Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-16 / 137. szám

,l«'ke«t6,éjr Kárász-utca 9. is 305. ára 19 Mttér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN Részévre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K fr— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-- félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 j?Sed, 1914. Kiadóhivatal Kárász-utca 9 Telefonszám: 81. Egyes szám ára 1> Bltér. =R III. évfolyam 137. szám. Kedd, junius 16. A legújabb konfliktus. lés 7 ..^Njg-török mostani el'lenségeske•tiiko 'és'é1: mar akkor megjósolták, a iftít 3 balkan> 'háború befejezése után a ^ ^gkötö^k. A háború után még í|att Mm''hó görög maradt török jogar Iflii-k . Ve'tségüknél és viszonylagos jólolpi l fogVa sohasem lehetett arra gon UOJNJ H ou,uuui" datlun rry 3 sze2én>r< elhanyagolt, tuCíörö °rÖk 'okosságba beleolvadjanak, ttirí a'szág harci sikerei természetesen Haramt b kiél:eztó,k a török uralom alatt .: görögség nemzetiségi öntudatát. Oorö 0g Sa'jtó leplezetlenül hirdette, hogy l>0iitjfOíSzd£ határait egészen addig a ^Inek { ' ^kitolni, ameddig görögül belől a " (Még Olaszország is megijedt etIene2 esz,édtől; diplomáciája kereken elm>'den olyan kísérletet, amely Göi&ó, SZagna!k Kis-Ázsiába való befészkeAel0zza-) W.török kormány nem a legjobb feiót, a ndzte az állandó és heves agitáhtigjJ^'y'nek következései talán nem ferijj^. v°lna meg oly gyorsan, ha egy Mcr,y nem siettette volna előbujásuugyanis, több ezer tö"^kiórr ónytelen görög uraik rossz bá^ e]áJa 'miatt mendkülni. Ezek a töröhi^ arasztották a ikis-ázsiai kikötőket és .elé elbeszélték szenvedéseiket. A kis-ázsiai görögök fennhéjázó magaviselete miatt már úgyis eléggé ingerült törökökre mély benyomást tették ezék az elbeszélések. Valószínű, hogy a kormány mindent megtett félkentairtásukon. A görögellenes hangulat azonban oly éles volt, hogy az amúgy sem nagyon erős kormány nem tudott vele megbirkózni. A görögöket üldözni, rabolíni, gyilkolni kezdték, ugy, hogy azok most tömegesen menekülnék anyaországuk területére. A görög kormány, természetesen, ezt nem hajlandó nyugodtan tűrni. Érdekes, hogy türelme csak akkor fogyott el, amikor Tálaat bej török belügyminiszter külföldi látogatásai véget értek. Talaat bej először Oroszországot akarta rábírni, hogy a görög-török yjj szálykodásba beleszóljon. Miikor e kísérlete sikertelen maradt, Bukarestbe ment, hogy ott Románia és Bulgária 'kibékülését előkészítse. Az volt a terve, hogy Románia, Bulgária és Törökország szövetségre lépjenek egymással. Földrajzi fekvésük igen alkalmassá teszik őket erre; s ha valóban szövetkeznének, oly hatalmat képviselnének, amelynek hife-tudta nélkül a Balkánon semmi nem történhetnék. A román kormány nem fogadta el Tálaat bej tervét; Szerbia és Görögország barátságában inkább bizik, mint abban a kombinációban, A török belügyminiszter bukaresti utja után Görögország mind erélyesebben szállott síkra Törökországban élő fiai érdekében, mig végül utlimátum-küldéstől sem riadt vissza. A két ország gyűlölete trfe olyan fékezhetetlennek latszik, hogy a legnagyobb csoda — balkáni csoda — volna ia békés kibontakozás. Diplomáciai körökhöz érkezett információ szerint a porta a legközelebbi napokban fog válaszolni Görögország jegyzékére. Azt mondják, hogy a válasz mindenképen békülékeny jellegű lesz és a görög követelések legnagyobb részét teljesiti. És azt hiszik, hogy ez esetben a török-görög konfliktus még e hét folyamán békés elintézést fog nyerni. Ezt az eredményt azért remélik, mert a nagyhatalhiak diplomáciai képviselői fáradoznak elérésén. A hármas szövetség és a hármas entente képviselői azt a sürgős tanácsot adták a portának, hogy teljesítse a görög követeléseket és a porta hir szerint máris kifejezte elvi hajlandóságát arra, hogy visszavonja a görögök ellen kiadott kiutasító parancsokat