munkapárt kebelében. Hogy az ellenzék nem volt ettől elragadtatva, teljesen másodrangú kérdés, mert elvégre a kormányok nem arra vallók, hogy az ellenzék kegyeit hajhasszák. Sőt! Jaj annak a kormánynak, mely erre a kétes dicsőségre pályázik. Tisza István kormánya ezt semmi esetre sem fogja megtenni. De maradjunk a tárgynál. Annyit megengedünk az ellenzéknek, hogy esetleg lesznek olyan munkapárti képviselők is, akik nem lesznek talán újból a munkapárt hivatalos jelöltjei, de ezeknek a kirostálásában nem a pártszempontból való megbízhatóság vagy meg nem bizhatóság lesz a mérvadó, hanem ennél sokkal fontosabb kritérium fog szerepet játszani: az arravalóság. Az egyszeri megválasztás még nem az arravalóság jele. A parlamenti szereplés, az egyes bizottsá- | gokban való szorgalmas és eredményes közreműködés képezik az arravalóság tüzpróbáját. Azonkívül döntőleg fog latba esni az uj jelöiíetknél az egyes, most sok helyütt lényegesen megváltozott kerületek hangulata és kívánsága. Ez fogja majdan az uj jelölések ethikai alapját képezni. Vagyis nem a fekete lista, hanem a kerületek óhajai és kívánságai fognak a jelöléseknél domináló szerepet játszani. Ami pedig a vármegyei tisztviselőket illeti, azoknál is első sorban, sőt kizárólag az arravalóság, a rátermettség fog tekintetbe vétetni. A tisztviselők kinevezése bizonyos szelekció nélkül el sem 'képzelhető. A megyei közigazgatás elleni és főleg az ellenzék részéről felmerült panaszok érlelték meg a közigazgatási reformot. Az ellenzék panaszkodott a legtöbbet a mai közigazgatás ellen s most ime, mikor megvalósulóban van a reform, ők verik félre a harangot. S hogy megint engedékenyek legyünk az ellenzékkel szemben, 'készséggel elismerjük, hogy kifogásaik nem a reform lényege ellen irányulnák, hanem az ellen, hogy a kormánynak időre van szüksége, mig a tisztviselők kinevezését, sok ezer tisztviselőét technikailag keresztül tudja vinni. Bűnös gondatlanság volna a kormány részéről az összes tisztviselőket, minden válogatás nélkül, csak ugy per sundam-bundam átvenni és az uj közigazSzürkületkor. ^ Irta: Henri Lavedan. PaNiSe DuKantier 18 éves. 1 Gagantier 23 éves. &őziky Nlisi reg2el öt órakor. Francoise 5" •ölteu dni készül. Estélvről Jött haza. a telten v hanyagul odavetve fekszik egy " A°Pogtatás hallszik az ajtón.) Űc?lse: Te va«v az, Paul? L Fraí (klvülrÖl): Igen. " W Bejöhetsz. (Paul belép. Frakk Dr V/ríTradtnak és levertnek látszik.) h^Vilá; Látitiam az ajtón keresztül, hogy Utl? s°sság van nálad. Régóta vagy ittFY V Tiz perc elött jóttem, tó >>o„; 01 mulattál? ranalm 0lSe: Ribaumont-ékkal? Halálo(b N;5esé'd cl- (Leül.) Nh ue: Vál"j, amig bebújok az agyFaiii £ a szemedet. kJ''r(Jn'rl-m nézek oda, csak feküdj le. itt í lSe (lefekszik): Oh, mennyivel %/ azo'n a bálon volt. Gv.j tok voltak- rvttP 'JUrn• onr \l LSe: Ugyanazok, imint mindenütt. krQ- ?emimi uj férfi? Sl°LSeJ Se férfi, se nő. vf)|>W„ ?bkat táncoltál? kS a7?; Nem is tudom, hány kézben k a WJJel- Bizonvos, 'hogy meg van a 1 anion. Egyik-másik ezek közül áz ostobák közül olyan irgalmatlanul szorongatott. Paul: Nyilván nagyon tetszettél nekik. Francoise: Sokat törődöm vele. Paul: Miért táncolsz, ha haragszol érte, hogy szorongatnak? Francoise: Nem mondanád meg, hogy mit csináljak az olyanfajta urakkal, mint a milyen például te vagy? Paul: Beszélgess, vitatkozz velük. Francoise: Jól adod! Vitatkozzak! És mindig én szállítsam a témát, ugy-e? Nem, ennél még mulatságosabb a parkettákat kefélni.'Legalább a:mig táncolnak, nem beszélnek. És ez határozottan előny. Paul: Én táncközben szoktam beszélni. Én tudok. Francoise: Oh, te! te! Te valami különös vagy, mindent másképen csinálsz, mint más emberek. Paul: Igen. Még ha unatkozom, akkor is másképen unatkozom, mint más emberek. — Szóval, sógort ma éjjel nem szereztél nekem. Francoise: Nem. Paul: Jó lesz sietni, fiam. Francoise: Igen, tudom, öregszem már. De mit csináljak, mikor mind olyan utálatosak. Paul: No, az nem ok. Francoise: Azt hiszed? Paul: Tudom. Azért mégis férjihez fogsz nnemni. Vedd meg magadnak azt, amelyiket legkevésbé utálod. 0 majd megjavul, te •megszokod. És ugy vagy más-fél év múlva, amikor már csak atyai érzelmekkel fog viseltetni irántad ... no igen, akkor egy egészen rendes, prezentábilis férjed lesz. És aztán neked férjhez kell menned magadért rs, meg a hozományodért is. Szép 'kis összeg, kell, hogy egy férfi azt élvezze. Csak nem vagy annyira önző? Francoise: Nincs kedvem hozzá, ez az egész. Paul: Ugyan kérlek! Gondold, hogy egy keserű pilula, amit le kell nyelni. Menj neki bátran, nyeld le és készen vagy vele. Francoise: Nagyon nagyravágyónak fogsz tartani, de én azt szeretném, hogv ne legyen keserű pilula. Ugy akarnék férjhez menni, hogy örüljek a házasságomnak. Néha már meginog a bizalmam, de mégis . . . Paul: Lehetetlent kivánsz! Francoise: De mégis . . . Paul: Mondom: lehetetlent. Gondolkoztam ezeken a dolgokon, talán többet és alaposabban, mint ahogy feltételeznéd rólam és rájöttem, hogy az életben minden nagyobb dolog, mind például születni, meghalni, enni, szeretni, mind keserű pilula, mind munka. Utálatos munka. Az emberek természetesen igyekeznek megszépíteni mindezt. Körülveszik szavakkal, zenével, de hiába minden mártás, a mérget le kell nyelni! A házasság egyike ezeknek a mérgeknek. Azt fogod mondani erre, hogy senkit sem' leibet 'kényszeríteni, hogv házasodjék. De igenis, morálisan kényszeritik az embert. Nem- tartozik a „bonto"-hoz, hogy az ember egyedül éljen Francoise: Én nem vagyok férfi