Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-09 / 108. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. május 10. magyar voltával is. Ez az a tipus, aki töb­bet ér azoknál a szerbeknél, mert tud jó magyar is lenni, anélkül, hogy megszűn­nék becsületes szerbnek lenini. Ez az az elem, amelyre Kikrndának, amelyre Ma­gyarországnak szüksége van, akár ellen­zéki, akár kormánypárti programmal lép föl. Mert Tabakovics érdeme előttünk nem az, hogy kormánypárti, hanem az, hogy nem — keleti svájci, hanem magyar biro­dalmi párti. Örülünk, hogy a választáson meglett Tabakovics. De nem estünk volna mélabu­ba, ha meglett volna Polit. Ellenben kon­statáljuk, hogy Kikinda ujabb, egészsége­sebb vére és lelke győzött, győzött a kul­turáltabb szellem, győzött a haladás, győ­zött a magyar nemzeti állam gondolata. UMmninHimmuiifiNaHaiMMiBaiuinaai Huerta veresége. Londonból jelentik: A Kalifornia nevii páncélos drótnélküli távírója utján itudatitia a tengerészeti! minisztérium­mal, hogy a felkelők Huerta csapatait Aco­pazeto mellett (eljesen szétverték és a szö­vetséges csapatok legnagyobb részét fogság­ba ejtették. A felkelők Soltiltó falé nyomul­nak előre. — Newyorkból jelentik: Az Asso­sociated Press egy tampieói jelentése sze­rint a felkelők repülőgépről, bombát dobtak a városba. A bomba felrobbant és négy em­bert megölt, nyolcat pedig megsebesített. A küzdelem a városért még egyre tart. Az os­tromlók előnyben vannak. Egy kimutatás szerint a szövetségi csapatok és a felkelők közti eddigi harcokban a fölkelők 5400 kato­nát elfogtak és sok hadiszert zsákmányoltak. Ezek az eredmények magyarázzák meg Ca­ranza vonakodását a fegyverszünet megkö­tésétől. A washingtoni angol nagykövetség­hez érkezett1 távirat szerint a mexikóiak meg­öltek .két angolt és egy amerikait, egy másiik angolt és két amerikait pedig megakadályoz­nak a. menekülésben:. Goethals ezredes, a Pa­nama-csatorna kormányzója jelenti, hogy a Panama-csatorna védelmére négy század gyalogságot rendeltek ki. A tanyai vasút és a tanács. — Összehívjak az ad-hoc bizottságot. I— (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt a ta­nács tagjai pO'Urparlé-t folytattak a tanyai vasútról. Az ülést nem emiatt hívták ugyan össze és a tanyai vasút körül támadt vita1 nem volt a nyilvánosságnak szánva. Hogy miért, annak falán a toronyóra volna meg­,megmondhatója. Annyit mégis maguk a ta­nácsos urak újságoltak a városházán, hogy a tanyai vasút ügye körül nem a legteljesebb egyetértés van a tanács tagjai között. Balogh Károly pénzügyi tanácsos, aki nagyon he­lyesen. a vasút mihamarabb való megvalósi­tására törekszik és hetek óta az ügy előké­szitésén dolgozik, a leghatározottabban fog­lalt állást amellett, hogy a vasút rövid időn belül való kiépítése nemcsak technikai, de pénzügyi akadályokba sem fog ütközni. Taschler Enidre főjegyző épen az ellenkező véleményen volt és .azt erősítgette, .hogy a tanyai vasút megvalósításának mindaddig, amig a fedezetet kölcsön utján nem biztosít­ja a város, leküzdhetetlen akadályai van­nak. Szerinte nem lehet épiterd addig, amig pénz nincs. A pénzügyi tanácsos erre .azt fe­lelte, hogy ezen semmiesetre sem fog hajó­törést szenvedni a terv megvalósitása, mert ami a fedezet kérdést illeti, arról lehet gon­doskodni más úton-módon is. önként kínál­kozik több megoldás is és itt elősorolta azo­kat, amelyeket a Délmagyarországban né­hány nap előtt ismertettünk. Az egyik, a melyre már közgyűlési határozat is van', a városi föídbérlöik magasabb bérössezg fize­tésére való kötelezése. A másik: hogy fizes­senek azok a 'földbirtokosok is, akik nem bérlői ugyan a városnak, de a vasút előnyei­ben, minthogy az a tanyájuk és földjük mel­lett fut el, szintén .részesülnek. — Mihelyst arról van szó, hogy a ta­nyai vasutért valami áldozatot is .hozzanak a gazdák, akikor már nem fognak belemenni — jegyezte meg Taschler Endre. — De bele fognak menni — replikázott a pénzügyi tanácsos — mert saját érdekük kívánja, hogy a vasút mielőbb kiépüljön. Jobban tudják értékesíteni a terményeiket, ha olcsó és jó közlekedési eszközök állanak rendelkezésükre. Ez olyan törvény, amely el­len mínos argumentum'. Másrészt: a közgyű­lés is kimondta, hogyha kiépítjük a tanyai vasutat, akkor föl kell emelni a bérösszege­ket. — Majd megiátjuik — mondotta a fő­jegyző — én azonban csak amellett vagyok, hogy amig pénz nincs, addig nem lehet épí­teni. A vitatkozásnak körülbelül ez volt a lé­nyege s ennyi, ha nem is szánták a nyil­vánosságnak, tartozik belőle a közönségre is. Egyébként a pénzügyi tanácsos