Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-23 / 143. szám
GÉLMAGYARÖRSZÁG A radikális párt szegedi alakulása. — Jászi Oszkár dr. beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt tartotta az Országos Polgári Radikális Párt első vidéki nópgyülését a Korzó-mozi nyári helyiségében. Kétezernél több ember vett részt a népgyűlésen, és mindvégig figyelemmel halii gatta a szónokok fejtegetéseit. — A haligatóság között nagy számmal volt képviselve ugy a kereskedő és iparos osztály, mint a lateiner elemek és az ipari munkásság. Az alakuló gyűlésen megjelenteket Szőri József dr. üdvözölte és Hollós József dr.-t ajánlotta a gyűlés elnökéül. Hollós József megnyitó beszéde után, melyiben az alakulás jelentőségét vázolta, Goda Qéza dr. fejtette ki a párt programjának tudományos alapjait és ezen alap szilárd ságában bizva, nagy jövőt jósol a pártnak. Utána Szász Zoltán foglalkozott behatóan a nemzetiségi kérdéssel, melynek demokratikus megoldásától várja a magyar demokratizmust ért gyakran alapos vádak megszűnését. A gyűlés kiemelkedő eseménye Jászi Oszkár dr. nagyhatású, hatalmas beszéde volt, melynek Keretében a mai Magyarország minden gazdasági és kulturális kérdésére rávilágított. A polgárság értelmi nevelésének elsőrendű szükségességét kiemelve, Jászi is a nemzetiségi kérdésre tér át és kiimutatta, hogy a közel jövő nemzetközi viszonylataiban csak a demokratikus nemzetiségi politika hatása alatt egységessé vált népű Magyarország maradhat fent. A Polgári Radikális Párt — folytatja Jászi — nem a vezérek, hanem a közlegények pártja kiiván lenni, mert nem akarja, hogy ismétlődjék az az eset, mikor a választójogi harcban a vezéreket éppen azok hagyták cserben, akik legtöbbet szavaltak a választójogról. A hazafiatlaniság vádjára nem reagálunk — mondja, — mert ezek a vádak mindig felhangzanak, azokkal szemben, akik a népjogok kiterjesztéséért küzdenek. Hamis az a vád is, hogy a radikális párt a vallásnak ellensége. A párt küzd a lelkiismereti szabadságért, ennek része a vallásszabadság, Szeged, 1914. junius 23. tehát küzd a párt minden vallás szabadságáért. A szekularizáció jogi alapja az állaim szükségjoga, mely igénybeveendő, ha az óriá si kötött birtokok folytán mindig emelkedő kivándorlás miatt az országot az elvérzés veszélye fenyegeti. Az elvérzésnek ezt a folyamatát a helyes birtokpolitika ós az intenzív gazdálkodás fogja megállítani. Minden ipari és forgalmi érték a termelés fölöslegéből származik, ezért okszerű gazdálkodás maga után vonja a fogyasztók fizetésképességét is. A Polgári Radikális Párt programja mély szükségérzeteket elégít ki, ezért a párt diadalmaskodni fog, — fejezte be. A percekig tartó tetszésnyilvánítás után Zigány Zoltán, a magyar népoktatás, majd a közép- és felsőfokú oktatás kérdéséről mondott beszédet. Szerinte a magyar népoktatás elhanyagolt állapotban van ma is. Ezután Halasi Béla dr. fejtette ki, hogy mily érdekek fűzik a kereskedő és iparos osztályt az uj párthoz. Végül Hollós József dr. záróbeszéde után Szőri József dr. terjesztett elő határozati javaslatot, mely szerint az Országos Polgári Radikális Párt Szegeden megalakul, de egyelőre nem választ tisztikart, hanem az előkészítő bizottság kezében hagyja a párt további szervezését. Érdekesnek találjuk itt megemlíteni, hogy a