Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-03 / 127. szám

u oa l'v I, rCrf I 01' hass P n'f • é* Kárász-utca 9. : 305. ÍL ELÓFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — télévre . . K 12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 ?2eged, 1914. Kiadóhivatal Kárász-utca t Telefonszám: 81i Egyes szám ára H fillér. ISI. évfolyam 127. szám. Szerda, junius 3. Mozgalmas napok. ;et. Szeretik, mert mi magunk nem szevea! ' városunkat holt-városnak ne»e?1;.Amennyi'ben ezt az elnevezést Szem éIetére vonatkoztatják, szivesen tai ' Mert nekünk nincsenek nagyvájjas értelemben vett forró éjszakáink, beii életünk nem széles hullámokra kisze? í' Sze!idek) szolidak és csöndesek a bánt- éjszakák. Ezen azonban nincs mit és u nunk- De sajnálni való, 'hogy ipari bullá Skedöl'mi életün!k ,sem 'Valami nagy Mii t?°kat v'ötö- Amiint nemrégiben Tozölt • ndo'r minden szempontból eszikörj é °?Szebasonlitása:iból olvashattuk, ipaItjJ 'Kereskedelmi téren nálunknál sokkal é$pedv'ár«sok túlszárnyalnak bennünket s^g'nemcsak aránylag, hanem per abJ? Ez a mi tioit városunk azonban tharcr0- . 'években mintha ébredezne lerí a/labói- Alig néhány 'hete mutattunk 'bel lmaSyarorszdg hasábjain arra a ifieiy em|reméltó és mozgalmas életre, k02otta Jfolyt télen szellemi téren mutaitolVa ^épirbdalkni és tudományos felváltakoztak szebbnél-szebb élet a fényeikkel, És ez a mozgalmas Pihent Szezon elmultával nem 'hogy ellendiv, ,Voln;a, hanem mintha nyert volna j^Jeri. A tavaszi képkiállítás még be sem zárult és megnyílt az országos kertészeti kiállítás, ugyanakkor folyt le a kétnapos országos eszperantó-kongresszus valamint futball-csapataink győzelmes mérkőzése egyrészt a wien-florisdorfi, másrészt egy párisi csapattal. Mindezek páratlan hullámzást idéztek elő Szeged társadalmi életében. Mozgalmas napjai voltak ezek a holt-városnak, amikor tízezernél több ember keresett és talált élvezetet és szórakozást. Ugyancsak a tavaszi programnak volt egyik kiemelkedő pontja a helybeli közópiskólák ifjúsági tornaversenye kétezer diák és sók ezer főnyi közönség részvételével. Mindezekkel azonban még távoliról sem merült ki a tavaszi szezon programja. Hátra van még az országos tornaünnepély, a lóverseny, a katholikus nővédő-egyesület ünnepélye, a gyermeknap. Mind olylan alkalmak, amelyek városunk mozgalmas életéről, fejlődéséről és kétségbe nem vonható haladásáról tanúskodni vannak hivatva. Közbenközben kü'lömböző diák-kiránduló-csapatok keresik fel városunkat az ország közelebbi és távolabbi vidékeiről egyaránt. Ezek a jóformán csak cím szerint felsorolt mozgalmak beszédes bizonyságai annak, hogy városunk országos jelentősége mindinkább kidomborodik és már nem lehet távol az az idő, amikor az ország életében elfogulj uik azt a helyet, amely Szegedet, minit aiz országnak lakosságra nézve második városát megilleti. Földrajzi helyzetünk, Tisza-menti fekvésünk, a remélhetőleg belátható időn belül hajózhatóvá teendő Maros betorkolása, vasúti összeköttetésünk, a Balkánhoz való közelségünk mind arra predesztinálják Szegedet, hogy necsak társadalmi életünknek legyenek mozgalmas vasár- és ünnepnapjai, de mozgalmas hétköznapjaink is legyenek kereskedelmünk és iparunk révén. Társadalmi életünk fellendítése körül a város hatóságának kezdeményező érdeme vajmi 'kevés, némi erkölcsi és anyagi támogatásban merült ki egész szerepe. Ezzel szemben ha nem is mindenit, de hasonlithatatl'anul többre várunk a