bejelen­tette, hogy rövid időn belül, május .huszadi­ka felé összehívja a tanyai vasút bizottságát, amely határozni fog egyrészt arról, hogy merre fektessék a vasút végleges irányát, másrészt javaslatot tesz a kérdés pénzügy' megoldására is. **naitaaaiaaaBiBaBaaaaaaaaaaBBBaaaBaaa«aaacaa«ia***" Az orosz kormányválság. Párisból je­lentik: Az orosz kormányban felmerült ko­moly differenciák miatt Goremikin miniszter­elnök legközelebb be fogja adni a lemondá­sát. Goremiikin utódjául, hir szerint, Krioseim a földmivelésügyi miniszter segédjét fogják kinevezni. — Tornyot látok, amely az összes közül kiemelkedik. A podeszta tornya . . . — És mit látsz, te barát, a torony orom­zata fölött? — Testvér, a torony oromzata fölött nem látok semmit, — csak az eget. — Én — mondotta a kőfaragó — egy utálatos óriási alakot látok ezen a tornyon; kezében furkósbot, amelyet vésztjóslóan csó­vál és ezen furkósbotra ez a szó van irva: Igazságtalanság. És az igazságtalanság ott lebeg a polgárok fölött, a törvények és vá­rosatyák tornyán. Éra Giovanni pedig igy felélt: — Amit az egyik lát, nem látja a másik és lehetséges, hogy az az alak, akiről te be­szélsz, valóban a podeszta tornya fölötti le­beg . . . De testvérem, vájjon nincs-e gyó­gyító balzsam sebeidre, amelyek gyötörnek? A jóságos szent Fraeiszkusz a vigasztalás olyan forrását hagyta a földünkön., hogy min den ember fölüditheti magát vizéből . . . És a kőfaragó a következőket felelte: — Emberek igy szóltak: ez a hegy a ml tulajdonunk! És ezek az emberek az ón uraim, az ő számukra dolgozom, ő értük sínylődöm. Az övék munkám gyümölcse! Fra 'Giovamni sóhajtott. — Kell, hogy az emberek esztelenek le­gyenek, ha .azt képzelik, hogy egy begy az ő tulajdonuk lehet. — Nem, semmiesetre sem esztelenek, — viszonozta a kőfaragó — hisz a város tör­vényei biztosítják birtokukat! Azokért a kövekért, amelyeket ón dolgoztam ki, a la­kosság fizet nekik. Bizony, nagy az értékük, .mert a legtisztább márvány, amit ebben, a hegyben bányásznak. És Éra Giovanni igy szólt: — A város törvényeit és a lakosság szo­kásait meg kellene változtatni. Szent Érao­ciszkusz, az Ur angyala, szabta meg az utat. Amiidőn isten parancsára elhatározta, hógy Szent Damianusz lerombolt templomát új­jáépíti, nem a kőbánya felügyelőjéhez for­dult. És nem mondotta: hozzátok elém' a legszebb márványt és ón aranyaikat adok ér­te. Mert az, akit Bernardone fiának nevez­nek, de aki valóságban isten ifia volt, tudta, hogy az eladó ellensége a vevőnek és hogy a kaimárkodás művészete talán imég ártalma­sabb, mint az öldöklő háború . . . Tehát föl­ment a hegyre és köveket meg fát szedve, maga hordta a Damianusz emlékezetére szánt helyre. És maga készítette öl a vako­latot, hO'fv a köveket egybeillessze. Igényte­len és durva tákolmány volt, gyönge, igen gyönge kéz munkája. De aki lelki szemeivel vizsgálta, egy angyal eszméjét ismerte föl benne. Mert az a vakolat nem szerencsétle­nek vérével készült; és Szent Damianusz háza nem abból a harminc tallérból, lett föl­építve, amelyeket az „igazságos" véréért fizetitek és amelyek Isikárióttól elvetve, az­óta ikézről-kézre forognak a világon, hogy minden igazságtalanságért és imioden rút­ságért fizessenek; mert ártatlanságra ala­pítva, jótékonyságra és szeretetre berendez­ve egyediül ezen ház vala. És bizony mon­dom neked, te napszámos, felebarátom, ami­kor igy cselekede, a koldus Krisztus ártat­lanságénak példáját követé és az ő rajongá­sa valamikor bölcsességgé válik. És egyko­ron minden egyenlő lesz . . . — És a munka, ha inem lesz fizetve, kedvvel fog űzetni. Mert az igazságtalan arany az okozója az igazságtalan elosztás­nak. És ha mindenki a miaga kövét hozzn majd el a hegyről és a hátán, a városba ci­peli, akkor a kő pehellykönnyüségü lesz és 3 boldogság kövének fogják nevezni. És fölépít: jük az öröm házát. És megalapítjuk az nJ községet. És nem lesznek többé sem szegé­nyek, sem gazdagok, de mindenki szegény­nek nevezi magát, mert olyan név fog nekik kelleni, ambelv 'megtiszteli őket. Ékképpen beszélt a szelíd Fra Giovan­ni, a szegény kőfaragó pedig igy gondolko­zott: — Ez a haloititi lepelbe burkolt és durva kötéllel övezett ember uj eszméket hirdetett­Nyomorúságom végét nem fogom meglátni, éhség és fáradtság lesznek gyilkosaim. •boldogan fogok meghalni, mert mielőtt két szemem világa /kialszik, meg fogja látni az Igazság napjának derengését. 1IIB0I első kézből, nagy választékban csakis az ifnnpfllifánáhan Nnidos tís« Lajos-körut 19. s*. aia« I kaphatók, esetleg részletfizetésre

Next

/
Thumbnails
Contents