és kártérítést is fizet azoknak, akik a kiutasítás és az üldöztetés folytán károsodtak. Ezzel a görög kormány is megelégednék. Igy remélik a nagyhatalmak. Viszont a mulit példái igazolják, hogy a,nagyhatalmi remények nem minden esetben következtek be. hegedi hangulatok. V • ^ toéső délután sebesen szaladó felből, t 'ker&ettek haza az újszeged! liSL**a sötétség borult a városra s :1|üt |föl a liid túlsó oldaláról olyannak Altból a kép' m'n*ha rég letűnt viharos S és2rlntegetn'e vissza. Máskor is vettem ici felei f' ll0gy ez a hangulatom támadt a ÉSZRE ti !L P i feudolif-téren, sorjában egymás NnyJJdön kis halász-csárdák, kedvesek, U kopettáskák, amikben hajdan és agák nyakalták az ébül ríén a a ",ai"slluuum " fefeVeiUi k hódoltság korabeli Szeorny váf fokán rongyos, lófarkas ete 4e"a!'t meg előttem. A rác templom tofetcK r!lya 'karcsú minarethez volt ha>4Ó VL?>GFEK É fett O; kareos buckáit. ÍFETVÉU- V0lt a város! De csak néliany %i /felig. Mert amint leér az ember a aiad a bérkaszárnyák közé, egyPPen minden illúziója. Nincsen hvaló. Jó ivosszu ideig eljárkálrí;' nem talál egyetlen olyan ^ilbenSí-alad a bérkaszárnyák közé, egy JSL a tekintete kedvteléssel • fe'1% moSivár faiak, dísztelen tetőzet, ti>Hány(gUn'asig ismételt reneszánsz ab'TF, FELRÖ. GY «z az egész. A városnak egy«tlen és eredeti stílusa volna, de álig van épülete, mely külsejével esztétikai élvezetet nyújtana a szemlélőknek. A minap elhunyt Lechner Ödön zseniális barokk müve, a miniatűr városháza szinte egészen egyedül áll szépségével. Helyrehozhatatlan, végzetes bűnt követett el a város akkor, mikor ennek a pompás épületnek a kedvéért nem igyekezett kiépíteni a Széchényi-tér nyugati oldalát véges-végig, miáltal egy csapásra karaktert kapott volna az egész rayon. A régi Dercsényi-háznak, továbbá a Tóth Péter és Prossnitz-íéle házaiknak megvételével, amikre a második városháza szempontjából jó részben szükség is lett volna, az egész nyugati oldal köztulajdonná válik vala. A íkét szárnyat aztán 'kiépítette volna Lechner Ödön árkádos homlokzattal, gazdag tagolással, fényes üzlethelyiségeknek hosszú sorával, amik egyszeriben áttelepítették volna a Kárász-utcai korzót erre a területre és meg indították volna azt a sajátságos körsétát, amire a benszlllött kolozsvári székely azt szokta mondani, hogy „kereken haliad" a Szent Mihály temploma körül. A velencei Márkus-téren, meg a milanói gallérjában sétálnak igy az emberek, egy kicsit még Berlinben is, ahol a Ihires passage és a Friedrichstrasse olvadnak bele a körbe. Mondom, halálos bün volt ezt a gondolatot el nem gondölni. Mennyire városias, élénk, egységes lett volna egyszerre a dédelgetett metropolis szive! Sokszor és a legnagyobb szeretettel, gondolok vissza azoikra a városokra, melyeknek egy-egy tere pompásan megkonstruált színpadra emlékeztet. A lőcsei városházára, a késmárki piacra, Zsolna zegzugos utcáira. Azután Bolognára, melynek árkádos épitkezése ritkítja párját az egész világon. A firenzei piazza Signoriára, melyen vérpataikok folytak keresztül. A Gréve-piacrá Parisban, hol a guillotine állott, az egész emberiség vérpadja. Ezeknek a tereknek utánozhatatlanul eredeti jellegük van, ami belevésődik az emiékezetbe és soha, de soha ki nem vész belőle. Szegednek ilyen tere nincsen. De alig van épülete is, melyre szívesen emlékeznék vissza az ember.' A városházán kívül a református templom, — aztán vége. A fogadalmi templomban nem sok embernek fog öröme telni. Legfeljebb a köznépnek és az Ízléstől nem háborgatott, az élet bajai által elfoglalt és lekötött átlagembernek, akit az arányok és a külső csillogás megtévesztenek. Ha a szemnek kedveset, a léleknek megnyugtatót akarunk keresni, akkor el kell kószálnunk kevéssé. látogatott területekre. Igy például az alsó Erzsébet-rakparton, a Szegfü-utca sarkán, van egy régi kettős fe-