hatóság részéről az ipari és kereskedelmi élet fellendítése körül. Itt nem elégedhetünk meg kisebb-nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással, hanem kezdeményező szerepre is kell vállalkoznia a hatóságnak. Legfőbb ideje, hogy Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tagnak az ipari és kereskedelmi tanácsnoki dllásés ügyosztályra vonatkozó okos indítványa a megvalósulás stádiumába lépjen. Ne ölhetett kézzél várjuk iparunk és kereskedelmünk fellendülését. Céltudatos és H iw kóbc Annié. Irta: Emil Isac. ru il'laP"ÖOr kis 'nö< szemeid fényesek, hacsfitT?'. arcod puha. Hercegfiuk tanitotva«y dus papok bágyadtaik el ^^ karjaidban — anyád csókját érJ*^ ajkadon? fiftj. * szeretett engelm. Legforróbb T 'kitiit to«ta a fülembe, legszebb rnosorahttZe ellém|be, ha látott — imádkozott 10Z s könnyekkel mosta a kezeimet. szeretett. mondta: soha selhagy el, mert S elhL eam 'tetszik néki, mert izmos kariNta r0tt matrózát juttatják eszébe, azt hr2 incb,wet'imert finom a szám és előke4 ^ókorn0™' fÍKVel'mes a rajongásom és ^é —' S |j[e .iárt,,nuaKyon szerettem. Hajnalban miC között ' este az erdő léikét kerestük a \ tetem 'a legszebb csillagot. Aitoiemak ^erettiiv0 ne'kem azt mondta: Apollo fia K e£ymást, mint a pogányok, akiket vihar tanít hinni — s rajongtunk egymásért, imiint két eresz alá vert galamb. — Kóbor kis nő volt, szemei fényesek, haja illatos, arca puha. Az enyém lett, mert mindenkié vollt — s nálam maradt, mert senkié sem akart lenni — legszebb mosollyá és legtisztább könnye enyém volt. Sohasem kínzott, nem szomorított a szépsége, nem éreztem soha, hogy akkor van a legtávolabb, amikor szerelmesen zárom karjaimba; szerettem ünnepélyesen, zengő hittél. — S egy este, amikor a parkban búgott a hegedűszó s sírtak a sötét fenyő'k között a csalogányok — Annié a szomszéd padon egy friss ifjút látott meg. Az ifjú mosolygott — s mosollyá elszakitotta tőlem az imádott, rossz kis nőt. Nem biztatott, 'hogy visszatér, — nem kért bocsánatot, hogy elhagy — átlépett a szomszéd padhoz s rámosolygott az ismeretlenre. Az ismeretlen megfogta a kezét, Annié szemei tágra nyiltak — érezte, hogy valaki uj van előtte: erősebb, szebb, frissebb. — S elhagyott. — S imost (télen visszajött. Nem szerelmet, kenyeret kért. Nem csókomat, a kemencémet kérte. Sápadt volt és szép, mint ha iái szüzei, akiket fekete erdőn keresztül üz a hold. Annié, Annié, miér.t mem maradtál velem? Most szép lennél, ruganyos lenne az ölelésed, mint az életabroncs . . . Nem lenne szemedben szürke a köd, ajkadon kék a mosoly, homlokod sima bársonyán az élet ujjnyoma . . . Most csókom a tied lenne s tiéd az éjszakám s ébrednél fehéren karjaim között. — Aki megszokta, hogy folytan bántsák. Annié az ágyra borult és sirt. Könnyei hideg gyémántként csillogtak, görcsös zokogása fuídoklott a sötétben s nagyon forró volt a Hehefllete. Szűz Mária képéhez vonszolta unagát s hangosan csókolta, a szent képet s lázasan suttogta: „segits meg, segíts meg." ölelte a hideg vásznat s nézett reá csodálattal s ugy felelt nekem: „Szűz Mária megsegít és elvisz." — S hajinaiban, amikor aludtam — a ha ját levágta, a tűzbe dobta — egy szerzetes kötélövére hurkot csinált, a nyakát beledugta ... S föhéren vágták le a kötélről az emberek Amnie-t, mosolygott, mert nem félt már senkitől. ^^iíígliben ^HÁ ZBAN ereskedésben = MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN: ÓVAKODJÉK • dupla maláta s ö r t. AZ UTÁNZATOKTÓL n