feministák egyesülete harminc taggal képviseltette magát a gyűlésem. A katonák védői. Néhány nap múlva nyilvánosságra kerül azoknak az ügyvédeknek a névsora, akik mint katonai védők jelentkeztek a hadbiróságok előtt megtartandó tárgyalásokhoz. Julius elsején lép életbe az uj katonai bűnvádi perrendtartás, hatalmas szervezettel várja ugy a hadsereg, mint a honvédség a reformot, még csak a katonai védők lajstroma van hátra. A budapesti ügyvédi kamara területén nem kevesebb, mint ötszázhatvankét ügyvéd jelentkezett katonai védői tisztségre. A szegedi ügyvédi kamara területén eddig 53, Aradon 38, Kassán 26, Temesváron 50, Szabadkán 22, Balassagyarmaton 10 ügyvéd jelentkezett. Szeged fogadalmi ünnepe. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap déléit tették le ünnepélyes egyházi szertartás 'keletében az épülő fogadalmi templom alapköve* A város katholikus polgárságának történél®1 ünnepén Jankovich Béla dr., vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte a korma-ny* Az egyházi szertartást Glattfelder Gynla űr' csanádímegyei püspök végezte nagy paP1' se" gédlettel. Az ünnepség reggel kilenc órakor kezdődött. A Templom-teret ezrével özönilötlte ei a közönség, ugy, hogy a rend főn-tartása erdekében kordont kellett vonni. A kordon® bel ül csak a különböző hatóságok, a katonaság képviselői, a papság tagjai, az egy/' letek kiküldöttei, a vidéki vendégek és a; énekkarok foglalhattak helyet. Közvetlen ni" kordon mellett állottak fel a Máriás selyemzászlókkal föl vonult katholikus egyesületei testületek, iskolák. . ; A szertartás a szabadban, a te®P» bejárata elölt vörösdrapériás baldachin » folyt le. Ott helyezték e-1 az oltárképet és/ szertartáshoz szükséges szent eszközökéKilenc órakor elsőnek érkezett meg a szertartásra GliUtfclder Gyula dr. megyés PJT Pök titkára Pacim Ágoston oldal-kanonok / sénVbeu, azután Blaskovics Ferenc nok Várhelyi József címzetes kanonok '/ retében. Röviddel ez után robogtak a 1 p-lo-m-térre a város hintói, az elsőben J • kovich Béla dr. kul-turminiszter ült cu J. cis Lajos dr. főispán társaságában, a biekbe-n a hatóság tagjai: Lázár Gyön/ .£, polgármester, udvari tanácsos szintén T jelent az ünnepen, autón érkezett család® • saságában s az autón nézte végig az a szertartást. egA megérkezés után néhány perccel1 kezdődött a imise. Glattfelder Gyula dr. i pöki díszruhában végezte a funkciókat, - ^ k-anolyek-nél segédkeztek neki: Blaskovics renc, Pacha Ágoston, Várhelyi József Kiss „_--JU, varnelyi Jozsen re János, Bezdán János, Kiss Gyula, Henny \ renc dr., Lamberg Dezső, ~ ' ' Napfordulás. Irta: Anatole Francé. Egy asszony lebegett el madárdaiiól hangos május-hajnalon a fasor százéves akácainak árnyékában. Alakja, mintha oda lett volna lehellve az utat szegélyező tejszinii virágszirmok és harmattól csillogó bokrok közé, melyek hódolva bókolának feléje szoknyájának halk hullámokat verő mozgására. A falombokon átsurranó napsugár előelővillant zöld börtönéből, hogy orozva körülcsókolhassa az édes alakot, amikor pedig a fasor hézagainál elözönlötte alakját a verőfény, az olyan volt, mint a rpyrhafüstben u-szó, aranytól sugárzó kehely az urnapi körmenetben. Olyan fehéren sugárzó, olyan ii-ditő volt ez a jelenet, mint a törékeny cíháró-nak kristályvízben lebegő képe. Hullámos járással haladt tova s ugy tetszett, mintha lépteinek rhytmusára csendülnének fel a gyöngyvirág haraugocskái. Piros napernyője a pünkösti virágoskert szines ígérete gyanánt úszott a szétáramló, fénytől mámoros illatban. A kéz szórakozottan forgatta az ernyőt: talán maga sem tudta, hogy annak mozgása biztató Ígéretet ir a légbe: Visszajövök! Nem igaz, hogy lenne érzékük a nőknek, mely megéreztetné veliik a reájuk, tapadó sóvár nézést. Ha volna ilyen, annak az asszonynak el kellett vólna tikkadnia az epedő utánanézés perzs-elése alatt! Le kellett volna roskadnia a lángoló tekintet égetése alatt! Ki kellett volna gy-ulnia a lobogó szenvedély izzó polyp karjaiban, melyek fojtogató öleléssel gyűrűzték k-öriH távolba vesző törékeny alakját! Az asszony nem érezte meg, hogy rabul ejtett férfipillantás -tapad rája, kitartóan, mohón, kuta-tóan és l-e nem válik róla, -mig csak az elvesztő távolságon át olvasható maradt a biztatás: Visszajövök! A férfi megigézve maradt állva. De -hiába tűnt el előle a bájos kép, a varázs-lat tovább játszott vele. Ugy érezte, mintha -megértené a párját hívó madárnak zengő szavát; mintha arcot, édes arcot öltenének a fehéren nyíló virágok szirmai és ezerszeresen hoznák vissza az eltűnt viziót. A remegő napgyürükben csak az ő arcával találkozott s miikor szemét behunyva leheli te be a hajnalfényben született illatot, két karját vágyakozva tárta ki, mert az imádott lény közelségét vélte érezni. „Vissza fog-sz jönni!" súgta álmodozva és szavaikat keresett, melylyekkel üdvözölni fogja. Ha most térne vissza! Milyen tirádát tudna mondani abból a hymnusból, melyet az ébredő tavasznak lelket nyitogató némasága hallel ujáz! Milyen egekig érő symphonia támadna abból, ha elmondhatná neki azt az olthatlan ÜL .—ow, Breizach aZ Németh József. Az istentisztelet alat' ,fl egyházi énekeket a katholikus ta-nitókeP2. ^ tézet énnekkara adta elő Naszddy Józse nár vezetésével. . (elnA rövid mise után a fogadalmi ^ plom alapépítményének h á-t-só ré sz/Yí - ' CRT.'KL'RT vágyakozást, ami a bokrokról, raa/ a? hangzik alá a zendülő ajkakról! Ha °L0nő szivén átszűrődve kerülhetnek K dásra! Milyen Paeon támadna abból- ^ Milyen eleven, vértkerge-tő .sZ.aV'epetudn-á önteni azt az öntudatlan, szil® ^ dés-t, mely a gyöngyvirágok garigh° £, hangzik féléje. Milyen forrón öl-elkezo ket találna ahhoz az aetheri énekhez. l£l lyet a hiald-okló ibolya halk kytheraoa a verőfényhez. )]]eg Vagy ha ő festő lenne! Hogy^gtudná rabolni az égnek fényiésót, hogv tudná lopni a mezők palettáit, fakóra - ^ le annak színeit, csak hogy félvíh-ess/ a vászonra, -mélyen szerelmesét öltő byzanci pompába! peIgy ábrándozott a férfi; az asszony d-ig nem jött. De az nem' -tette türelimietlenné a |a|; tartót. Hisz elméje csak az Ideállal , 0giH kozott. Annak arcát látta visszamoso/% az aláhanyatló nap káprázatában. ; cellán gjá't vélte su-ttogni a támadó szeli aZ gésében. Az ő közeledéséről hozott m alkony szárnyain érkező petunia-iUmEljött az est és eljött az éj • • • Csak az asszony nem tért vissza- ^s És megismétlődött az éjjeli fefeás3 és megismétlődött az ébrenlét álm0" százszor és százszor. Az asszony nem jött. tt' Nem jött; pedig elmúlt a larnW*J tikász-tó tavasz; elmultak az érzéke/^ atr bácsoló nyári éjjelek; elkövetkezők rándokat magával hozó ősz.